Ma voltam vezetni. És ma jól ment. Az oktatóm ezért kér egy vizsgaidőpontot, ami előreláthatólag május közepe felé lesz. A vizsga előtti két nap még elmegyek vezetni, abban az időpontban, amikor majd vizsgázni fogok. Mondjuk én nem sok reményt fűzök az első két-három vizsgához, de azért oda fogom tenni magam... Egyébként találtam az oktatómról a saját fényképeink között egyet, melyet jelnek veszek. Az öcsém esküvőjén készült róla, és nem tudom miért és kinek nyújtja a kocsikulcsot, de nem olyan, mintha nekem adná??? Ugye, hogy ugye?

Nagy hibát nem vétettem, mondjuk kétszer azért sikerült hármas sebességfokozatba kanyarodni, amivel persze nekem semmi problémám, de ugye 2-esbe kell.. No, hát akkor legyen úgy :)

A másik hír, hogy holnap lesz a lányom szülinapja. De mivel felmegy a barátnőivel Budapestre, így szombaton vagy vasárnap fogjuk itthon megünnepelni. Tavaly egy isteni finom és gyönyörű oreo tortát csináltam neki. Idén azonban valami cukor és lisztmentes fittness tortát kell alkotnom. Valami ilyenre gondoltam: diétás epres túrótorta :) Nem valami szép, de hát ugye diétás... 

A harmadik gyors gondolat pedig, hogy ismét van egy remek állásajánlat. Jó fizetés (relatíve jó, hiszen pedagógus bér... - de az ugye jóval több, mint az enyém :) Aztán persze pedagógus szabadság... Az is jóval több, de hát ugye még mindig nem sikerült kivennem a tavalyit se... És persze a munka is sokkal, de sokkal jobbnak tűnik, hiszen jelenleg nem sok sikerélménybe van részem, ott pedig az esetek többsége pozitív kimenetelű. De most éppen nem vagyok beindulva, és nem keresek állást. Azért még gondolkodom rajta, van még valamivel több, mint egy hetem a beadási határidőig. Mondjuk ott is feltétel a jogsi és a saját kocsi, no de már a kapujába állok :) Nem??? DEEE!!!!!

 

Megosztás a facebookon

avagy megérdemlem!

Figyelve magam azt vettem észre, hogy egyre inkább negatív vagyok. Még akkor is, ha igyekszem megtéveszteni másokat/magamat.

Aztán elgondolkodtam, hogy tehetek-e bármit annak érdekében, hogy változzon a helyzet. És rájöttem, szeretnem kell magam. Nem vagyok elég önző, a családért, gyerekekért bármit megteszek, bármiről lemondok és alávetem magam annak érdekében, hogy nekik minden klappoljon. De egy kicsit magamra is kéne gondolnom. Önzőnek kellene lennem, legalább egy ici-picit. Ezért arra az elhatározásra jutottam pénteken munka után, hogy most kivételesen nem cekkerekkel felmálházva bevásárlást követően rohanok haza, hogy nekifogjak főzni és mosni, hanem fogom magam és elmegyek egy kicsit shoppingolni.

Ezt tovább turbóztam, mert beültem egy fodrászatba is, majd miután végeztem kínait ettem.

Aztán hazafelé vettem az irányt. Egy kicsit feltöltődtem és el is fáradtam a nagy semmibe.

Ezért ha már lúd, legyen kövér... alapján este korán lefeküdtem és be is aludtam. Fura volt, mert 11 óra előtt nem szoktam ágyba kerülni :)

A család jól tűrte a dolgot. Vélhetően úgy gondolták, egy-egy napot kibírnak és találnak ennivalót a hűtőbe :)

És elárulom, hogy a hétvégi takarítás is elmaradt :)

 

Megosztás a facebookon

Ha valaki lát, azt hiszem azt gondolja, hogy a kedvem olyan átlagos. Nos sok igyekezetembe kerül, hogy ezt a látszatot fent tartsam. Mert nem olyan happy a helyzet. Semmi extra, csak a munkahelyen szinte semmi sem klappol. Itthon legalább OK a helyzet, bár kisebb gondok akadnak, de hol nem?

