Még az előző munkahelyemen dolgoztam, de már nagyon kerestem a lehetőséget arra, hogy változtatni tudjak. Akkor az egyik sokat látott kolléganő ezt a bölcsességet osztotta meg velem. 

Én akkor csak annyit mondtam, hogy "de mikor már"??? Erre ismét türelemre intett, hogy  higgyem csak el, minden a legjobb időben érkezik... És bizony igaza lett. Teljesen véletlenül kerültem a mostani munkahelyemre, úgy, hogy igazából nem is adtam be oda álláspályázatot.

A jelenlegi kollégáim pedig valóban megérték a türelmet. Nos ezzel nem a régi kollégáimról szeretnék véleményt formálni, mert velük is imádtam együtt dolgozni, csak ugye szinte mind korábban elment ilyen-olyan okból (mármint úgy értem, hogy aki számított nekem), mint én. Az sem volt elhanyagolható szempont, hogy a munka minősége is teljesen más lett. Amikor ide kerültem, akkor jöttem rá, hogy lelkileg mennyire terhelt voltam, és hogy az a munka bizony kihatott a mindennapjaimra is, és nem jó irányba. A régi kollégákkal a mai napig is tartom a kapcsolatot és remélem ez így is fog maradni, mert imádom a velük töltött órákat, hiszen ajándék minden perc.

De visszatérve a jelen helyzetre, ismét a legjobb időben érkezett hozzám egy lehetőség. Ez is véletlen, hiszen nem kerestem az alkalmat, mert imádok itt dolgozni, csak a mostani feladatköröm ami elvileg csak átmeneti, de ugye a létszámstop miatt nem lehetett tudni a végét, szóval amiatt egy kissé túlterhelt lettem. 

Tegnap, vagyis a szabadságom első napjának reggelén sms-t kaptam az osztályvezetőtől, hogy hívjam fel, majd mikor ezt megtettem, akkor megkért, hogy még aznap menjek be a főosztályvezetőhöz, mert "beszélni szeretne velem". Ez akkor nem hangzott túl jól, igazából ideges is voltam egy kicsit, bár tudtam, hogy a munkámat rendesen végzem, azzal elvileg nem lehet gond.

Amikor megérkeztem, a főosztályvezető elmondta, hogy mennyire meg vannak velem elégedve és nem szívesen engedne el az osztályról, de mégis szívességet szeretne kérni. Vagyis nem Ő kéri ezt a szívességet, csupán a hivatalvezető kérését tolmácsolja. Kihangsúlyozta, hogy természetesen mondhatok nemet a kérésre, nem lesz semmi negatív következménye, nem lesz harag, retorzió.

A kérés, vagyis a felkérés egy szociális szakértői állásra történt. A rehabilitációs bizottságba eddig dolgozó szakértő munkaviszonya szeptember 12-én meg fog szűnni és a létszámstop miatt nem lehet felvenni senkit a helyére. (Amint hallgattam, először az jutott eszembe, hogy nem, nem akarok innen elmenni, szeretek itt dolgozni, még inkább a jelenlegi nehezebb feladatomat is meg fogom szeretni ha kell, de nem akarok innen elmenni! Nem akarok megint más közösségbe menni ahol senkit se ismerek, és különben is miért én?!)

De mire ezt végiggondoltam, a főosztályvezető már meg is válaszolta. Azért engem kérnek, mert már hetek óta keresik az embert, de a járásba dolgozó 700 ember közül !CSAK NEKEM! van olyan végzettségem, amivel az állás betölthető. Ezt nem igazán akartam elhinni, és szóvá is tettem, hogy a gyámhivatal is tele van szoc. végzettségűekkel... Igen ám, de egyrészt a gyámhivatalban nem is olyan sokan vannak szociális végzettséggel, ahogy én gondoltam, másrészt állítólag egyikőjüknek sincs meg a szociális szakvizsgája. Hiszen minek is lenne? Nekik a közigazgatási szakvizsgára van szükségük. 

Szóval állítólag csak nekem van felsőfokú szociális végzettségem, szociális szakvizsgám és közigazgatási szakvizsgám is. Márpedig ahhoz, hogy a rehabilitációs bizottságba szociális szakértőként aláírásjoga legyen valakinek, annak ez a feltétele. 

Ki gondolta volna néhány éve amikor az egyik kedvenc kolléganőmmel megcsináltuk a szoc. szakvizsgát, hogy egyszer még ennyire fontos lesz?

Tegnap a főosztályvezető sokszor elmondta, hogy gondoljam át, és ha úgy gondolom, mondjak nyugodtan nemet. 

DE....

