avagy a mai előző poszt után egy kis vidámság

Mondtam már, hogy mennyire bírom azokat az embereket, akik egyszerű, józan paraszti ésszel gondolkodnak?

Nos a mai történet ehhez kapcsolódik.

Kolléganőnk néha szereti a mártírt játszani és előfordul, hogy túlzásba viszi. Néha mond olyanokat, ami alapján úgy néz ki, hogy Ő a nap 24 órájából 25-öt dolgozik...

De ma rossz embernek mondott ilyet. A történés nagyon röviden:

Beszélgetek egy másik részen dolgozó kollégával, aki elég fáradt és elgyötört ezért rákérdezek annak okára. El is kezdi sorolni, hogy ő bizony még munka után tegnap is mennyit dolgozott a kertben egész sötétedésig.... 

Beszélgetésünkbe szükségét érezte beleszólni kolleginánk, aki mások szerint Kodály Háry Jánosához hasonlítható, hiszen alacsony valóságtartalmú sokszor amit mond. (Nem tudom, erről nem kívánok nyilatkozni, én bírom, bár néha kiakaszt...) Előfordul, hogy erős késztetést érez arra, hogy túllicitálja azt amit éppen hall. 

Szóval beleszólt a beszélgetésbe, hogy Ő bizony még éjjel fél 12-kor is a gazt szedte a kertjébe... (és még mondta volna tovább is) de ekkor a másik kolléga akivel beszélgettem hirtelen felé fordult és az alábbi egyszerű kérdést szegezte neki józan paraszti egyszerűséggel: és mond csak ezt hogyan kivitelezted? Vittél magaddal zseblámpát??? 

Az én kis kolléganőm nem tudott erre mit mondani...

Nem nevettünk fel hangosan, de nem sok hiányzott. :D 

Feldobta a napomat!

Akár csak az a kép, ami este hazafelé sétálva a szemem elé tárult. (Főleg az előző poszt után tudom még jobban értékelni.)

 

Megosztás a facebookon

avagy a reformok működnek?

Semmi extra, sima munkás hétköznap.

Mi nem jutunk el egzotikus tájakra (pl. Seychelle-szigetek) de azokon az "egzotikus" tájakon ahol mi járunk nap mint nap, nos oda meg jól fizetett politikusaink nem jutnak el luxus autóikkal... Sajnos. Pedig hasznos lenne, ha meglátnák, hogy itt a reformok mennyire (nem)működnek. 

Készítettem egy-két képet, hiszen így szokás ha olyan helyre megy az ember, ahová sokan nem jutnak el.

Aztán egy helyen ekkora szeméthalmokat találtunk. 

A képen két kolléganő, nem pedig a szeméthalom tulajdonosa látható :D

És ugyanitt találtunk (állítólag) vadkendert is:

Folyt. köv. (hamarosan)

Terveim szerint rendszeresen töltök fel majd képeket, hogy milyen helyeken, milyen körülmények között élnek emberek, családok, gyerekek és mi milyen lehetetlen körülmények között próbálunk segíteni nekik...

Szívesen veszem, ha ti is megosztjátok a saját képeiteket akár itt is, (vigyázva a személyiségi jogokra). Hozzászólásba is nyugodtan feltölthetitek!

Ha érdekesnek találjátok a cikkeket, akkor kattintsatok a feliratkozás gombra. 

 

 

 

 

Megosztás a facebookon

hőség, piac és munkaajánlat

Be kell látnom, függő vagyok. Azt hiszem ha nem mennék a piacra, akkor megvonási tüneteim lennének. Ma is kimentünk, a hőség és a harmad fokú riasztás ellenére is. A többes szám azért, mert a lányom is jött, de már 9 órakor hazafelé mentünk. Én fél 8 körül értem ki, Ő egy jó órával korábban, mert nem vásárolni,  hanem árulni ment. Megint kivitt egy táskányi ruhát és ma 2 óra alatt 11.000 Ft. keresett. 

Én bár megfogadtam, hogy semmi olyat nem veszek, ami valóban nem fontos... ennek ellenére azért vettem egy-két dogot (ami nem fontos). 

