Húsvét, szülinap és válsághelyzet...

avagy ami az elmúlt másfél hónapban történt.

Régen írtam már ide, de ez tudatos volt, hiszen már március óta minden a koronavírus járványról szól. Először elkezdtem írni egy bejegyzést, de aztán végül nem fejeztem be és töröltem.

Később pedig úgy döntöttem, hogy nem, erről nem akarok írni.

A lényeg, hogy minden családtag tegyen meg a lehető legtöbbet azért, hogy egészséges maradjon, vagy legalább ne fertőzzük le a veszélyeztetett csoportba tartozó családtagjainkat.

Ez eddig jól sikerült. A fiam otthon ül már hetek óta, hiszen leállt a Merci gyár. A héten ment egy napot hetek óta először. Vittem, mert azt gondolom, hogy még most jön majd a java a fertőzéseknek, ha "lazítanak a korlátozásokon". Nem szeretném, hogy busszal menjen, ami tömve van. Azokon a buszokon, ami a Mercihez megy, állóhely is alig van, nemhogy másfél méter emberek között... Ezért hajnalba viszem és este hozom. Jövő hétfőtől pedig már beindul a gyártás. Egyébként amikor itthon van, nem megy sehova, legfeljebb néha futni, de azt se csoportosan. Nem unja az otthonlétet, egész nap filmeket néz, pihen vagy játszik valami internetes hülye játékot. A lányom jelenleg már napi 12 órában dolgozik, de a múlt héten 1 nap kellett 4 órát dolgoznia, előtte való héten pedig 2x4 órát. A férjem dolgozik, egyébként ő se megy sehová a munkáján kívül, nincs is rá ideje és energiája. Alig várja, hogy esténként pihenhessen. Őt is én hordom reggel és megyek érte délután, hogy ne kelljen buszoznia.

A gyerekek vigyáznak,  ha a lányom vásárolni ment anyukámmal, akkor vitt kesztyűt és maszkot (nem csak magának, hanem a mamának is).

Ja, a lányom időközben ideiglenes lakcímet létesített a barátjánál.

Emlékszem úgy kezdődött, hogy mindenki Cecíliája bejelentette egyik hétvégén, még a járvány elején, hogy azok a párok, akik nem egy háztartásban élnek, azok találkozhatnak ugyan, de nekik is be kell tartani az előírt távolságot! :) Azonnal írtam a lányomnak, hogy remélem elég távol vannak egymástól Norbival. Semmi testi kontaktus, mert Cecília megmondta :)

Nem éppen ezért, sőőőőőőt egyáltalán nem ezért, de végül úgy alakult, hogy bejelentkezett. Az elmúlt két héten nem is mehetett volna a barátjához, mert a település polgármestere hétvégente csak azoknak engedi az ott tartózkodást, akik lakcímmel rendelkeznek.

A lányom kutyája meg annyira szeret ott lenni, hogy most hétvégén már haza se akart jönni a lányommal. Megértem, hiszen ott kedvére szaladgálhat, van másik kutya, akivel játszhat és a Tisza partjára is sokszor elviszik szaladgálni...

De nehogy úgy tűnjön, hogy minden happy. Napi 9 órában ülök a munkahelyen és elég rapszodikusan hol van munkám, hol meg alig akad valami. Most épp ez utóbbi van. Tudom, tudom, sokan örülnének, ha lenne munkájuk és még fizetést is kapnának a szinte semmiért, de én nem ez a típus vagyok. Jobban szeretem, ha értelmes munkát végzek a pénzemért. Mondom ezt annak ismeretében, hogy a volt kollégáim a munkaügyibe reggeltől-estig folyamatosan dolgoznak, szinte pisilni sincs idejük, és még hétvégén is be kell menniük, már aki csak tud. E közben én meg itt "dolgozgatok".

Már megemlítettem egy párszor, hogy szívesen visszamennék segíteni ebbe a "nehéz időszakba". De itt egyből leintettek, hogy "nem lehet" meg "itt is van munka".

