Pénzmágnes

avagy ami tőlem telik, megtettem.

Én nem igazán vagyok/voltam tisztába ezekkel a "bölcsességekkel", mely szerint piros pénztárca kell, mert akkor sok pénzünk lesz... Vagy valami ilyesmi. Az egyik volt kedvenc kolléganőm világosított fel ezekről még régebben. Ma meg amint a piacon nézelődök, egyszer csak hallom ám, hogy: "végkiárusítás, minden 100 Ft". Nahát ha száz forint, akkor már csak arra veszem az irányt. És milyen jól tettem, mert ezt a gyönyörűséget láttam meg, és egyből eszembe jutott a kolléganő bölcselete.

Fogtam és megvettem. Még nincs megtakarítva, de így is elég jó állapotban van.

Szóval én aztán mindent megtettem annak érdekében, hogy sok pénzem legyen.

1. Vettem piros pénztárcát.

2. 100 Ft-ért vettem, tehát már az árát tekintve is sok pénzem megmaradt. Hiszen ha boltba vettem volna, akkor "kicsit többet fizettem volna érte". Főleg mivel rákerestem a neten, és elvileg 27,40 Usa dollár - hahaha

3. Talán az is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy több pénzem legyen, hogy munkahelyet változtattam és a fizetésem jóval magasabb :)

Úgy gondolom, hogy én aztán valóban mindent megtettem a cél érdekében!

Mást nem igazán találtam a piacon, illetve még ugyanennél az árusnál vettem egy parfümöt, melybe már nem túl sok van, de az is 100 Ft volt, egy oriflame-s haj és body wash-t a fiúknak (mely teljesen új) és egy gyönyörűséges pink színű jegyzetfüzetet magamnak. Mindezt a pénztárcával együtt 400 Ft-ért.

Lehet már ez is a piros pénztárca miatt van :) 

A ruha is teszi az embert

avagy kissé megváltoztak az öltözködési szokásaim

Azt vettem észre, hogy mióta az új helyen dolgozok, még alig voltam nadrágba. Szinte minden nap szoknyába vagy ruhába járok. Még akkor is, ha nem éppen előnyös ezekbe kerékpározni. De pont nem érdekel. Ha valamelyik szembe jövő autóst zavarja, hogy kivan a térdem, hát ne nézze! Nem? DE! :) 

Az előző munkahelyemen szinte csak farmer és valamilyen felső volt az outfit.

Most meg?

 

Csak a tegnapi és a mai öltözetemet figyelembe véve, valóban nagyon, nagyon más.

(Mondjuk a képek minősége eléggé kifogásolható, akár csak a tükör maszatossága :)

 

De be kell vallanom, a mostani öltözködésem sokkal jobban tetszik, mint a korábbi. Főleg, hogy sokan megdicsérnek, hogy milyen jól nézek ki. Nos mivel alkatilag nem változtam, ezért csakis a ruha teszi az embert bölcs mondásra tudok asszociálni. Nem gondolom, hogy én bármit is változtam volna, kivéve az öltözéket, de azért valljuk csak be őszintén, a ruha is teszi az embert, és valóban jobban nézek így ki, mint "szocmunkásnak öltözve". 

Ilyen öltözékben az előző munkahelyen kissé "elmebetegnek" tűntem volna, és nem is illett volna a cigányvárosba vagy a tanyára így kijárni családlátogatni. 

De most élvezem ezt a korszakot. Alig várom a péntek délutánt, hogy a turiba 100-200 Ft-ért találjak valami gyöngyszemet. Mert bizony, ezeket is ott találtam. És szerintem jobban áll, mint a farmer :)

Persze azért holnap kivételesen farmerba és sportcipőbe fogok menni "dolgozni", hiszen "munkaértekezlet" lesz a közeli sportpályán, bográcsozással és csapatépítéssel egybekötve.

Néha már magamat is unom...

Vannak időszakok, amikor meg tudom nehezíteni saját helyzetemet.

Ráadásul szerintem én ezt remekül tudom generálni is. De azért mostanában (a kor előrehaladtával) már eljutottam arra a szintre, hogy rövid időn belül azt mondom magamnak: "Te nem vagy normális, állítsd már le magadat!"

Most is így történt.

 

 

Kata akivel egy napon kezdtünk, ma már nekifoghatott saját neve alatt egyedül ügyfelezni. Én meg durciztam magamba, hogy ez már milyen?

Mi az hogy Ő már egyedül?

És én?

Én miért nem? 