Az egyik szerzeményem (amire igazán azt gondoltam, hogy semmi szükségem) egy masszírozó. Azért vettem meg, mert aki árulta, annak úgymond törzsvásárlója vagyok. Semmi értelmes dolog nem volt nála, ami kellhetne nekem, de úgy szerette volna, ha mégis bármit veszek tőle. Azt éreztem, hogy ha nincs is semmire szükségem tőle, neki az én 500-1000 forintom annál inkább (valamiért az volt az érzésem, hogy lehet ebből tud majd kenyeret venni egész héten. Pedig általában nem vagyon ilyen naiv és inkább azt vizionálom, hogy alkoholra, cigire kell. De most nem ezt éreztem). Végigtúrtam már mindent, mikor odarakott elém egy dobozt. Egy SHIATSU 5 az 1-ben masszírozó készülék volt benne. Nyomkodta a kezembe, hogy csak 1000 Ft. Vettem egy nagy lélegzetet, aztán megkerestem a pénztárcám és kifizettem. Biztos voltam benne, hogy valami hibája van, vagy egyáltalán nem is működik. Mindegy. Bár nekem nem kellett a gép, de neki nagyon kellett az az ezres. Mégsem koldult, hanem adott valamit a pénzemért.

Itthon kibontottam, de használati utasítás nem volt hozzá. Mondjuk ránézésre is elég egyértelmű, hogy miképp működik, távirányító is van hozzá, azon is látszik, hogy melyik gombbal mit lehet irányítani.

Nos bedugtam az áramba, mert egyébként elég újnak látszott, ezért gondoltam, hogy nem a használatba ment tönkre, de biztos voltam benne, hogy működésképtelen. Meglepetésemre működött. Minden gomb és a távirányító is hibátlan. Nos mint említettem használati útmutató nem volt hozzá, ezért elkezdtem keresni a neten. Mint tudjuk, a google a barátunk :) Nos ekkor jött a döbbenet. A weboldalon amint végigolvastam, hogy mi mindenre jó ez a gép, nos megláttam az árát. ÚRISTEN! 

Ezt írják róla: Ezen újszerű masszírozó gépben a tradicionális kínai masszázs a modern technikával egyesül. Ez elősegíti az ellazulást, és pozitívan hat a testre és a lélekre. A Shiatsu masszírozó gép segít a test teljes ellazításában. A gép az infravörös, meleg fény kibocsátásával segít ellazítani izmait. Ezenkívül a mágneses mezők pozitív hatással vannak a szervezetre.

Tíz különböző lehetőség és kombináció áll ehhez az Ön rendelkezésére. A Shiatsu masszírozó gép könnyen kezelhető, minden funkció szabályozható erősség és intenzitás szempontjából. 
Készítse el saját programját a teljes ellazuláshoz! 
Masszírozza tarkóját, hátát, vállait, kezeit és lábait! A Shiatsu masszírozó gép gyakori használata pozitívan befolyásolja a vérkeringést, és segít megelőzni a fáradtságot, izombetegséget.

Kellemes kikapcsolódást kívánunk Önnek az új Shiatsu masszírozó géppel!

 Paraméterek:

Tömeg:	4,5 kg
Szállítási díj:	3190,- Ft

Technikai adatok:

Feszültség: 230V
Frekvencia: 50 – 60Hz

Teljesítmény: 35W

Származási hely: Ausztria

Fogyasztói ára: 79980.-

Pffff. ez igen! Soha de soha nem adnék ennyi pénzt egy ilyen készülékért. De kipróbáltam és a család is.

NAGGGGGGYON JÓÓÓÓÓÓÓÓÓ! Azt hiszem megtudom szokni. Pedig a férjem is jól masszíroz, de a gépet bármikor rá tudom venni. Isteni ahogy a tarkómat vagy a derekamat masszírozza. 

Aztán szintén vettem még olyan dolgot, amit egyébként nem vennék a piacon. Ezt is olyantól szereztem be, akinek a törzsvevője vagyok. Amikor ilyen dolgokat látok náluk, mindig eszembe jut, hogy vajon hogy jutottak hozzá? Boltból lopták vagy betörésből származhat? Mert hogy nem vásárolták az biztos. Ha pénzért vették volna, akkor biztos nem adnák oda a vételi ár töredékéért. (De mindig arra jutok, hogy ha én nem veszem meg, akkor megveszi más.)