Van persze... Ha ők mondják...

Közben ott meg már felmerült a nevem a főnökökben, hogy ha engedne a mostani főnök, akkor szívesen látnának besegíteni (ezt az ottani kollégáktól tudom). Csakhogy úgy tűnik, hogy az itteni főnökben erősen él az az emlék, hogy ide is "csak besegíteni jöttem, átmenetileg", aztán itt ragadtam. Mondjuk mivel nem vagyok a saját ellenségem, nyilván visszajönnék. De  most tudom, hogy itt feleslegesen ülök, ott meg hasznos lennék.

Másrészt meg prezentálni kell, hogy itt is megfeszített munka folyik (még akkor is ezt kell mutatni és kommunikálni, ha nem így van). Azt hiszem, kb. így működik most az országban egy pár dolog... Hogy akkor is azt kell mondani, akkor is azt kell mutatni, ha mindenki tudja, hogy nem úgy van. Szomorú :(

Mondjuk erről az jut eszembe, hogy volt egy értekezlet a múlt hét elején, ahol a főnök elmondta, hogy személyes vizsgálatok már nem lesznek és egyelőre a felülvizsgálatok is le vannak állítva a járvány miatt, de azért maradnak továbbra is az új vizsgálatok, meg ez, meg az, és annyi mindent mondott, meg hogy mivel mindent iratokból kell összeszedni, ez bizony sokkal több munkát, energiát, hozzáértést és időt jelent, bla, bla, bla. Úgy beszélt, olyan meggyőző volt, hogy azon kaptam magam, mintha egy pillanatra még én is elhinném, hogy "aztakurvamindenit" milyen sok munkánk van.

Aztán megráztam magam és ráeszméltem, hogy ez csak a "reklám helye", dehogy van sok munkánk...

De úgy elő tudja adni magát. Nyilván amikor be kell számolnia, hogy az osztályon hogy folyik a munka, akkor ezt előadja és első hallásra még majdnem több a dolgunk, mint a volt kollégáimnak, akik meg tényleg látástól-mikulásig dolgoznak, csak nem olyan jó a piárjuk.

A héten még egyetlen egy vizsgálatunk se volt, ami azt jelenti, hogy egész nap olvastam, stb.

A veszélyhelyzetről és a munkáról egyelőre ennyit.

Mi is volt még?

Ja volt húsvét.

Sültes tálat is rendeltünk, kímélve magunkat, két napra is.

Mert megérdemeljük!

Nem? De!

Volt süti, meg sonka, meg minden ami kell. Legálisan lehetett zöldhagymát enni. Isteni volt.

Aztán egy héttel később a lányomnak volt a 28. szülinapja.

Két sültes tálat rendeltünk, mivel hétköznap révén 5 órára értünk haza (mert ugye a "maradj otthon" ellenére mi dolgozunk). Az étterem főnöke jó ismerőse a férjemnek, és személyesen szokta kihozni nekünk a tényleg nagyon finom és guszta (valamint bőséges) ennivalót.

Az ünnepi sültes  és halas tálon ezek voltak:

Cordon bleu, aszalt szilvás csirkemell, vásári pecsenye, borzas csirkemell, mozzarellás jércemell, csőben sült brokkoli, grillezett zöldség, mézen karamellizált gyümölcs, steak burgonya és jázmin rizs.

Ponty filé diós bundába, pácolt amúr filé roston, harcsa filé Orly módra, lecsós karika burgonya, petrezselymes burgonya, fokhagymás majonézes mártás.

Volt torta is. Először egy kicsi (a gazdasági válságra hivatkozva), egy újragyulladó gyertyával. Jól szórakoztunk. Olyan gyerekes, de akkorákat kacagtunk, amikor elfújta a lányom, elaludt a gyertya, majd pár másodperc után újra gyulladt:) A barátja meg csak mondogatta, hogy Barbi, fújd el a gyertyát...

