mert azt is kell néha...

Pár napra eltűntem. Tegnap a sok munkahelyi megpróbáltatás után kaptam egy nap pihenőt. Jól indult a dolog, elterveztem, hogy mi mindent fogok csinálni délelőtt, és délutánra beterveztem még egy kis uszodát is. De ahogy lenni szokott, ember tervez ...

A dolog úgy alakult, hogy délelőtt itthon még a főbb csapásvonalat tartottam, de aztán borult a terv. Megjelent a lányom. Meglepődtem, mert reggel 6-tól este 6-ig elvileg dolgozott volna. Örültem neki, de sejtettem, hogy valami bibi lehet. 

Nos korábban eljött a munkahelyről, mert a dokinak akihez menni akart csak hétfőn van magánrendelése. Nem, nem babát vár, hanem a mellében talált egy csomót. Ráadásul élete párját is ezen a "szép napon" műtötték a szájsebészeten. Vele azt történt, hogy korábban (kb. 3-4 hete) a fogorvos beletörte foghúzásnál a gyökeret, és a bölcsességfogát is ki kellett műteni. Mostanra kapott időpontot.

Szóval uszoda helyett ezekkel töltöttem az időmet, de végül minden jól alakult. A lányomat megnyugtatta a doki, hogy mindössze egy 3 mm-es cisztáról van szó, fél év múlva kell visszamennie kontrollra. A barátja fogát is kiműtötték, és minden rendben ment. 

Én az utóbbi napok (hetek) stresszes időszaka után kicsit lenyugodtam a munkámat illetően. 

Most tehát nyugi van. De jól tudom (sajnos), hogy ez csak átmeneti állapot.

A fogyókúrát tekintve meg ma gondolkodtam ismét, hogy milyen szemétség ez az élettől, hogy sportolok, tartom az előírt szénhidrát és kalória bevitelt, ennek ellenére mégsem akar a mérleg nyelve elindulni lefelé. 

Aztán meg az jutott eszembe, hogy végül is a blog címe az (volt a bejegyzés írásakor): dagiból dögös, vagyis nem az, hogy dagiból sovány :) Dögös lehetek túlsúllyal is! Vagy nem? De!

Megosztás a facebookon

Hetek óta "szívóágon" vagyok...

Bár elhatároztam, hogy jó passzban leszek és kész, de a munkám, munkaköröm ezt nem igazán segíti elő. Ma ügyfeles voltam. De már reggel korán bejött egy régi ügyfelem, akinek 3 gyermekét korábban már kiemeltük a családból. Magának kért segítséget, valóban szőrnyű állapotban volt. Akkora kék folt volt az arcán, hogy mást nem is láttam belőle. Elmondta, hogy az élettársa verte meg tegnap, kórházba is került, de rövid idő után kiengedték. A traumatológiai zárójelentését mutogatta, mondván ez a látlelet. (Az illető nem tud írni, olvasni...) Nem látlelet volt, azt nem készítettek, még csak a hatalmas haematómáról sem esett szó benne. Kérdeztem tőle, hogy tett-e feljelentést, voltak-e a rendőrök, kezdeményezte-e már a távoltartást, stb. 

Végig sem hallgatott, hangos zokogásba kezdett, hogy voltak a rendőrök, de semmilyen papírt nem kapott, nem vettek fel jegyzőkönyvet és a feljelentésről is lebeszélték. Állítólag azt mondták, amíg vér nem folyik, addig nem csinálnak semmit... Távoltartást sem kért, hiszen korábban már elrendelte egyszer a bíróság, de a másik fél akkor is odament (mindentől távol lévő tanyás vidék, ahová a kijutás is nagyon nehézkes), és mikor kihívta a rendőröket, akkor az illető elbújt mire kiért a rendőrség, majd mikor a rendőrök elmentek akkor ismét zaklatta... Hiába hívta a rendőröket, elmondása szerint azt hitték, csak szórakozik. 

Most valóban nagyon látványos volt, hogy bántalmazták. Az illető egyébként jelenleg már elég súlyos beteg, dialízisre hordják betegszállítóval kétnaponta... Szóval valóban nem tudja megvédeni magát.

