Magam se értem, hogy miért, de valahogy kiegyensúlyozott vagyok. Pedig aztán most lenne miért aggódni...

Komolyan mondom, néha még lelkiismeret furdalásom is van egy kicsit, hogy miként lehetséges az, hogy a világ omlik össze körülöttem, de én mégis mintha mindezt nem fognám fel. (Lehet, hogy ez már az elbutulás?)

Még le se csengett a járvány, már itt a háború a szomszédba. Emberek menekülnek és vannak kilátástalan helyzetbe... Én ilyenkor mindig a híreket bújom, aggodalmaskodom, kombinálok, stb. De most nem. Nem igazán engedem be ezeket a dolgokat a fejembe, csak éppen annyira, amennyire szükséges.

Pl. nekem a Sberbanknál van számlám, oda érkezik a fizetésem, ott van némi megtakarításom. 

 

Más az én helyembe az elmúlt napokba, már lehet nagyon ideges lett volna e miatt, de nekem nem emelte meg a pulzusszámomat ez a dolog. Amikor a múlt héten kiderült, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát, vagy ahogy ők mondták, békefenntartó csapatokat küldtek... Nos akkor fogtam magam és egy nagyobb összeget átutaltam egy másik bankba lévő számlámra, amit magam se tudom, hogy miért nem szüntettem még meg, mert nem használtam már vagy 2-3 éve. Szóval mikor hétfőn reggel bejelentették, hogy a bank zárolta a számlákat, fizetni lehet ugyan a kártyákkal, de mást nem, én egy cseppet se lettem ideges. Talán az is jót tett, hogy a kolléganőm (szegény) nincs itt, táppénzen van, és így nem aggodalmaskodott, nem kellett egész nap azt hallgatnom, hogy jaj mi lesz? Elolvastam még korábban, hogy az OBA bizonyos összegig garantálja a kifizetést akkor is, ha bedől a bank. Ja, mondjuk az nem igaz, amit a sajtóba harsogtak, hogy automatából még lehetett pénzt kivenni, mert csak kíváncsiságból megpróbáltam hétfőn több banknál is, de vagy azt írta ki, hogy "túlléptem a napi limitet" - miközben nem is használtam a kártyát, vagy azt, hogy "a kért összeg nem áll rendelkezésre az automatában", vagy azt, hogy "technikai okból a pénzfelvét nem lehetséges". Na mindegy, volt kápém és a másik számlán is az átutalt összeg. Azokat sajnálom, akik nem voltak ilyen előrelátók, mert mától már a bankkártyával se lehet fizetni, sokan pórul jártak tankolásnál vagy vásárlásnál. Ha nincs olyan szerencséjük, mint nekem, akkor bizony lehet kölcsönkérni addig, amíg hozzájut a saját pénzéhez, remélhetőleg 10 napon belül. Mondjuk nem tudom, hogy a benzínkúton ilyenkor mi a teendő? Hívni valakit, aki fizet helyette? És ha az ország másik részén van valami okból? SZÍVÁS...

Aztán ami még nagyon meglepett, hogy mindez a bankos dolog 28-án derült ki, de a munkáltatóm, ahol pl. egy jövedelem igazoláshoz is kérelmet kell írnom az osztályvezetőmnek (indokolva), aki továbbküldi a főosztályvezetőnek, majd a titkárságról továbbküldik a bérügyi osztályra... Szóval egy kis sz@rság miatt is legalább 3 felesleges lépcső van beiktatva, nos ennél a cégnél, 28-án délután közvetlen a bérügyről hívott az ügyintéző, hogy a kialakult helyzetre tekintettel, ha van más számlám és kérem, akkor inkább oda utalnák a fizumat, mert hiába fizetnek, nem biztos, hogy meg fog érkezni a számlámra... És lám-lám, milyen jó, hogy van egy másik, nem igazán használt számlám... Már írtam is kérelmet, amit most nem kellett 3 plusz embert közbeiktatva kérni, hanem közvetlen küldhettem. Nos, mint mára kiderült ez bizony hasznos volt, mert a beérkező pénzeket fogadja a bank, de kivenni pénzt nem lehet továbbra se, majd 10 napon belül minden érintettet megkeresnek és 100.000. euróig kártalanítanak. 

Aztán otthon a lakás még mindig úgy néz ki, mint ahová a bomba becsapott, vagyis azért már konszolidálódik a helyzet, de még nem tökéletes. 

