Semmi extra nem történt, csak a szokásos hétköznapok.

Folyamatban van az újabb átalakítás, leépítés, stb. (immár sokadik alkalommal, vagy úgy is mondhatnám, hogy szinte folyamatosan) a munkahelyemen. Nem, nem féltem a munkámat, csak kezd kibillenteni a mentális egyensúlyomból az állandó rinyálás arról, hogy mi lesz majd??? Nem értem a kollégáimat, hogy előre miért kell ez a stressz? Majd ha kiderül hogy mi lesz, akkor lehet rinyálni, ha szükséges, ha meg nem, akkor felesleges előre.

Mi lesz? 

Majd megtudjuk...

Itt van pl. a másik telephely, ahová hetente át kell járnom. Nos ott az egészet úgy be kellene zárni ahogy van, vagy átirányítani őket hozzánk. Statisztikailag is szinte észrevétlen amit csinálnak, de inkább úgy fogalmaznám meg a dolgot, hogy az épület bérlése, a közüzemi számlák és a munkabérek sokszorosa annak, mint amit megtermelnek.

Csak egy példa. Én sem szakadok meg a munkába, kényelmesen el tudom végezni, de én azért általában napi 6-8 vizsgálatok végzek, de ha úgy alakul, akkor akár 16-ot is. De ott egész héten 4, azaz négy vizsgálatot csinált a kolléga. Ennek semmi értelme, ez napi 1-et se jelent. Ez a szám is úgy jött ki, hogy hétfőn 2, kedden 1, aztán szerda és csütörtök 0, majd ma ismét 1.

Ja, és aztán persze ha megcsinálja, akkor nekem még át kell néznem, leellenőrizni, kijavítani, aztán készülhet csak a határozat. Szóval nélküle is meg tudnám csinálni, sőőőt, még gyorsabban, hiszen javítani se kellene, meg átírni se, hanem egyből jól csinálnám. 

És ez jellemző az egész ottani csapatra. Van 1 orvos, az orvos mellé 3 asszisztens (de minek?), és még 1-1 szakértő. Több milliós költség havonta, hogy ők ott "vannak". Mert nekik aztán még a munkaidejük is igazán "rugalmas", bár nem hivatalosan, de mivel átjárok hetente, pontosan látom, hogy fél 2-kor mire odaérek, csak 1 valaki van ott, aki a telefonok miatt "ügyeletes", ha csörög legyen aki felveszi, és azt mondja, ha bárki olyat keresnek, aki nincs ott, tehát rajta kívül bárkit, hogy épp most szaladt ki, vagy el kellett szaladnia az orvoshoz, de jön vissza nemsokára, vagy valami hasonló. Tehát ők ezért a "munkáért" ugyanannyi fizetést kapnak, mint az aki dolgozik.

És még csak nem is igazán ez bosszant, hanem az, hogy valószínűleg még most sem ott lesz leépítés, hanem olyan helyeken, ahol már most is földig lóg a nyelvük az ügyintézőknek. 

A főnök igyekezett ezt titkolni, takargatni, de már nem tudja. És nem, nem miattam, hanem azért mert a vizsgálati számokról statisztikai jelentést is kell havonta küldeni. És mondjuk elég érdekes lesz, hogy egész hónapba nem lesz annyi vizsgálatuk, mint amit mi 3-4 nap alatt elvégzünk... De legalább azt jól megcsinálnák, de még ezt se lehet mondani. A főnök is érzi ezt, főképp azért, mert a nálunk dolgozó asszisztensek morgolódnak, hogy nekik kell az ottaniak "sz@rát" helyrehozni, miközben ők már délbe otthon vannak, nálunk meg ugye nem lehet fél 5 előtt elhagyni az épületet... 

Ezért a főnök megkérte az ottaniakat, sőt nekem is a lelkemre kötötte, hogy beszéljem meg velük, hogy a sok "szabadidejüket" mivel tudnák kitölteni, úgy értem, valamilyen munkával, amiért a fizetésüket kapják.

