avagy fiúnap a hivatalban :)

 

A történetet ott kezdem, hogy még mielőtt elkezdtem volna dolgozni a hivatalba, már akkor is azt mondták, hogy a legjobb, legösszetartóbb, legvidámabb osztály a leendő munkahelyem. Reménykedtem hogy így lesz, de mára már tudom, hogy ez nem csupán kitaláció, valóban tény. Pont.

Már az elmúlt hónapokban is volt részem közös főzőcskében, sportnapban, névnapozásban, stb., és kb. ilyen hangulatban telnek,  mint ez a mai "fiúnap". Azért nevezzük így, mert a munkahelyen az a szokás, hogy a nőnapi köszönést a fiúknak viszonozzuk egy későbbi időpontban. Mikor máskor tennénk ezt, ha nem április elsején (vagy ahhoz közeli időpontban), jelezvén a nap komolyságát.

 

Így történt ez idén is. És igen. Lehet irigykedni, mert a hivatalon belül valóban a mi osztályunk a legjobb. Azt hiszem ez az alábbi videóból is ki fog derülni. És persze hozzátartozik a dologhoz az is, hogy a "komoly" emberek, úgy mint a főosztályvezető vagy az osztályvezető is benne van a "buliba". 

 

Szóval röviden a lényeg összefoglalva:

Férfi kollégáinkat április elseje alkalmából "királlyá koronáztuk" és természetesen a korona mellé (mely a rossmannból ingyen van) adtunk még nekik jogart (vagyis fakanalat melyre a nevüket véstük) és országalmát is (egy-egy kis üveg unicomot). 

 

 

Megosztás a facebookon

Kissé furára sikerült a ma délutáni bevásárlás a zöldségesbe.

Igazából semmi extra nem történt, csupán vettem majd egy kiló epret.

Láttam, hogy már akkor is többen méregettek, amikor még csak csupán egy dobozt kértem az eladótól, amibe szamócát válogathatok. De amikor a fizetésre került a sor, akkor szinte éreztem a megvetést némelyek szemében, és hallottam is a mögöttem állók sustorgását ami arról szólt, hogy nem elég miszerint hónap végén közel egy kiló szamócát veszek, még húszezressel is fizetek.

Persze azon nem háborgott a babakocsit toló dohányzó anyuka és párja, hogy én mondjuk egész hónapban nem dohányzok és egy doboz cigi áráért veszek majd egy kiló epret, vagy azon se háborodtak fel többen, hogy nem alkoholizálok (szemlátomást az ott lévő némelyekkel ellentétben) és ezzel is megspórolok jó pár ezer forintot havonta...

Csak szemlátomást az a magatartásom volt számukra bicskanyitogató, hogy hónap végén még van pénzem, és ilyenekre költöm...

Már elnézést, de nem fogom magam ezért rosszul érezni, és nem is fogok ezért bocsánatot kérni.

Sőt!

Lehet holnap is veszek egy doboz epret!

Mert megérdemlem! Nem??? De! Na ugye, már megint igazam van! :)

 

Megosztás a facebookon

avagy ismét piacon jártam...

A hétvégére rossz időt mondtak, de szerencsére ennek se híre, se hamva. Maximum a kissé erőteljesebb szél az ami egy kicsit zavaró. És mivel szép idő volt reggel ezért felkerekedtünk a férjemmel és kimentünk a piacra. Nagyon meglepődtem, mert szombaton alig szoktak lenni, de most nagyon sok árus volt. Imádtam kutatni a sok kacat és lom között. Igazából nem nagyon költöttem, de amit vettem annak nagyon örülök. Bár nem vagyok cipőmániás, de azért egy vadonatúj tűzpiros lakk geox balerina...

Na azért ez még az én szívemet is megdobogtatta...

És mennyibe került???

500, azaz ötszáz magyar forint. Mint két fokhagymás lángos :)

Szóval ahogy a szólás is tartja, még a bolondnak is megéri... Hát még nekem :)

Ezen kívül találtunk még egy Style'n Cook márkájú kerámia bevonatos serpenyőt is, mindössze egy ezresért.

 

 

 

 

Ez már nagyon kellett, mert a drága pénzért vásárolt Tefál már megérett a kidobásra. Pedig a lányom gyakran használja, mert zabkorpából szokott palacsintát sütni. 