Szóval vettem két shaket. Oriflame Wellness Natural Balance Shaket. A BioTech Usa-nál szoktam shaket vásárolni, kb. 5000 Ft doboza. Nos a neten megnéztem, és ez a fajta 8499 Ft. Ráadásul két dobozzal vettem. (Mert annyi volt.)

 

És ugyanitt vettem egy kiló kávét is. Csak azért, mert tudom, hogy drága és márkás és boltba nem tudnám megvenni. Ja! A lejárati időt és azt, hogy bontatlan legyen a csomagolás nagyon figyelem. Tehát ezek is bontatlan, originált csomagolásban voltak, és 2016-ban járnak le (mondjuk addigra elfogy a kávé és a shake is).

Ennek az ára a boltba: 4600 Ft.

Vagyis a két shake és a kávé boltba vásárolva 21.600. Ft lenne, én meg 2000 Ft-ot fizettem értük.

Persze ebbe már az alku is benne van. Először ugyanis a kávét láttam meg. Mondjuk még nem vettem ilyen kávét, hiszen a fizetésem még nem emelkedett meg annyira, hogy ilyen drága kávét igyak, de kávéházban ittam már ezt a márkát. Csak az a baj vele, hogy nagyon kicsi csészébe adják. Na de majd itthon... Szóval fogdostam a kávét és kérdeztem mennyi? Kétezerre mondta elsőre az eladó. Ekkor látva, hogy senki nincs a közelembe, le is tettem. Vagyis már tudom a dolog csínját-bínját, ezért még le sem ért a földhöz, már 1500-ra javította az eladó az árat. Amint tettem lefelé, pont a kezem ügyébe akadt az egyik shake. És ez mennyi? A kávéval együtt 2200, de van még egy olyan.

Erre én: mi még egy olyan? Shake vagy kávé?

Hát az a por...

Erre én: ááááá, az a baj, hogy eper ízű, azt meg nem annyira szeretem, inkább a joghurtos meggy ízűt... Olyan nincs? (Nyilván nincs, ez nem bolt.)

Erre Ő: hát olyan joghurtos izé nincs.

Erre én: hát az baj. Tétovázom (látszólag, de igazából arra várok, hogy ő saját magára alkudjon). Teszem ismét lefelé a föld felé, amikor jön a sztendert kérdés: mennyit adna érte? Erre én: nem is tudom... (hosszú hatásszünet), a kávéért meg a két shakért 2000? Ennyi lett! 21.600 Ft helyett 2.000 Ft :)

Amíg én vásároltam a lányom árult. Pont telefonált, hogy indulna hazafelé. 9 óra volt. Én is mentem vele együtt, aztán valamiért az jutott eszünkbe, hogy a városközpontba lévő zöldség-gyümölcs piacra is elmehetnénk. Ott nem vásároltunk, hiszen van otthon mindenféle nyári csemege, tehát csak céltalanul nézelődtünk. Ekkor hirtelen megszólított valaki, akivel korábban munkakapcsolatba voltam. Nagyon megörült nekem, mutogatta az unokáit és én is bemutattam a lányom. Ekkor megkérdezte: még mindig szeretnél nálunk dolgozni? Hát persze! Vágtam rá gondolkozás nélkül. (Pedig az adott helyre még soha nem adtam be önéletrajzot, ezért nem is tudom miből gondolta, hogy ott szeretnék dolgozni..., de ha belegondolok, nem is rossz ötlet.) Elmondása szerint van akit áthelyeztek és nyugdíjba is megy valaki...