Nos ebbe sem volt köszönet. Én átadtam az üzenetet, persze csak annak az egy személynek, aki éppen ott tartózkodott, amikor mentem. Az sem érdekelte őket, hogy megmondtam nekik, ha a főnök megkérdezi, nem fogok hazudni, hogy ott voltak-e?

Másnap összedugták a fejüket és írtak egy listát, hogy mire gondoltak, mivel töltik ki a munkaidejüket... Nos inkább ne írtak volna semmit... Mert az a nagy semmi, amit fél oldalon részleteztek attól a főnök még idegesebb lett.

Egyébként is ideges és frusztrált, mert nem lehet tudni mi lesz márciustól. Nem lehet tudni, hogy marad-e az osztály, vagy áthelyeznek minket valahová? Ha igen, akkor hová fogunk tartozni és a szakértői bizottság és az ügyintézők vajon egy osztályon belül maradnak-e? Ez azért érdeki nyilván, mert osztályvezetőként lehet, hogy billeg a széke. De persze a neves sebész férjére tekintettel úgyis csinálnak neki helyet... 

Tegnap értekezletet tartott, ahol sokadszorra elmondta, hogy nem tud semmit, és lehet, hogy ez lesz, de az is lehet, hogy az lesz... Én annyit jegyeztem meg, hogy bla bla bla 

Aztán a szerdai napom is emlékezetes. Reggel amikor indultam bekopogott a közös képviselő, hogy elöntötte a sz@r a földszinten lévő kocsmát, ne használjuk a vizet, ne húzzuk le a wc-t, stb. Pont indultam dolgozni, ezért hát megnyugtattam, hogy nem fogom. Amint leértem, már ott állt a kocsma előtt az alattunk lakó, akié a kocsma. Megállított, hogy szerinte biztos miattunk van dugulás, mert nálunk van kutya... 

Micsoda??? Mi köze a kutyának a duguláshoz??? Megnyugtattam, hogy a kutya szobatiszta ugyan, de nem a wc-t használja, hanem bizony jelzi ha le kell vinni, és akkor levisszük. De erre azt mondta, hogy biztos popsitörlővel törölgetjük a lábát amikor felvisszük, meg a fenekét és azokat dobáljuk a wc-be, biztos azért van dugulás, és azért úszik bokáig a fekáliába az üzlete...

Magamba annyit gondoltam csak, hogy mindenki azt kapja, amit megérdemel, a sors már csak ilyen... :) 

De végül csak annyit mondtam, hogy se a kutya seggét, se a lábát nem törölgetjük popsitörlővel, talán keressen más bűnbakot.

A férjemnek is megírtam, hogy mivel indult a reggel. Amint hazajött, Ő is lement "beszélgetni". 

Másnapra lakógyűlést hívtak össze, mondtam az embernek, hogy nosza rajta, ott a helyünk, mert hogy képzeli ez a H.P. (hülye picsa), hogy ilyeneket mond, vagy feltételez? És különben is!

A lakógyűlésen sokan voltunk, csak pont az érintett nem tudott jönni, mert "vendégei voltak a kocsmába". De mint kiderült, vélhetően az Ő sara az egész, még akkor is ha nem tehet feltétlen róla, mert amit kocsmaként üzemeltet, az garázsnak épült, és a lépcsőházi szennyvízre kötötték rá vagy 20-25 évvel ezelőtt, és nem biztos, sőt valószínűleg nem úgy, ahogy kellett volna. Ezért van nála elég sűrűn dugulás, de bokáig szarba most állt először. Ő már így vette az "üzletet". Csakhogy az már nem a lakóközösséghez tartozik, hanem hozzá. Most bontani fognak, hétfőn nem lehet használni semmit ami vízzel üzemel, és majd akkor derül ki, hogy kinek mennyi a felelőssége ebbe. De vélhetően ez a Ő problémája lesz. A közös képviselőnek megemlítettem, hogy a kutyát okolta a "kedves lakótárs", de arra csak az volt a válasz, hogy ez hülyeség, hiszen máshol is van kutya, sőt kisgyerek is és popsitörlőt is húznak le máshol is, még sincs dugulás, tehát vélhetően nála van a hiba. 

