Az elmúlt időszak

Az elmúlt két hétben hatszor kezdtem neki a blogba írni, de hiába, mert megint nem müködött, és nem engedte elmenteni...

Már nem igazán emlékszem, hogy akkor épp mi volt ami miatt nekifogtam, de bizonyára szerepelt benne az endokrinológus, meg a lányom szülinapjára való készülődés.

Az endokrinológus nagyon jó fej volt, személyesen jött ki elém és szólitott be a nevemen, a megbeszélt időpontban, illetve előtte 2-3 perccel. És igen, a 20 percet valóban rám szánta,  nem 5 perc alatt dobott ki a sztendert mondattal. Állított a gyógyszerelésemen is és javasolta a cink, szelén kúraszerű szedését is a napi 3000 egység D vitamin mellé. Majd 3 hónap múlva kiderül, hogy sikerül-e valamelyest normalizálni az eredményeimet?

A másik nagyobb dolog pedig a lányom 30. szülinapjára való készülődés volt.

Nos már biztos, hogy jól sikerült, mert túl vagyunk rajta és láttam a meglepődést, meghatódást és örömet a szemeiben. Pedig utálja a szülinapokat, legalábbis a sajátját, és nem szereti, ha őt ünneplik. Jobban szeret adni, mint kapni. 

Nagypénteken volt a szülinapja, amire bevállaltam, hogy két tortát is készítek neki. Nem ez volt az eredeti terv, de ez lett belőle. A barátja csinálta volna az epres sajttortát, de mivel ugye két héttel a szülinap előtt bevonult, így nem tudta bevállalni. Rendelni már nem volt idő, mert ahonnan hozni szoktuk a tortákat, ott sokkal előbb le kell adni a rendelést. Maradt hát az a verzió, hogy én csinálom. Igy is lett.

Aztán a másik dolog, hogy igyekeztünk titokba tartani a dolgot ezért nem árultuk el, hogy pénteken mire készülünk. Sőt, én még egy kicsit félre is vezettem a lányom. Irtam neki cseten, hogy "Szia! Tudom kicsit gáz, de nagy baj lenne, ha nem pénteken lennél megköszöntve? Tudod pénteken minden zárva van, a sültes tálat se vállalják akkor... Vasárnap? Vagy van valami programotok? Mentek valamerre?" Erre Ő: "Nem akarok semmit szülinapomra!" - mondom én, olyan ha a szülinapjáról van szó, mint az agressziv kismalac... :) Erre én: OK, értem... De ha csinálnék valamit saját kezüleg??? Erre Ő: azt lehet!

Nos ebben maradtunk!

A nagy nap reggelén persze felköszöntöttem és küldtem is neki egy képet, hogy lám-lám már meg is csináltam saját kezüleg a mindenmentes tortáját 

 

És amit én egyszer megigérek, azt meg is tartom. Szóval saját kezüleg csináltam neki ajándékot és tortákat is.

Közben ment az egyeztetés, hogy miként jutunk be hozzájuk, milyen indokkal viszi el rövid időre a barátja otthonról, hogy ne tünjön fel neki semmi, ki, hogyan, kivel és mikor érkezik. 

Minden szuperül sikerült. Délbe elindultak otthonról (a megbeszéltek szerint) a barátja telefonon jelezte ezt a férjemnek azzal a szöveggel, hogy bár most el kell menniük otthonról egy rövid időre, épp most indulnak, de délután majd elhozzák a sarokcsiszolót... :) - magyarul ez annyit jelentett, hogy indulhatunk, szabad a terep.

Addigra már elmentem anyukámért és a fiammal a férjemmel és anyuval együtt indultunk, hiszen a megbeszéltek szerint délre hozták hozzánk a két sültes tálat, amit szintén mi vittünk, a két tortával együtt. 

 

 

Arra is gondoltam, hogy lehet nincs 12 személyre evőeszközük, azt is csomagoltam, meg minden olyat ami szükséges lehet. Az eldobható asztalteritő, pohár és tányérok bár nem túl elegánsak, de nagyon praktikusak, most is ezt vittünk. 