 

Nos ennek nagyon egyszerű oka van, méghozzá az, hogy akinek a helyére felvették Katát, Ő már ugye GYED-en van, tehát nem dolgozik, szabad a helye, az asztala, a gépe, stb. Akinek a helyére pedig engem felvettek, Ő pedig még dolgozik, már csak pár napig ugyan, de ott ül a helyén és teszi a dolgát amíg a jól megérdemelt nyugdíjba vonulása el nem érkezik. Tehát nekem még nincs fix helyem ahová ülhetnék. Persze ezzel tisztában voltam, de mégis... Én már csak ilyen "problémagyáros" vagyok :)

Ez a durci kb. 10 percig tartott, mert szegény Kata meg ott parázott, hogy minden amit tesz, az mostmár a neve alatt fut, és bizony kő keményen felelősségre vonható. Főleg mivel ellátásokat állapítunk-, vagy szüntetünk meg, szankciózunk, vagy ha nem szüntetjük meg időben az ellátást, vagy az ügyfél kijátszva a rendszert mégiscsak több helyről vesz fel pénzt jogtalanul, ami később fog kiderülni, akkor követelhetjük vissza, stb. Láttam olyan esetet, ahol  "elfelejtett" nyilatkozni az ügyfél, hogy Ő bizony más államtól nyugellátást kap, de kiderült és milliós visszafizetésről van szó... Szóval észen kell lenni. Mindenről nyilatkoztatni, lemondatni, aláíratni, átvetetni. 

 

Amint ezeket végiggondoltam, már nem voltam morci, egyből mosolyra görbült a szám. Igaz, hogy már kissé unom a gyakorlóprogramot és uncsi századjára nyilatkoztatni, hiányt pótoltatni, függő hatályú végzést hozni, ellátást megállapítani, kérelmet felvenni- vagy elutasítani, generálni, számfejteni, hatósági bizonyítványt kiállítani, stb. valódi ügyfél nélkül, csupán adatok alapján, de még sincs tétje és a fizetésem is a számlára fog érkezni :) Ráadásul az én fizetésem duplája Kata fizetésének (hiszen Ő pályakezdő). Nem kell még stresszelnem, hogy hány ügyfél vár rám, és esetleg melyik él panasszal a hosszú várakozási idő miatt. Nem kell azon kattognom, hogy biztos mindent jól csináltam-e? Mindent iktattam-e amit kell és időben hoztam-e határozatot, biztos jogerősítettem-e és még ezer dolog.

Valójában a legnagyobb mázlista vagyok. A gyakorló programba "játszhatok" tét nélkül. És amit két hete írtam, hogy az IR program borzalmas, szörnyűséges, logikátlan és átláthatatlan számomra, nos azt a sok gyakorlással már egész jól magamévá tettem. Persze ma is találtam olyan ügyet a gyakorlás közben, amihez végigjártam a folyosón a kollégákat és bizony a régiek sem tudták a megoldást. Vagyis az lett az eredmény, hogy Ők is elővették az eljárásrendet és 4-5-en összedugtuk a fejünket, hogy meg tudjuk oldani a dolgot. De sikerült. És olyan büszke voltam magamra, mert megértettem egyből.

Ma tehát jó napom volt, sikerélménnyel.

Persze azért vannak rosszabb napok is, és azt hiszem amikor nekem is élesbe kell majd saját nevem és felelősségem teljes birtokában döntéseket hozni, nos biztos vagyok benne, hogy bizonytalan leszek. Ezért tehát ma teljesen felesleges volt 10 percig is stresszelnem, hogy én miért nem csinálhatom még? Ezért van, hogy már néha magamat is unom. Ha nincs probléma, hát csinálok. Szerencsére gyorsan átgondoltam és beláttam, a lehető legjobban alakult számomra a dolog. Hiszen ha fordítva lenne és nekem kellene élesbe dolgoznom, miközben Kata felelősség nélkül gyakorolhat, nos akkor azt hiszem még inkább besértődtem volna. Már csak ilyen az ember... (vagyis én), hogy soha nem annak örül, ami van. De fejlődő képes vagyok, hiszen gyorsan átkonvertáltam a dolgot :)

Aztán a hétre kb. ennyi is volt a munka, mert holnap csinosan kell kiöltözni, hiszen esküt teszünk.