Szóval a hét ilyen semmirevaló kisebb bosszúságokkal telt, de a lényeg, hogy ma péntek van, holnap szombat és még csak aztán következik a vasárnap.

 

Megosztás a facebookon

Pénteken ahogy meg volt beszélve 2 órakor már a tetoválónál voltam. Bár ha nagyon őszinte akarok lenni, mielőtt kiszálltam a kocsiból, ismét végigfutott az agyamon, hogy biztos nem kapkodtam el? Biztos ez a jó döntés? Nem kellene mégis jobban átgondolnom? Nem a fájdalomtól féltem, hanem attól, hogy vajon nekem is előnyös lesz-e a dolog? Nem lesz túl művi? Nem lesz túl "cicababás"? Mert a koromhoz és az egyéniségemhez az egyáltalán nem illene. Ja, ráadásul reggelre a nyakam is beállt. Nem tudom miért, mert már évek óta nem volt ilyen. Persze gyógyszer nem volt nálam, ezáltal a kényszertartás miatt délre már annyira fájt, hogy ez is gondolkodóba ejtett.

De aztán ismét végiggondoltam, hogy a látott képek tetszettek, meg aztán nem én vagyok az első kuncsaftja, nyilván tudja, hogy mi áll jól, nyilván kért már más is olyat, hogy lehetőleg "természetesnek tűnjön".

Szóval fogtam magam, vettem egy nagy levegőt, kifújtam, és megnyomtam a kapucsengőt.

Felmentem a második emeletre ahol egy csinos fiatal nő várt. Jó-jó, nem volt rajtam a szemüveg, de élőben sokkal fiatalabbnak tűnt, mint a facebook képeken. De elsőre szimpatikus volt, és ezt jó jelnek véltem. Később beszélgetés közben rá is kérdeztem, hogy mennyi idős? Nem találtam volna el, hogy már 40.

Aztán kissé szabadkozott, mert elég puritán körülmények vannak a tetoválásra, hiszen még most jöttek haza Angliából és keresi az "álom szalon" helyszínét valahol a belvárosban, de addig otthon dolgozik, egy kis szobában, mely erre van kialakítva. A kis szoba alatt valóban nagyon kicsit kell érteni :)

Mielőtt nekifogott átbeszéltük, hogy én mit szeretnék, javaslatai neki is voltak, és kompromisszumra jutottunk végül. Csupán a szín lett kissé sötétebb, mint amit Ő javasolt, de viccesen megjegyezte, hogy emlékezzek majd rá, hogy "én akartam" ezt a színt.

Ami más volt, mint a korábbi sminktetoválás, hogy jobban fájt és addig rajzolgatta hol fekve, hol felülve, amíg mindketten úgy nem éreztük, hogy OK, mehet.

A fájdalomra adott lidocain krémet, azután már elviselhetővé vált a dolog. Csak ez az állandó felülés, lefekvés ez nem volt annyira kellemes a beállt nyakammal. De tűrtem! Azt mondta, hogy azért fáj jobban ez a tetoválás, mert ez nem "sminktetoválás", mint amit a kozmetikusok csinálnak, hanem valódi tetoválás és egy kissé széthúzza a bőrömet amikor a festékanyagot beviszi. Aztán ecsetelte, hogy mennyire más ez, mint amit a kozmetikusok csinálnak. Azt mondta, hogy garanciát vállal rá, hogy ez nem fog nekem kikopni, elszürkülni, elkékülni úgy, mint a korábbi kozmetikus által készített. Ja, és az árban amit kifizettem benne van a korrekció is, már ha szükséges lesz, de azt mondta, hogy általában nem kell, de ha mégis úgy látom, vagy akár még csak 1 szálat is szeretnék később, mert úgy ítélem meg a gyógyulás után, akkor arra természetesen a vendége vagyok :)

Ekkor már éreztem, hogy jó helyre jöttem, és elég nagy a valószínűsége, hogy a lányom is jönni fog hozzá, sőt még a munkaügyis és a mostani kollégáim között is van, aki kacérkodik a gondolattal. Nekik biztos ajánlani fogom. Persze csak ha letelik a két hét és valóban olyan lesz, mint amilyennek most gondolom.