Azt hiszen egyik árus sem tudta, hogy mit árul. Már mint úgy értem, nem tudták az eredeti értéküket a dolgoknak. A cipő kb. 30.000 Ft értékű, a palacsintasütő meg a google szerint 30 euró. Vagyis ha utána számolok, akkor 130 euró helyett 5 eurót költöttem. Ergo: 125 eurót spóroltam.

Most pedig megyek még többet spórolni, mert az öcsém, aki egyébként autószerelő megtanít egy-két dologra. Pl. kiégett az izzó, amit ki kell cserélni, de én még eddig a motorháztető felnyitásáig se jutottam. Most meg együtt ki fogjuk cserélni az izzót, és ha már felnyitjuk a motorháztetőt, akkor megkérem, hogy nézzük meg a hűtőfolyadékot, meg az ablaktörlő folyadékot, meg az olajat, meg minden olyat, amit én, mint egy szőke nő is meg tudok oldani (majd, ha szükséges lesz). És mivel "tanít", így az izzócsere és a többi járulékos dolog is természetesen ingyen lesz, és még ma megoldódik. És ha már úgyis "szerelünk", akkor megbeszélem vele, hogy mikor tudja feltenni a nyári gumit a kicsi kocsimra. És ugye ezzel is spórolok. Bár fogalmam sincs, hogy mennyibe kerül egy (illetve 4) gumicsere :) De mindenesetre megkérdezem, mert a megspórolt pénzt magamra fogom költeni.

Mert megérdemlem!

Nem?

De!!!

Na ugye! Már megint igazam van! 

Megosztás a facebookon

avagy egy titokkal kevesebb.

 

Az úgy volt, hogy az egyik volt kollégám szintén a kormányhivatalba helyezkedett el. Ez egyáltalán nem érdekes magában, ezért vélhetően senkit sem érdekelt volna. De az, hogy mennyire igyekezett mindezt titokban tartani, nos az már az én érdeklődésemet is felkeltette. 

Ha egyszerűen csak annyit közölt volna bárkivel, hogy x osztályra vagy y pozícióba megy, akkor szerintem a továbbiakban már senki sem foglalkozott volna vele vélhetően. De Ő annyira görcsösen igyekezett titkolni mindent ezzel kapcsolatban, hogy nem hagyhattam annyiba.

Szegény, szegény...

Nem sejtette, hogy milyen egyszerűen ki tudom deríteni ha akarom, hogy hova is ment. Az osztályt, a beosztást, a címet, mindent.

Ugyanis a kormányhivatalon belül van egy közös levelezőrendszer. Nem kellett mást tennem, csak a nevének a kezdő pár betűjét bepötyögni, és máris TÁDÁM!!! 

Tudtam is mindent.

Ezért heteket, hónapokat kár volt titkolóznia. Már csak azért is, mert tényleg nem érdekelt volna a dolog, ha nem ilyen görcsösen ragaszkodik ahhoz, hogy erről senki se tudjon.

És ha már megtaláltam a levelezőben, hát gondoltam tudatom vele, hogy "én már tudom" :) Ezért írtam is neki: (persze itt a nevét részben kitakartam, vigyázva az anonimitására.... 

 

Megosztás a facebookon

Ma valamiért ez a pár sor és a dallama járt a fejembe. "Veri az élet, very happy, mindenki veri, beleveri." Nem igazán tudom miért. Talán azért, mert egy kicsit (vagy nagyon) túl vagyok terhelve. De bármilyen hihetetlen is, ez most egy kicsit sem bosszant, sőt még élvezem is. Már a férjem is elfogadta, hogy fél 6 előtt biztos nem jövök el a munkahelyről. Az új munkarend szerint 8-fél 5-ig dolgozunk, de én már fél 8 előtt ott vagyok és fél 6 után jövök el. Arra azért figyelek, hogy a főnök ezt ne vegye észre, mert nem szeretném ha azt hinné, hogy ez mindig így lesz. Mert nem!

Csak most sok a munka. 

A híradások ellenére mi még nem látjuk, hogy közel lenne a teljes foglalkoztatottság. Sőőőőőőőőőt!

Annyi a munkanélküli, meg a közmunkás....