Nem is tudom, ott is elsősorban a jogi végzettség a befutó, de az enyém is elfogadott. Lehet beadom az önéletrajzom, annak ellenére, hogy elvileg a jogosítvány feltétel... nekem nincs. Eddig nem volt rá szükségem... Erről azt hiszem  lecsúsztam a jogsi miatt, de a jövőbeni munkámhoz még szükségem lehet rá, úgyhogy lehet belevágok. Hiszen veszíteni valóm nincs. Legfeljebb az önértékelésem sérül egy kicsit (amikor megbukok néhányszor). De azzal egyébkén nem szokott problémám lenni, mert gyorsan helyre teszem magam. Mindenesetre ami a felajánlott munkalehetőség mellett szól: több a pénz (persze mindenhol több, mint a szoc. területen) és közel van (még gyalog is). Majd végig gondolom. Vagy ne gondolkodjak? Legfeljebb beírom az önéletrajzba, hogy B. kat. jogosítvány folyamatban :D

Megosztás a facebookon

Olyan gyorsan eltelt, hogy szinte észre se vettem.

A mai napom egy ámokfutás volt. Kezdődött reggel, amikor is a rendőrségre kellett volna odaérnem megbeszélt időre, de sajnos egy ügyfél miatt sikerült késnem. Nem volt gond, amikor odaértem a nyomozónál még voltak, nem fejezte be az előző jegyzőkönyvet. Megkértek, üljek le a váróba. Erről tegnap már posztoltam képeket, a helyzet továbbra is változatlan. Viszont a váró ajtaján az alábbi kép van, melyet tegnap nem fényképeztem, de ma :)

Felhívnám a figyelmét az éles szeműeknek, hogy a figurát tovább rajzolták... A szarvat és a 3. lábat vélhetően már az unatkozó ügyfelek gondolták tovább. :)

Alig fényképeztem le a fenti képet (elég rossz minőségben) nem volt időm még egyszer kattintani, mert már jött is a nyomozó. Nagyon korrekt volt. 20 perc, azaz húsz perc alatt kész volt a kihallgatás a legépelt vallomás, a kiegészítő információkat is megbeszéltük, sőt még egy általuk küldött jelzés megbeszélése is belefért. Ez igen! Meg is dicsértem, hogy én már nagyon sokszor voltam kihallgatáson, de ilyen korrekt és gyors kihallgatáson még soha. Nagyon cuki volt, nem tudta kezelni a dicsérő szavakat, csak zavartan pislogott.

Örültem, hogy gyorsan végeztem, mert így már indulhattam is a tanyakörre családokat látogatni, környezettanulmányokat készíteni. Egy családsegítős kolléganőm is velem jött, neki is arra volt dolga. De ezt most megszívtam, mert hiába csak egy helyre ment, ott ültem a kocsiba vagy 30-40 percet legalább amíg végzett. Ezután tudtam menni azokra a helyekre ahova kellett. Persze most is belefutottunk egy kliensbe, amikor már visszafelé tartottunk a tanyavilágból. Az említett hölgy az út mellett nemzetközi jelzéssel adta az arra járó autósok tudtára, hogy ősi mesterséget űz, és pénz ellenében milyen ellenszolgáltatást nyújt. Mókás volt, hogy mikor észrevette a szolgálat autóját, hirtelen elfordult, mint ha ott se lenne! A "hölgynek", nevezzük így, egyébként két csecsemője van otthon és jelenleg is terhes! Csak egy pillanatra méltatlankodtunk, hogy terhesen is kiáll az út szélére, hiszen bevillant, mi szerint ezt már mondta korábban is, hogy a terhes nőért többet fizetnek. A fene a gusztusát akinek egy terhes, ápolatlan cigány nőre van igénye az út mellett...

Mire visszaértem az irodába már délután volt. Csak annyi időm volt, hogy pár falatot bekapjak és egy kávét bedobjak, mert kezdődött a kapcsolattartás. Nem volt egyszerű, egy kicsit el is húzódott. Negyed 4-re végeztem. 

De valamiért ma jó kedvem volt, és egy dalszöveg motoszkált a fejembe. A dallamot nem tudtam és mikor rákerestem rájöttem, hogy nem is tetszik, de a szöveg... :D

Rajtam volt a rosszkedv, nem nevettem rég

Azt mondtam, most már ebből elég

Lehangolt a bánat, meggyötört a bú
Kérdezték már, miért vagyok szomorú

Nem kell már a bánat, nem kell ami rossz 
Beütöm az arcát, ha dirigál a Boss...

Mert szabadságot akarok kivenni,

meg legalább egy évig pihenni

Lógatom a lábam, növesztem a hájam
Boldog vagyok végre-erre a hétre...