A leginkább annak örülök, hogy itt vagyok a munkahelyen, de még senkinek se tűnt fel, hogy "úristen, mi történt a szemöldököddel", vagyis tényleg természetesnek tűnik, bár ugye még sokkal sötétebb és tömörebb, mint gyógyulás után lesz.

Már annyira örülök, hogy nem Pestre mentünk a lányommal. Én már most örülök, mert ilyen állapotban is tetszik.

Hétvégén voltunk Abádszalókon is, anyósomat köszöntöttük névnapja alkalmából, ott volt a keresztlányom és a tesója is, ők se tették szóvá, hogy valami ne stimmelne az arcommal. A sógorom és a sógornőm se vette észre :)

Jól döntöttem! 

Elégedett vagyok! Arról már említést se téve, hogy ez csupán a töredékébe került annak, mintha Pestre mentünk volna.

Ez a kép nem rólam készült, de kb. ilyen látványos lesz az én átváltozásom is, majd arról is teszek fel képet (talán jövő hét végén). Nyilván rajtam kívül nem sokan tudják, hogy valójában milyen is szinte szemöldök nélkül létezni... Milyen az, amikor reggelente igyekszel megrajzolni magadnak (hol sikerül, hol nem annyira...). Hiszen az emberek többségének az a természetes, hogy van szemöldökük, nekem meg van egy jelentős pigmenthiány, ami miatt a jobb szemöldököm szálai fehérek, és e mellé társul a pajzsmirigy problémám miatti jelentősen megritkult szálak.

A lányom is már készül Nikihez (Ő tetovált). Egyébként fest és könyvekbe is rajzol(t). A nyáron pedig úgy tervezi, hogy levonul a Balcsira és hennázni fog!

Ja, egyébként csak nőket tetovál.

 

Megosztás a facebookon

Valentin napra magamnak (is)

Tegnap történt, hogy a facén valahogy felbukkant egy hirdetés délután. Egy kecskeméti tetováló csaj, aki csak nőket tetovál. Nem tudom milyen megfontolásból, mert eszembe se jutott magamra varratni semmit, de elkezdtem nézegetni az általa feltett képeket. Amint kattintgattam, egyszer látom ám, hogy szemöldök tetoválásokat is csinált már.

Óóóóóóó

Arra már rá vagyok izgulva tavaly óta.

Mondtam is a lányomnak, hogy menjünk el Pestre, mert ott láttam egy tuti jó helyet, ahol nagyon szépen dolgoznak. Persze mivel elég felkapott hely, nem igazán egyszerű oda bejutni. Na és persze nem is olcsó, sőőőt, de ugye ez mégiscsak az ember arcán van, látszik, szóval szerintem megéri megfizetni. Csak ugye időpontot kell foglalni, az is legalább 2-3 hónap mire egyáltalán az első konzultációra be lehet jutni. Aztán úgy vettem ki az általuk írottakból, hogy nem is vállalnak el mindenkit. Pl. máshol korábban végzett tetoválást, vagy ha igen, akkor több alkalommal kell feljárni, mert az előzőt teljesen eltüntetik, ami akár 3-4-5 alkalom is lehet (persze annyiszor sok-sok plusz pénz), és majd csak utána fognak neki a tetoválásnak. Szóval bár nagyon szerettem volna, valahogy nem igazán fülik hozzá a fogam, hogy akár fél vagy 1 évet erre szánjak... Sok idő, sok pénz... Ja, és persze kb. 2 évre szól, és lehet menni megint, mert addigra kikopik.

