Észre sem vettem...

Az elmúlt héten szabadságon voltam. Még jó, hogy ez kb. kéthetente így lesz egész szeptemberig, mert most nem igazán vettem észre a pihenést. Úgy elrohant ez a pár nap...

De arra gondolok, hogy hétfőn jó lesz találkozni a kollégákkal, szeretek köztük (is) lenni, és csak 4 és fél napot kell dolgozni, és már jön is a megérdemelt következő szabadság, (ami ugye szombattól következő vasárnapig 9 nap pihi). 

Remélem legalább is így lesz ez legközelebb. Van egy csomó jegyem az élményfürdőbe, aztán terveim között szerepel egy (vagy több) jó könyv kiolvasása is úgy, hogy közben nem mosok, főzök, takarítok, hanem megpróbálok "semmi hasznosat nem tenni", csak élvezni a pihenést. 

Hogy is volt a hét?

Hétfőn rengeteg mindent csináltam, aztán a kedd, szerda, csütörtök csak úgy elröppent és pénteken már a fiam szülinapi bulijához készülődtem. Bár nem kérte, de azért csináltam neki egy Oreó tortát és mivel a szülinapi partiján rajta kívül még 5 (közeli) szülinapos is lesz, nekik is csináltam egy-egy kis joghurt tortát. A tortákra a tűzijátékokat is megvettem.

A bulira egyébként sokan jönnek az egész országból, sőt láttam szlovák rendszámú autót is. Már hónapok óta szervezték a barátaival. Tavaly is egy közeli (kb. tőlünk 30 km-re lévő) tanyán (bocsánat, vendégházban) volt a buli, és nagyon jól sikerült. Valószínűleg ezért (is) jönnek ismét sokan. Kb. 80 fő jelezte a részvételét, de ugye mindig van akinek közbejön valami... De 50-en biztos lesznek. Én voltam az egyik sofőr, hiszen sokan vonattal jöttek Kecskemétig, és innen vittem ki Őket (meg még jó pár autó) a helyszínre. Ma a Mizse tanya-Kecskemét távot 3-szor tettem meg. 

Ez mindentől távol esik, nem zavarja a szomszédokat, ha éppen hangos a zene, vagy ha éjjel pancsolnak visítozva valamelyik medencében. Mert igen, van két medence, van játszótér, direkt most vett a tulaj egy pingpong asztalt is, hogy ki tudják használni ha van kedvük. Van a tanyához hatalmas füves, erdős zöld terület, kiépített bográcsozó helyek, stb. És attól, hogy tanya, nem hiányzik belőle a komfort sem, hiszen van benne sok szoba, mindhez külön fürdő, és annyi hely, hogy bőven elfér mindenki. Néhány kép:

Már elkezdődött a buli, és lehet jó páran még megtoldják egy after party-val is, hiszen ha nagyon jól érzik magukat, akkor még maradnak vasárnapig. 

Remélem minden jól sikerül. 

Boldog szülinapot nagyfiam: 

 

 

Megosztás a facebookon

Szerintem nem!

Mi is történt mióta nem írtam?

Nos, sokminden.

Volt aki azt mondta, hogy pechszériám van, de én ezt nem igazán éltem meg így.

Ugye, mint korábban írtam, anyák napján lerobbantam a kocsival, de az öcsém akkor még pöccre tudta indítani. Aztán bevérzett a szemem, mikor máskor, mint a szabadságom ideje alatt, és pünkösd előtt már az öcsém sem tudta beindítani a kocsit, akkor már vontatni kellett hozzá a szervizbe, ahol az ünnep utáni napon meg is csinálta.

Aztán jött az, hogy következő pénteken a körúton sikerült defektet kapnom.

Szinte rögtön észrevettem, hogy valami nincs rendben, ezért amint alkalmam volt lehúzódtam és mit látok? Egy kisméretű imbuszkulcs lóg ki a jobb hátsó kerekemből. Mit tehettem volna? Természetesen telefonos segítséget kértem. Hívtam az öcsémet. Csakhogy ők meg már elindultak Siófokra welnessezni, így egyedül kellett megoldanom a dolgot.