és ezt is kihangsúlyozta, hogy gondoljam végig a másik oldalt is, hogy ha nem vállalom, akkor megbénul a bizottság, nem tudnak határozatokat hozni, hiszen rajtam kívül nincs olyan a járáson belül, akinek aláírási jogot tudnának jelen pillanatban adni... És azt is sokszor elmondta, hogy ha elvállalom, de nem érzem ott jól magam, nem tudom csinálni azt a munkát, akkor bármikor visszajöhetek. Ezt kissé szkeptikusan fogadtam, hiszen ha visszajövök, akkor ki fog aláírni? Nos erre is megvolt a válasz, de ez nem publikus :) Sőt ma a hivatalvezető is megígérte, hogy bármikor visszamehetek a foglalkoztatási osztályra. Ja, mert már ma mennem kellett hozzá. Ott várt az új főnököm is. Ami jó hír, hogy már találkoztunk korábban, tanított engem a Közszolgálati Egyetemen, és egy tündéri aranyos doktornő szerintem. (Legalább is oktatóként az volt.)

A lényeg, hogy ma miután végighallgattam a megbízott hivatalvezetőt és a leendő főnökömet is, rábólintottam a felkérésre. Technikailag a létszámstop miatt nem tudnak átvenni, hanem helyettesítésként tudom végezni a munkát addig, amíg meg nem lehet hirdetni. Akkor majd eldönthetem, hogy ott akarok-e maradni, vagy visszamegyek a jelenlegi munkahelyemre.

Nagyon furán éreztem magam. Egy kis senki vagyok, egy porszem a hatalmas gépezetbe, nincs semmi extra bennem, most mégis rajtam múlik, hogy a rehabilitációs bizottság tud-e működni tizenharmadikától, tudnak-e határozatokat hozni? 

A megbeszélés után átmentem a jelenlegi munkahelyemre, mert szerettem volna, ha a kollégáim tőlem tudják meg, hogy átmenetileg (vagy véglegesen) máshol fogok dolgozni.

Annyira cukik voltak. A protokollnak megfelelően az osztályvezetőnél kezdtem. Ő ragaszkodott hozzá, hogy csak úgy vállaljam, ha visszajöhetek a létszámstop feloldásakor!:)

Ezt követően mentem a szobatársaimhoz. Ők másképp reagáltak, dühösek lettek a hír hallatán. Nem rám voltak mérgesek, hanem a főnökökre, meg a helyzetre, hogy miként fordulhat elő ilyen? Már alig várták, hogy az "ideiglenes helyemről" visszamenjek hozzájuk, most meg ez... Ölelgettek és egy-két könnycseppet is láttam. Aztán már bármerre mentem, mindenki csak jött és ölelgetett.

Volt aki sajnálkozott, de olyan is volt, aki biztatott, hogy ez egy remek előrelépési lehetőség. 

Én még nem tudom, hogy ez jó lesz-e nekem vagy sem? Honnan is tudhatnám?

A feladat nem tűnik nagyon bonyolultnak, de az új főnököm azt mondta, hogy kb. 3-4 hét szükséges minimum a betanuláshoz. Nos ezek alapján sejtem, hogy mégsem lesz ez olyan egyszerű, biztos van sok "apró betűs" rész. 

Ja, és bár nyuszi voltam és nem kértem plusz pénzt azért, mert ugye nélkülözhetetlen vagyok, és nélkülem megbénulna a bizottság munkája, de a hivatalvezető amint igent mondtam, már intézkedett is, hogy szeptember 13-tól helyettesítési díjat fogok kapni. Ott nem kérdeztem rá, hogy ez mit is jelent, de itthon azért rákerestem a törvényre, ami úgy rendelkezik, hogy "A helyettesítési díj mértéke időarányosan a helyettesített kormánytisztviselő illetményének 25-50%-áig terjedhet." 

Azt hiszem jól döntöttem! És nem csak a pénz miatt! Valóban egy remek lehetőség, és elvileg van visszaút!

Megosztás a facebookon

Jelenleg itthon vagyok szabadságon. A múlt héten még úgy tűnt, hogy az új munkám miatt nem tudok eljönni a tervezett szabadságomra a héten. De a sors úgy hozta, hogy bár tegnap és hétfőn dolgoztam, de kedden kiderült, hogy jelenleg nincs keret (vagyis pénz) amivel el tudnának indulni elsején a támogatások. Márpedig ha nincs pénz, akkor munka sincs. Fogtam hát gyorsan magam és lecsaptam a lehetőségre, hogy a héten 3 napot és egész jövő héten akkor itthon maradnék szabadságon. A főnök pedig természetesen elengedett.  Tegnap történt az is, hogy közgazdász végzettség nélkül 10 perc alatt keret-gazdálkodnunk kellett, pedig reggel még azt sem tudtuk, hogy mi az. De nagyjából elmagyarázták, hogy miként is kellene kiszámolni, hogy kb. erre az évre még mennyi támogatás indítás várható a különböző támogatási formákba, és ehhez kb. hány millió forintot szeretnénk igényelni. Nos mit mondjak? Megcsináltuk.

Tehát még hét elején kissé magam alatt voltam, de ma már kicsattanok a boldogságtól.