Vettem a telefont és elintéztem a krízisotthont. Persze pénze se volt, úgyhogy még azt is szerezni kellett, hogy dél után nem sokkal már el is indulhasson a védett helyre, melynek a címe nem publikus. 

Volt már korábban is, hogy anyát menekítettünk, de ilyen gyorsan, mint a mai még egyik sem ment. 

Kapcsolattartás miatt is kaptam panaszos telefont, hiszen tegnap egy időben az esetkonferenciával felügyelnem is kellett volna egy kapcsolattartást, de ugye osztódni nem tudok (pedig a testfelület megvan hozzá, hogy kettő is kijönne belőlem). Aztán még egy-két olyan ügyfél, aki szintén energia vámpír, ügyintézés, segítő beszélgetések, tanácsadás, stb. Ennek is köszönhetően délre már alig volt energiám. Kellett volna valami duracell elem...

Aztán délután a tegnapi kiemelés papírmunkáját csináltam, majd elektronikus formába megküldtük az illetékesnek a mellékletekkel együtt. Holnap reggel a rendőrségen kezdek a 12 éves kislány ügyében tett feljelentés miatt, a nyomozó szerint minimum másfél-két órára számítsak. 

A mai napi lemerülésemnek köszönhetően nem megyek kondiba, mert agyilag már annyira zombi vagyok, hogy abban sem vagyok biztos, tudnám-e koordinálni, hogy a bal lábam után a jobb lábam következik. 

A férjem belépve az ajtón látva az üres tekintetemet kissé ijedtem kérdezte: baj van? Mondtam neki, hogy nincs, csak ma nem vásárolok, nem főzök, nem mosogatok, nem csinálok itthon semmit, oldják meg a gyerekkel, hogy ne halljanak éhen. Javasoltam, hogy a hűtőgépnek nevezett háztartási eszközt ha belülről megnézné, akkor esetleg maguknak össze tudni dobni valamit.

Vélhetően tényleg látszott rajtam, hogy kissé szét vagyok csúszva, mert egy szó nélkül nekifogott az általam ma elhanyagolt dolgokhoz. Sőt, egy mézes masszázsolajos (szerinte energetizáló, és egyben lazító) masszázst is kaptam fürdés után.

Mára ennyi!

Holnap frissen és kipihenten fogok ébredni és holnap jó napom lesz! Remélem! 

Ehhez egy bölcs gondolat:

Holnap úgy fogok kezelni minden stresszhelyzetet, mint egy kutya... Amit nem tudok megenni, vagy amivel nem tudok játszani, azt megjelölöm és otthagyom :)

Megosztás a facebookon

avagy a sikerben mindig van egy adag munka, egy adag szellem és gondolat, valamint egy adag szerencse.

Most azt hiszem jó passzban vagyok. Azért, mert eldöntöttem! Megfogadtam, hogy nem érdekel ki és mit mond, a munkámat a legjobb tudásom szerint végzem. Nem hagyom befolyásolni magam sem az intézményvezető, sem a város egyik prominens vezető személye által. Nem érdekel mit várnak el tőlem, mert tudom, hogy azt teszem amit tennem kell... De erről már írtam múlt alkalommal, valahogy így szólt: ha nem értékelik a munkámat, akkor nem érdemlik meg, hogy nekik dolgozzam! És ezt most is így gondolom. Kicsit vulgárisabban úgy szoktam mondani: pont lesz.rom!

Az ügy, amiről eddig nem írtam azt most sem fogom megosztani, de a lényeg, hogy mára esetmegbeszélést hívtunk össze. Nem tudott minden szakember eljönni, de sikerült "kijárni", hogy akik nem jönnek el, azok is megírják a szakvéleményüket.

A gyermekpszichiáter leírta, de jelenleg nem javasolta az azonnali kiemelést, mert megítélése szerint az is tragédiához vezethet, ugyanakkor azt is leírta, hogy így sem maradhat a helyzet. - Nesze semmi, fogd meg jól...