Szóval munka: esélyem sincs a munkámmal foglalkozni. Egyrészt az átalakítás, a jogszabályi változás miatt, amihez persze a végrehajtási rendelet még mindig nem jött ki, pedig a jogszabály január 1-től változott, most meg már április van. Persze mivel nem vagyok analfabéta, nyilván ezek ellenére még tudnám végezni a dolgom, már persze ha hagynák. Mert mostanában kb. úgy néz ki a napom, mintha egy turkálóba lennék árufeltöltő. Az adomány ruhákat kell pakolni, zsákolni, kiosztani, stb. Mivel óriási mennyiségű ruháról van szó, semmi másra nincs idő. Ez az állapot már odáig fajult mostanra, hogy mindenen csak nevetek. Illetve nevetünk, vihogunk a kolléganővel. Nem, nem jó kedvünkbe, hanem kínunkba. Olyan dolgokon kacarászunk, ami egyébként egy cseppet sem vicces, inkább nagyon is tragikus. Jelen helyzetben, tragikomikus.

Ja, a "legpoénosabb" múlt hét csütörtökön történt a munkámmal összefüggésbe. Elindultam dolgozni, mint minden nap. Aztán a fiam értesített, hogy két rendőr keresett és elő akartak vezetni (Kecskemétről - Karcagra), mert tanúként kívántak meghallgatni kiskorúak bántalmazása miatti ügyben. Nos! Először is nem kaptam idézőt. Most nem. Előtte kétszer már igen, de mindkettőre időben megírtam az igazolási kérelmet és csatoltam a szükséges dokumentumot is, hogy miért nem tudok megjelenni. Ha jól tudom, akkor ezt érdemben el kellett volna bírálni és határozatban értesíteni az eredményéről. Ezek nem történtek meg. Aztán csütörtökön jöttek értem a rendőrök... A fiam mondta nekik (egyébként éjszakás volt és épp akkor ért haza), hogy nem tudja hol vagyok, vagy dolgozni mentem, vagy elmentem Karcagra. A rendőrök nem jöttek be a lakásba, hanem távoztak. Amint erről tudomást szereztem felhívtam egy rendőr ismerősömet, hogy megtudjam mire számíthatok. Azt mondta, hogy az előállítás díját akkor is ki kell fizetnem, ha nem találtak otthon. Ez 10.000. Ft körüli összeg. Bakker! Még jó, hogy nem voltam otthon, mert akkor aztán fizethettem volna... Karcagra "rendőrtaxival" lemenni legalább egy fél havi fizetésem lenne...

Minden esetre próbáltam felhívni a bírónőt, de nem értem el. Végül sikerült, de csak az írnokkal tudtam beszélni. Viszont az említett tárgyaláson (ahol nem jelentem meg) nem ez az írnok volt bent, ezért nem tudott megfelelő válaszokat adni a kérdéseimre. Mikor mondtam, hogy nem kaptam idézőt, akkor azt javasolta, hogy azonnal írjak egy igazolási kérelmet és írjam bele, hogy írásban idézzenek! Ez marha jó! Hogyan másképp??? Telepátiával??? Na jó, biztos lehet telefonon és egyéb módon is, no de engem sehogy sem idéztek, vagy legalább is nem tudok róla. Kissé azért vagyok bizonytalan, mivel a postaláda nem túl régen lett áthelyezve, mivel beázott és használhatatlan volt. Lehet a postás nem dobta be az értesítőt? No mindegy. Megírtam, hogy írásba idézzenek. Aztán azt is mondta az írnok, hogy jövő pénteken lesz a következő tárgyalás... Kérdeztem, hogy arra is meg kellene jelennem? Mert idézést most sem kaptam, pedig most már tuti a postaláda is... Nem tudott rá válaszolni. Marha jó! A lányom szülinapját nem úgy terveztem, hogy Karcagon a bíróságon töltöm, ahonnan lehet haza sem tudok jönni az nap. Ezt csak azért jegyzem meg, mert volt korábban olyan idézőm, amikor délután 2-kor kezdődött a tárgyalás és az volt írva, hogy a tárgyalás várható időtartama 7 óra. Nos akkor már nem tudok hazajönni, mert olyankor már nincs mivel. (Ugyanis nekem még nincs jogsim - csak folyamatban van, és nincs autóm se.)