Mire odaértünk a lányom barátnője már ott várt a kapuba, nemsokára megérkeztek a többiek is. Ki lettek osztva a feladatok, volt aki lufit fújt, volt aki a plafonra ragasztotta kétoldalú ragasztóval (mert így olyan, mintha héliumos lufik lennének), volt aki terített, stb. 

Én a férjemmel elszaladtam az öcsémékhez, akik közel laknak, mert a 6 személyes asztalhoz túl sokan voltunk. Az öcsémék bár elutaztak welnessezni, megbeszéltük, hogy miként tudok bejutni hozzájuk és egy asztalt és akár 8 széket is el tudok hozni. Igy is lett. Amint visszaértünk, a lányom barátjának az anyukája telefonált a fiataloknak (mert így lett megbeszélve a fiával), hogy ott van a kapu előtt, mert jött felköszönteni a lányomat, de zárva van a kapu, merre vannak? 

Nos ők addig kocsit mostak és elindultak Soltvadkertre fagyizni (persze ez csak az elterelő hadművelet volt). Valójában elindultak otthonról, hogy mi be tudjunk jutni és kész legyen a meglepetés, mire visszaérnek. Valóban elvitték a kocsit egy mosóba, aztán még mentek erre-arra (persze mivel minden üzlet zárva volt, így nem is volt olyan egyszerü). Aztán mivel "vissza kellett fordulniuk", hogy beengedjék a "vendéget", így lemondtak a fagyizásról. Egészen addig semmi sem volt gyanús a lányomnak, amíg az utcába be nem fordultak. Ott meglátta az autókat és állítólag csak ennyit mondott: na b@meg, jól beszop@ttatok :) - pedig egyébként eléggé visszafogott és nem beszél csúnyán, de valahogy most ez jött ki belőle :D

Aztán amint bejöttek felcsendült a szülinapi dal és megkapta az egyik tortát tüzijátékkal. Aztán jöttek az ajándékok. Láttam, hogy meghatódott, örült és tényleg meglepődött. Abszolút elhitte, hogy vasárnap lesz megköszöntve. 

Tőlem igéretemhez híven egy saját kézzel készitett ajándékot kapott. 

Ezt még előző nap a munkahelyen csináltam, mivel a kolléganőm elment szabadságra, így nem volt más választásom, mint a tortákat munka után megcsinálni, az ajándékot meg "ebédidőbe". Persze ahogy szokott lenni, egész nap, sőt talán egész héten se láttam a főnököt, persze pont akkor jött "kellemes ünnepeket" kívánni, mikor az ajándékkal bajlódtam. De nem csináltam belőle nagy ügyet, elmondtam neki, hogy nincs máskor erre időm. Mosolygott, és nagyon megdicsért, hogy milyen ügyes és kreativ vagyok. Azt mondta, hogy csak nyugodtan fejezzem be. De azért feltartott vagy 20 percig, mert addig cseverészett velem mindenféléről. 

A tortákon látszik ugyan, hogy nem cukrászdából valók, de nagyon finomak voltak: 

Ja, az egyik ugye EA7 - vagyis a lányom kedvenc márkája. Mondtam is neki, hogy ezt elő kellett rendelni, mert egyedi kiadás. 

 

 

Még egy projekt lett volna a szülinaphoz, de az nem sikerült. Egy 30-as sebességkorlátozó táblát szerettünk volna szerezni. Nos a lopás nem volt opció, próbáltunk ismerőst találni a cégnél, ahonnan lehetett volna venni, de azt mondták, hogy nem olyan egyszerü, és mivel már nem volt időnk, így alternativ megoldást találtam. Vettem partykellék boltba egy 30-as táblát (kartonból) és egy partfisnyélre szereltem fel, aztán kitettük a lufik mellé a kapuhoz. 

 

Szóval ez is pipa.

Bár a lányom nem szereti se a szülinapot, se a meglepetést, most mégis mind a kettőt megkapta és BOLDOG volt! 

Soha rosszabb szülinapot! És a tortát és minden mást is szivesen vállalok, ha azt látom, hogy örömet tudok vele okozni.