Vagyis...

Az előbb láttam, hogy a főnök sms-t írt, hogy amint tudom hívjam fel...

Nos a szabadságom első napjának reggelén ez nem túl jól hangzik, ezért a fene nagy jókedvem egy kissé lelohadt.

Felhívtam, de csak annyit kérdezett sűrű bocsánatkérés mellett, hogy ma be tudnék-e menni, mert a főosztályvezető szeretne beszélni velem... Nos ez számomra nem túl kecsegtetőnek hangzott, és ezt verbálisan ki is fejeztem. Erre csak annyit mondott az osztályvezető, hogy nyugodjak meg, semmi baj nincs, csak a főosztályvezető szeretne "felkérni". De azt hozzátette, hogy ez TITOK, és el ne áruljam még csak véletlenül se, hogy tudok róla. 

OK

Hogyan is árulnám el, ha fogalmam sincs róla, hogy mit is jelent ez???

Felkérni? De mire? 

Na mindegy, majd fél 1-kor kiderül. Kissé félek...

A lányomék is hazavontatták Dabas környékéről a "lerobbant autót", ami jelenleg az öcsémnél van a szervizbe. Így legalább kap egy nagy generált, mert ha már ott van, akkor megnézi a fékeket, meg lecseréli az olajat, és persze a beesett kuplungot is megcsinálja. 

Az esküvőn nagyon jól érezték magukat, mintha semmi se történt volna odafelé menet. Szerintem nagyon jól néztek ki:

Szóval a libikóka náluk is bejátszott, jó kedvvel elindultak, aztán út közben volt mélypontjuk, végül nagyon jól érezték magukat.

És velem is ez a helyzet. Hétfőn még nagyon stresszes voltam, aztán kedden jó kedvem lett mikor megtudtam, hogy másfél hétre szabadságra tudok menni. Most a szabadságom első napján pedig megint stresszelek, hogy mi a francot akarnak tőlem a munkahelyen. De egyszer csak vége lesz ennek a libikókának.

Megosztás a facebookon

avagy 3 nap szabadság, szülinap és esküvő

A múlt hét szerdán volt a szülinapom. Nekem semmi extra, de azért a környezetemben élők megemlékeztek róla és kaptam sok-sok ajándékot. A férjem a könnyebb megoldást választotta, de szerintem így jobban jártam. Ő egy vacsorával és némi készpénzzel lepett meg.

Csütörtökön kihasználtam, hogy a következő napokra lehülést jósoltak, így kimentem az usziba és egész nap lazultam, napoztam és olvastam.

A péntek terheléses vércukor méréssel indult, de jó társaságba gyorsan telt az idő... Majd a nap hátralévő része már a szombati lagzira, vagyis a meghívó szerint a Gatsby partira való készüléssel telt, úgy mint cipővadászat, a még hiányzó kiegészítők beszerzése (szipka, boa, fejdísz, stb.) Persze cipőt Kecskeméten nem sikerült venni. Ami jó lett volna, abból nem volt méret... Péntek este még a lányom ruháját szűkítettem, mert az s-es méret kissé bő volt. És mivel ugye a ruha tele volt flitterrel és gyöngyökkel, egy jó pár varrógéptűt is sikerült eltörnöm. Aztán mint később kiderült, nem is öltözött át, tehát teljesen feleslegesen strapáltam magam. 

Végül már 4 ruhája is volt, abból 2-őt választott, hogy az egyikbe az esküvőn lesz, a másikba pedig a partin. De a dolgok végül nem terv szerint alakultak. 

Kezdődött azzal, hogy kb. 30 km-t mentek, tehát még a táv felét se, amikor az autópályán a belső sávba a lányom arra eszmélt, hogy a kuplung beesett. Szerencsére dugó volt, így nem okozott nagy problémát a dolog. Hívta azonnal az öcsémet (aki ugye autószerelő), hogy ilyenkor mi a teendő??? Öcsém azt javasolta, hogy tegye kettesbe és szépen menjen le az első lehajtón. Ezzel jelentős időt vesztettek, de szerencsére fel tudták őket venni ismerősök, akik szintén az esküvőre mentek. Így persze késve érkeztek, az esküvőt a Mátyás templomba lekésték.

A lagzi (Gatsby party) a Hiltonba volt. De így ugrott az átöltözés. Végül csak ez lett, pedig a másik arany-fekete rojtos ruha ettől sokkal ütősebb. (Ahhoz volt boa, szipka, egyéb dizájn elem). 

Persze én erről mit sem sejtettem, mert nem akartak stresszelni, ezért engem nem hívtak, hogy mi történt az autópályán. Most viszont mióta elmondták teljesen kész vagyok, gyomoridegem van. Pedig tudom, hogy semmi bajuk se lett szerencsére, de mégis...

Holnap mennek az autóért. Remélem minden rendbe lesz. Az öcsémnek pedig ismét lesz egy kis plusz munkája.