Ráadásul ugye pluszt feladatot is kaptam, amit ügyfelezés mellett mégsem tudok csinálni és még ha ez sem lenne elég, hát a saját helyzetemet is megnehezítettem. Egyrészt el se hiszem, de a múlt heti 2 nap szabadság miatt alig tudom utolérni magam. Vagyis hát nem is tudom, hiába próbálkozom... Mi lesz nyáron??? Remélem az ügyfelek is nyaralni fognak, és elkerülik majd a hivatalt :)

Ja! És nem tudom miképpen, de ebben a hónapban valahogy egyik ügyfelemnek sem adtam fel a megállapított ellátását... Egyszerűen meg voltam róla győződve, hogy ha automatikusra állítom a számfejtést, akkor az automatikusan utalásra kerül. Pedig nem! :) Szóval magamat is megszívattam, mert ezt mind utólag kellett megcsinálnom. Még jó, hogy időben észbe kaptam, mert két nap múlva lesz zárás és akkor kerülnek kiutalásra a pénzek. Pffff Ezt megúsztam. Gáz lett volna, ha jövő hónapban folyamatosan csörög a telefon, hogy senki sem kapta meg a pénzét.... És elég ha egy panaszos telefon eljut a főnökig... :)

Aztán van megint egy több százezres visszakövetelésem, ahol utólag derült ki, hogy az ügyfél amikor felvette az ellátást, akkor egy Bt. ügyvezetője volt. Az általunk használt program sajnos erre nem megfelelő határozatot hoz, ezért ezt nekünk kell megírni. Ez nem lenne probléma, de ugye mindenféle törvényi hivatkozást kell hozzá kibogarászni, ha az ügy bíróságra kerül, akkor ott is megállja a helyét a határozat. Nem semmi. Közel 4 oldal lett. De megcsináltam!

Aztán a főnököm is szívat, persze nyilván nem rosszindulattal. A jövő heti munkáltatói fórum szervezésében is ki kell vennem a részem, meghívók kiküldése, jelentkezési lapok alapján jelenléti ív készítése, stb. Nos már szinte kész voltam a jelenléti ívvel, (hiszen a mai nap volt az utolsó jelentkezési határidő) mikor rám írt a belső levelező rendszeren nem sokkal munkaidő vége előtt, hogy mégis minden munkáltatónál írjam oda a telefonos elérhetőséget is (mert eddig úgy volt, hogy vagy e-mail cím, vagy telefon). Dejóóóóóó! Foghattam neki átbogarászni, beírogatni...

És mindezeken kívül még sok-sok olyan apró nüansz van, ami megoldásra vár.

De mégis jó kedvem van, nem borít ki a dolog. A saját hülyeségem és mások által rám testált plusz feladatok se!

Mert ezt is meg tudom oldani.

Ja! És ma még egy "tanulót" is kaptam. Én! Én, aki még csak most ment oda! De úgy tűnik, hogy erre is alkalmasnak tartanak.

Azt hiszem egy JOLLY JOKER vagyok. 

De azért igyekszem néha egy kicsit az értetlent játszani, mert nem akarok több feladatot (egyelőre). 

 

Megosztás a facebookon

vagyis egyedül nem lehet jól csinálni.

Néhány bejegyzéssel ezelőtt írtam arról, hogy hívtak vissza az előző munkahelyemre vezetőnek, de nem mentem, ugyanakkor felajánlottam, hogy ha tudok, akkor segítek. A "segítés" megvalósult. Gondolkodtam, hogy leírjam-e amit tapasztaltam, de mivel elsősorban magamnak írok, ezért igenis leírom. Persze light verzióban, hiszen ha pár év vagy évtized múlva majd visszaolvasom, akkor nyilván a leírt szavak úgyis érzéseket, gondolatokat fognak előhívni. Tehát nem kell mindent megosztanom, mert úgyis emlékezni fogok.