Happy birthday Barby! 

Mindenféle

Az van, hogy a blog sz@rakodik (lehet költözni kéne máshová, mert ez már nem az első eset, és mivel magamnak írom így szeretném sok év múlva is megtalálni). Szóval múlt héten is nekifogtam kétszer posztolni, de nem mentette el, én meg már nem igazán emlékszem, hogy mi is volt. Ez már az öregség...

Na mindegy, akkor arról ami eszembe jut.

Holnap megyek endokrinológushoz. Nagyon várom. Félek, hogy csalódás lesz az elvárásaim miatt. Mindegy. Egy próbát megér (meg legalább 14.000. Ft-ot), de a TSH eredményem miatt mindenképp szakember kell, csakúgy, mint a 100-as nyugalmi pulzusom miatt. Ráadásul vélhetően a kettő összefügg. És ha őszinte akarok lenni, akkor a mozgás is hiányzik már, de ilyen pulzussal mindenről le vagyok tiltva addig, amíg nem rendeződik vagy normalizálódik valamelyest. Annyit teszek azért, hogy ha csak tudok, akkor nem kocsival járok, hanem elővettem a biciklit.

Jaaaa, múlt héten még arról is akartam posztolni, hogy a piacon milyen "kincseket" találtunk. A lányomék pl. vettek egy ilyen kávégépet. Csak akkor nyílik így szét, ha használják, egyébként egy kör. Nagyon tetszik.

Az eredeti ár kevesebb, mint egy tizedéért. De vettek pl. márkás síbakancsot, jégkoronghoz koricipőt, és vadi új protektort is meg egyéb apróságokat.

Mondjuk ezek nem voltak olcsók, 16.000. Ft-ot fizettek az egészért, de a korit pár órán belül a Marketplac-n el is tudták adni 12.000-ért, a síbakancs ára 45-50 ezer körül van (azt lehet megtartják maguknak, még nem tudják) a protektor is kb. egy 20-ast ér, szóval jó vásárt csináltak.

A lányom egyébként ebbe nagyon jó. Megvesz pl. egy márkás pólót pár száz forintért, majd több ezerért eladja. Főleg a sícuccok mennek nagyon (gondolom azért, mert azok egyébként is nagyon drágák). Már a barátját is "megfertőzte" ezzel, Ő is rákapott a dologra.

A kávégép majd jó lesz az új konyhabútorukhoz. Bár nem az eredeti elképzelés szerinti lesz, mert megkapták az árajánlatot és úgy döntöttek, hogy inkább átbeszélik az asztalossal, hogy min lehetne változtatni, hogy olcsóbb legyen. Nem egy nagy konyháról beszélünk, de ezt az ajánlatot kapták:

 

Egyébként az asztalos a férjem jó barátja, szoktak egymásnak segíteni, szóval nem hatalmas átverésről van szó, hanem arról, hogy mindenféle extrát szerettek volna, ráadásul a kiválasztott színű alapanyag is kétszer annyiba kerül, mint egy hétköznapi választás, szóval most átbeszélik, hogy akkor mit is lehetne, hogy ne sokat változzon kinézetre az elképzelés, de azért a 2 millába beleférjenek. Mert az ajánlat nettó ár, tehát még rámegy az áfa is. És igen, lehetne számla nélkül is, de kell a számla egyéb okok miatt.

A fiam ezen a hétvégén már egyedül fog dolgozni az új munkahelyén. Úgy értem, hogy tényleg egyedül, nem lesz mellette senki, csak Ő. Ez fura neki, hiszen eddig egy nagy cégnél dolgozott, ahol mindig sokan voltak körülötte. Kissé tart tőle, de közben meg izgatottan várja is. Én biztos vagyok benne, hogy menni fog neki.

A férjemmel kivételesen most semmi extra nincs. Dolgozik, jól van és ha kést vesz a kezébe, azonnal szólok neki, hogy vigyázzon :)

Jaaaaa, nem tudom, hogy kit hogy viselt meg az óraállítás?

