Néha tejesen frusztráltnak érzem magam, főleg amikor azt tapasztalom, hogy a környezetemben vagy az ismeretségi körömben valakinek problémái vannak, miközben én szinte folyamatosan jó szériát futok.

Persze néha nekem is vannak hullámvölgyeim, olyan helyzetek, amikor én is szerencsétlennek érzem magam, de ez általában csak pár napig vagy néhány óráig tart. Az elmúlt időszakban akkor éreztem nagyon mélyponton magam amikor a lányomnak 27-es lett a TSH-ja. A következő kisebb ideg összeroppanást pedig akkor kaptam amikor egyik hétről a másikra 55-re emelkedett. 

55-re, mikor a max. normális érték 4, azaz négy! Annyira szerettem volna, hogy inkább nekem legyen rossz az eredményem, mint neki. Bármit megadtam volna, csak hogy rendeződjön a dolog. Még fiatal, gyermekvállalás előtt van, neki nagyon fontos, hogy a hormonrendszere megfelelően működjön!

Aztán persze az se esett jól, amikor végzést kaptam a múlt héten a Járásbíróságtól, hogy fizessek be 9.250. Ft-ot.

De ez utóbbi nem olyan, ami miatt a kardomba dőlnék.

A gyerekem rossz hormoneredménye az megviselt, de szerencsére tegnap járt orvosnál, és jelenleg 4,7 a TSH-ja. Nos ez már azért közelít a jóhoz.

A bírósági végzést megfellebbeztem, és bár nem sok reményt fűzök hozzá, hogy elengedik, de sz@rok bele.

Mára is jutott pár óra stressz. Az történt, hogy az egyik kolléganőm a csoportos cseten írt, hogy fizetésemelést kapott.

Én meg rögtön írtam is neki, hogy nagyon megérdemelte. De ezután jött a "hidegzuhany", mert megírta kicsit később azt is, hogy csupán 1000 azaz ezer forinttal nőtt a bére. Amikor meg még azt is megírta, hogy mennyi volt és mennyi lett, akkor teljesen rosszul éreztem magam. Nem tudom ez normális-e? De tényleg fizikailag is rosszul érzem magam, amikor nekem kedves emberek csalódottak vagy szomorúak. Az említett kolléganő fizetése bruttó 194.000. Ft-ról, 195.000. Ft-ra nőtt. Ennyit keres köztisztviselőként, diplomával, sok-sok munkával, mert bizony szegény olyan területen dolgozik, ahol bizony nem napi 8 óra a munkaidő. Annyit írt még, hogy sok-sok gondolkodás után úgy döntött, hogy a mekibe fagyit fog venni a plusz pénzen.

Egész délután ezen morfondíroztam, és "puffogtam". Még Ő nyugtatott...

Aztán még inkább rosszul éreztem magam, mert én bizony jó híreket kaptam, de mégse mondhattam el neki, mert ettől még inkább sz@rul érezte volna magát, amitől én is még sz@rabbúl, és ez így generálta volna magát.

Két levelem érkezett az ügyfélkapumra.

Az egyik levél arról szól, hogy az illetményemet 30.000. Ft-al megemelik január 1-től. A másik meg arról, hogy a helyettesítési díjamat (amit rajtam kívül egy ismerős kollégám se kap) 98.500 Ft.-ra emelik! Azért ennyi pénzért már nagyon megérte elvállalni ezt a munkát! Tekintettel arra, hogy a pénzem is jóval több, és a munka is sokkal kevesebb!

De közben meg ott volt a gombóc a torkomba, hogy szegény kolléganő meg...

Milyen igazságtalan...

 

Úgy döntöttem ezt senkinek se mondom el, csak a szűk családomnak! Szerintem márciustól úgyis feloldják a létszám stopot és akkor búcsút vehetek a helyettesítési díjtól. Mondjuk azért titokba reménykedem, hogy a beígért 30% béremelés az meglesz márciustól :) De addig is ez egy ajándék! Csak szegény kolléganő...