Szóval ugye mivel a férjem otthon volt kényszerpihenőn (táppénz), így addig nyafogtam, amíg neki nem fogott a festésnek. Lassan haladt, nagyon lassan. Mondjuk már kész a festés, de ami vele jár, abból van még hátra. De most ez se izgat, mert egy csomó felesleges dologtól tudtam így megszabadulni, selejteztem, mi mehet vissza és mi nem. A konyha kész, bár az étkezőasztalt le kell cserélni, mert a konyha átvariálása után nem igazán fér. Kisebb kell, lehetőleg olyan, ami bővíthető. A fiam szobája is felszabadult már, oda az előszobából lettek bepakolva a dolgok. A gardróbszekrény megszüntetésre került az előszobába, onnan is selejtezve lett. A legkisebb szoba, ami jelenleg ugye lakatlan, az is átvariálásra került. Ott még azért az ajtó mögött vannak dolgok, amik majd elpakolásra várnak, de ahhoz előbb egy mutatós komódot szeretnék venni a konyhába, mert az eddig használatos polcok megszüntetésre kerültek és biza amik eddig ott voltak, szóval azokat is el kell pakolni. 

A férjem múlt héten ment a 10. gyógytornára, onnan pedig a szakorvohoz, aki eldönti, hogy kell-e még további torna, vagy mehet dolgozni. Mikor rákérdeztem, azt mondta, hogy még 10 gyógytornát írtak ki neki. Nos akkor ideges lettem, mert azért húsvégit mégse kellene otthon lennie egy kis háztartási baleset miatt! De aztán később elárulta, hogy mehet dolgozni! Holnap kezd, az lesz neki idén az első munkanapja. Végre jövő hónapba már Ő is kap fizetést!

Aztán pl. itt van még az is, hogy a fiam tegnap felmondott. Egyik barátja szólt neki, hogy mehetne mellé dolgozni. Kipróbálta, tetszett neki. Mondjuk nem tartottam jó ötletnek, hogy éjszakás műszak után rögtön oda ment pihenés nélkül, de úgy tűnik, hogy a leendő főnökének meg tetszett, hogy ilyen elszánt. Mert bár többen jelentkeztek, mégiscsak Őt választotta. Szerintem kevesebb lesz a pénze, mert azért a jelenlegi munkahelyén nagyon jól keresett, de szerinte meg közel annyit meg tud itt is keresni, csak nem kell olyan rabszolgamunkát végeznie. Na majd kiderül. 

A kolléganőm sincs már múlt hét óta, mert az egyébként se túl jó egyészségi állapota még roszabb lett. Talán elindul kivizsgálatatni magát. Nem nagyon van más választása. Magától ugyan nem jelentkezik, de azért néha ráírok, hogy mi a helyzet, hogy van? Legutóbb még azt írta, hogy a helyzet változatlan. Ez elkeserít, mert félek, hogy valami nagy bajság fog kiderülni, de legalább már annak örülök, hogy elindult. Évek, évtizedek óta fennálltak a problémái, de mindig sikerült valamivel megmagyaráznia magának, hogy ezért, vagy azért. Tudom ez is gáz, de tök jól elvagyok egyedül a munkahelyen, még úgy is, hogy nyilván így több a munkám. 

Ja, aztán ott van még az is, hogy a lányom nem lett katona, aminek pillanatnyilag nagyon örülök! Ő nem annyira, mert még most is azt mondja, hogy komolyan gondolja és menne akár a határra is ha odavezénylik. Az irodai munkát ugye nem fogadta el, mert "be akart öltözni", de ott meg még nem találtak neki való beosztást. (Szerencsére).

Aztán tegnap kaptam egy levelet az önkormányzattól. Már tavaly is kaptam, csak akkor minusz 17.933 Ft. összegről szólt az egyenlegem. Fogtam hát magam akkor és befizettem. Erre tegnap kapok egy minusz 35.866. Ft-ról szóló egyenleget. Mint kiderült, megtévesztő az egyenleg, hiszen nem minuszba vagyok, hanem túlfizetésem van. De azért ez a számla alapján egy kicsit se volt egyértelmű, pedig nem tartom magam ennyire ostobának... De ezek szerint mégiscsak az vagyok! Mindenesetre ma visszaigényeltem a túlfizetést :)

 

De már az is eszembe jutott, hogy ez a nagy nyugalom ami rajtam van, talán mégse normális, és majd később jön ki, olyan poszttraumás dologként?

Megosztás a facebookon