Én azt gondoltam, hogy engem aztán nem érint a dolog. De bizony észrevettem, hogy múlt vasárnap semmire való se voltam. A hat napos munkahét után vasárnapra még berakni egy óraállítást???  A férjem tüsténkedett (mondjuk Ő nem dolgozott szombaton), rendbe vágta az erkélyen lévő tárolót, kipakolt, selejtezett, takarított, stb., én meg néztem ki a fejemből. Mondtam is neki, hogy bocsi... :)

 

 

 


Hétfő...

Három hete írtam utoljára. Nos a hangulatom a sok borzalom ellenére továbbra is többnyire jó. Próbálom kizárni a tudatomból a háborút, meg mindazt ami vele jár.

Mi is történt 3 hét alatt otthon a családba?

A fiam munkanélküli lett, vagyis március 11-én dolgozott utoljára, 16-ig szólt a munkaszerződése, 17-én beprotezsáltam a volt kolléganőmhöz a munkaügyibe. Ez volt az első munkahelye és 8 évet húzott le. Persze attól, hogy hivatalosan munkanélküli, még dolgozik, a leendő munkahelyére jár be és tanulja a dolgokat. És ezt így lehet, tehát nem feketén csinálja, hiszen a munkanélküli mellett lehet napi bejelentéssel dolgozni. Elsejétől pedig be is lesz jelentve. 

A lányom barátja is munkanélküli :) Ez most ilyen hónap a családba. Ő április 7-én kezd az új helyen, de mikor szólt a korábbi munkahelyén a főnökének, hogy fel szeretne mondani, akkor a főnök megsértődött és azt mondta neki, hogy akkor másnap már be se menjen. Hát így történt, hogy Ő is munkanélküli lett. Nem bánta egy kicsit se, mert azóta (kb. 3 hete) már kétszer volt oda külföldön snowboardozni. A hosszú hétvégén Olaszországba mentek és mivel nem kellett haza sietnie, hogy hétfőn időbe beérjen a munkahelyére, így nem is vasárnap jöttek haza, hanem még ráhúztak egy keveset :) 

Aztán ugye otthon is el tudja tölteni még ezt a hátralévő 3 hetet, hiszen egy kertes háznál mindig van mit csinálni. Az udvarra ráfér egy alapos karbantartás az biztos. Most hétvégén volt náluk az asztalos, mert konyhabútort szeretnének csináltatni. Én komolyan mondom, hogy nem is értem ezeket az árakat. Egy konyhabútor 1,5-2 millió? Micsoda? Maradok én a panelba, bár ez a kijelentés biztos igénytelennek tűnik. 

A lányomnak 3 hét múlva lesz a 30. születésnapja. Még fogalmam sincs, hogy mit fog kapni. Próbáltam vele beszélgetni, hogy minek örülne, de nem lettem okosabb. Ő is az a fajta, aki jobban szeret mást ünnepelni és másnak örömet okozni. Valahogy azt nem olyan jól tűri, mikor Ő az ünnepelt. Éppen ennek is köszönhető, hogy nem terveztünk neki hatalmas meglepetésbulit, mert nem igazán szereti a meglepetéseket. A barátjával már jó ideje egyeztetünk, hogy mégis minek örülhetne? Felmerült egy fotós tanfolyam, de az egyelőre a munkája és a beosztása miatt mégse lett nyerő. Aztán szóba került, hogy már régóta szeretne egy kiskutyát, de aztán mégse azt kap, hiszen azt mégiscsak neki kellene kiválasztania vagy fordítva, a kutyának kéne a gazdit választani :) Most hétvégén már két opció maradt, ebben kellett volna tanácsot adnom. Portugál repülőjegy (nyáron mennének szörfözni) vagy valami értékesebb tárgyi ajándék? Egyelőre abba maradtunk, hogy talán az élmény maradandóbb, talán annak jobban fog örülni és hosszabb ideig fog rá emlékezni, mint egy tárgyra.

A férjem már két és fél hete dolgozik (végre), talán még táppénzt is fog kapni valamikor, hiszen mikor munkába állt, leadta az addig összegyűlt táppénzes papírjait, és áprilisba már fizetést is kap. Hallelujah :). 

