Megosztás a facebookon

vagyis mégsem lesz csütörtökön vizsga

Az van, hogy ma személyesen mentem fel az osztályvezetőhöz, mert az egyik szobatársam vele kávézik, és a déli kávézás közben megtárgyalták, hogy én csak azért megyek be csütörtökön szabadság helyett dolgozni, mert akkor lesz a vizsga, és még azt is hozzátette a kedves kollegina, hogy én mennyire készülök és lelkiismeretes vagyok... 

Kissé költői túlzásnak érzem (vagyis nem kissé...), de mindegy. A hallottak alapján az osztályvezető üzent, hogy menjek és keressem meg. Na gondoltam, jól nézek ki, ha most egyedül engem vizsgáztat azért, hogy ne kelljen csütörtökön bemennem...

Mert a szobatársam állításával szemben én biza nem készültem. Vagyis annyit, hogy kinyomtattam a törvényt meg az eljárásrendeket, stb. De ezek alapján ugye még nem feltétlen tudok levizsgázni.

 

Fogtam magam és bekopogtam a főnökhöz. Megkérdeztem, hogy alkalmas-e ha most "zaklatom"? Erre mosolyogva beinvitált. Szintén elmondta, hogy hallja mennyire készülök..., stb. 

Nyilván főnöknek olyat nem mondok, hogy "dehogy készülök, az elkövetkező két napot szántam arra, hogy bemagoljam a dolgokat vizsga előtt". Tehát mosolyogva hallgattam, és közben helyeseltem. :) 

Aztán rátért arra, hogy igazából Ő nem is emlékszik rá, hogy kitűzte volna a vizsga időpontját, de ha mégis, akkor az elmúlt időszak káoszában kiment a fejéből. (Itt a nyugdíjasoknak kihordandó Erzsébet utalványos időszakról van szó, hiszen először úgy volt, hogy mi fogjuk kézbesíteni, ezért senki sem mehet szabadságra  már az idén... Most meg ugye kiderült, hogy ez nagyon hülye ötlet volt, így most meg az a felállás, hogy mindenkinek ki kell venni az éves szabadságát!) Szóval vegyem csak ki a szabadságot, meg mindenki más is, ezért majd csak januárban fogunk vizsgázni. Hogy mikor? Fogalma sincs! 

Ezzel csak az a problémám, hogy megint nincs az idő szorítása, ezért marhára nem fogok karácsony előtt törvényt magolni és bizony elég valószínűnek tartom, hogy két ünnep között se...

 

Bakker!

Pedig most már becsületbeli ügynek tartom hogy felkészüljek, ha már így agyon lettem dicsérve, hogy milyen lelkiismeretesen készülök. Nem szeretnék leszerepelni! (Közben a "régi" bennfentesek azt is megsúgták, hogy miért is van ez a vizsga. Az előzmény az, hogy egy új kollegina, aki nem sokkal előttem érkezett a céghez, nagyon jól tudta magát promotálni, annyira, hogy majdnem rábíztak egy nagy horderejű pályázatot, amiben projektvezető lett volna nem kevés pénzért. Vitték is bemutatni erre-arra, nagykutyákhoz, csakhogy az egyik előtt leszerepelt, mert a törvény legegyszerűbb kifejezését sem tudta megmagyarázni. Konkrétan talán arra nem tudott válaszolni, hogy ki az álláskereső.) Szóval nagy blama volt állítólag, amiről mindenki hallott, de senki sem beszélt (eddig). Most is csak azért, mert sikerült beépülnöm a csapatba és minden infót megosztanak :) Ezért akkor úgy döntöttek, hogy minden új kollégának le kell vizsgáznia, hogy ilyen többet elő ne fordulhasson.

Aztán az van még, hogy a kicsi kocsim elkészült. Bár munkadíjat nem kellett fizetnem a javításért az öcsém viszonylag gyorsan megcsinálta. Beszorította a céges munkái közé és pénteken már el is hozhattam. Így már neki sincs az idő szorítása. Mert bár nem "zaklattam" folyamatosan, hogy mikor lesz már kész??? Mikor??? Mikor??? De azért ha beszéltünk más ügyben vagy ráírtam fészen, akkor azért megjegyeztem, hogy mennyire hiányolom a kocsit :) 

Szóval most már van kocsi, és van szabadidőm is. Jupiiiiiiiii

Holnap pedig ha már úgyis itthon leszek és nem kell magolnom a törvényt, elmegyünk a lányommal és megvesszük a karácsonyi ajándékát. Laptopot kap. Nem én fizetem az egészet, de adok bele én is, és olyat választ amilyet szeretne. Mert hiába találtam olyan emberkét, aki foglalkozik laptop javítással, a régire már Ő is azt mondta, hogy "véres a torka". Mondott egy összeget, amiért megjavítaná (tehát javítható), de szerinte sem ér annyit, érdemesebb egy újba belefektetni. 