Az anya pszichológusa az idő rövidsége miatt nem tudott válaszolni, de felhívtam telefonon és a legfontosabb infókat kiszedtem belőle. Kiderült, hogy fogalma sincs a valódi problémáról, Ő csak anyuka depressziójáról tud, a súlyos alkoholproblémáról és a suicid próbálkozásról csak tőlem értesült. A véleménye az, hogy anyukának be kell feküdnie, addig nem javasolja a gyermek családból történő kiemelését.

Én azért előkészültem, már a múlt héten felhívtam anyuka figyelmét, ha a szakemberek úgy ítélik meg, hogy a gyermek nem maradhat a családban, akkor gondolkozzon el rajta, hogy van-e olyan családtag, aki vállalni tudná és alkalmas is a kisfiú ellátására. Anyuka elgondolkodott...

Ennek köszönhetően ma fel is vettem a kapcsolatot ezzel a rokonnal. A gyermek is szeretne hozzá kerülni.

A gyermek!

Nos Ő volt a mai esetmegbeszélés alfája és omegája. Nagyon jó, hogy így alakult. Amikor még csak elkezdtük szervezni az esetmegbeszélést, én már akkor is szerettem volna, ha a gyermeket meghallgatjuk, de leszavaztak. Sajnos akkor nem voltam annyira toppon, és nem ragaszkodtam az elgondolásomhoz. A gyermeket úgy ismerem, hogy nagyon őszinte. Magas intellektusú, és nem hazudik még akkor sem, ha érdeke úgy kívánná. Aztán amikor anyukát tájékoztattam, akkor Ő maga ragaszkodott hozzá, hogy a fia legyen jelen. És milyen jó, hogy így történt.

A szakemberek körbeültek, mindenki mismásolt, nem tudta senki egyértelműen azt mondani, hogy anyuka alkoholista. De aztán megkértem a kisfiút, hogy mondja el, mit gondol erről az egészről. Akkor jött a döbbenet. Elmondta, hogy múltkor nem mondott igazat, amikor azt mondta nekünk, hogy anya nem iszik, csak ritkán és akkor max. 1-2 pohár bort. Elmondta, hogy néhány napja is miután elmentünk, anya nagyon részegre itta magát, és mindig berúgik nagyon! Édes pofa. Sokan nem szeretik ezt a kisfiút, mert tényleg sokproblémás, de nyilván azért ilyen, mert milyen is lenne? Aztán elmondta még azt is, hogy szívesen elmegy az említett rokonhoz vagy akár nevelőszülőhöz is, ha anya vállalja az elvonót és meggyógyul. Legszívesebben odaültem volna mellé és megöleltem volna. A gyengéim ezek a bajban lévő gyerekek. Azt hiszem ezt használják ki... Mármint nem a családokra gondolok, hanem a döntéshozókra. Nálunk nincs normális fizetés, kevesebbet keresünk mint a létminimum. De erről ugye elég megnézni "Az állj ki magadért! - Szociális selfie" csoportot a facebookon. De ez nem ide tartozik. Szóval ott tartottam, hogy ez a 11 éves gyerek felnőttebb volt, mint az ott jelenlévő szakemberek (orvosok, pedagógusok, szociális szakemberek). Bár anyuka még ennek hatására sem volt képes azt mondani, hogy igen, nekem problémám van az alkohollal. De hát ugye ez az alkoholbetegség lényege, hogy nincs betegségtudat, azt gondolják, hogy kezelni tudják. Azt hiszem csúnya vége lesz a dolognak, de legalább a gyermeket talán (most már végre) sikerül kicsit tehermentesíteni, megmenteni a saját anyjától.  

Anyuka:

borzalmasan néz ki, végtelenül le van soványodva, elhanyagolt a nemrégen még "nagyon szép nő", és nagy erőfeszítést igényel tőle, hogy koncentrálni tudjon. A legfőbb baj, hogy még mindig nem hajlandó belátni: ALKOHOLISTA, aminek vélhetően következménye a gyermeke pszichés betegsége, ami miatt ő ugye iszik, ami miatt a gyerek még problémásabb, és az ördögi kör nem ér véget.