Ja, megkaptam a Sberbanktól is a pénzemet amit nem vettem fel a számlámról. Nem sok pénz, de mégiscsak 7 számjegyű. Most nem tudom, hogy mit tegyek? Betegyem bankba vagy otthon tartsam, hogyha bármi történik akkor legyen amihez azonnal hozzáférek? Eddig soha nem jutott ilyen eszembe, de a jelenlegi helyzet na meg a kolléganőm ezen irányú folyamatos megnyilvánulása elgondolkodtat. 

Velem semmi extra egyébként. 

Hétfő van és szombaton is munkanap lesz... 

Optimistán

Magam se értem, hogy miért, de valahogy kiegyensúlyozott vagyok. Pedig aztán most lenne miért aggódni...

Komolyan mondom, néha még lelkiismeret furdalásom is van egy kicsit, hogy miként lehetséges az, hogy a világ omlik össze körülöttem, de én mégis mintha mindezt nem fognám fel. (Lehet, hogy ez már az elbutulás?)

Még le se csengett a járvány, már itt a háború a szomszédba. Emberek menekülnek és vannak kilátástalan helyzetbe... Én ilyenkor mindig a híreket bújom, aggodalmaskodom, kombinálok, stb. De most nem. Nem igazán engedem be ezeket a dolgokat a fejembe, csak éppen annyira, amennyire szükséges.

Pl. nekem a Sberbanknál van számlám, oda érkezik a fizetésem, ott van némi megtakarításom. 

 

Más az én helyembe az elmúlt napokba, már lehet nagyon ideges lett volna e miatt, de nekem nem emelte meg a pulzusszámomat ez a dolog. Amikor a múlt héten kiderült, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát, vagy ahogy ők mondták, békefenntartó csapatokat küldtek... Nos akkor fogtam magam és egy nagyobb összeget átutaltam egy másik bankba lévő számlámra, amit magam se tudom, hogy miért nem szüntettem még meg, mert nem használtam már vagy 2-3 éve. Szóval mikor hétfőn reggel bejelentették, hogy a bank zárolta a számlákat, fizetni lehet ugyan a kártyákkal, de mást nem, én egy cseppet se lettem ideges. Talán az is jót tett, hogy a kolléganőm (szegény) nincs itt, táppénzen van, és így nem aggodalmaskodott, nem kellett egész nap azt hallgatnom, hogy jaj mi lesz? Elolvastam még korábban, hogy az OBA bizonyos összegig garantálja a kifizetést akkor is, ha bedől a bank. Ja, mondjuk az nem igaz, amit a sajtóba harsogtak, hogy automatából még lehetett pénzt kivenni, mert csak kíváncsiságból megpróbáltam hétfőn több banknál is, de vagy azt írta ki, hogy "túlléptem a napi limitet" - miközben nem is használtam a kártyát, vagy azt, hogy "a kért összeg nem áll rendelkezésre az automatában", vagy azt, hogy "technikai okból a pénzfelvét nem lehetséges". Na mindegy, volt kápém és a másik számlán is az átutalt összeg. Azokat sajnálom, akik nem voltak ilyen előrelátók, mert mától már a bankkártyával se lehet fizetni, sokan pórul jártak tankolásnál vagy vásárlásnál. Ha nincs olyan szerencséjük, mint nekem, akkor bizony lehet kölcsönkérni addig, amíg hozzájut a saját pénzéhez, remélhetőleg 10 napon belül. Mondjuk nem tudom, hogy a benzínkúton ilyenkor mi a teendő? Hívni valakit, aki fizet helyette? És ha az ország másik részén van valami okból? SZÍVÁS...