További agymenésem, hogy felvetődött esetleg át kellene ugrani a volt munkahelyemre. Ott most (is) nagy hajtás van. A sz@ros ügyek mellett vagy helyett még a Luca napi gyermekkarácsonnyal is foglalkozniuk kell. Ez több száz cipősdobozt jelent, meg egy csomó plusz munkát. Én meg itthon lazulok, pihengetek, tervezem a karácsonyi menüt, beszerzem az ajándékokat és már teljes nyugalomban az ünnepekre készülök.

Azt hiszem most sok-sok év után először.

Ez egyébként pénteken fogalmazódott meg bennem, amikor egy volt kolléganővel beszélgettem, aki gondolkodik rajta, hogy esetleg visszamegy dolgozni pár év kihagyás után szociális területre. Akkor villant be, hogy bár én szerettem azt a munkát, valójában azóta sokat változott a közérzetem, hangulatom, lelkiállapotom, stb., mióta nem azon a területen dolgozom. Nyugodtabb, türelmesebb, talán még kedvesebb is vagyok. Valahogy kisimultam. Már eddig is éreztem, hogy sokkal másabb ez a munka, de most tudatosult bennem, hogy az életem szinte minden területén mintha jobban érezném magam a váltás óta. 

Tavaly ilyenkor még így néztünk ki a kolléganőkkel: 

 

 

 

 

Megosztás a facebookon

Az van, hogy nincs semmi extra

Semmi különösebb történés nem volt a héten. A kicsi kocsimat hétfőn elvittem az öcsém munkahelyére, ahol a vásárlás óta halogatott vezérműszíj (vagy valami ilyesmi) csere meg fog történni. Munkadíjat nem kell fizetnem, a munka elvégzése ennek megfelelő ütemben halad... (Vagyis fogalmam sincs, hogy hozzáfogott-e már.) Elvileg szólni fog, ha kész.

 

Ennek megfelelően kedd óta biciklivel járok dolgozni. Tudom hülyén hangzik, de tök jó! Hamarabb beérek, mint amikor kocsival megyek, nem kell a dugóban ülni, nem kell harcolni a parkolóhelyért reggel, nem kell több kört menni, hogy valahová biztonságos és díjmentes övezetbe parkoljak. Az idő is kedvez nekem, mert bár nincs meleg, de bőrkabátba és kesztyűbe nem fázom. Mire itthon lekaparnám a jeget a kocsiról reggel, addigra már félúton vagyok.

Aztán mi is van még? Holnap nem dolgozom (és a kirendeltségen szinte senki sem), mert cserélik az ablakokat, így lecsúsztatom a múltkori pályaválasztási kiállításon összeszedett túlórámat. Ezért holnap egy régi kedves ismerőssel fogom tölteni a napomat, aki nemrégen jött haza külföldről. 

Jövő héten vizsgázni fogok/fogunk a munkahelyen. Kissé félek, mert nem igazán "magoltam be" a törvényt, sőőőőőőőőt! Még az olvasgatásának is csak nekifogtam, de nem túl sokáig jutottam vele, pedig ugye az olvasgatás nem lesz elég. De még van időm... Legalább is ezzel nyugtatom magam, hogy hol van még jövő csütörtök? (Ja egyébként tudom, hogy mindjárt itt van..., de majd csak lesz valahogy :) 

Aztán a neten teljesen véletlenül akadtam egy emberkére, akitől csak úgy megkérdeztem (bizonyos sejtések miatt) hogy laptop javítással is foglalkozik? Mert a laptop "meghalt" már egy jó ideje itthon, de eddig nem találtam olyan emberkét, aki olcsó pénzért megjavította volna, vagy legalább megnézte volna, hogy érdemes-e rá költeni, vagy "kuka". De ez a jóember szinte azonnal válaszolt, és mint kiderült a fél kirendeltség tőle vásárol használt számítástechnikai eszközöket és a javítást is rá szokták bízni. Szóval nincsenek véletlenek. Bejött a munkahelyemre, megnézte a gépet, azt mondta, hogy ingyen bevizsgálja, és szerinte 4-8000 Ft közötti összegből javítható. Na! Ennyit még a hülyének is megér, hát még nekem :D 

Szóval semmi extra.