Ha belegondolok, hogy ebbe a hónapba közel fél millió forintért dolgozok, akkor kedvem támad mosolyogni. Csak mindig ott van a fejembe, hogy "bezzeg szegény kolléganő"!

Ennyit a munkahelyről.

Otthon rendbe mennek a dolgok. A lányom és a fiam is egyre fanatikusabban nyomja az egészséges életmódot, aminek köszönhetően a férjembe is fel-fel támad az érzés, hogy talán csatlakoznia kellene neki is :) Most ismét azt mondta, hogy februártól jön velem kondiba, de szerintem megmarad az elmélet szintjén.

Ebben a hónapban az egész család fogászati problémáit is orvosoltuk. A férjem is jár már velünk fogorvoshoz. Eddig nagyon félt, de mivel én és a lányom már régebb óta járunk egy kedves doktorbácsihoz, így csatlakozott hozzánk. Tette mindezt azok után, hogy a fiam egyik fogát gyökér kezelni kellett, de olyan szuperül megcsinálta az orvos, hogy ezen felbátorodva, már négyen járunk együtt fogászatra. Szóval a család ilyen szempontból is rendbe van.

Mi is van még?

Ja, eddig januárban három pénteket is volt kollégákkal töltöttem. Szuper volt! Feltöltődtem tőlük! Annyira imádok velük találkozni. 

És végül el ne felejtsem, hogy belevágtam ismét még komolyabban a súlycsökkentő életmódváltásomba. Egyelőre csak annyit tettem, hogy a szénhidrát fogyasztásomat csökkentettem, és nagyon komolyan veszem. Minden egyes falatot írok.

És bár nagyon kevés idő telt el a kezdet óta, vannak már részeredmények...

Nyilván két hét alatt nem lehet látványos dolgot művelni ezen a téren, de a mérleg már kevesebbet mutat.

Egyébként teljesen nem normális módon, minden reggel mérem a súlyom. Tudom, tudom, hogy hetente csak egyszer kellene, de mivel én most kísérletezem, hogy mégis mennyi legyen az annyi (kalória, szénhidrát, zsír, és fehérje bevitel) ezért mérem minden nap. Hiszen így egyből látom, hogy az előző napi %-os irány az jó, vagy inkább változtatni kellene.

Az elején jó volt az irány, de tegnap csupán egy kicsivel több kalóriát és szénhidrátot ettem, és bizony rögtön jelezte a mérleg. Szóval maradok egyelőre ennél, hogy naponta kontrollálom, jól csináltam-e az előző napot.

Ez azért is jó, mert így mindig "csak 1 napot" kell jól csinálnom! 

Nem??? 

De!

Tudom, durva elhatározás, de cél az kell! A mostani célom, hogy teljesíteni tudjam azt, ami már tavaly is sikerült, vagyis 12 hét alatt 10 kiló mínusz.

Ha sikerült, akkor újabb célt tűzök ki. Ha nem sikerül, akkor új célt keresek!

Megosztás a facebookon

Tegnapelőtt este amint hazaértem egy értesítő várt a postaládába, ami szerint hivatalos levelem érkezett a Karcagi Járásbíróságról.

Sejtettem, hogy egy régi üggyel kapcsolatos, amikor még a gyermekjóléti szolgálatnál dolgoztam, hiszen jártam már ott egyszer, mivel az egyik apuka odaköltözött, aki miatt tanúként meg is kellett jelennem ott.

A család elég problémás volt, anyuka több gyermekét is titkolt terhességből szülte, előfordult, hogy az ügyeleten is azt állította, hogy nem terhes, de mire a mentő kiért a közeli városból, addigra leány gyermeknek adott életet.

Aztán szintén ez az anyuka volt az is, aki "búcsúlevelet" hátrahagyva eltűnt. Mivel a párjával a kapcsolata megromlott, és a hátrahagyott levél sem saját kezűleg íródott, hanem számítógéppel, ezért egy ideig úgy tűnt, hogy talán nem is eltűnésről, hanem akár sokkal súlyosabb bűncselekményről is szó lehet. Apuka magára maradt a gyerekekkel, miközben a lakást aprólékosan átvizsgálták a rendőrök, esetleges vérnyomokat keresve....