Nos, hogy is mondjam...

Sok sor passzol, és olyan mókás :), mert vizuális típus vagyok :)

És milyen igaz, szabadságot akarok 

Na és a vége??? Növesztem a hájam :) :) Ez hatalmas! Szó szerint! De tényleg :)

És valóban, nem tudom miért, de indokolatlanul jókedvű vagyok!

Mondtam is a kolléganőmnek, " vesztem érzem!" (Ő nem volt ma olyan boldog, neki ma sikerült összebalhézni a harmadik kolléganővel, még jó, hogy nem egyszerre vagyunk rossz passzban, így az egyikünk mindig felturbózza a másikat.)

Megosztás a facebookon

avagy mikor volt hétvége???

Semmi extra. Újra hétfő van. De mikor volt hétvége??? Úgy elsuhant, hogy szinte észre se vettem. Ehhez valószínűleg hozzájárult az is, hogy múlthét közepe óta görcsös fejfájásom volt ami egész szombatig kitartott. Nem győztem a fájdalomcsillapítókat kapkodni, pedig ez egyáltalán nem jellemző rám. Már kezdtem aggódni, hogy "biztos tumor" :D de vasárnapra alább hagyott. Csakhogy vasárnap az csak 1 nap, és mire felocsúdtam, már megint hétfő lett. Ráadásul a hétfő sem indult túl jól. Felöltöztem szépen (a munkaebéd miatt) fehér nadrág, fehér ing... erre nem zuhog az eső??? Azért sem öltöztem át!

A következő nehézség, hogy reggel 9-re kellett mennem a rendőrségre tanúként egy ügy/ügyfél miatt. Mentem is, csakhogy még 9.20-kor sem került elő az illetékes. Mint később kiderült, 10-re jár dolgozni. Ehhez képest a kolléganőmet 8-ra idézte, engem meg 9-re.

Vártam, vártam ebben a nem túl barátságos és ügyfélbarát rendőrségi váróban, aztán intézkedtem. (Mit szóltok ezekhez az állapotokhoz? Ez mindenhol így van, vagy csak ott, ahol nincs igény kulturáltabb váróra?)

Ebben a hangulatban azért tudom ám képviselni az érdekeimet. Sec-perc alatt elintéztem, hogy majd máskor megyek vissza... Azt akarták, hogy menjek ma délután, de mondtam, hogy arról szó se lehet, mert ma csak délig dolgozok! Aztán délbe munkaebédre megyünk onnan pedig irány haza! Majd holnap délelőtt visszamegyek. Mit tudtak volna mondani? Beleegyeztek.

Délben munkaebéd. Ez igazából arról szól, hogy az elmúlt két heti tábort így zárjuk le.

Ezt ettem:

 

Sertéscsülök jóasszony módra (burgonyával, szalonnával, hagymával és gombával)

Jó kis adag volt, felét ha megtudtam enni... De a többi se veszett kárba, mert elcsomagolták és itthon a fiam még jóllakott a "maradékkal".

Mikor indultunk a csárdába a munkahelyről, volt olyan "kolléga", aki megjegyezte pikírt módon: "jó étvágyat!" Hmmmm, érdekes. Az elmúlt két hétben egyszer sem jött a tájunkra se, nem irigyelte a munkánkat. Sőt, amikor elsején neki nem kellett dolgoznia, akkor sem irigykedett ránk, hogy 20 gyerekkel bajlódunk egész nap a tűző napon, miközben Ő otthon pihen. Az emberek már csak ilyenek... De eszembe jutott, "ne azt nézd, mit mond, hanem azt, ki mondja!" Ennek fényében már egyáltalán nem bosszantott a dolog. Sőt, lehet holnap odamegyek hozzá, és elmondom neki, hogy milyen isteni volt az ebéd... :)

Ami kissé idegesít, az az, hogy az elmúlt két hétben a táboroztatás miatt nem tudtam a munkámmal egyáltalán foglalkozni. A mai nap se jutottam sokkal előrébb és holnap se fogok. Reggel a rendőrségen kezdek, aztán család látogatni megyek tanyára, és jó pár problémás családhoz akiket az elmúlt hetekben kénytelen voltam hanyagolni. Mire ezekkel végzek délután lesz, akkor pedig kezdődik a felügyelt kapcsolattartás. Már előre tudom, hogy problémás lesz, mert múlt héten már többször is kerestek ez ügyben...