Tanulni kellene...

De most olyan jó ez a semmi...

Nem kell "cipősdoboz" akcióra készülni, meg idegeskedni a hamarosan induló pályázat miatt, meg a sok bajságos korábbi ügy miatt, ami az előző munkahelyen volt. 

Imádom a "semmi extra" időszakot! 

Megosztás a facebookon

Nos mivel is kezdjem?

Múlthét péntek délután (éjszakába nyúlóan) megvolt a tali a volt kolléganőkkel.

Naggggggggyon jó volt!

 

Sajnos volt hiányzó, de azért ki tudtuk így is tölteni az időt pletyivel :D

Sőőőőőőőőőőt, nagyon gyorsan elszaladt az a röpke pár óra.

Szokás szerint a Frei kávézóban kezdtünk, ahol Savoyai rumos-diós piskótakávét ittam (ittunk). Isteni volt, ráadásul szerintem elég nagy adag rum volt benne.

Aztán szombaton a családdal elmentünk anyóshoz, én vezettem (130 km-t és a GPS mondta az utat). Azért úgy, hogy még alig vezettem, hiszen kb.  1 hónapja van kocsim, szerintem nem semmi. De nagyon ügyi voltam. Másnap visszafelé már tök profinak éreztem magam. (Erről még majd írok, mert úgy veszem észre, hogy egyre profibb, de egyre agresszívebb sofőr vagyok.)

A férjem családtagjait már régen láttam, anyóssal is régen találkoztam, a többi rokonnal meg még régebben. De végül a korábbi konfliktusok ellenére mindannyian disztingváltunk. Mivel olyan területen laknak, ahol fácánokkal is foglalkoznak, sikerült olcsó pénzért 3-at is venni. Így már megvan a karácsonyi ebédhez a levesnek való, nem csak nekem, hanem anyunak is.

Aztán jött a hétfő, amikor menni kellett dolgozni a szabadság után. Nagyon viszketett tőle a hátam, de amint találkoztam a kollégákkal már megváltozott a dolog. Hiányoltak és elmesélték, hogy hányszor emlegettek, meg dicsérgettek, hogy milyen jól nézek ki, meg hogy az „új mosolyommal, olyan szép vagyok…”. Olyan cukik.

Nem???

De!!!

Így már azért jobban indult a napom, hetem.

 

Aztán végre (szeptember óta mostanra) elkészült és így már megkaptam hétfőn a SZÉP kártyámat is, rá két napra pedig az Erzsébet kártyámat, ráadásul még kaptunk egy kis plusz pénzt is "folyószámla költségtérítésre”. No eddig ilyeneket nem kaptam a korábbi munkahelyeken. Se SZÉP kártya, se Erzsébet kártya, se költéségtérítés…

Tegnap délután pedig egy szatyornyi "meglepetést" is kaptunk. A többi kirendeltségen dolgozó kolléga majd ma fogja megkapni, hiszen ma (ismét) buli lesz. Most Kalocsán a csárdába lesz évzáró "értekezlet". Kivételesen nem megyek, bár még a szabim ideje alatt többször rám írtak és fel is hívtak, hogy menjek. De ezt most kihagyom. Nincs kedvem éjszaka hazaindulni Kalocsáról. Ráadásul ugye én még inni sem tudok, hiszen nekem abba semmi jó nincs, egyből megfájdul a fejem és rosszul érzem magam. Pedig ez most ha jól sejtem, ilyen buli lesz. 

 

Ja, azt még meg akartam örökíteni, hogy néztem múlt hétvégén a való világot. Van benne egy Vivi nevű nőszemély, aki első látásra idegesített (mondjuk azt hiszem az összes többi lakó is idegesít).

Aztán valahogy rádöbbentem, hogy lehet azért „mászok tőle a falra”, mert nagyon-nagyon hasonlít az egyik volt kolléganőmre. Ahogy néztem, nem tudtam hirtelen eldönteni róla, hogy ennyire buta vagy annyira okos, hogy ilyen jól hozza a hülyét? Aztán még jobban megnéztem és szerintem nem csak külsőleg hasonlít, hanem mentálisan is. 

Alábbi videó csak erős idegzetűeknek!!! Hiszti kb. 1 perc 17-től... aztán kicsit később folytatja... Azért mintha ismerős lenne... Visszaélni emberek türelmével...

 

Megosztás a facebookon