Próbáltam kivenni az imbuszkulcsot, melynek a kisebb vége volt a gumi mintájába belefúródva, de akkor hallottam, hogy ereszteni kezd a gumi. Így fogtam magam és nem húztam ki. Eszembe jutott, hogy ha tüdőn szúrnak valakit, ott sem szabad kihúzni a kést, mert azonnal összeesik a tüdő ... Szép lassan elindultam hát a gumishoz, akit az öcsém ajánlott. Kérdeztem tőle, hogy előtte odatelefonáljak, vagy csak menjek? Erre bölcs tanácsot adott: oda is telefonálhatsz, de ha odagurulsz az imbuszkulccsal a kerékben, vélhetően nem fog elküldeni.

Így is tettem. Szerencsém volt, mert éppen senki sem volt a gumiszervizbe (mármint kuncsaft). A szaki nagyon kedves volt, és felfedezni véltem volt kolléganőm vőlegényét is, aki szintén ott dolgozik. Gyorsan megjavították a gumit, aminek a javítási költsége még 2000 Ft. sem volt, így örömömben egy ötszázast is nyomtam a szaki kezébe "gyorsasági felárként". És ajándékba megkaptam a baj okozóját is: 

Ezt követően indultunk másnap anyóshoz Abádszalókra. Nem volt semmi gáz, csak hazafelé szereztem a férjem szerint 3 "büntetőpontot".

Ezeket Ő adta nekem, mert szerinte egyszer amikor előzni akartam egy teherautót, akkor az előzés megkezdése után mégis visszasoroltam. Szerintem ez nem hiba, hiszen kinéztem, láttam hogy jönnek szembe és úgy ítéltem meg, hogy nem biztonságos az előzés, ezért visszamentem a helyemre.

A második az már valóban "gázos" volt, még én is agyaltam rajta, hogy ez meg hogy történt? Szintén előzéses sztori, nekifogtam a dolognak ahogy tanultam, kinéztem előzhetek-e, aztán visszapillantó, bal oldali tükör, majd váll fölött hátranéztem, hogy van-e valaki a holttérbe... Sehol senki, ezért előzni kezdtem, de vélhetően pont ekkor adott gázt és kezdett bele a mögöttem haladó is az előzésbe, ezért egyszerre ketten mentünk ki balra, és majdnem sikerült csattani.

A harmadik Nagykőrös határában történt, ahol a földes útról úgy kanyarodott elém egy lovaskocsi (lakott területen kívül, ahol ugye nem 50-en megy az ember), hogy satuféket kellett nyomnom. A nagy csikorgás mellett még időben le tudtam lassítani és ki tudtam kerülni a vélhetően nem éppen "szomjas" hajtót. 

Aztán hétfőn meg úgy indult a munka, hogy a számítógépem bemondta az unalmast,

nem tudtam dolgozni, informatikust kellett hozzá hívni. Ekkor mondták a kollégák, hogy ez már bizony pechszéria. Én meg közbe arra gondoltam, hogy lehet.... de kinek??? Hiszen ők szegények dolgoznak, alig győzik az ügyfeleket, én meg "hereverélek" :), mert rossz a gépem.

Akkor most ez nekem rossz??? 

És még valami.

A parkolás elég nehézkes a munkahelyemnél, hiszen sokan jönnek kocsival (két hivatal dolgozói is) plusz még az ügyfelek, ezért nem igazán van parkolóhely. Nekem azért általában akadt, ha nem is a parkolóban, akkor pár tíz méterre ahol nem kell már fizetni parkolási díjat. Nos egyik reggel a kolléganőm megkérdezte, hogy megint odaálltál ahová szoktál? Én meg rávágtam, hogy persze. Ekkor azt mondta, hogy nézzek csak ki az ablakon, mert ki van téve egy megállni tilos tábla oda, ráadásul alatta egy elvontatásra figyelmeztető jelzés is. 

