Mivel jó anyuka vagyok, ezért úgy indult a napom, hogy a kedvenc fiúgyermekem reggelire pizzás csigát szeretett volna enni, ezért anya boltba el..., de mivel nem kaptam, hát gyorsan sütöttem egy tepsivel. 

Aztán nekiálltam az mennyei finom sajtos-tejfölös-gombás sült tarja elkészítésének. Ahogy a neve is mutatja, mennyei lett. Sütöttem még egy kis sütit is (jaffa szeletet).

Délután kondiba mentem. Ma nem voltam elég stresszes, mert nem ment az utolsó 5 perc futás, így csak 35 percet futottam és még 20 percet kardióztam. Amikor felhúznak, akkor simán lefutom az 5 kilométert, SŐT!!! De ma nem voltam elég ideges, így csak 4.2 km lett :D

Kondi után haza, majd gyors tusolás és már indultam is anyukámhoz (természetesen biciklivel). Vittem neki orchideát, mert azt nagyon imádja (gyűjti), beszélgetni is szokott velük... És tényleg gyönyörűek nála. És természetesen vittem neki is sütit, amit ma sütöttem. Az övére piros díszítő tollal rajzoltam szívecskéket. Mégiscsak anyák napja lesz.

Beszélgettünk egy jót (mert a facebook-on küldött anyák napi üdvözletek azért mégsem érnek fel a személyes találkozással...) és most így este kilenc felé úgy érzem kellemesen elfáradtam.

Reggel még nem indult ilyen békésen a dolog, de mivel munkával kapcsolatos infó volt ami egy kicsit megemelte a pulzusomat, így elengedtem a dolgot és nem vagyok hajlandó foglalkozni vele hétfőig. Ráadásul az adott ügyben én mindent megtettem ami az én kompetenciámba tartozik, úgyhogy nyugodtan várom a fejleményeket. Biztosan tudom, hogy ki fognak borítani, de egyelőre még hétvége van, a munka ráér!!! Főleg ennyi fizetésért! A gyerekeim ma is elmondták, hogy anya hagyd már ott a fenébe..., ennél százszor jobbat találnál, ahol még fizetést is kapnál, nem csak alamizsnát! Én meg egyre többször gondolok arra, hogy talán hallgatnom kéne rájuk...

Ma a lányommal azt is megbeszéltük, ha nem fog esni, akkor holnap reggel irány a bolhapiac. Holnap a barátja viszi a kutyusukat a suliba, ezért csajos napot tartunk, mert ilyen is kell. Imádom, hogy annak ellenére, hogy elköltözött, azért hetente többször is átjön, beszélgetünk és olyan jó, hogy szeret. Régen azt hittem, sőt még néha most is, hogy lehettem volna jobb anyuka, vagy lehettem volna következetesebb, vagy... De már néha elhiszem, hogy mégis elég jó anyuka voltam/vagyok, hiszen a huszonéves gyerekeim mai napig nekem mondják el bújukat-bajukat, tőlem kérnek tanácsot (amit általában meg is fogadnak), és imádnak! És én is imádom ŐKET!

Ez olyan jó, és nem csak anyák napja előtt!

 

Megosztás a facebookon