Aztán ami még nagyon meglepett, hogy mindez a bankos dolog 28-án derült ki, de a munkáltatóm, ahol pl. egy jövedelem igazoláshoz is kérelmet kell írnom az osztályvezetőmnek (indokolva), aki továbbküldi a főosztályvezetőnek, majd a titkárságról továbbküldik a bérügyi osztályra... Szóval egy kis sz@rság miatt is legalább 3 felesleges lépcső van beiktatva, nos ennél a cégnél, 28-án délután közvetlen a bérügyről hívott az ügyintéző, hogy a kialakult helyzetre tekintettel, ha van más számlám és kérem, akkor inkább oda utalnák a fizumat, mert hiába fizetnek, nem biztos, hogy meg fog érkezni a számlámra... És lám-lám, milyen jó, hogy van egy másik, nem igazán használt számlám... Már írtam is kérelmet, amit most nem kellett 3 plusz embert közbeiktatva kérni, hanem közvetlen küldhettem. Nos, mint mára kiderült ez bizony hasznos volt, mert a beérkező pénzeket fogadja a bank, de kivenni pénzt nem lehet továbbra se, majd 10 napon belül minden érintettet megkeresnek és 100.000. euróig kártalanítanak. 

Aztán otthon a lakás még mindig úgy néz ki, mint ahová a bomba becsapott, vagyis azért már konszolidálódik a helyzet, de még nem tökéletes. 

Szóval ugye mivel a férjem otthon volt kényszerpihenőn (táppénz), így addig nyafogtam, amíg neki nem fogott a festésnek. Lassan haladt, nagyon lassan. Mondjuk már kész a festés, de ami vele jár, abból van még hátra. De most ez se izgat, mert egy csomó felesleges dologtól tudtam így megszabadulni, selejteztem, mi mehet vissza és mi nem. A konyha kész, bár az étkezőasztalt le kell cserélni, mert a konyha átvariálása után nem igazán fér. Kisebb kell, lehetőleg olyan, ami bővíthető. A fiam szobája is felszabadult már, oda az előszobából lettek bepakolva a dolgok. A gardróbszekrény megszüntetésre került az előszobába, onnan is selejtezve lett. A legkisebb szoba, ami jelenleg ugye lakatlan, az is átvariálásra került. Ott még azért az ajtó mögött vannak dolgok, amik majd elpakolásra várnak, de ahhoz előbb egy mutatós komódot szeretnék venni a konyhába, mert az eddig használatos polcok megszüntetésre kerültek és biza amik eddig ott voltak, szóval azokat is el kell pakolni. 

A férjem múlt héten ment a 10. gyógytornára, onnan pedig a szakorvohoz, aki eldönti, hogy kell-e még további torna, vagy mehet dolgozni. Mikor rákérdeztem, azt mondta, hogy még 10 gyógytornát írtak ki neki. Nos akkor ideges lettem, mert azért húsvégit mégse kellene otthon lennie egy kis háztartási baleset miatt! De aztán később elárulta, hogy mehet dolgozni! Holnap kezd, az lesz neki idén az első munkanapja. Végre jövő hónapba már Ő is kap fizetést!

Aztán pl. itt van még az is, hogy a fiam tegnap felmondott. Egyik barátja szólt neki, hogy mehetne mellé dolgozni. Kipróbálta, tetszett neki. Mondjuk nem tartottam jó ötletnek, hogy éjszakás műszak után rögtön oda ment pihenés nélkül, de úgy tűnik, hogy a leendő főnökének meg tetszett, hogy ilyen elszánt. Mert bár többen jelentkeztek, mégiscsak Őt választotta. Szerintem kevesebb lesz a pénze, mert azért a jelenlegi munkahelyén nagyon jól keresett, de szerinte meg közel annyit meg tud itt is keresni, csak nem kell olyan rabszolgamunkát végeznie. Na majd kiderül. 

A kolléganőm sincs már múlt hét óta, mert az egyébként se túl jó egyészségi állapota még roszabb lett. Talán elindul kivizsgálatatni magát. Nem nagyon van más választása. Magától ugyan nem jelentkezik, de azért néha ráírok, hogy mi a helyzet, hogy van? Legutóbb még azt írta, hogy a helyzet változatlan. Ez elkeserít, mert félek, hogy valami nagy bajság fog kiderülni, de legalább már annak örülök, hogy elindult. Évek, évtizedek óta fennálltak a problémái, de mindig sikerült valamivel megmagyaráznia magának, hogy ezért, vagy azért. Tudom ez is gáz, de tök jól elvagyok egyedül a munkahelyen, még úgy is, hogy nyilván így több a munkám. 