Na bakker! Tényleg! De mikor rakták azt oda??? Tegnap még nem volt ott!!! Először átmentem a közérdekű munkával foglalkozó kollégához, hogy ha arra kerülne sor, hogy ezért megbüntetnek, akkor ugye el tudja nekem intézni a közérdekű munkát? Erre azt válaszolta, hogy a sofőr távollétében kiszabott bírságot nem lehet közérdekű munkára váltani... Na még ez is.

Mit tehettem volna, beültem a kocsiba és elálltam onnan. Ekkor vettem jobban szemügyre a táblát. Közelről egyértelmű volt, hogy lopott a tábla, és a kihelyezése sem éppen szakszerű, hiszen a sarki ház kerítésének az egyik oszlopára volt úgy feltűzve, hogy látszódott rajta, ezt bizony valahonnan levágták vagy törték, de nem éppen ide tervezték. 

Mindenesetre máshová parkoltam, de amint visszaértem az irodába (feldúltan és dühösen), azonnal szerkesztettem egy levelet, és bedobtam a kerítés tulajdonosának. Ez állt rajta: 

Btk. XXII. FEJEZET

A KÖZLEKEDÉSI BŰNCSELEKMÉNYEK

A közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény

232. § (1) Aki közlekedési útvonal, jármű, üzemi berendezés vagy ezek tartozéka megrongálásával vagy megsemmisítésével, akadály létesítésével, közlekedési jelzés eltávolításával vagy megváltoztatásával, megtévesztő jelzéssel, ... veszélyezteti, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Aztán fogtam a levelet és bedobtam a postaládába.

És láss csodát, délután hívott a munkatársam, aki korábban ment haza, hogy képzeljem el, eltűnt a közlekedési tábla. :) Ennyi. 

Érdekérvényesítettem.

És tudom, lehet veszélyes oda állni, mert esetleg megkarcolják a kocsit, vagy hasonló, de én most biciklivel járok dolgozni :) 

És lehet mások úgy gondolják, hogy pechszériám van, de én bizony nagyon is jól érzem magam a bőrömben. A problémákat megoldom, a nehézségeket leküzdöm és jövő héten elkezdődik a szabadság, mely úgy fog kb. kinézni, hogy egy hetet dolgozok aztán egy hetet szabadságon leszek és ez fog váltakozni egész szeptemberig ... 

Szóval szerintem egyáltalán nem vagyok peches. 

 

Megosztás a facebookon

 

A szombat katasztrófális nap volt. A kicsi kocsimat nem sikerült az öcsémnek sem beindítani, így elvontatott a munkahelyére a szervizbe. Próbált lelket lehelni "Cukiba" a kisautómba, de hiába. Mondjuk én legalább megszemlélhettem, hogy miként dolgoznak az autószerelők. Mert már nem úgy van ám, mint régen... Tudjátok, odagurulsz a kocsival (vagy odavontatnak), a szaki felnyitja a motorház tetejét, csóválja a fejét, közben hümmög, amitől olyan érzésed támad, hogy minél többet és minél mélyebben hümmög, annál magasabb lesz a javítási számla végösszege. Most már fognak egy laptopot, melyre fel van telepítve valami okosság, rácsatlakoztatják az autóra és a kocsi adatainak beállítása után már nyomatja is a hibakódot, vagy hibakódokat. 

Így történt ez szombat délután is, de a műszer semmi hibakódot nem jelzett, ezért az öcsém felhívta az egyik ismerősét (hosszú hétvége első délutánján), hogy segítsen már ha tud. Az illető gépjárműelektronikai szerelő. Jó fej volt, jött is egy fél óra múlva, tök ingyen. Ő is átvizsgálta két másik (általa hozott) műszerrel a kocsit, de ugyanarra jutott, hogy nincs hibakód, tehát nincs hiba...

Mindebből én is levontam a tanulságot: akkor ezek szerint nincs baja az autónak, akár mehetek is :) Nevettek és mondták, hogy elvileg így van, és mehetek, így nem is fogyaszt sok benzint, csak mire hazatolom én leszek kissé kitikkadva :)

Fentiek miatt nem mentünk anyóshoz hétvégén, hanem a semmittevésnek engedtem teret.

