Belépés Facebookkal
[ Ablak bezárása ]
avagy "nem a fejed fáj, hanem a gondolataid, amelyek benne zsonganak".
Ma éjszaka arra ébredtem, hogy borzalmasan fáj a fejem. Nem volt mit tenni, be kellett vennem egy fájdalomcsillapítót.
Aztán pár óra múlva megint arra ébredtem, hogy a fejfájás nem múlik, sőt talán még erősödött is.
És akkor jöttem rá, hogy előzőleg nem is vettem be gyógyszert, hanem csupán csak álmodtam.
De az álmomba bevett fájdalomcsillapító nem szüntette meg a fejfájást, ezért hajnalba ténylegesen felkeltem, kimentem a konyhába és vettem be egy pirulát.
Eltelt már néhány óra, a férjem hozta be a reggeli kávét, de még mindig annyira fájt a fejem, hogy alig bírtam felülni az ágyba.
Aztán az jutott eszembe, hogy milyen jó, hogy ma (és holnap) még szabin vagyok, mert ilyen állapotba nem tudnék dolgozni. Az ágyból kikelni is fizikai fájdalommal járt, koncentrálni pedig biztos nem tudnék, úgy nézek ki, mint a mosott sz@r, tehát ha dolgoznom kéne, valószínűleg táppénzre kellene mennem.
Mondjuk jelen helyzetbe nem is engednék a munkahelyen, hogy ilyen állapotba ott legyek, hiszen a vírus miatt mindenki ki van hegyezve arra, hogy ha valaki nem jól van, az maradjon otthon!
Kb. 9 óra volt, amikor annyira össze tudtam magam szedni, hogy ki tudtam kelni az ágyból és neki tudtam fogni a dolgaimnak.
A fiam megkért, hogy ha jobban leszek, süssek neki palacsintát. Nos a 30 fokba nem a legjobb elfoglaltság volt, de ha a gyerek palacsintát akar, hát azt kap.
Nos amint a palacsintát sütöttem, azon gondolkodtam, hogy mi a franctól fájhat már megint a fejem?
Olyan sűrűn fáj. Persze az öregség már csak ezzel jár, hogy hol itt fáj, hol ott, de közbe meg mindig szoktam rá okot találni, hogy éppen akkor amikor, mi is az ok.
Általában időjárási front, de előfordul, hogy túl sokat aggódok valamin, vagy stesszelek. Ilyenkor rosszul alszom, és megfájdul a fejem. Egyébként a rossz alvás nem jellemző rám, csak ilyenkor.
És be is villant, hogy már előző este is alig aludtam, mert az járt a fejembe, hogy hétfőn rendeltem a neten, de lehet, hogy nem a megfelelő terméket, pedig nem két forintba került.
És igen, szerintem még mindig ez jár tudat alatt a fejembe.
Jót akartam, de lehet, hogy figyelmetlen voltam és kidobtam a pénzt az ablakon? - ez volt az első gondolatom.
Aztán a második gondolatom, hogy vissza tudom küldeni, "csak" a postaköltséget bukom.
De hiába próbáltam nyugtatni magam, azért legbelül mérhetetlen dühös voltam, mert az én figyelmetlenségem az oka a "pénzkidobásnak".
Az történt, hogy a lányomék fűnyíró robotjaihoz próbáltam telepítő zsinórt venni. Mert a robot nem úgy működk, mint a robotporszívó, hogy faltól-falig megy, hanem ezeknek először ki kell jelölni a területet, hogy hol vágják a füvet. Ehhez telepítő készlet kell.
Itthon nagyon borsos áron vannak ezek, de találtam egy hirdetést, ahol úgy tűnt, hogy potom pénzért hozzájutok. De végül úgy döntött az eladó, hogy mégsem adja el, mert nagyon bejött neki a robotfűnyíró, és bár az övé tönkrement, de úgy döntött vesz másikat és a telepítő zsinór jó lesz az új robothoz a területet bővíteni.
Ezek után keresgélni kezdtem a neten. Itthon kb. 60-80.000. Ft-nál kezdődik egy telepítő készlet ára, de van drágább is.