Ja, aztán ott van még az is, hogy a lányom nem lett katona, aminek pillanatnyilag nagyon örülök! Ő nem annyira, mert még most is azt mondja, hogy komolyan gondolja és menne akár a határra is ha odavezénylik. Az irodai munkát ugye nem fogadta el, mert "be akart öltözni", de ott meg még nem találtak neki való beosztást. (Szerencsére).

Aztán tegnap kaptam egy levelet az önkormányzattól. Már tavaly is kaptam, csak akkor minusz 17.933 Ft. összegről szólt az egyenlegem. Fogtam hát magam akkor és befizettem. Erre tegnap kapok egy minusz 35.866. Ft-ról szóló egyenleget. Mint kiderült, megtévesztő az egyenleg, hiszen nem minuszba vagyok, hanem túlfizetésem van. De azért ez a számla alapján egy kicsit se volt egyértelmű, pedig nem tartom magam ennyire ostobának... De ezek szerint mégiscsak az vagyok! Mindenesetre ma visszaigényeltem a túlfizetést :)

 

De már az is eszembe jutott, hogy ez a nagy nyugalom ami rajtam van, talán mégse normális, és majd később jön ki, olyan poszttraumás dologként?

Igen, vége a pechsorozatnak

avagy egy boldog békeidőszak következik, tele örömmel és vidámsággal, vagyis ezt remélem...

Az utolsó bejegyzésemben még azt soroltam, hogy mennyi minden rossz dolog történt rövid idő alatt.

Nos ennek vége!

A lányom barátja meggyógyult a covidból, és bár lemondták Kopaonikba a szállást, múlt pénteken még ugyanazt a szállást sikerült lefoglalniuk szombati érkezéssel. Egyébként is szombaton mentek volna, viszont így, hogy az utolsó pillanatba foglaltak, így százezer helyett hatvanezer volt a szállás kettőjük részére 5 nap, 4 éjszakára. Szóval anyagilag jobban is jártak. Ilyen volt a kilátás, mikor megérkeztek

Küldtek videókat és képeket is minden nap. Jó volt látni, hogy jól érzik magukat!

 

Jó, hogy sikerült végül eljutniuk!

A lányom parkolásos büntetését is elengedték.

A szélvihar miatt megrongálódott kocsijaik még nincsenek ugyan megjavítva, de arra is hamarosan sor kerül.

A férjem még mindig otthon van ugyan táppénzen karácsony óta, de már csak e hónap végéig kell gyógytornára járnia, aztán végre mehet dolgozni.

Na mondjuk nem hagytam, hogy otthon unatkozzon. Addig nyafogtam, hogy a konyhát rendbe kellene tenni, hogy már nem bírta tovább és múlt szombaton nekifogott. Mondjuk nyilván még nem tud úgy haladni a keze miatt, mint egyébként ha nem vágta volna szét, de azért alakul a dolog. Viszont most azért nyafogok, hogy még meddig fog így kinézni a lakás??? Most olyan, mint ahová a bomba becsapott. A konyhából minden be lett pakolva az egyik szobába, ahová szinte be se lehet menni a sok dologtól, az előszobából meg a másik szobába, ahol szegény fiam van (lenne), mert borzalom kerülgetni a cipőtartót, vagy a tükröt, a fogasról a kabátokat, stb. B O R Z A L O M ! ! !

A falat egészen a betonig lekapartuk, 

vagyis inkább csak a férjem, mert ez a spaklizás nem nekem való. A kezemről több helyen is lejött a bőr, tök béna vagyok, ráadásul izomból se bírtam sokáig. Erre ráment a szombat és a vasárnap is. Hétfőn nekifogott a mennyezet festésének, előtte persze leragasztotta a falat ahogy kell, de mégse festő na! Amikor hazaértem, hát őszinte voltam... Bizony láttam, hogy nem egyenletes a festés. Szóval tegnap délután az egyik festő barátja megcsinálta úgy, ahogy kell. Eddig ugye a gáztűzhely se volt a helyén szombat óta, szóval főzni se tudtunk, de megoldottuk, ettünk amit találtunk a hűtőbe, illetve rendeltünk menüt, vagy a gyereknek pizzát.