De a lényeg, hogy a lagzin nagyon jól érezték magukat! És olyan jól néznek ki együtt! :) Nem??? De! 

Megosztás a facebookon

avagy hétvégén irány az "ócska piac" majd hétfőtől a kondi

A hétvégén is voltam piacon. Nekem ez valami drog féle. Imádom. Akkor is, ha éppen nem találok semmi kincset. Nem úgy, mint szombaton. Bár akkor nem igazán van jó piac, de nekem jó volt, csak ilyenkor kevés az eladó, és legnagyobb meglepetésemre már 10 órakor pakoltak össze. Ez persze azt jelenti, hogy ilyenkor már nagyon kedvezményes áron lehet "dolgokhoz" hozzájutni.

Szombaton ezeket találtam:

+ ami nincs a képen, az jelenleg a mosógépbe van. Ugyanis vettem még 2-2 db. aloe verás párnát és paplant, amiről el is feledkeztem és eddig a kocsi csomagtartójába volt, most hoztam fel. Nos hiába volt becsomagolva látszólag eredeti cipzáros táskájába, én azért fenntartással kezelem és inkább kimosom első használat előtt, hiszen nem üzletbe vettem. Egyébként eszembe se jutna, hogy ilyen dolgot ne üzletbe vegyek, de ez valahogy annyira hívogatott.

Ezeket már akkor vettem, amikor már szinte vége volt a piacnak szombaton, és visszapakoltak a furgonba. Alig volt már a placcon 1-2 darab. Megkérdeztem mennyibe kerül? Persze előtte már kivettem a csomagolásából és kiterítettem, mert látni szerettem volna, hogy valóban nincs rajta folt, szakadás, egyéb használati nyom, és a párna sarkán lévő aloe vera felirat alatt található írást tanulmányoztam (de egy szót se értettem belőle, mert nem magyarul van) ekkor szólt oda az eladó srác, hogy most odaadja nekem a paplanokat 1000, a párnákat 500 Ft-ért, ha mindet egybe elviszem. 

Micsoda? Ennyiért még többet is vennék! Meg is kérdeztem, hogy csak ez a két garnitúra van? De persze csak ez volt. Nos úgy gondolom, hogy 3000 Ft a két garnitúráért nagyon-nagyon barátságos ár, így meg se kíséreltem alkudozni, igazából még én éreztem magam kellemetlenül, mert szerintem a boltba egy párna is többe kerül. De ha majd kiveszem a mosógépből (gőzölős programot indítottam, ami fertőtlenít is), szóval akkor majd rákeresek a neten.

A többi szerzeményre már rákerestem: 

A Philips mikrofont szintén eredeti csomagolásba, papírjaival együtt 500 Ft-ért vettem. Tudom, tudom... feleslegesnek tűnik, de jól fog az jönni a következő bulinál (karaokézni). Biztos vagyok benne, hogy a fiam és a barátai is értékelni fogják. A Media Mark-ba 9990 Ft. És még az is elképzelhető, hogy ha senki nem lesz itthon én is kipróbálom :)

A két masszázsolajat, a szolikrémet és az a GIORGIO ARMANI Acqua After Shave-t, (ami lehet, hogy nem eredeti, de az illata olyan, mint az eredetinek) 1500 Ft-ért vettem. Ezen már alkudoztam, mert az eladó (aki persze ismer, és tegeződünk, mintha régi ismerősök lennénk), nos azt mondta miután szívélyesen üdvözölt, de még azelőtt, mielőtt összeválogattam volna a dolgokat, hogy minden 2-300 Ft, gyűjtsem csak össze ami kell, és majd a végén megegyezünk. Így is lett. Rögtön lecsaptam a két masszázsolajra, isteni illatuk van :) A szolikrém jelenleg nem kell, de már csak pár hét és ismét szükség lesz rá. Szóval összeszedtem ezt a négy dolgot, gondoltam azt mondja az eladó, hogy 1000 Ft. De legnagyobb meglepetésemre 2000-et mondott. Szóvá is tettem, hogy az nem lesz jó, hiszen az elején megbeszéltük, hogy minden 2-300 Ft. Igen, mondta Ő, de hát a parfüm... Az legalább 1500 magába. Csodálkozó, cinikus képet vágtam és már mondtam is: de hát ez nem is parfüm. És mutattam is neki. Látod, az van ide írva, hogy after shave. Ez csak egy borotválkozás utáni arcszesz. Erre láttam elbizonytanodott, de azt mondta, 1500 Ft-nál kevesebbért az egészet nem adja oda. Még alkudozhattam volna pár száz forintot, tudom, de nem tettem. Tisztába vagyok vele, hogy mindez egyébként mennyibe kerül(ne). Ez is jó fogás volt.