Nos később anyuka előkerült, a közeli városban sátrazott egy erdőben hajléktalanokkal.

Apuka eleinte próbált megfelelni a kihívásoknak, azonban egy idő után súlyos gondok merültek fel, ezért ellene kiskorú veszélyeztetésének és más bűncselekmény miatt indult büntetőügy.

A sztori röviden ennyi.

A történések után évekkel később idézést kaptam Karcagra a Járásbíróságra. Az idézések alkalmával mindig megírtam, hogy a több, mint 100 km-re lévő helyen nem tudok megjelenni, hiszen a kitűzött időpontra tömegközlekedéssel nem tudok eljutni, jogosítványom és gépkocsim pedig akkor még nem volt. Az idézések meg csak jöttek, én meg mindig eljárási kérelmet terjesztettem elő, hogy miért nem tudok megjelenni. Egyik alkalommal azonban a fiam telefonált, hogy amint hazaért az éjszakai műszakból, rendőrök várták és engem kerestek, hogy elvigyenek Karcagra a tárgyalásra. Szerencsére nem voltam otthon, dolgoztam.

Aztán amikor meg tudtuk oldani, hogy szolgálati járművel elvigyenek Karcagra, akkor megjelentem a tárgyaláson. Mindez 3 évvel ezelőtt történt. (Mármint a bírósági tanúmeghallgatás, mert az ügy, az jó pár évvel hamarabb.)

Azt hittem, hogy ezzel le is van tudva a dolog!

Nos NEM!!!

Tegnap felvettem a hivatalos levelemet a postán. Már előre féltem, hogy megint abban az ügyben akarnak meghallgatni, hiszen már rég nem ott dolgozom, nem emlékszem olyan részletességgel az ügyre, hogy tanúvallomást tegyek. Ráadásul megint egy nap az életemből, hisze oda-vissza mégiscsak kb. 250 km, és legalább 4 óra az út. Nem beszélve arról, hogy a jelenlegi munkahelyemen sem egyszerű ilyen jellegű hivatalos ügyben elintézni a távollétet.

Amint kinyitottam a levelet, már kerestem is a tárgyalás időpontját, de nem találtam.

Helyette egy összeg volt kiemelve. 9250 Ft, azaz kilencezer-kettőszázötven forint.

Az indoklás szerint 2019. január 16. napján - tárgyaláson kívül - a következő végzést hozták:

Ezen összeg megfizetésére köteleznek, mivel 2016. 03. 31. napján a Kecskeméti Rendőrkapitányság megkísérelt útba indítani a bíróságra.

Persze mindez egy oldalon részletezve.

Megmondom őszintén, nem lettem ideges, inkább mosolyogni támadt kedvem. Mert ha ismét tárgyalásra kellene mennem, az sokkal többe kerülne nekem (idő, pénz, gépkocsihasználat, benzin, stb.). De azért a kisördög csak ott volt.

Úgy döntöttem, hogy megfellebbezem a dolgot. Még akkor is ha vélhetően nem sok eredménye lesz.

Nem, nem az összeg miatt, mert bár nyilván tudnám másra is költeni, de nem akkora pénzről van szó, mely terhet jelentene.

Arról van szó, hogy elvileg ugye én minden idézés alkalmával eljárási kérelmet terjesztettem elő, indoklással. (Mondjuk sajnos az akkori igazolások már nincsenek meg, hiszen nem gondoltam, hogy évekig kell őrizgetnem. Egy év elteltével kidobtam.)

Aztán amikor megjelentem a tárgyaláson (nem a rendőrök által elővezetve) hanem megszervezve az eljutásomat (hiszen akkor még sem jogosítványom, sem kocsim nem volt), akkor költségtérítés iránti kérelmet sem terjesztettem elő.

Szóval ezt szépen hivatalosan megírtam. Nem gondolom, hogy el fogják engedni, de azért dolgozzanak már meg egy kicsit a pénzükért...

 

 

Megosztás a facebookon

avagy nem múlhat el a január tervek nélkül...