Aztán munkavédelmi oktatás lesz és pénteken pedig, nos ismét céges buliiiiiii (evéssel, ivással, névnapozással egybekötött "munkaértekezlet" egy közeli sportpályán, ahol bográcsozni fogunk és "csapatépítünk"). Furi ez a munkahely, már a munkába állásom második napján nagy céges hepaj volt, most három hét elteltével pedig ismét buli, mondjuk ez már szerényebb, csak osztály szinten. Valóban szuper a csapat és szerintem azért ilyen összetartóak, mert rendszeresen szerveznek közös programokat, kirándulásokat, ahová egyáltalán nem kötelező elmenni, de mégis majdnem mindenki megy és jól érzi magát. Én is megyek! Megint :) És egyáltalán nem sajnálom, hogy a péntek délutánomba is be fog nyúlni egy kicsit. 

 

Szürkéből - rózsaszín

avagy a hétfő is lehet jóóóóóó :)

Nem, nem vagyok elmebeteg és továbbra sem szeretem a hétfőket.

Most hétfőn is kelletlenül indultam.

Feszélyezett, hogy még sok dolog van, amit nem tudok. Feszült voltam kissé, és késve is indultam. A szokásos reggeli vers járt az eszembe:

 

Az sem tett jót, hogy olyan ruhát vettem fel, ami elől olyan módon van szabva, hogy állva és menet közben az egymásra lapolt szövet takarja egymást, de biciklin... hát hogy is mondjam? Szóval nem szépítem, az elől lapolt rész a tekerés közben bizony szétcsúszik... De nem volt már időm visszamenni és átöltözni. 

Így értem be a munkahelyre, alig az értekezlet kezdete előtt 5 perccel. Gyorsan lepakoltam és már szedtem is a lábam, nehogy én legyek az utolsó.

Legnagyobb meglepetésemre már érkezésemkor kaptam bókokat, hogy milyen csinos vagyok! Mivel tisztában vagyok azért a testi adottságaimmal, megköszöntem a dicséretet, de hozzátettem, hogy az én alkatom és a csinos szó összefüggésbe hozatala kicsit sántít :)

Aztán meg azon mosolyogtam magamba, hogy láttak volna csak amint a biciklin combomig szétcsúszik a ruha:) Nos az nem volt valami elegáns :)

A ruhámat nézegették és dicsérték, közben én meg arra gondoltam, hogy a múlt pénteken vettem a turiba, alig 150 Ft-ért. De be kell vallanom őszintén, hogy nekem is nagyon tetszik és valóban előnyös a szabása, még az én előnytelen alkatomhoz képest is. (Csak nem kerékpárra tervezték. :)

Értekezlet után pedig egy kolléganő hívott félre, hogy hagy nézze már meg a frizurámat, mert annyira tetszik neki :) És kérdezgette, hogy ki a fodrászom, és hogy neki szerintem jól állna-e valami hasonló? 

Nos a szürke borongós hétfő ezek után átváltozott hirtelen rózsaszínre.

Ennyi bókot pár perc alatt :)

Hétfőn reggel...

Titulus és méltatlanság

Soha nem vágytam pozícióra, nem akartam semmilyen titulust.

Nos ehhez képest a jelenlegi kinevezési okmányomban az alábbi szerepel: Állami vezető-főtanácsos.

Ami egyrészről ugye nagyon jól hangzik és megtisztelő, másrészt meg méltatlannak tartom rá magam. Hiszen hogyan is lehetek ilyen hangzatos cím birtokosa, mikor még ahhoz sem értek jelenleg amit csinálnom kell(ene). 

Előzmény: 15-én (vagyis tegnap) kaptam meg a kinevezési okmányaimat, hiszen hiába töltöttem a szabadságom nagy részét a nyugdíjfolyósítónál, a kért papírt nem sikerült beszerezni másfél hónap alatt se. Vagyis amit sikerült beszerezni, az mégse kellett. Mindegy is, hiszen a korábbi munkahelyeimről megvoltak a papírok, ezért már júliusba azok alapján meg lehetett volna csinálni a papírmunkát... De végül csak elkészült az a fránya papír. Vagyis papírok. Hiszen kaptam kinevezést, adatfelvételi lapot, utazási utalványt, tájékoztatót (pl. juttatásokról), igazolást az Államkincstártól a jogviszonyt illetően, mely szerint a jubileumi jutalmamhoz ez év szeptember 1-ig 24 év 4 hó és 5 nap amit állami szolgálati jogviszonynak elismernek. Vagyis jövőre jubileumi jutalmat fogok kapni :)) 

Ezeken kívül kaptam 3 hivatali e-mail címet: egy lab.hu egy bacs.gov.hu végűt és jelenleg van beüzemelés alatt egy csodálatos GroupWise postafiók. Már azt sem értem, hogy miért kell ennyi? De van még saját iktató felhasználónevem és jelszavam, különböző programokba belépési felhasználónevem és jelszavam és még valami, de már azt sem tudom az mihez van :) 

 

 

Ja, továbbá megkaptam az esküm szövegét is :)

Jövő csütörtökön fogok esküt tenni:

"Én XY becsületemre és lelkiismeretemre fogadom, hogy Magyarország Alaptörvényéhez hű leszek; jogszabályait megtartom és másokkal is megtartatom; tisztségemet a magyar nemzet javára gyakorolom."

