Valamikor réges régen, azért kezdtem el kijárni a zsibire (zsibpiac, vagy régen lengyelpiacnak is nevezték valamiért), mert a férjem nem szeret ilyen helyekre járni, és így vasárnaponként ő otthon maradt, ami egyet jelentett azzal, hogy mire hazaértem elkészítette az ebédet. Tehát először még ezért mentem, hogy vasárnap a férjem főzzön.

Aztán ráéreztem az ízére, találtam néha "kincseket" is, és hétvégi rutinná vált, hogy megyek. 

Mára viszont már kissé függő lettem, mert ha tehetem, akkor szombaton is megyek. Sőőőőőőőt, a szombati piac még talán jobb is. Bár akkor kevés árus van, egy óra alatt be lehet járni az egészet, viszont sok olyan árus is van, aki messziről jön és vasárnap azt árulja, ami szombaton megmaradt. Ezért hát rájöttem, hogy bizony szombaton is érdemes kimenni. 

A mostani szerzeményeim is szombaton reggel kerültek a birtokomba.

Vagyis csak átmenetileg, mert ugye a lányomnak vásároltam őket.

Először is egy mikrót.

 

Tükrös eleje van, és olyanokat is tud, hogy pl. be lehet állítani, mekkora a súlya amit melegíteni, olvasztani vagy grillezni szeretnénk, és annak megfelelően állítja be az időt magának. Van benne gyerekzár, időzítő, automata sütés, ami azt jelenti, hogy 10 ételkategória közül ki lehet választani a behelyezett alapanyagot, és a kiválasztott ételtípushoz megfelelő, előre beprogramozott beállításokkal süti/főzi meg. Tud grillezni és kombinált sütést is. Ez azt jelenti, hogy 4 üzemmóddal rendelkezik. Minden üzemmód meghatározott időtartam és teljesítményszint mellett kombináltan alkalmazza a mikrohullámű, grillező és konvekciós, vagyis hőlégbefúvásos funkciót.

Lehet persze, hogy ezt a mai mikrók már mind tudják, de nekem még egy 20 éves Philips-em van, ami tökéletesen működik, de csak az alapfunkciókat tudja. Viszont azt 20 éve hiba nélkül :)

Egyébként ez amit most vettem, nagyobb, nem 17 hanem 25 literes. A teljesítménye is jóval nagyobb, mint a hagyományos mikróké. A dising is megfelelő, hiszen a fekete hűtő mellé ez a fekete mikró tükör ajtóval pont passzol.

Ja, és mindezért végül 10.000. Ft-ot adtam. 

Most szombaton meg egy számomra haszontalannak vélt dolgot vettem (szintén a lányomnak), mert ő beszélt arról, hogy venni akart, mert féláron kiárusították, de mire ment, már elfogyott. Nem másról van szó, mint egy robotporszívóról. 

Ezt még olcsóbban vettem, mint a mikrót, annak ellenére, hogy az eredeti ára az eMag-on jelenleg 84.000. Ft. felett van, én 8000. Ft-ot adtam érte. Jó, persze nem egy csúcskategóriás kütyü, de a lányomnak nagy örömet szereztem vele. El se akarták hinni, hogy tényleg csak ennyibe került. Saját dobozába, távirányítóval vettem.

 

Imádják nézni, hogy amikor végez, akkor visszamegy a helyére és ráhelyezi magát a töltöjére. Azt csak később fedezték fel, hogy a távirányítóval irányítani is tudják, mint egy játékautót. Nagyon jól szórakoznak vele. Lehet programozni, vagyis be lehet állítani, hogy a hét melyik napján, hány órakor induljon el, és kezdjen neki a takarításnak. Én gyorsabbnak tartom a parfist, lapát kombót, de ha nekik ez kell...