És ami még ennél is jobb volt, az nemrégen a Hádába történt cipővásárlásom. Ez már néhány hete történt, amikor ugye elvileg "tanulmányi" szabadságon voltam itthon, a vizsgára való felkészülés miatt. Persze a vizsga egyáltalán nem érdekelt, pár óránál többet nem fordítottam a felkészülésre. Elvileg ugye olyan témát választottam, amibe otthon vagyok. Tehát teljesen véletlenül jártam az új Háda felé, igazából a mellette lévő bevásárló központba és a Scitec boltba mentem, amikor megláttam, hogy hatalmas tömeg van. Nem tudtam mire vélni a dolgot, odamentem. Felvilágosítottak, hogy most volt árucsere és ezért a nagy tömeg. Beálltam én is a sorba, de amint kinyitották az ajtót, olyat láttam amit ritkán. Az emberek mint az őrültek taposva lökték egymást, hatalmas zsákokba válogatás nélkül rakták a dolgokat. Páran a cipőket söpörték zsákokba, úgy, hogy családtagok vagy ismerősök segítettek abban, hogy más ne férjen oda. Aztán kiderült, hogy ezek mind kereskedők és majd a délelőtt folyamán kiválogatják ami mégse kell nekik, azt majd visszapakolják. Teljesen el voltam képedve a viselkedésükön. Szidták, lökték, marták egymást. Volt amelyik kijelentette, hiába van nála csak a cipő egyik fele, úgyse fogja odaadni annak akinél a másik fele van, inkább elviszi páratlanul, csakhogy a másik nehogy jól járjon! Nos én ott álltam a bejáratnál és csak néztem, hüledeztem, meg se mozdultam, aztán kisvártatva fogtam magam és úgy döntöttem, hogy majd visszamegyek délután, ha ezek az "őrültek" már nem viaskodnak a használt cuccokért.

Vissza is mentem. És milyen jól tettem, mert még délután is raktak ki dolgokat. Nem sokat, de én azért bevásároltam. Csak cipőket vettem, de abból 8 párat. 14.000. Ft-ot fizettem értük. Talán így soknak tűnik, de ha azt vesszük, hogy 2 pár méretprobléma miatt nem lett jó a fiamnak, illetve a férjemnek se, azokat pedig azonnal el tudtuk adni 5-5 ezer forintért a férjem egyik barátjának, akkor máris csak 4000 Ft volt a maradék 6 pár. És nem akármilyen cipőkről van szó. A fiamnak lett egy Adidas futócipője, ami új modell, még most is lehet rendelni a neten 20.000. Ft körül van az ára.

A férjem lenyúlta a lányom barátjának szánt Under Armour cipőt. Ezt a márkát nem sokan ismerik, de aki most jár edzőterembe, az tudja, hogy a Nike, meg az Adidas már gagyinak számít, mert mindenkinek aki számít, ilyen van. Ez a márka most a menő. 

Rubint Réka is ilyenbe nyomul mostanában. 

Nekem is van ilyen márkájú cipőm, de azt nem most vettem, hanem pár hónapja amikor a munkahelyemtől pár száz méterre lévő turiba mentem be ebédidőbe. És rögtön megakadt rajta a szemem. Nem tudom, hogy nem vitte még el senki, hiszen azt hiszem talán csütörtöki napon találtam rá, és ebbe a turiba úgy működnek a dolgok, hogy hétfőn rakják ki az új árut és egész héten azt árulják, csak ugye naponta egyre olcsóbban, mivel napról-napra apad a készlet és a hétvégére már csak a maradék jut. Csütörtökön azt hiszem már csak 700 Ft-körül van a ruha és a cipő kilója. Ez pedig ugye még fél kiló sincs, így kb. 300 Ft volt. Az eredeti ára biztosan tudom, hogy 20 ezer fölött van. Nagyon könnyű és kényelmes.

 

De visszatérve a Hádás vásárlásra. Magamnak egy Nike cipőt találtam,

meg egy memoria talpú qrva kényelmes UsaPro cipőt

és még 2 pár Geox cipőt. Az egyik alkalmi,

a másik egy lapos talpú, a net szerint teniszcipő.

Az árakat inkább nem is írom, de általában akciósan 15-20.000. Ft körül vannak azok, melyek már nem mostani modellek, a többi 20.000. Ft fölött van. Szóval azt hiszem, nagyon-nagyon jó vásárt csináltam ezekkel is. Mondjuk meg kellett őket takarítani, mert azért a képeken is látható, hogy van rajtuk használati nyom, de takarítás után szinte mind újnak tűnt. Nincsenek széttaposva. 

Azt hiszem, és ezt már régebben is mondtam, hogy ha nem lenne munkám, azt hiszem valami ilyesmivel foglalkoznék, hogy megvenném ezeket és haszonnal tovább adnám. Aki megvette a férjemtől a cipőket, nagyon boldog volt, mert ennyiért nem kapott volna ilyen cipőket. Sajnos nem fényképeztem le őket, de az egyiket megtaláltam a neten, pontosan ilyen volt:

a másik pedig egy világosszükre alapon  sötétszürke Adidas.  