Szerdán délelőtt ügyfeles leszek, délután kollégát búcsúztatunk. Talán csütörtökön már hozzájutok az elmaradásokhoz. De két és fél hét elmaradást mikorra lehet pótolni??? 

De mit aggódok? Majd kész lesz amikorra kész lesz. 

Ja, egyébként voltam vasárnap piacon. Most csak megnéztem az ócskás részt, apróságokat nem vásároltam. 

Célirányosan mentem, hiszen már hetek óta vadászok teleszkópos zuhanytartó rudat. Egyik kollégám állította, hogy ő bizony 990 Ft-ért vette kb. 1 éve. Megmondta hogy hol, hát elmentem oda. A legolcsóbb ami nekem kell közel 4000. Ft volt. Nem baj, gondoltam majd máshol veszek, biztos van olcsóbb is. Nos jelentem nincs. Bejártam azt a várost ahol lakok és azt is ahol dolgozok. A legolcsóbb 3690 Ft volt. Gondoltam nem baj, majd a piacon veszek. Úgy is lett. Az eladó sajnálkozott, hogy csak a drágább fém rúd van, az olcsó műanyag nincs. Kérdeztem mennyi az ára? Azt mondta a drága 3 ezer, az olcsó 2 ezer. Azt mondta két hét múlva tud nekem hozni az olcsóbbik fajtából. Na gondoltam, itt még a drága is olcsóbb, mint a boltba... Mivel piacon voltunk, hát alkudtam. Felajánlottam, hogy ha ideadja 2500 Ft-ért, akkor nem várok két hetet az olcsóra, hanem elviszem most a drágát. Odaadta. Amint hazaértem fel is szereltem. Nagyon utáltam, hogy a fiúk (férjem és fiam) úgy tusolnak, hogy úszik utánuk a fürdő. Ráadásul nem takarítanak össze maguk után... Ennek most vége!

 

Ezen kívül még két dolgot vettem. Egy ruháskosarat és egy napsátort. Ez utóbbi két dolgot egy helyen. És nagyon boldog voltam fizetés után, mert azt hiszem nagggggggyon jó árat tudtam kialkudni. 

A napsátor múlt hét óta került szóba, ugyanis a fiam is kijár mostanában a barátaival a helyi strandra. (Az Erzsébet kártyáján lévő összeget fogyasztja, mert neki van az is...) Mivel a strandon árnyék nem sok volt, a fiam bőre meg eléggé fehér, azt hiszem nem kell részletezni. Hiába adtam én 50 faktoros naptejet ( mert valószínűleg nem annyira kenegették egymás hátát a fiúk) úgy leégtek múlt héten, hogy mozdulni is alig tudtak. Ezért elkezdtem nézegetni a neten, és rátaláltam a napsátorra.