 

 

Megosztás a facebookon

már sokkal jobb mint egy hete. Sokkal-sokkal jobb :)

Nos amint ígérem, pár sor a két féléves államigazgatási főiskolai tanulmányról. Egy csepp kedvem sincs hozzá, már akkor sem volt, amikor még csak olvastam a levelet, hogy beiskoláztak... De minél több részlet derül ki, annál inkább nem akarom. Pedig jó lenne ha másképp állnék hozzá, mert akkor is meg kell csinálni, ha nem akarom. Erről az jutott eszembe, hogy: "Nem a probléma a probléma. A probléma a problémához való hozzáállásom." Na meg még egy bölcsesség:

Nos igyekeznék én változtatni a hozzáállásomon, de amint megláttam a tantárgyakat, még a hideg is kirázott. Brrrr

Ilyenek lesznek:

A magyar állam intézményrendszere, alkotmányjogi és közjogi alapjai

A magyar közigazgatás szervezeti és hatásköri rendszere

Közigazgatási hatósági és bírósági eljárásjog

Szakigazgatási ismeretek I.

Közigazgatási informatikai alkalmazások

A szervezeti és személyi hatékonyság fejlesztése

És ez még csak az első félév... Hogyan kéne változtatnom? Miként tudnám ezt megszeretni vagy legalább érdeklődni iránta? Már a tantárgyak neve is borzalmas. A tartalma gondolom nagyon emberközeli és legalább annyira izgalmas lesz... 

Aztán a másik dolog amit gondoltam megírok, az tegnap este történt. A lányom levitte a kutyát és a barátjával sétáltak, amikor az egyik padon találtak egy telefont. Egy elég drága telefont. Szétnéztek, nem láttak sehol senkit a közelben, ezért magukhoz vették és próbálták felhívni a tulajt. De a telefon képernyője zárolva volt (vagy valami ilyesmi), így csak segélyhívást lehetett volna róla kezdeményezni, ezért nem tudtak senkit felhívni a telefon névjegyzéke alapján. De feltalálták magukat, amiért nagyon büszke vagyok rájuk. Nem eltették, nem kidobták belőle a kártyát, stb., hanem felhívták a rendőrséget, akik egyébként pár sarokra vannak. Jöttek is hamar és felvették a jegyzőkönyvet. volt egy olyan kérdés is, hogy ha nem lesz meg a tulaj, akkor igényt tartanak-e a megtalált telefonra. Mind a ketten rávágták, hogy NEM! Erre a rendőrök nem számítottak valószínűleg, mert mind a ketten egyszerre kérdezték csodálkozva: NEEEEEEEEEEM????? Miért nem? Aztán rábeszélték a fiatalokat, hogy becsületes megtalálóként kérjék csak, ha nem sikerül beazonosítani a tulajdonost. Nyilván én nem értek hozzá miként, de mire a jegyzőkönyv végére értek, már jelezték is az egyik rendőrnek a központból, hogy megvan a tulaj és már diktálták is a címét. A padtól két lépcsőház mindössze. Azt hiszem eléggé megijedhetett az illető amikor két rendőr csöngetett be, de aztán bizonyára nagyon boldog volt, mert nem csak a telefon a fontos, ami szerintem minimum egy havi átlagfizetés, hanem a benne lévő ismerősök telefonszámai és az ismerősök elérhetősége is. 

Aztán a történések után a lányom megkért, hogy mivel most nem dolgozik (kivételesen) hétvégén, vigyem már ki a zsibpiacra, mert van jó néhány doboz ruhája, cipője, amit kivinne. Én meg igazán nem bánom, ha fogy itthonról az a sok nem használt ruha. Neki is egyszerűbb lesz költözködni decemberbe az új lakásba, ha csak azokat a cuccokat viszi, amik valóban kellenek.

Szóval reggel 7 óra körül mentünk, Kb. 5 banános doboz és 1-2 zsák ruhát cipőt vittünk. Nem volt nagy piac, szombaton soha sincs. Találtam jó helyet is, és amint elkezdtett kipakolni már akkor nagy tömeg lett körülötte. Én fogtam magam és elmentem szétnézni a többi árushoz. Kb. 30-40 perc alatt körbe is jártam az egészet. Egy Kipsta cipőt találtam a fiamnak, mindössze 1000 Ft-ért, azt nem hagytam ott, de mást nem vettem.