Visszatérve, a tegnapi facés dologra. Megtetszett a szemöldök, amit csinált, mert mutatta az előtte képet is, melyen szinte egyáltalán nem volt szemöldöke az illetőnek. És amit kihozott belőle... Tök természetesnek tűnt. És nekem főleg azért tetszett. Nem az a megrajzolt, satírozott, stb. volt, hanem természetes hatású. És amint így kattintgattam, láttam ám, hogy bizony saját magának is megcsinálta a szemöldök tetoválását. Nahát ez aztán a bevállalós. Saját magán??? Azért ezt másra szokták bízni, de az övé is jól sikerült.

Azt tudni kell, hogy nekem egy festékhiányos betegség miatt a jobb szemöldököm szálai teljesen fehérek, tehát ha nem "rajzolnám" meg, akkor úgy tűnne, hogy nincs is. Fogtam hát magam és írtam a tetováló csajnak, hogy engem egy szemöldök tetoválás érdekelne, meg talán egy szemhéj is. Gyorsan válaszolt, küldött még további képeket a munkáiról, azok is tetszettek.

A szemhéjat nem vállalta, mert azt mondta, hogy azt még csak most tanulja, eddig csak a test és szemöldök tetoválással foglalkozott. Hm. Tetszett, hogy bevállalta, elmondta, pedig akár el is vállalhatta volna, egy vonal a szemhéjra nem nagy cucc, nem nagyon lehet elrontani szerintem. De Ő inkább az őszinteséget választotta.

Egyre inkább úgy éreztem, hogy el kell engednem a pesti dolgot, hiszen ez itt van helyben, nem kell utazgatni, és ha időpontot is tudunk egyeztetni a közeljövőben, akkor hajrá.

Sajnos olyan időbeosztással dolgozik, hogy nekem csak a pénteki napok jöhettek szóba, de már ugye a következő három péntek délutánom foglalt.

Jövő pénteken a volt kolléganőkkel talizunk, az fontos, nem mondom le.

Azt követő pénteken fodrászhoz megyek, az is fontos, nem mondom le.

Azt követően pedig a műkörmös vár, az is fontos, azt se mondom le.

Megírtam hát, hogy legközelebb március 13 péntek amikor el tudnék menni. Azt is hozzátettem, hogy nem vagyok babonás :)

Lehet a tetováló az, mert egyből írta, hogy neki nem jó a március 13., nézzünk másikat, de valószínűbb, hogy akkorra már nem volt szabad időpontja.

Már abba is benne lett volna, hogy az elkövetkező hetekben, bár 5 óráig dolgozik, menjek munka után, és bevállalja, hogy este 8-ig dolgozik :)

Nahát. De cuki. De arra gondoltam, hogy mégiscsak a péntek lenne jó, mert hétfőre már valamelyest "gyógyultabb" lenne a tetoválás, mégse friss varrással a homlokomon kellene mennem dolgozni. Ezért megpendítettem neki tegnap este, hogy ha nem jó neki a mai nap, márpedig nem hiszem, hogy jó lenne, akkor nézzünk márciusba egy másik pénteket 20, vagy 27.

Nemsokára válaszolt is, hogy neki ez eszébe se jutott, hogy ilyen bevállalós vagyok, de mivel a péntek délutánt, éjszakát a barátnőivel akarta tölteni, így nem vállalt már jó ideje erre a napra senkit, csak délelőttre, de az egyik barátnőjének lebetegedett a gyereke, influenzás lett, így elmarad a buli, szabad a délutánja. Ha elszántam magam, akár mehetek is.

Nahát. Ez vagy egy isteni jel, remélem...

Most mindenesetre belevágok, délután 2-re megyek.

Az már csak hab a tortán, hogy a férjem az előbb írt cseten, hogy Valentin nap alkalmából kifizeti a tetoválást.

Ezek szerint csak nem volt hiábavaló, hogy hetek óta mondom neki, nehogy valami virágot vagy csokit vegyen nekem eme "jeles nap" alkalmából, mert a fejéhez vágom :)

 

Megosztás a facebookon