Szóval a segítés megítélésem szerint egyáltalán nem sikerült, de azt is gondolom, hogy egyáltalán nem rajtam múlt. Én tényleg nyitott voltam, bármiben segítettem volna, de úgy érzem, hogy nem volt igazán befogadó a közeg. Ugyanakkor a jelenleg ott dolgozó három "új és utolsó napjait töltő régi kollégát" is megértem, mert mit is gondolhattak? Valószínűleg azt, hogy idejön ez a "nagyokos" és majd meg akarja mondani a tutit, miközben már rég nem itt dolgozik? Pedig én aztán egyáltalán nem így álltam a dologhoz. Azt hiszem erre rá is jöttek igen hamar, de mégsem láttam az igyekezet kis szikráját sem, hogy szeretnének változtatni. Vagyis ez így nem teljesen igaz, hiszen van olyan új kolléga akin láttam az igyekezetet, sőt talán túlontúl is igyekszik, de közben meg marhára bizonytalan magában, mindenben. Nincs szociális végzettsége, ami abból is látszik, hogy nagyon akar segíteni, túlontúl, és bizony a laikus segítőhöz hasonlítanám. A tanult tehetetlenséget erősíti az ügyfelekben, hiszen annyira akar segíteni, hogy azt is megcsinálja az ügyfél helyett, amire a kliens is képes lenne. Nem hibáztatom, hiszen nem tudja, nem tanulta, de én azért elmondtam neki. A másik baj pedig az, hogy minden nap bizonygatni kell(ene) neki, hogy alkalmas lesz/lehet erre a munkára. Pedig ez nem az a munka ahol megengedhető ez a luxus, mármint a bizonytalanság. Aztán a másik kolléga is igyekszik, csakhogy borzalmasan szétszórt és a munkatempójára sem mondható, hogy egy kapkodó idegbeteg. A harmadik kollégán láttam leginkább, hogy talán van valami fogalma a dologról, csak vele kapcsolatban meg az a meglátásom, hogy megítélése szerint Ő mindent tud, de közben meg az alapok nincsenek meg. 

Csak pár példát említek.

Az intézményvezető 4 dolgot kért, mely szerintem elég gyorsan megoldható lett volna, ha a kollégák motiváltak, csinálják a dolgukat vagy egyáltalán tisztába vannak vele, hogy mi a dolguk.

Az első dolgot kérni sem kellett volna, ezt kérés nélkül is tudnia kellene a családgondozóknak. Ez nem más, mint hogy legyen összeírva családgondozónként, hogy kiket gondoznak. Ezt normál esetben kérni sem kell. De itt nem volt elég fél nap, hogy összeírják és bizony még így is voltak gondok. Csak költői kérdésként: ha még azt sem tudják, kiket kell gondozni, vajon milyen segítő munka folyhat ott? Milyen gondozási tervek készültek? Már ha egyáltalán készültek? Milyen megállapodások? Miként dokumentálják mindezt??? Nem folytatom...

A másik kérés, hogy a lezárt aktákat tegyék az irattárba, az élő anyagokat pedig iktassák be az idei évre.... ????? MICSODA??? Ezt kérni kell?

A harmadik, hogy a szakmai protokollt vegyük át, a negyedik, hogy a szükséges dokumentáció legyen átbeszélve.

Nos feléig sem jutottak a kért dolgoknak két nap alatt. Még úgy sem, hogy egyáltalán nem fogadtak ügyfeleket, mondván ezeket a dolgokat ügyfélfogadás mellett nem tudják megcsinálni. Szerintem ez is nonszensz. 

Ha én így végezném a munkámat a jelenlegi munkahelyen, már rég nem lenne munkám. Így nem kell dolgozni. A szociális munka egy szakma, amit bizony nem véletlenül tanítanak több évig a főiskolán és az egyetemen. A legfőbb bajnak azonban azt látom, hogy azok akik szerették, tudták, csinálták ezt a munkát mára már nincsenek (vagy csak nagyon kevesen) ezen a területen. És ennek bizony a legfőbb oka a politika. De ebbe most nem akarok belemenni.

Visszatérve a feladatokra. Nem igazán sikerült összeírniuk, hogy akkor ki-melyik családot gondozza. Amikor összeírták, akkor megkértem őket, hogy a védelembe vetteknél nézzék át a GYSZ-5 adatlapot. Akkor derült ki számukra, hogy bizony van olyan család, ahol a központ nem is vonta be őket a segítő munkába (tehát nem is kellene kijárni a családokhoz), miközben más családoknál meg már tavaly nyár vége óta nem is volt senki, miközben a havi három kontakt elő van írva. Pffffffffff

És ez csak a jéghegy csúcsa. Nem is írnék erről többet. Azt hiszem ha ellenőrzést kapnak, akkor összekarmolja magát az ellenőr.

Hogyan lehetne itt segíteni??? Mondjuk szerintem az első és legfontosabb az lenne, hogy érdekelje őket a dolog. Mert lehet bűnbakot keresni, hogy miért van ez így, de a saját felelősségét senki sem vitathatja. Mondjuk egyikőjükben sem láttam, hogy magát felelősnek érezné. Bármit mondtam, mindenre az volt a válasz, hogy azért van ez így mert az előző vezető nem engedte, nem mondta, nem adta át, nem beszélték meg, stb. Szóval mindenért az előző vezetőt okolták. NO! Én meg erről azt gondolom, hogy az előző vezető már pár hónapja nincs ott, ezért ezt az indokot még meddig akarják mondogatni, mint egy mantrát??? Ez már nem mentesíti őket, mert ha valóban ez volt az igazi indok, akkor ez már nem áll fent, tehát csinálhatnák jól is a dolgot, vagy legalább törekedhetnének rá, megpróbálhatnák. De mégse! 