Szombat este, mivel elég későn értem haza, már nem fogtam neki főzőcskézni, hanem apával kettesben elmentünk vacsizni. Az étterembe döbbentünk rá, hogy igazából be kellett volna vásárolni, mert két napig nem lesz nyitva semmi, de mivel a kocsival voltam elfoglalva, apa meg dolgozott, így ez kimaradt. Aztán gyorsan megnyugtattuk magunkat,  hogy tele van a fagyasztó és ha egy hétig nem nyitnának ki az üzletek, akkor is lenne mit enni. Ez a bevásárlósdi csak egy rossz szokás, így ünnepek előtt. Mindenki megőrül, mindenki vásárol, tolonganak, lökdösik egymást, idegesek és ez nem jó! De mi ebből most kimaradtunk.

A vasárnap pihenéssel telt, akárcsak a hétfő. 

Ma pedig alig múlt el dél, amikor az öcsém hívott, hogy kész az autó. Végül mégiscsak arra jutott, hogy bár nincs semmi hibakód,  de mégsem indul az autó, ami csakis a benzinpumpa miatt lehet. Kicserélte és TADAMMM,

már működik is minden szépen. 

Aztán arra gondoltam, hogy milyen jó, hogy itthon romlott el és nem anyóséknál 120 km-re. Ott nem úsztam volna meg ilyen olcsón és még vonatozhattunk is volna haza, majd ha kész a kocsi ismét vonatozhattunk volna érte. 

Szóval úgy fogom fel a dolgot, hogy milyen szerencsém van! Teljesen át lett vizsgálva az autó. Mindössze 8000. Ft-ból meg is lett javítva. (Ez az anyagára az üzemanyag pumpának. Bár őszintén szólva én drágábban találtam a neten, de az öcsém ha ennyiért szerezte, az nekem jó. A munkadíj meg ingyen volt.)

A másik dolog ami mostanában foglalkoztat, hogy szeretném megcsináltatni a szemöldökömet. De olyan tuti szépre. olyanra ami természetesnek látszik. Van rá okom egyébként, mivel a pajzsmirigy betegségem miatt eléggé ki van ritkulva, illetve egy pigmenthiányos betegség miatt valójában a jobb szemöldököm teljesen fehér. Mondjuk ez nem annyira látszik, hiszen kozmetikai módszerekkel igyekszem javítani, de egy tetovált (természetesnek ható) szemöldökre azért vágyom. Jó ideje keresem már a megfelelő szakembert. Találtam is, nem kevés pénzért, de azt gondolom, hogy hosszútávú befektetésről lesz szó, tehát nem olcsón akarom megúszni, hanem minél tökéletesebben. Sajnos akiket eddig találtam és fel is vettem velük a kapcsolatot, Ők bizony messze vannak. Pl. Pécs, Budapest, stb. De nem adom fel. Szépet akarok! 

Valami ilyesmit: 

 

Videó itt: Magyar Zsuzsa Sminktetoválás

Felvettem vele is a kapcsolatot és az általam küldött képek alapján holnapra ígért kezelési tervet és árajánlatot. 

 

Megosztás a facebookon

akkor közbejön valami...

Mert nem mindig csak szép és jó az élet, vannak bizony rossz napok is.

Már egy ideje figyelem magamat, hogy olyan sima az életem...

Nincs stressz, nincs idegeskedés, imádom a kollégáimat, szeretek köztük lenni, és a munkámmal is meg vagyok elégedve (a fizetésemről nem is beszélve).

Most számoltam össze, hat és fél hetet leszek szabadságon a nyáron, szinte minden második héten! Jupppyyyyyy! Ilyen nem is tudom mikor volt, vagy egyáltalán volt-e bármikor is?

Szóval olyan kisimult vagyok. Sajnos ez pár plusz kilóban is megmutatkozik. Valójában nem is igazán kilóban mérhető, hanem centiben.

De ezen kívül minden olyan nyugodt, békés.

A gyerekek és a férjem is dolgozik, az egészségügyi problémák megoldódtak, a hétköznapok is békésen teltek, a hétvégék pedig még annál is jobban.

Aztán ma valami lavinaszerű dolog kezdődött.