Aztán itthon: hétvégén bekrepált a fiam szuper-modern 5.1 fülhallgatója, ami több, mint 50.000 Ft-ba került. Igen, igen, nem elírtam... Valóban ennyit adott érte! Nem normális! Mondjuk erről csak most szereztem tudomást, hiszen a saját pénzéből vette... De akkor is... Ennyit egy ilyen sz@rért??? Szóval meghalt a fülhallgató, de mivel 2 év garancia van rá (és még csak 1 éve vásárolta) javasoltam, hogy hétfőn reggel menjen és intézkedjen. 

Ment is, de elég egyszerűen elküldték. Az üzletbe az eladó annyit mondott, hogy Ő nem igazán ért ehhez, de szerinte olyan sérülése van a fülesnek, ami miatt biztos, hogy nem fogják kicserélni... A fiam meg háborgott egy kicsit, mondta a magáét, de aztán fogta a cuccot és hazament. 

Utálom az ilyet. Utálom, ha valakit hülyének néznek és lehúznak... Nos én következtem. 5 óra körül értem haza, a hónom alá vágtam és már indultam is az üzletbe. Szerencsém volt, vagy nekik nem volt szerencséjük, de épp ott találtam nem csak az eladót, hanem az üzlet tulaját is. Nagyon sok energiát fektetett bele, hogy lebeszéljen, flegmán közölte, hogy a mi hibánkból ment biztos tönkre, stb. Na velem aztán jóval kezdett... Ekkor kezdtem csak igazán felszívni magam... Persze Ő nem tudhatta, hogy milyen ügyfeleken "nevelkedtem", nekem egy kis üzletvezető ellenkezése még csak nem is kihívás :) 

Elég határozottan elkezdtem sorolni, hogy azonnal vegyen fel jegyzőkönyvet és mit írjon bele és kérek egy példányt... 

Kissé meglepődött és végre elkezdett körmölni. 

Amint megírta, szép tüzetesen átolvastam. Szerintem ezen is meglepődött. Aztán még elkezdett egy kis feszengést, de azonnal lecsaptam minden próbálkozását, úgyhogy elég kilátástalannak tűnt a helyzete. Pl. bizonyára azért hibásodott meg, mert a fiam úgy vette le a fejéről, hogy szét felé húzta... Ekkor megkérdeztem: megmondaná, hogy másképp hogy lehet levenni? :)

Aztán azzal zárta: Ő nem hajlandó a garanciális javításra, mert szerinte a mi hibánkból ment tönkre, elküldi a nagykerbe, de úgyis azt fogják mondani, hogy nem javítják és nem cserélik. Mondtam neki, hogy a válasz eredetijét természetesen szeretném majd látni! Ekkor elsápadt, és azt mondta, hogy kb. 2 hét múlva fog keresni akkor... Én meg rávágtam, hogy az nem éppen jó, hiszen 5 napon belül értesítenie kell a jogszabály szerint. Ekkor már teljesen kész volt. Azt hiszen rossz estéje volt, mert láthatólag teljesen kiakadt. Pedig ha egyből megírta volna amit kértem, kb. 2 perc alatt végeztünk volna. 

Távoztam az üzletből, szép napot felkiáltással :) 

És lám-lám... Alig három nap elteltével már hívott is a hölgy. Most teljesen más volt már a hangja és a hozzáállása. Nagyon kedvesen ecsetelte, hogy mindent megtett annak érdekében, hogy megjavítsák és a nagyker azt írta, hogy amennyiben elfogadjuk akkor kiküldik a gyártónak, hiszen nagyon fontos nekik a jó hírnév és nem engedhetik meg maguknak, hogy egy ilyen drága termék 1 év után használhatatlan legyen. A gyártónak kiküldeni, a javítás vagy a csere azonban kb. 30-60 nap, és az aláírásunk szükséges ahhoz, hogy ebbe beleegyezünk. Anyagi vonzata semmi sincs... Hmmmmm, érdekes, pár napja még nem így beszélt... :)

Szóval ez is megoldódni látszik.

 

 

Megosztás a facebookon