Mi is boldogok voltunk, mert nem maradt rajtunk, és még hasznunk is volt rajta. A fiam barátai meg már kérdezték, hogy van-e még eladó sportcipő a lábukra való? Nos nincs jelenleg, de lehet ezentúl majd ilyen céllal is vásárolok, hogy tovább értékesítsek. Jó kis bevétel nagyon kevés munkával, és mindenki boldog. Én is, hogy hódolhatok a szenvedélyemnek, és még hasznom is van rajta, és aki megveszi az is, hiszen nagyon jó áron jut hozzá. 

Aztán már ha a sportcipőknél tartok, akkor említést érdemel, hogy augusztus 20-tól van kondibérletem. Nem halogathatom tovább a dolgot, mert érzem a ruháimon, hogy egyre szűkebbek. A kilók nem igazán jöttek vissza, annak ellenére, hogy nyáron nem igazán tartottam a diétát, sőt 1-1 jégkrém is lecsúszott. Az életmód program vége óta kicsivel több, mint 2 kilóval mutat csak többet a mérleg, de a centik azok bizonyára sokkal többet mutatnának, már ha mértem volna magam, mert nem mindegy, hogy zsírt, vagy izmot "cipelek".

Most ezen is változtatni fogok, a centiket is mérni fogom. Ismét visszaállok a 3 óránkénti evésre, a legalább 2-3 liter folyadékfogyasztásra és a nem éppen széles skálájú táplálkozás miatti vitaminpótlásra. Az étkezésbe és a mozgásba nagy segítségemre van, hogy "régi életmódosként" hozzáférést biztosítanak a program alatt használt étkezési naplóhoz és az edzésterv összeállításában is segítséget nyújt a program a napi aktivitástól függően. Én mindenkinek ajánlanám akinek egyedül nem megy a dolog, hogy csináljon végig egy ilyen életmód programot. Látszólag sokba került, de szerintem megérte. Még akkor is, ha nem 20 kilót fogytam (mondjuk 3 hónap alatt ez nem is lett volna jó a bőrömnek, csak 10-et). Ebből mondjuk az elmúlt 4 hónap alatt a mozgás hiánya miatt, mint korábban is írtam valamivel több, mint 2 kiló visszajött. De ennek vége! Ma már elkezdődik újra az edzés. Nem hiszem, hogy sokan lesznek a terembe, hiszen aug. 20-a van. Mindenki a tüzijátékra készül, és mivel minden zárva van, csak a fanatikusok tudják, hogy a konditerem azért ugyanúgy nyitva van reggel 6-tól este 10-ig. Egyébként azt hiszem, hogy a korábban megígért előtte-utána képeket sem osztottam meg. Ennek az lehet az oka, hogy sokat (több hetet) vártunk rá, mire mi is megkaptuk. Aztán meg ugye én hanyagoltam a blog írását. De most pótolom. Íme:

 

Ami fontos, hogy a mérés nem az össz. fogyást mérte, hanem a zsírból való fogyást. Mondjuk még mindig úgy nézek ki, mint Micimackó, de jó úton haladok. Főleg, hogy ma ismét kezdődik a rendszeres edzés. Ez fontos,  hiszen a centik nyilván a mozgás hiánya miatt jöttek ismét vissza. 

 

 

Ha kitartó leszek, akkor remélem egy év múlva nagyobb látszatja lesz a dolognak. Még ha nem is lesz ilyen látványos :)

 

 

 

Megosztás a facebookon

avagy mi történt az elmúlt 4 hónapban?

4 hónap??? 

Az nem semmi...

Ennyi időt már nem is lehet néhány sorban felidézni.

Az életmód program vége óta nem írtam. Nos az történt, hogy egy ideig még jártam kondiba, de amint bejött ez a kibírhatatlan meleg, azóta egyszerűen nem tudom rávenni magam az edzésre. Nos ez nyilván nem jó. Már alig várom, hogy valamelyest hűvösebb napok köszöntsenek be és bízvást állíthatom, hogy ismét menni fogok. A fiam is megígérte, hogy jön velem. (Mondjuk ígérete szerint augusztustól, de megértem, hogy neki sincs ínyére a hőségbe belefogni...) Ha jön, ha nem és szeptembertől (legkésőbb) elkezdem újra a mozgást. Igazából hiányzik is, de amíg mozdulatlan állapotba is szakad rólam a víz, addig ezt hanyagolom.

A munkahelyen is történt változás. Nem a munkahelyem változott, hanem a feladatom. Az új munkaköröm elvileg "megtiszteltetés", mert elismerik a munkámat és rám mernek bízni ilyen feladatot. De a megtisztelő feladat nem jár plusz pénzzel, csak sokkal-sokkal több munkával és felelősséggel.