Amint visszamentem a leányzóhoz már alig volt mit árulnia. Mondjuk nem adta sokért a ruhákat, volt amit 100Ft-ért, de volt amit 500-ért. A márkás cipőit ettől drágábban. Mivel még otthon volt néhány doboz, megkérdeztem, hogy forduljak-e egyet? Habozott, de én döntöttem. Még kb. ugyanannyit kivittem. Mire kiértem már elég meleg volt, ezért átcuccoltunk pár méterrel arrébb az árnyékba. A lányom ekkor már unta a dolgot, főleg mivel ma délig kellett visszavinniük a fürdőszoba szalonba a minta-padlólapokat, hogy melyiket választották. Végül 11 után elkezdtünk összepakolni, mert már türelmetlen volt, pedig még érdemes lett volna maradni... De így is összejött neki 46.000. Ft. Nem is akarta elhinni, amikor a parkolóba összeszámolta. Felét mindenáron ide akarta adni, de nem fogadtam el. Lesz mire költeniük az új háztartásba :)

És már tudok örülni. Vége van az előző rossz időszaknak.

 

Megosztás a facebookon

Az úgy történt, hogy elterveztem tanulni fogok a hétvégén. Már csak azért is, mert ismét vizsgázni fogunk a munkahelyen, de most nem csak az újak, hanem mindenki, osztály szinten a közigazgatási hatósági eljárásokból. Egyszerre és írásban, tehát nincs lehetőség arra, hogy segíteni tudjunk egymásnak. Mindenki a saját tudásáról fog számot adni. Nem úgy, mint pénteken. Akkor is vizsgáztunk, vagyis khm, khm, az igazából egyéni vizsga lett volna, de amint a képen is látszik, igazi csapatmunka volt :)

 

Már a címe is "izgalmasan hangzott": Az államigazgatás területi és helyi szervei... stb. Nem annyira csigázta fel az érdeklődésemet és még annyira sem nyerte el a tetszésemet, de mivel kötelező továbbképzés, hát legyen. Azzal könnyítettük meg ezt a végtelen izgalmas vizsgát (ami e-learning), hogy az egész anyagot felosztottuk, mindenki a saját részéért felelt, és segített az éppen vizsgázónak. Tehát valójában úgy történt, hogy egy valaki ült a gépnél az éppen aktuálisan "vizsgázó" belépési adataival, mondta a kérdéseket, aki meg éppen tudta a választ az mondta. Így vizsgázott le mindenki sikeresen és elsőre :)

De sajnos nem így lesz ez jövő pénteken. Ezért terveztem úgy,  hogy szombat-vasárnap átrágom magam a törvényen, kijegyzetelem, memorizálom, stb. De ugye nem így történt. 

Szombaton anyukám kért meg, hogy segítsek neki elintézni a "nagy bevásárlást". Szegény kicsi kocsim csomagtartóját valóban fullra tele is raktuk, csakhogy ezzel elment az egész délelőtt. Mert azért ugye a beszélgetésre is kell szánni egy kis időt. Délután meg arra eszméltem, hogy bizony lomtalanítás van és gyorsan ki kellene szanálni a dolgokat. Egy 160 literes zsákot sikerült is teleraknom kidobásra ítélt dolgokkal, ruhákkal (szakadt, foltos, kinyúlt, stb.) valamint még 4 ekkora zsákot raktam tele olyan ruhákkal, amik igazából nem szemétbe valók. Néztem a szobába felhalmozott zsákokat és bizony úgy döntöttem, hogy ezeket ruhagyűjtő konténerbe fogom rakni, de előtte kiviszem a "zsibpiacra". Amit elvisznek az a haszon, ami meg megmarad, az mehet adományba. A férjem furcsán nézett és rá is kérdezett: biztos ki akarod vinni a piacra? Én meg: NANÁ! Már csak azért is! 

