avagy egy boldog békeidőszak következik, tele örömmel és vidámsággal, vagyis ezt remélem...

Az utolsó bejegyzésemben még azt soroltam, hogy mennyi minden rossz dolog történt rövid idő alatt.

Nos ennek vége!

A lányom barátja meggyógyult a covidból, és bár lemondták Kopaonikba a szállást, múlt pénteken még ugyanazt a szállást sikerült lefoglalniuk szombati érkezéssel. Egyébként is szombaton mentek volna, viszont így, hogy az utolsó pillanatba foglaltak, így százezer helyett hatvanezer volt a szállás kettőjük részére 5 nap, 4 éjszakára. Szóval anyagilag jobban is jártak. Ilyen volt a kilátás, mikor megérkeztek

Küldtek videókat és képeket is minden nap. Jó volt látni, hogy jól érzik magukat!

 

Jó, hogy sikerült végül eljutniuk!

A lányom parkolásos büntetését is elengedték.

A szélvihar miatt megrongálódott kocsijaik még nincsenek ugyan megjavítva, de arra is hamarosan sor kerül.

A férjem még mindig otthon van ugyan táppénzen karácsony óta, de már csak e hónap végéig kell gyógytornára járnia, aztán végre mehet dolgozni.

Na mondjuk nem hagytam, hogy otthon unatkozzon. Addig nyafogtam, hogy a konyhát rendbe kellene tenni, hogy már nem bírta tovább és múlt szombaton nekifogott. Mondjuk nyilván még nem tud úgy haladni a keze miatt, mint egyébként ha nem vágta volna szét, de azért alakul a dolog. Viszont most azért nyafogok, hogy még meddig fog így kinézni a lakás??? Most olyan, mint ahová a bomba becsapott. A konyhából minden be lett pakolva az egyik szobába, ahová szinte be se lehet menni a sok dologtól, az előszobából meg a másik szobába, ahol szegény fiam van (lenne), mert borzalom kerülgetni a cipőtartót, vagy a tükröt, a fogasról a kabátokat, stb. B O R Z A L O M ! ! !

A falat egészen a betonig lekapartuk, 

vagyis inkább csak a férjem, mert ez a spaklizás nem nekem való. A kezemről több helyen is lejött a bőr, tök béna vagyok, ráadásul izomból se bírtam sokáig. Erre ráment a szombat és a vasárnap is. Hétfőn nekifogott a mennyezet festésének, előtte persze leragasztotta a falat ahogy kell, de mégse festő na! Amikor hazaértem, hát őszinte voltam... Bizony láttam, hogy nem egyenletes a festés. Szóval tegnap délután az egyik festő barátja megcsinálta úgy, ahogy kell. Eddig ugye a gáztűzhely se volt a helyén szombat óta, szóval főzni se tudtunk, de megoldottuk, ettünk amit találtunk a hűtőbe, illetve rendeltünk menüt, vagy a gyereknek pizzát.

Még ma is borzalmas a helyzet, de már legalább gáz a helyén van, hiszen a mennyezet kész, a gáz körül csempézve van. A konyha és előszoba csupasz falát ma mélyalapozóval lekente a férjem, és elvileg holnap erre már mehet is a tapéta. Aztán már csak pár nap, mire minden a helyére kerül és ki lesz takarítva, le lesz törölve, meg lesz pucolva, ki lesz mosva, stb.

Jó lesz ha kész lesz, de most...

Ja, a lányomék kutyája nálunk van. Egy szabály van, hogy nem mehet fel az ágyra, kanapéra, stb.

Hááát persze......

Sőt, a fiammal aludt...

 

Megosztás a facebookon

vagyis remélem vége a pechsorozatnak.

Valahol azt olvastam, hogy az életben minden az egyensúlyra törekszik. 

Ha például éppen szerencsés időszakunk van, akkor elképzelhető, hogy hamarosan pechsorozat köszönt ránk. Ugyanígy igaz az is, hogy a balszerencsés idők után mindig ránk mosolyog a szerencse.

Nos, elég rövid idő, egy hét leforgása alatt a lányoméknál megvolt a 3+1.

(1.) Először ugye 6-án a viharos szél lebontotta a kocsibeállójukat, maga alá temetve mindkét autójukat. (Jó, szerencsére személyi sérülés nem történt, és a kocsikba se lett olyan kár, ami helyrehozhatatlan.)

Akkor még reménykedtem, hogy ennyi volt. Kész.

(2.) Aztán pénteken telefonált a lányom, hogy megbüntették, mert lejárt a parkolójegye és túllépte a parkolási időt 14 perccel. 

El volt keseredve, mert még soha nem büntették meg. Szabálykövető, nem szokott ilyesmivel csalni. Most sem értette, hogy miért is nem inkább a mobilparkolást választotta? Még ott voltak a közterületfelügyelők a kocsinál, mikor odaért, de azt mondták, hogy már megkezdték a büntetést, szóval így járt. Annyi azért mégiscsak jó, hogy mivel még soha nem büntették, így kérheti, hogy az első büntit töröljék. Meg is találtam a kérelmet, ahol indokként szerepel, hogy a pótdíj kiszabását megelőző két éven belül az általa üzemeltetett jármű vonatkozásában a díjköteles várakozóhely használatára vonatkozó szabályok be nem tartása miatt pótdíjat nem szabtak ki, akkor kérheti a törlést. Megtette. 

(3.) Szombaton meg azt írta, hogy a barátja nagyon lázas, elég rosszul van. Kérdeztem, hogy tudok-e segíteni, de írta, hogy nem. Már úton van az egyik ismerősük és viszi a tesztet. Nos a két oltás után sikerült pozitív tesztet produkálnia a lányom tesztje negatív lett. A barátja kapott favipiravirt és vérhígítót. 

(3+1.) Február 12-től mentek volna snowboardozni Kopaonikba, de így bizonytalanná vált, hogy addigra negatív lesz-e a tesztje, illetve hogy a lányom tesztje addigra pozitív lesz-e esetleg. Pedig annyira várták ezt a kis kikapcsolódás Szerbiába. Mivel február 8-ig lehet lemondani a szállást, így inkább azt választották. Ha mégis minden rendbe lesz, szerintük akkor is találnak az utolsó pillantba is szállást. Na majd kiderül.

Egy hét alatt ennyi elég is! 

Ha a sors egyensúlyra törekszik, akkor vége ennek a rossz sorozatnak és rájuk mosolyog a szerencse. Remélem olyan rohamos tempóban, mint ahogy a rossz dolgok jöttek.

 

Megosztás a facebookon