Elvileg csak átmenetileg kellett volna csinálni, azért, hogy megtanuljam és amint tudnak valakit felvenni, akkor be tudjam tanítani (és persze ha Ő is felmond majd és jön helyette más, akkor azt is be tudjam tanítani, és ez így menne amíg valaki nem marad stabilan hosszú távon.) Vagyis ahová áthelyeztek, onnan folyamatosan felállnak és elmennek az emberek. Ennek egyrészt az is az oka, hogy közgazdász végzettség kell hozzá (ami persze nekem nincs), de közgazdász ennyi pénzért, ennyi munkát csak átmenetileg vállal... Ez az oka az állandó jövés-menésnek. A munka sok, nehéz és nagyon sokrétű, valamint rengeteg a hibázási lehetőség. Sok millió Eu-s pénzről kell dönteni kéthetes ciklusokba, és ha valami hiba történik, akkor persze ez a szint a hibás. Egy kedves volt kolléganőm így kommentálta: "mindig azt ütik aki húz... akkor ezt megint jól megszívtad!" És mit is mondhatnék: valóban. Főleg azért, mert a létszámstop miatt nem vehetnek fel a közeljövőben senkit, ezért nem látom, hogy mikor és kit taníthatnék be, hiszen tegnap is attól zengett a sajtó, hogy kb. minden 5. embert leépítenek a közszférából. Erről sajnos az a véleményem, hogy nem biztos azok mennek majd, akiknek menniük kellene. Én is tudok olyanról, aki nem sok érdemi munkát végez, miközben én pl. munkaidőn túl is kénytelen vagyok bent maradni, hogy el tudjam végezni a feladatomat (persze nincs túlóra). De vélhetően nem azoktól fognak megszabadulni, akik jelenleg sem "szakadnak" meg a munkába, hanem olyanoktól akik jelenleg is teszik a dolgukat. Ezzel csak az a baj, hogy így még több munka lesz, viszont akire nem lehet semmit sem bízni, de nem küldik el, azok továbbra is élik világukat, míg akik nem lesznek lapátra téve de eddig is dolgoztak, nos nekik még több dolguk lesz, hiszen az elküldött emberek munkáját is meg kell valakinek csinálni.

Nem is tudom mi lenne jó... De mivel még nincs valós leépítés, így ezzel még nem foglalkozok.

Azt mindenesetre le kell szögeznem, hogy eleinte imponált a dolog, aztán nagyon besz@rtam a feladat súlyától és sokszor voltam frusztrált, mert sok minden van amit még tanulnom kell ezen a területen és én nem szeretek úgy dolgozni, hogy nem vagyok biztos a tudásomba. De amint egyre inkább megtanulom, úgy múlik a frusztráció. De még van (hiszen még mindig sok tanulnivalóm van).

Aztán mi is történt még? 

Ja! Végeztem a Közszolgálati Egyetemen, "Közigazgatási tanulmányok szakembere" lettem. Vicces ugye??? Szerintem az. 

A vizsgára való felkészülésre nem fordítottam igazán sok időt. De így is sikerült a vizsga, igaz nem 5-ös, csak 4-es lett. Na bumm. És mi van akkor? Reggel kezdtük a vizsgát, de én már csak délután 2 körül jutottam be, amikor is a vizsgabizottság némely tagja már szinte az asztalokra borulva, illetve azok alá csúszva igyekezett érdeklődést mutatni a prezentációm iránt. A vizsga után megállapítottam, hogy "rosszul mentem férjhez" hiszen a lánykori nevem alapján az elsők között vizsgázhattam volna, így viszont a férjezett nevem alapján az utolsó előtti voltam.

A lányom is megvette a régóta áhított kocsiját. Neki nem csak a típus volt fontos, de a színe is. Először azt hittem viccel, hogy neki nem kell csak és kizárólag ezüstszürke metál színű!!! De nem viccelt. Tényleg addig keresett, amíg nem talált olyat amilyet akart. Az is fontos szempont volt, hogy mindenképp klímás legyen. Ebbe pedig nagyon sok extra van, kulcs nélküli indítás, meg digit klíma, ülésfűtés, stb. Budapest túlsó felére ment érte, tehát már az első útja friss jogsival autópályán, majd Budapesten keresztül vezetett. De ügyes volt, megoldotta.

 

 

Aztán mi is történt még? A fiam a barátaival egy hétre elment nyaralni Bulgáriába. 1 hétre teljes ellátással, korlátlan étel és italfogyasztással mindössze 45.000 Ft-ért. Cuki volt, hívott engem is, de mivel még nagyon év elején fizették be, így nem tudtam, hogy akkor vajon szabadságra tudok-e menni. De azt hiszem jövőre én is csatlakozok hozzájuk. Ennyi pénzért a bolondnak is megéri! Hát még nekem :) Nem??? De!!!

Nagyon jó idejük volt, jó volt a szállás, a hotelnek volt saját medencéje, de a tenger is nagyon közel volt, a hotelszobából ráláttak, pár száz méterre volt csupán. Jól érezték magukat, be is csajozott.