Igazából semmi extra, de azért megint elgondolkodtam, hogy lehet nem kéne kimozdulnom a lakásból, lehúzom az összes redőnyt (mondjuk ezt meg is tettem, mert így olyan finom hűvös van a félhomálynak köszönhetően.

Szóval ma reggelre erre ébredtem: 

Ez a bal szemem...

Minden ok nélkül (vagyis biztosan nem ok nélkül), de bevérzett. Reggel mosakodásnál vettem észre. Az esztétikai problémán kívül egyelőre mást nem vettem észre, de azért oda kell figyelni, mert valamit bizonyára jelez. Valami még sincs rendben.

Aztán szokásos módon elindultam, irány a piac. Vettem egy karton Rio mare halkonzervet, mert rá vagyok kattanva, imádom jégsalátával. 

Amint indulnék hazafelé, "Cuki" ismét makrancoskodik. Vagyis nem indul. Próbáltam úgy, ahogy múltkor az öcsém, hogy gyújtást adok, hallgatom a benzinpumpát (működik) majd indítom. De nekem persze nem indult. Nem baj, venném elő a telefonom, akkor látom, hogy annyira lemerült, hogy ki is kapcsolt. Nesze neked... Kellett rajtahagyni a wifit napok óta ráadásul még éjszakára is, jól lemerítette...

Csak addig próbálkoztam elindítani a kocsit, amíg végül az aksit is lemerítettem. Így fogtam magam és hazabuszoztam.

Pfffff Ettől már annyira elszoktam. Most látom, érzem, hogy mennyi időt pocsékoltam el a buszozással. Komolyan mondom órákat spórolok a kocsival, de még talán a biciklivel is a buszhoz képest.

Amint hazaértem, töltőre tettem a telefonomat, felhívtam a férjemet, aki hallgatva engem igyekezett megnyugtatni, mert érezte a hangomon, hogy ideges vagyok. Elmeséltem neki, hogy a szememmel is mi történt... Ő meg azt hitte, hogy a kocsi miatt idegesítettem fel magam annyira, hogy felment a vérnyomásom és attól lett ilyen a szemem. De elmagyaráztam neki, hogy ez nem így történt, a szemem az még az idegeskedés előtt ilyen lett.

Aztán itthon amint engedtem le a redőnyöket, az egyiknek sikerült "kiakasztani" a rolóját... Na még ez is. Teljesen magamba roskadtam. Mi a fene van ma???

Aztán csak sikerült megszerelnem sok-sok próbálkozás után. 

Felhívtam az öcsémet is, aki annyit mondott, hogy délután rám csörög amint ráér és elvontatja a kocsit a műhelybe, hiszen úgyis arrafelé van. Na legalább lesz egy nagy szerviz, átnézi, mert Ő nem hisz abban, hogy "Cuki" (vagyis a kocsim) női lélekkel van megáldva és attól romlik el, mert "hisztis". Pedig én mondtam neki, hogy múltkor se kellett igazából semmit sem csinálnia vele, mert elég volt egy kicsit megpiszkálnia és már ment is. A kolléganőim szerint is női kocsi és szereti, ha férfiak piszkálják... 

Na majd meglátom mi lesz. Ilyenkor mindig ez jut eszembe:

 

De a kocsi szempontjából a lényeg, hogy délután megpiszkálják, remélem utána már jól viselkedik! 

Ha nem, akkor nem tudunk anyóshoz menni, pedig szerintem szegény nagyon vár. Beteg, eléggé le van épülve agyilag és nem fogja megérteni, hogy miért nem megyünk??? Idegeskedni fog, mert azt fogja hinni, hogy valami baj történt. 

De azért reménykedek, hogy az öcsém csodát tesz és mégis meg tudjuk oldani a kiruccanást Abádszalókra. Ha mégse, akkor tudomásul veszem, hogy:

Mondjuk ma biztos nem fogok elindulni még akkor sem ha az öcsémnek pöccre indul a kocsi... Esetleg holnap.

Addig is hűsölök és nem csinálok semmi olyat, amit el lehet rontani, vagy amiből baj lehet :)

Megosztás a facebookon