Aztán egy belga csokis zsúrtortát is kapott, mert bár írta aznap délelőtt, hogy nem kell torta, mert kapott a barátjától, de addigra már késő volt. Alig bírtam 28 gyertyát rápakolni :)

És végül kapott egy normál méretű szamócás sajttortát is a párjától.

Ezek már csak a maradékok:

 

Az asztalon a borítékba pedig a szülinapi ajándéka van.

Először is egy rajz. Mert mindig azt mondja, hogy neki nem kell semmi, ne vegyünk semmit. Valahogy így volt ez a névnapján is (decemberben), ezért azt mondtam, hogy akkor készítek neki valamit. És valóban rajzoltam akkor. És nagyon örült neki. Persze azért akkor a rajzba tettem költőpénznek eurót is, mert akkor készültek snowboardozni Ausztriába, Obertauernbe, és jól jött. A rajznak pedig őszintén örült. Tényleg!

Ezért mivel most is elsütötte, hogy semmit se kér szülinapjára, megkérdeztem, hogy akkor ne is rajzoljak? De azt mondta: hogy DEEEEEE! Rajzolj!

Most ezt rajzoltam neki:

És ha esetleg nem ismerné fel, hát le is írtam, hogy "ez Riley", a kutyája. A barátja azt mondta, hogy egyből felismerte :) Jót nevettünk! Mindenki nevetett, de lehet, hogy a rajztudásomon??? :) Hmmmm

De persze a szülinap mégse lehet ajándék nélkül. Így kapott egy VIP kártyát 50.000. Ft. értékben, mely beváltáskor 75.000. Ft-ot ér és abba a sportközpontba tudja beváltani, ahová a járvány előtt szinte naponta ment.

Annyira, de annyira boldog volt. Azt mondta, hogy én mindig tudom, hogy minek örül.

Pedig ha őszinte akarok lenni, az utolsó pillanatba találtam ki, és vettem meg. A szülinapja délelőttjén hívtam fel a sportközpontot és beszéltem meg velük, hogy mit szeretnék és délbe ebédidőbe szaladtam ki az ajándékutalványért, amit beválthat VIP kártyára. Megbeszéltem velük, hogy kinyitják nekem a helyet ha odaérek, mert ugye ők is zárva tartanak :) De végül örülök, hogy sikerült jól kitalálni minek örülne a lányom, mert hiába nyüstöltem a férjem, hogy mit vegyünk, mit vegyünk? Mindig csak azt mondogatta, hogy "nem tudom"...

Mondjuk azt be kell ismernem, hogy amikor már kifizettem és beültem a kocsiba, akkor jutott eszembe, hogy ki tudja meddig lesz még zárva a konditerem? És mi van, ha mire kinyit, addigra esetleg terhes lesz a lányom??? Akkor buktuk a pénzt...  Mert csak a nyitást követő 1 éven belül lehet felhasználni :) Nem tudom, hogy honnan jött ez az ötlet? Igazából jót mosolyogtam magamon, de azért megemlítettem neki(k) is délután a szülinapi vacsi közben. De azt hiszem nem vették komolyan... Még válaszra se méltattak, csak mosolyogtak a felvetésemen.

Ja, és még egy fontos dolog történt.

Ami szerintem fontos. Nagyon fontos!

A szülinap után beszélgettünk a férjemmel és megemlítettem, hogy "ugye milyen jó fej ez a Norbi"? Milyen jó gyerek? Olyan jó a kisugárzása... Kedves, nyugodt, és mindig megnevetteti a Barbit. El se tudom képzelni, hogy ideges is szokott lenni néha? Vagy mindig ilyen nyugodt? Tetszik az is, hogy mindig  tisztelettel beszél mindenkiről,  és pozitív! És a férjem helyeselt...

H E LY E S E L T !!!

Hát ilyen még nem volt! Eddig az volt a hozzáállása, hogy nem született még olyan férfi aki a lányához való... (Szerinte.)

De úgy tűnik, hogy talán most változott a véleménye :)