Ja, és még mielőtt kiutaztak volna, letúratta a haját, mert már nagyon unta, hogy naponta vagy 1 órát töltött azzal, hogy vasalgatta meg zselézte meg beállítgatta, mert olyan a haja, hogy göndörödik ha vizes lesz, és ez baromira zavarta. Ott meg el se tudta képzelni, hogy mi lesz ha vizes lesz a haja, akkor miként igazítja meg? Először mindenkit sokkolt, de végül megszoktuk, és nem is áll neki rosszul (elfogult anyai vélemény). A kopasz fej mellé gondolta, hogyha már úgyis tele van tetoválással, akkor gyúrnia is kellene, ezért ígérte meg nekem (felelőtlenül), hogy augusztustól jár velem kondiba. 

Ilyen lett kopaszon:

Amikor hazafelé jöttek, akkor már a határról felhívott, hogy valami pörköltet főzzek neki, mert nemcsak honvágya volt már 1 hét után, de a hazai ízek is hiányoztak neki, hiába a korlátlan ételfogyasztás.

Aztán az idén is megszervezte a szülinapi buliját, melynek természetesen és is résztvevője voltam (főleg, mint sofőr). Az egész országból jöttek meghívottak és a buli egy mindentől nagyon távol lévő tanyán volt megrendezve. De jól sikerült! Csak néhány pillanatkép az idegek borzolása végett!

 

 

 

A lányom pedig hamarosan esküvőre megy. Nem, még nem az övé. Nagyon puccos lagzi lesz, mert a Hiltonba tartják és a meghívottaknak is ki van adva, hogy mindenki Gatsby stílusba öltözzön.

Biztos nagyon klassz lesz. Már van 3 ruhája, remélem át fog öltözni és sok fénykép is fog készülni.

A lakásuk már elkészült és a lakáskulcs is náluk van, de mivel a 26 millió forintba nem volt benne pl. a konyhabútor így még azt most csináltatják. Amíg teljesen el nem készül minden, addig itthon lakik. Én nem bánom, de tudom, hogy közeleg az idő amikor költözik. De azzal nyugtatom magam, hogy akkor majd lehet egy kicsit felújítani, meg átrendezni a szobáját, és milyen klassz lesz, hogy lesz egy vendégszoba, vagy egy nappali, amit tényleg nem alvásra, csak vendégek fogadására használunk.

Most rá vagyok pörögve az ülőgarnitúra vásárlásra. Ki is néztem kettőt, de az egyiket már pont megvették mire mentem, a másikon pedig találtunk valószínűleg szállítás közben keletkezett hibát (amiért persze jelentős árengedményt adtak volna) de a férjem ragaszkodott hozzá, ha már új bútort veszünk, az teljesen hibátlan legyen. Nos én addig tépelődtem, hogy csak visszamentem pár nap múlva, hogy nekem így is kellene, de addigra már az is elkelt. Most meg hiába megyek amikor csak új árú érkezik, nincs olyan amibe egyből beleszeretnék úgy, mint abba az előző kettőbe, amit már eladtak. Ilyen volt az egyik, ezen volt egy kb. 2-3 cm-es hiba. Már nagyon bánom, hogy hagytam lebeszélni magam róla. De már megtanulhattam volna, hogy ha valamit akarok, akkor nem hallgatok a férjemre, hanem intézem, csinálom, döntök és kész.

 Hirtelen ennyi jutott eszembe.

Ja, még annyi, hogy remélhetőleg gyakrabban fogok írni, de az elmúlt időkbe rákattantam megint az olvasásra. Nem sok időm van, de ha igen, akkor előkapok valami jó kis könyvet. Most Jodi Picoult könyveket olvasok. Nemrég fejeztem be a "Gyere haza" címűt és most fogok bele "Találj rám" címűbe, de mindenképp el akarom olvasni a Nővérem húgát, meg az Apró csodákat és a Tizedik kört is, és még van néhány amit biztos beszerzek.

A kutyánk (a lányom kutyája) Riley betöltötte a 4. életévét.

 

 

A kinézete ellenére egy báránylelkű kutyus. Imád emberek között lenni. És rá is jellemző az alábbi: 

 

Egyenlőre ennyi jutott hirtelen eszembe. 

Jövő héten szülinapom lesz, de semmi ünnepi hangulatom sincs.

Sőőőőőőőőőt.

Bár szabadságon lennék, de bevállaltam, hogy kedden még bemegyek, aztán 3 nap szabadság (szerdán - szülinap, csütörtökön - terheléses vércukor mérés brrrrrrr már a gondolatától is rosszul vagyok, hogy azt a tömény cukros löttyöt le kell erőltetnem. Aztán talán pénteken fogom magam és irány az uszoda vagy a strand, mert megérdemlem :)

Megosztás a facebookon