"Isten engem úgy segéljen!"

 

Ma reggel kaptam 54 oldal aláírni valót. Értsd jól, nem 54 oldalas aláírni valót, hanem 54 oldalt, amit mindet alá kellett írni. Ez mind-mind különféle megismerési szabályzat. Aláírni is elég volt... (Csak halkan súgom meg, hogy nem sikerült mindet elolvasni :)

Annyi mindent kellene hirtelen elsajátítanom, megtanulnom és alkalmaznom, hogy esténként itthon már összetett értelmes mondatokat sem mindig sikerült előadnom :) De azért az elmúlt időben csak fejlődtem. Bár vannak napok, amikor kétségbeesek és azon gondolkodom, hogy miért is nem a gyámhivatali munkát fogadtam el inkább, hiszen ahhoz legalább van egy kis háttértudásom...

De most már mindegy. 

A héten eljutottam odáig, hogy az egyszerű dolgokat már meg tudom oldani. Ahol nincs valami nüansz, ott elboldogulok. Csakhogy itt általában vannak problémák, és nem sok az olyan eset, ahol "csak nyilatkoztatni, megállapítani, együttműködni és közvetíteni kell". De ma Katával (akivel egy napon kezdtünk) viccesen azt mondtuk, hogy ami nem egyszerű eset, azt továbbirányítjuk a kollégákhoz. (Mert elvileg erre is lenne lehetőség, csak azt hiszem rövid időn belül elkapnák a grabancunkat...)

 

Jelenleg mégis úgy érzem, hogy ezzel a kevés tudásommal is jobb lenne ha belevágnék és egyedül csinálnám a dolgom, legfeljebb közben kérdeznék, mert szerintem most már leginkább úgy tudnék fejlődni, saját rendszert kialakítani. Meglátásom szerint itt mindenki különböző szisztéma alapján dolgozik.

Van aki gyűjtögeti a dolgokat, külön kupacokba és amikor már elönti a papírtenger, akkor kezd (próbál, igyekszik) rendet rakni valamelyest (általában nem túl nagy sikerrel). Van aki minden szabad percét azzal tölti, hogy rendbe tegye az iratokat (nos ott sem láttam soha üres asztalt), hiszen mindig van mit iktatni, jogerősíteni, hiánypótolni, visszakövetelni, felszólítani, törölni a nyilvántartásból, szankciózni, stb.

 

Most már értem, hogy miért mondták, hogy itt nincs túlóra, de ha túlórázok, azt le lehet csúsztatni. Nem értettem, hiszen 3 órakor bezárják az ajtót, onnan kezdve ügyfél már nem jöhet. Tehát elvileg negyed 5-re kényelmesen be lehet fejezni a dolgokat. Elvileg. 

A fizetésemről meg annyit, hogy egyszer írtam róla csupán, mert annyira, de annyira hihetetlen volt számomra, hogy valóban annyi lesz, mint amit az interjún ígértek. Valójában amíg nem láttam leírva, aláírva, lepecsételve, addig kicsit kételkedtem. De tegnap megkaptam a szerződést, és valóban annyi. Már csak azzal kell bajlódnom, hogy eldöntsem a cafateria juttatást miként osszam meg. Édes terhek :) 

Szösszenet

Ma már én ügyfeleztem. Aki betanít, az a hátam mögött ült és nézte, hogy jól csinálom-e a dolgokat. Viszonylag elfogadhatóan ment. Persze azért még nagyon messze vagyok attól, hogy perfekt egyedül dolgozzak.

Ma az egyik ügyfél részére amikor munkát ajánlottunk a következő párbeszéd hangzott el:

- Jáááj csókolom a kiskezüket, vóna-e valami munka nekem?

- Mindjárt megnézzük. (számítógépes nyilvántartás, ügyféladatok, iskolai végzettségek. stb.) Magának ha jól látom, 8 osztály a legmagasabb végzettsége, ugye?

- Jááááj, igen, 8 osztályom van.

- Na, lenne itt valami..., nem is kell hozzá más, csak 8 osztály és erkölcsi bizonyítvány...

- Jáááj csókolom, nekem nincsen olyanom, mondtam, hogy csak 8 osztályom van :)