Tudjuk, hogy az alkoholbetegségből nem lehet kigyógyulni, azt tudni mondani, hogy alkoholista vagyok, és tíz éve nem ittam, ez már szép eredmény (lenne), de absztinencia nélkül nem lehet kitörni ebből az ördögi spirálból. Anyuka pedig még nem tart itt! Még ott sem tart, hogy beismerné magának a problémát. 

Az esetmegbeszélés vége az lett, hogy a jelenlévő szakemberek javasolják a gyermek ideiglenes hatályú elhelyezését a gyermek gondozását, nevelését vállaló (és valószínűleg személyiségében és körülményeiben is alkalmas) családtaghoz. 

Szóval jó-jó, hogy így összehoztuk ezt a dolgot, de ha a kisfiú nem lett volna ott, és nem vállalta volna fel a problémát (felnőtteket meghazudtoló módon) akkor most is egy helyben topognánk vélhetően. Tehát a belefeccelt munka mellett egy nagy adag szerencsére is szükségünk volt!

Megosztás a facebookon

Ma úgy érzem elég eredményes voltam.

Reggel kimentem a piacra és nem is hiába. Kettő pár cipővel tértem haza. Az egyik Ed Hardy a másik Retro Jeans. Mindkettőt 500-500 Ft-ért vettem. 

Az Ed Hardyról azt gondoltam, hogy a férjemé lesz, de mivel a fiamnak is 43-as lába van, így Ő próbálta meg először. Jó rá és tetszik is neki. 

Így néz ki (nagyon-nagyon alapos súrolás és takarítás után):

A Retro Jeans meg a lányomé lett, mert bár a mérete alapján az én lábamra lett volna jó, de mégsem.

Egy számmal nagyobb, így a lányomé lett. Ő most úgyis ilyen "szegecses" szerkókba nyomul.

Ja! A piacon ma nem csak én vásároltam, hanem a lányom is kiment a megunt és kinőtt cuccait árulta. Tegnap este szedte elő az ágyneműtartóból. Egy gurulós bőröndnyi ruhát vitt ki és 17.000. Ft-ot keresett :D

Ugye milyen ügyes? Élelmes.

Egy munkatársával összefogva ketten mentek ki. A kolléganője nyuszikat árult (élő nyulakat) 500 Ft-ért darabját. Ő is sikerrel járt, 1 nyuszi maradt csak.

Aztán hazaérve már főzni nem kellett, mert volt itthon rántott ponty és rántott csirkemellfilé petrezselymes burgonyával és csirkepöri is tésztával.

Mondjuk én nem ettem, mert sütöttem sütit és úgy gondoltam, hogy abból a kávéhoz 1 szeletet megeszek, de sajnos csak ennyi fért bele a mai szénhidrát keretembe. Kávés-tejszínes szelet. Alul piskóta, rajta tejszínes majd kávés krém a tetején pedig tejszínhab.

Ilyen lett a süti:

Aztán délután irány a kondi!

Nem is értem, hogy miért van az, hogy elindulni olyan nehéz! Most már odáig jutottam, hogy a 60 perc meg se kottyan. Ma 30 percet futottam, és már majdnem helyén való a "futottam" jelző. A 8-as sebesség felel meg a kocogásnak és a 10 es fokozat már a tényleges futás. (1 óra alatt 10 km lehet így lenyomni.) Nos, én most 8,5 és 9 között futottam. Vagyis már elhagytam a kocogás fokozatot, de még nem értem el a futást. De nagyon jól haladok. Ma is nagyon büszke voltam magamra, mert velem szembe a másik futógépen ismét egy sokkal fiatalabb (lányom korú) és sokkal vékonyabb lány "sétált". Miközben én futottam! Nagyon ügyes vagyok, meg vagyok magammal elégedve!

A mai motiváció :)

Itthon már csak a pénteken vásárolt BioTech joghurtos meggy shake-met ittam meg és mára ennyi!

