Minden vágyadnak eleget tenni: ez az emberi élet legnagyobb művészete.

Akinek sikerül, az boldog.

Ehhez azonban fontos, hogy kevés vágyad legyen.

A vágy az emberi lélek növényzete. Gyökere van, szára, és csúcsán időnként kivirágzik az öröm.

Minden gyökérnek az a célja, hogy virágot hozzon. Azonban a jó kertész gondosan ügyel kertjének növényzetére. Csak olyan növényt enged meghonosulni benne, melynek virágai szépek és illatosak. Vagy melyek kellemes ízű gyümölcsöket teremnek.

 

Dudvát, gyomot nem tűr meg maga körül. Olyan növények gyökerét sem ülteti el, melyek fejlődéséhez a kert fekvése és éghajlata nem alkalmas. Melyeknek kivirágzásához esélye nem lehet. 

Így tesz az okos és jó kertész.

Légy tehát okos és jó kertésze a lelkednek.
Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának és a búzavirágnak. Az erdő csöndjének.Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van. Minden talajban megterem valamiféle virág. 

Minden napnak van valamilyen öröme. 

Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt : )

Ennyi az idézet. Mert én jó kertész akarok lenni! Nem tettem újévi fogadalmat, tehát nem az új évvel van kapcsolatban, hanem csak úgy.... De azért most jut eszembe:

 

Persze vannak saját történéseim is, de ezek valahogy nem lettek ide megírva. Hogy miért? Mert mindig mással voltam elfoglalva. Ha mérleget kellene csinálnom, hogy egy év alatt mennyit változott az internetezési szokásom, hát azt kellene megállapítanom, hogy bizony nagyon sokat. Egy éve, még naponta akár több órát is a neten lógtam, (facebook, jófogás és minden egyéb. Főleg a webjogsi, hiszen kb. egy éve csináltam a KRESZ-t interneten keresztül.) De mára már olyan is előfordul, hogy egyáltalán nem netezek napokig, inkább olvasok, vagy a férjemmel kitalálunk valami közös programot.

Szóval visszatérve az elmúlt időszakra: szerencsére szinte minden napra jutott valami. És általában valami jóóóóóóó!
Az ünnepek időszakában azért hellyel-közzel de dolgoztam, hiszen irodánként 2 embernek mindig ott kellett lennie. A szobatársaim pedig azért voltak olyan jó fejek, hogy nem azt mondták, mivel én vagyok az új, ezért minden nap nekem kell mennem, hanem beosztottuk. Azért azt el kell mondanom, hogy a munkás hétköznapokhoz képest sokkal-sokkal kevesebb volt a munka és az ügyfél is. Talán azért, mert az ügyfelek sem a hivatalba töltötték a szabadidejüket, inkább ők is vásároltak, nézelődtek a plázába vagy otthon készülődtek az ünnepre, esetleg néhányan hencseregnek. Persze azért van egy-két kivétel, akinek éppen  be kellett jönnie, vagy akkor tudta meg, hogy felveszik január elejétől és behozta a szerződését, vagy az időtájt szűnt meg a munkaviszonya, stb. A munkaidőt tehát egyáltalán nem töltötte ki a munka, inkább az irodáról-irodára való járás, ahol sztorizgattunk, vihogtunk.
Egyébként a fentieken túl azért sem bánom, hogy „dolgoznom kellett”, mert így a férjem vásárolt be, és ugyancsak Ő főzte megi a karácsonyi menüt is. (Volt fácánleves, halászlé, töltött káposzta, sültek és rántott dolgok is.)
Az ünnepek időszakában még olyan is előfordult (nem is egyszer), hogy ajándékot kaptam az ügyfelektől. Köztudott, hogy nem fogadhatunk el semmit! Az etikai kódex, meg minden…
De azért úgy alakult, hogy kaptam pár „repi ajándékot”. Aztán ugye ott volt a névnapom, karácsony előtt két nappal, aztán karácsony.

Most először sok-sok év után a férjem családjához is elmentünk (sőt!!!! az elmúlt pár hétben kétszer is, pedig két óra utazás autóval).

Aztán karácsony után következett a fiam és a férjem névnapja, majd közvetlen utána a 25 !!! házassági évfordulónk.. Még mielőtt elfelejtette volna a férjem, azért felhívtam rá a figyelmét!

Az év vége tehát valóban az ajándékozásról, meglepetésről, egymásra figyelésről szólt. De nem ez volt a legfőbb szempont, hanem az, hogy egészségesek vagyunk és jó évet zárunk. A lányomnak is újra van párkapcsolata, a fiatalemberrel még nem találkoztam személyesen, hiszen eddig még nem jött fel hozzánk, csupán a lányom sofőrjeként láttam még :) Annyit tudok róla, hogy jéghokizik és most fog diplomázni mint gépészmérnök. A fészen azért csak rákerestem:) Jóképű és szimpatikus. Mivel még friss a szerelem, egyelőre a tenyerén hordozza a lányomat (jó lenne ha ez így is maradna..) Gyakran mennek korcsolyázni, uszodába vagy wellnessezni. Karácsonyra is egy 3 napos welness-el lepte meg. (Mondjuk mondtam a lányomnak, hogy igazából szerintem a fiú magát ajándékozta meg azzal, hogy ennyi időt csak kettesben, egymással elfoglalva töltenek :), de hát ilyen a szerelem. Aztán most meg snowboardozni mennek szintén 3 napra, valamerre külföldre. 
Egyelőre tehát minden kerek és egész a családban. A férjem is jól van, a lányom szerelmes, nekem is sok újat és jót hozott az elmúlt év. Most már csak a fiam mellé kellene valami "komolyabb" leányzó, akinek a kedvéért kevesebb időt töltene számítógépes játékkal. Összességében csak annyit kérek a sorstól, hogy ez a tendencia folytatódjon ebben és az elkövetkező év(ek)ben is. Nem kérem, hogy gazdagok legyünk, csak annyit, hogy boldog és gondtalan legyen a folytatás. 

Ezt kívánom mindenkinek!

Legyen minden nap ajándék, mely boldogsággal tölt el! 

 

Megosztás a facebookon