A legbosszantóbb azonban az volt, hogy még egy "régi kolléga" ebben a két napban töltötte utolsó munkanapjait, mert munkahelyet vált, de annak ellenére, hogy régi dolgozó, az Ő aktái sem voltak egyáltalán rendben, SŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐT! Ő is "gondozott" olyan családokat akiket nem kellett volna (a napló alapján főleg telefonon, hiszen tavaly november óta!!!! egyáltalán nem is volt családlátogatni). És nem tett semmit pl. olyan ügynél, ahol januárban érkezett a jelzés (melyre annyi intézkedést tett, hogy felhívta telefonon az anyát, de mivel az nem ment be a szolgálathoz, annyiba is hagyta a dolgot). Nem kereste fel a családot, nem írt behívó levelet, nem írt választ a megkeresésre, nem tett semmit. Miközben Ő is azt mantrázza, hogy mindez a régi vezető miatt van. Ja! Csakhogy a régi vezető már nem is volt ott akkor. A legszívesebben fizikai agressziót alkalmaztam volna vele szemben (bele vertem volna a falba a fejét), mert mit is várunk az új kollégáktól, mikor a régi így "dolgozik"??? A gyerekeknél is fontos a minta, és azt hiszem itt is. Itt azt látták az újak, hogy a régi kolléga a főnökre hivatkozva sajnálva, ajnározva van, ebből azt tanulták, hogy ha a régi főnökre fogják a hiányosságokat, akkor az el lesz nekik nézve. Nekem meg az jutott eszembe, ha ez a kolléga az új munkahelyen is így fogja végezni a munkáját, akkor a próbaidő végéig sem fogja kihúzni. Remélem az a munka érdekelni fogja, mert ez nem érdekelte és nem is neki való volt. Ezt csupán arra használta, hogy elvégezze a jogi egyetemet úgy, hogy közben fizetést kap. Mondjuk ezt jól csinálta. Ráadásul az intézményvezetőnek belopta magát a szívébe. A szakmaiatlanságát pedig ügyesen elfedte bizonyos dolgokkal. Ami még említést érdemel vele kapcsolatban, az a fura érzés, hogy pont úgy viselkedett velem, mint a korábbi vezetővel, miközben lehet észre sem vette, de az is lehet, hogy nagyon is tudatosan csinálta. Pl. amikor megérkeztem és köszöntem, Ő elfelejtett köszönni. Amikor bementem az irodába, Ő fogta magát és kiment. Amikor az igazgató asszony behívott, hogy beszéljük meg a dolgokat amit tapasztaltam, akkor meg alig bírta kivárni, hogy kijöjjek az igazgatóságról és már ment is befelé. 

Visszatérve a szolgálatra: az igazgató asszonynak azért jeleztem, hogy borzalmasan állnak a dolgok és talán a facebook és egyéb internetes oldalak letiltása jó hatással lenne a munkamorálra. És azt is elmondtam, hogy szerintem a régi vezetőre való hivatkozás gyerekes, hiszen mindenkinek fel kellene ismerni a saját felelősségét a jelenlegi helyzetben. És bizony amikor azt kérdezte, hogy két nap után mit mondanék, melyik kolléga alkalmas vezetőnek, azt mondtam, hogy egyik sem! Szóval ilyen alapon bármelyiket kinevezheti! Vezető nélkül nem lehetnek, hiszen kellene valaki aki összefogja őket, példát mutat, segít, követi a törvényi változásokat, tanácsot ad és számon kér. Ja, és az sem ártana, ha ismerné és alkalmazná a módszertant. Tudok erre a posztra alkalmas embert, de sajnos Ő sem vállalja. Pedig próbáltam én is rávenni és a főnöknek is beajánlottam, de lojális a jelenlegi munkahelyével. 

Konklúzió: Nem volt kétségem eddig sem, hogy nem szeretnék visszamenni, de most már biztos vagyok benne. Felelős lennék olyan emberek munkájáért, akik saját magukért sem vállalnak felelősséget. Pedig ez a munka olyan, mint a szinkronúszás... 

Megosztás a facebookon