 

Vasárnap korán keltem (egyébként is így szoktam) és már 7 órakor mentem is árulni. Nagyon bizonytalan voltam, de a sorompónál ahol beengedtek eligazítottak, hogy mégis merre találok még szabad helyet. Annyit azonban hozzáfűzött a közterületes, hogy a biztonság kedvéért, mielőtt leállok valahová, kérdezzem meg a "szomszédokat", nehogy valamely kisebbségi eladó helyét bitoroljam. A hatalmas hömpölygő tömeg ellenére könnyen és gyorsan találtam magamnak helyet a kicsi kocsimmal, és bizony nem bitoroltam el senki helyét. Kipakoltam és kiírtam, hogy minden db 100 Ft. Nem kellett sokat várni, hamar megérkeztek az első vevők, és csak úgy vonzották a többi nőt is. Meg kellett ismét állapítanom, hogy a nők imádnak turkálni. De ezzel el is ment a délelőttöm. Mire észbe kaptam, már dél volt. Nem sok ruha maradt, kb. a 3/4-ét elvitték. Aztán volt olyan is, aki vissza-vissza jött, hogy hátha talál még valamit. Így keveredtem beszélgetésbe egy hölggyel, aki elmondta,  hogy amikor ilyen olcsón vásárol, akkor mindig vesz pár dolgot a faluja végén lakó szegény család tagjainak is. Én meg kapva kaptam az alkalmon és felajánlottam neki, hogy mivel már úgyis pakolnék össze, ha elviszi a maradék ruhát annak a családnak, akkor ingyen odaadom az egészet. Először nem is akarta elhinni, hogy csak úgy odaadom ingyen??? De csak erősködtem, hogy úgyis ruhagyűjtő konténerbe tenném, így meg legalább biztosan jó helyre kerül. Csodálkozott, hálálkodott, adni akart valamit (paradicsomot, meg epret cserébe, de nem fogadtam el). Ő meg boldogan elvitte! Én is boldog voltam, mert így legalább nem kellett bajlódnom a konténerrel.

Egyébként az is tök jó volt, hogy kerestem egy kis pénzt, de a legjobb mégis az volt, hogy sokan örültek és el is mondták, szerintük mennyire nehéz nagy méretű jó minőségű női ruhát venni, főleg ilyen olcsón. Panaszkodtak, hogy a turiba is "egyszálbélű" nőkre árulnak jó ruhákat... :)

Jó volt látni a boldogságunkat, jó volt szóba elegyedni vadidegen molett nőkkel és jó volt hallani, hogy hány szettet szedtek össze pár száz forintból.

(A kép illusztráció :)

Tényleg boldogok voltak. Nem igazán volt köztük "úrinő", hanem csak egyszerű, boldog vevő. Aki sokat vásárolt, annak persze még olcsóbban is adtam a dolgokat, és "grátisz" is vihettek, ha még fizetés után megláttak valamit. Nem akarták elhinni, hogy ilyen is van. Én meg azt nem akartam elhinni, hogy még így is kerestem 17.000. Ft-ot. Volt aki visszajött és kérdezgette, hogy máskor is fogok-e még hozni ruhát? :) Sajnos el kellett szomorítanom, hogy egyelőre nagyméretű női ruhát nem hiszem, de annyira élveztem ezt a délelőttöt, hogy lehet felkerekedek valamikor és a lányom, fiam, férjem leselejtezett ruháit, cipőit is ki fogom vinni. És tényleg nem elsősorban a pénz miatt, hanem azért, mert csak a helyet foglalják és nem használjuk, mások meg örömüket lelik benne! Este és még ma reggel is azt hittem, hogy tök ciki lesz árulni, és még át is villant az agyamon, hogy biztos ezt akarom? De nem volt ciki!!! Nagyon klassz volt! 

Mindez persze a tanulás rovására ment. Mert így délelőtt esélytelen volt a dolog, most délután meg próbálom az egész hétvégi háztartási munkát bepótolni. Mosás, főzés, takarítás, stb. 

Azért majd igyekszem a jövő héten esténként tanulni, mert bennem van a megfelelési kényszer és nem szeretnék leszerepelni a vizsgán.

 

 

 

 

Megosztás a facebookon