6000 Ft körül van webáruházakba, de arra is emlékeztem, hogy láttam a piacon múlt héten összeszerelve 3000 Ft körül.

Ennyiért mondta az eladó most is, csak ez nem volt összeszerelve, hanem a tartójába pihent. Nézegettem, nézegettem aztán elkezdtem neki mondani, hogy tudja-e, hogy ez nem sátor, hanem csak egy nyitott félsátor? Mutogattam neki a csomagoláson lévő képet. Elcsodálkozott, szerintem nem tudta... :D Vicces volt. Aztán elkezdtem "aggodalmaskodni", hogy mi van, ha nincs meg minden darabja? (Bár belenéztem és láttam, hogy minden OK.) Amint így lamentáltam, megláttam egy curver ruháskosarat is, és eszembe jutott, hogy bizony arra is szükségem lenne. Azt 1000 Ft-ra mondta. Tehát 4000 Ft-ról indultunk a sátor és a ruháskosár árát tekintve. Beszélgettünk mindenféléről (valamiért szeretek beszélgetni az árusokkal, és ők is szeretnek velem beszélgetni. Mindig elcsodálkozom, mikor elmondják hogy Ózd mellől vagy Devecserből jönnek, és még így is megéri nekik és örülnek, hogy itt el tudják adni "jó áron" a dolgaikat. Némelyeknek már a nevét is tudom). Szóval beszélgetés közben rákérdeztem, hogy végül is mennyiért adná oda ezt a félsátort? Talán a közvetlenségnek is köszönhetően azt mondta, mondjak én valamit... Ekkor jött a sztenderd szöveg: áááá, nem akarom megsérteni... Erre a sztenderd válasz: nem sértődöm meg, mondja csak. Erre én: hát 1000-1200 Ft-ra gondoltam... (persze nem, de innen jó indulni...) Ááááá, annyiért nem adom, legalább 1500 Ft. (No, itt már jó vagyok, mert 3000-ről indult ugye a sátor ára, és már 50 % engedménynél tartok!) Erre én: hát jó, adok érte 1500 Ft-ot. De tudja mit? Elviszem 2000 Ft-ért a ruháskosárral együtt. Jó? Erre Ő: rendben!

Láttam a felesége arcán, hogy nem őszinte a mosolya, de ezt már a kettejük játszmája lesz :) 

A sátort itthon megpróbáltam felállítani a nappaliban, de olyan nagy, hogy alig fért el, belelógott hol az asztalba, hol a szekrénybe, így nem készült most róla kép, de ilyen (csak narancs-kék színben).

Ez pedig a ruháskosaram:

Most semmi "apró kincset" nem találtam, de ennek a három dolognak is nagyon örültem. Remélem jövő hét végén már valóban ki tudom élvezni a HÉT VÉGÉT :)

 

Megosztás a facebookon

Mert utólag az emlékek megszépülnek...

Szóval tábor első nap. Délelőtt minden rendben zajlott, de aztán jött a délután. Valaki, illetve valakik kitalálták, hogy egy környékbeli tanyára menjünk el a gyerekekkel ebéd után. Ezzel nincs is baj alapjába véve, kivéve, hogy arra sem vették a fáradságot, hogy megnézzék, járható-e az út. Még arra sem, hogy pontos útleírást adjanak merre kell menni, vagy legalább egy pontos címet, hogy a google térképen megnézzük.

Ami fontos megjegyzés, hogy egy tanyás vidékről beszélünk, tehát aki nagyvárosba vagy fővárosba gondolkodik, az nagyot téved. Itt nincs helyi közlekedés, illetve van: a bicikli.

Mi is biciklivel indultunk, aztán néhány kilométer tekerés után következett 4-5 kilométer járhatatlan bokáig süppedő homok, ahol a bicikliket max. tolni , illetve húzni-vonni lehetett.

Köszönet érte azoknak, akik leszervezték ezt nekünk 20 gyerekkel, 40 fokban a tűző napon, ahol még az arra járó autó is elakadt, csak annyira volt járhatatlan az út. 

Már odafelé úton volt olyan gyerek, aki eldobta a biciklit, hogy ő aztán egy lépést sem hajlandó tovább jönni, majd megvár minket ha visszafelé megyünk.

 

 

 

Azért persze sikerült végül mindenkit eljuttatni a célba, ahol a vendéglátók nagyon kedvesek voltak, mindenféle házi jóval kedveskedtek.

 

Csak a viszonyítás kedvéért. Az oda- és visszafelé vezető utat (7-8 km) kb. 2 és fél óra alatt tudtuk megtenni, így csak 1 órát tudtunk a tanyán tölteni.

Egyébként biciklivel könnyen és gyorsan megtehető, járható úton egy ekkora táv, de itt kb. 2 km volt amit tekerni tudtunk, a többit gyalog lehetett  csak. Aki még nem gyalogolt süppedő homokba ennyit, bicikli tolással nehezítve, annak fogalma sincs róla, hogy milyen gyilkos dolog ez, ráadásul 20 fáradt, nyafogó gyerekkel. 

Mindenesetre mi jeleztük ma, hogy a jövő hétfőn a másik csoporttal nem vagyunk hajlandóak így elindulni. Vagy szerveznek kocsit, vagy más program lesz vagy más kísérők mennek és kész!

 

Megosztás a facebookon