Nem várom a holnapi napot, ez még mindig a másik ügy miatt van. Mindenki meg akarja mondani, hogy mit csináljak! Pedig én pontosan tudom, hogy mit kell csinálnom, és úgy is teszem a dolgom ahogy a törvény előírja. Nem érdekel, hogy mit vár el tőlem az intézményvezető vagy a jegyző! Teszem amit tennem kell. Nekik is azt kellett volna tenniük ami a dolguk, és akkor most nem tőlem várnák a megoldást a saját problémájukra.

És ha ez valakinek vagy valakiknek nem fog tetszeni, akkor fogom magam és keresek egy másik állást. Pedig elfogultság nélkül mondom, hogy szerintem a szakmám egyik legjobb szakembere vagyok. Én tudom! És ha mások ezt nem értékelik, akkor nem érdemlik meg, hogy nekik dolgozzam.

Ennyi!

Megosztás a facebookon

Klasszikust idézve:

Hát mi van ma? Mondd mi a f*** van?
Régóta nem voltam ilyen rossz passzban.
Ígérem egy miatyánkot felküldök az égbe,
csak ennek a napnak legyen végre vége!!!

No comment...

 

Ma egy fos nap volt!

  

Sok-sok rossz és szomorú hír, mely megviselt.

 

Nem egy, nem kettő...

 

Megosztás a facebookon

avagy két életet mentettünk meg!

Másfél hete szerdán délben indult az ügy, de már annyi minden történt azóta, hogy néha úgy érzem ezer éve foglalkozom vele. A történet röviden: szerdán az iskolából jelzés érkezett, mely szerint a 12 éves kislány vélhetően terhes (súlygyarapodás, a hasa is mintha nőne...). Jelzés után azonnal felvettem a kapcsolatot a családdal, hiszen korábban soha nem voltak még a szolgálatunk látókörébe. Megbeszéltem a szülővel, hogy másnap 1 órára gyermeknőgyógyászhoz vigye a gyereket. Anya el is vitte de (mint utólag kiderült) az orvos vizsgálat nélkül leírta, hogy a kislány SZŰZ!!! Kért ugyan egy UH-t, de mivel szűz gyereknél ez nem sürgős, május sokadikára kaptak!!! Na azt hiszem itt jön a szakmai elhivatottság vagy megérzés vagy tapasztalat (nem tudom), de a lényeg, hogy a gyámhivatali ügyintézővel megbeszélve nem hagytuk a dolgot, és sürgősséggel másnapra "kijártam" egy ultrahang időpontot. 

Milyen jól tettem/tettük!!! Talán ennek is köszönhető, hogy most ez a 12 éves "anya" és gyermeke életben van!

Másnap, azaz pénteken kiderült az általam kért sürgősségi UH-nak köszönhetően, hogy az előző nap még nőgyógyász által "szűznek" diagnosztizált kislány 35 hetes terhes!!! (Szívesen doktor úr! Szégyellje magát!!!)

Innen aztán gyorsan beindultak a dolgok, főleg mikor az is kiderült, hogy a kislány a középsúlyos értelmi fogyatékos közeli hozzátartozójától terhes!!!

Azonnali hatósági intézkedés következett, talán az utolsó pillanatban. A nevelőszülőhöz kerülését követően a kislány néhány órán belül már a szülőszobán volt. A baba akkor még nem született meg, de az elvégzett vizsgálatok alapján mégiscsak műteni kellett anyukát, így nemrégen megszületett a baba. Anyuka, azaz a 12 éves kislány még két napig transzfúziós kezelést kapott a szülést követően, hiszen a műtétre is azért került sor, mert a vérképe olyan rossz volt, hogy amennyiben a terhessége néhány nappal a szülés előtt nem derül ki, akkor elképzelhető, hogy a baba és a 12 éves anya is meghal.

Ezért az alcím, mely szerint két életet mentettünk meg, MI GYERMEKVÉDELMI SZAKEMBEREK! 

Az előzmények a korábbi bejegyzésekben részletesen olvasható:

Szétb.sz az ideg

Az igazság előbb vagy utóbb kiderül...

 

 

 

Megosztás a facebookon