Eljött az új év.

Új év, új tervek. Vagyis dehogy újak, még mindig a régiek! Csak remélem, hogy most több sikerrel.

Hiszen minden évben arra törekedem, hogy vastagabb legyen a pénztárcám és vékonyabb a derekam. Pár éve ezt posztoltam, de nem jött be.

A pénztárcámra nem panaszkodhatok, bár csak addig nyújtózkodhatom, amíg a takaróm ér, de a körülményeimhez képest az elmúlt év nem volt rossz, ami remélem idén tovább folytatódik, tehát ez kipipálva.

A derekam méretére vissza térve azonban tavaly sem jártam sok sikerrel. Pedig toltam rendesen a kondit, odafigyeltem az előírt szénhidrát mennyiségre is. Elkezdtem egy életmód programot is, melybe sok energiát és pénzt fektettem, de a kezdeti siker után megállt a dolog, és csak a szintet tudtam tartani.

Lehet ezzel is elégedett lennék, és nem foglalkoztatna a téma, ha közben két volt kolléganőm nem döbbentett volna le.

Na jó, jó, elvileg egyikőjüknek sincs súlyos pajzsmirigy problémája, "csupán" szerettek enni, és ettek is rendesen. De azért az mégiscsak elég motiváló, amikor személyesen tapasztalom, hogy valaki akár 40 kilótól is sikeresen megszabadult közel két év alatt.

Nos mindkettejüket kifaggattam, hogy hogyan csinálták. Mindketten alapjába véve változtatták meg az étkezésüket, és diétáznak. Egyikük a nordic walkingot nyomatja, napi 8 km-t. A másik nem számolt be komoly fizikai tevékenységről (testedzésről), elmondása szerint két évig diétázott és Norbi-s termékeket evett.

Bennem meg a kisördög megszólalt, hogy ha nekik sikerült, akkor nekem is fog!

Azt vettem a fejembe, hogy "annyi csak a titok nyitja", hogy megtaláljam azt a módszert, aminek a segítségével nekem is sikerülhet. Hiszen láttam már szintén súlyos pajzsmirigy problémával küzdőt, aki igenis le tudott fogyni. Valamit nyilván nem jól csinálok. Valamin változtatnom kell. Lehet tovább kell csökkenteni a 120g szénhidrát bevitelt, vagy olyan mozgást választani ami több kalóriát éget. Nem tudom...

Amit biztosan tudok, hogy abba nem hagyhatom, és azt is tudom, hogy nincs csodaszer, nem lehet pár hónap alatt ledolgozni az évek alatt felhalmozódott plusz kilókat és centiket. Tisztába vagyok vele, hogy továbbra is keményen kell folytatni az életmódváltást, csak valamin még mindig változtatni kell!

A lényeg, hogy biztos vagyok benne, én is meg tudom csinálni, csak még a helyes odavezető utat nem találtam meg.

Ezért elhatároztam, hogy ez az év az én útkeresésemről fog szólni. A pakliban természetesen benne van, hogy nem fog sikerülni, hiszen eddig sem sikerült. Sőt benne van az is, hogy akár a "próbálkozások miatt" esetleg rossz irányba megyek, és még több súlyfeleslegem lesz. Vagy ismét előjön a jojo effektus. Ki tudja?

Azt  tudom, hogy mit próbáltam már és mi az ami nem vitt előre. Azt is tudom, hogy nekem a Norbi-féle étrend nem jó, mert tele van szójával és egyéb más okok miatt sem javasolják IR, és hypothyreosis mellett.

De mivel most ismét lendületet vettem, elhatároztam, hogy a témakörben mindenfélét olvasok, infókat gyűjtök, és belevágok! Vagyis folytatom!

Megint...

Még nincs konkrét elképzelésem, de hátha az olvasottak alapján megvilágosodok!

Veszíteni valóm nem sok van, csak centik és kilók!

Ha meg sem próbálom, akkor biztos nem is fog sikerülni!

Tehát a 2019-es évem az útkeresésről fog szólni a derékméret csökkentést illetően.

Megosztás a facebookon