Még ma is borzalmas a helyzet, de már legalább gáz a helyén van, hiszen a mennyezet kész, a gáz körül csempézve van. A konyha és előszoba csupasz falát ma mélyalapozóval lekente a férjem, és elvileg holnap erre már mehet is a tapéta. Aztán már csak pár nap, mire minden a helyére kerül és ki lesz takarítva, le lesz törölve, meg lesz pucolva, ki lesz mosva, stb.

Jó lesz ha kész lesz, de most...

Ja, a lányomék kutyája nálunk van. Egy szabály van, hogy nem mehet fel az ágyra, kanapéra, stb.

Hááát persze......

Sőt, a fiammal aludt...

 

Azt mondják három a magyar igazság plusz egy a ráadás

vagyis remélem vége a pechsorozatnak.

Valahol azt olvastam, hogy az életben minden az egyensúlyra törekszik. 

Ha például éppen szerencsés időszakunk van, akkor elképzelhető, hogy hamarosan pechsorozat köszönt ránk. Ugyanígy igaz az is, hogy a balszerencsés idők után mindig ránk mosolyog a szerencse.

Nos, elég rövid idő, egy hét leforgása alatt a lányoméknál megvolt a 3+1.

(1.) Először ugye 6-án a viharos szél lebontotta a kocsibeállójukat, maga alá temetve mindkét autójukat. (Jó, szerencsére személyi sérülés nem történt, és a kocsikba se lett olyan kár, ami helyrehozhatatlan.)

Akkor még reménykedtem, hogy ennyi volt. Kész.

(2.) Aztán pénteken telefonált a lányom, hogy megbüntették, mert lejárt a parkolójegye és túllépte a parkolási időt 14 perccel. 

El volt keseredve, mert még soha nem büntették meg. Szabálykövető, nem szokott ilyesmivel csalni. Most sem értette, hogy miért is nem inkább a mobilparkolást választotta? Még ott voltak a közterületfelügyelők a kocsinál, mikor odaért, de azt mondták, hogy már megkezdték a büntetést, szóval így járt. Annyi azért mégiscsak jó, hogy mivel még soha nem büntették, így kérheti, hogy az első büntit töröljék. Meg is találtam a kérelmet, ahol indokként szerepel, hogy a pótdíj kiszabását megelőző két éven belül az általa üzemeltetett jármű vonatkozásában a díjköteles várakozóhely használatára vonatkozó szabályok be nem tartása miatt pótdíjat nem szabtak ki, akkor kérheti a törlést. Megtette. 

(3.) Szombaton meg azt írta, hogy a barátja nagyon lázas, elég rosszul van. Kérdeztem, hogy tudok-e segíteni, de írta, hogy nem. Már úton van az egyik ismerősük és viszi a tesztet. Nos a két oltás után sikerült pozitív tesztet produkálnia a lányom tesztje negatív lett. A barátja kapott favipiravirt és vérhígítót. 

(3+1.) Február 12-től mentek volna snowboardozni Kopaonikba, de így bizonytalanná vált, hogy addigra negatív lesz-e a tesztje, illetve hogy a lányom tesztje addigra pozitív lesz-e esetleg. Pedig annyira várták ezt a kis kikapcsolódás Szerbiába. Mivel február 8-ig lehet lemondani a szállást, így inkább azt választották. Ha mégis minden rendbe lesz, szerintük akkor is találnak az utolsó pillantba is szállást. Na majd kiderül.

Egy hét alatt ennyi elég is! 

Ha a sors egyensúlyra törekszik, akkor vége ennek a rossz sorozatnak és rájuk mosolyog a szerencse. Remélem olyan rohamos tempóban, mint ahogy a rossz dolgok jöttek.