Nahát ennyit azért nem szántam rá. De addig keresgettem, amíg Németországba, ahonnan a fűnyró robot is való, egy webáruházba találtam telepítő készletet, futárral együtt 80 euróért. Nagyon megörültem és már kattintottam is. Kifizettem, és még arra is figyeltem, hogy ne forintba fizessek, mert ha ők váltják át, akkor azon kb. 1500 Ft-ot bukok, hanem az én bankom váltsa és euróba utalja.
Jött is pár percen belül az e-mail:
|
|
|
|
Ekkor jött a hidegzuhany, mert bizony itt szembesültem vele, hogy a lányomék fűnyíró robotja RC tipusú, és az nem szerepel a fenti modellek között.
Azonnal írtam 3 helyre. Ahol rendeltem, ahonnan az üzenetet kaptam és még egy e-mail címet is találtam, oda is. Persze google fordító segítségével:
csak 1 híján 50 lettem
Ma van a szülinapom.
Nem tudom miért, de valahogy én nem vagyok híve a saját szülinapom ünneplésének.
Valahogy ma is úgy éreztem, hogy a legjobb az lenne, ha mindenki békén hagyna, nem érzem különlegesebb napnak ezt, mint mondjuk amikor együtt a család és jókat beszélgetünk, eszünk, iszunk, nevetgélünk.
Sőt szerintem a kötetlen együttlétek jobbak.
Tudtam, hogy viszonylag jól meg fogom úszni, mert a férjem dolgozik, a fiam már napok óta Budapesten van a barátaival. Vendégeket pedig nem hívtam :)
Mivel nekem nem más nap ez sem, ezért hajnalba keltem, 6-kor már vittem a férjemet dolgozni. Aztán kinéztem a piacra (nem vettem semmit), majd hazajöttem és takarítottam, levittem a szemetet, mosogattam, ruhákat hajtogattam, meg ilyenek.
Aztán persze jöttek a lányomék, hozták a tortát, meg az ajándékomat.
Ettünk, ittunk, beszélgettünk és hívtak, hogy rakjak el fürdőruhát és medencézzek velük. De egyelőre nemet mondtam, mivel a férjemet lehet, hogy munka végeztével is haza kell majd hozni. Pedig nagyon klassz a medencéjük, és már ugye a szomszéd se lát át a csütörtökön elkészült kerítésen.
A mai nap megkóstoltam az idei ország tortát is, aminek a neve: Curiositas, mert azt hoztak a fiatalok.
Hát mit is mondjak? A tavalyi "Boldogasszony csipkéje" nekem jobban ízlett.
Nem mondom, hogy nem volt jó, csak másra számítottam.
Így harangozták be, hogy fehércsokoládés piskóta, sáfrányos birs zselé, kekszes-fehércsokoládés ropogós réteg, mogyoró ganache, mandula mousse, tejcsokoládés bevonat.
Kaptam szép orchideát és piros (pénzbevonzó) bőr pénztárcát is :) Kell ennél több?
Megosztás a facebookon
avagy bekerült (majdnem) az utolsó csavar is...
A tegnapi napot ismét a lányoméknál töltöttük, de nem hiába. Ez lett a végeredmény:
A lányom párja nem volt otthon, mert kedden elment a barátaival körbebiciklizni a Balatont.
Hívta a lányomat is, de egyrészt, mivel "fiú bulinak indult a dolog", így nemet mondott, másrészt mivel ő még csak most kapta meg pár hete a biciklijét, így jobbnak látta ezért is nem elindulni egy ilyen hosszú útra.
Amikor megkapta, természetesen kipróbálta hosszabb-rövidebb úton is, kerékpárral jöttek el hozzánk vagy azzal mentek edzeni, és a közelükbe lévő erdőbe terepen is próbálgatta, de a feneke még nem bírja hosszú távon :) Szoknia kell.
Norbi nagy sportember, a snowboard, vagy a jégkorong mellett sokat biciklizik, szeretné a lányomat is bevonni, elmenni vele pl. a Tisza tavat körbetekerni, ezért már hónapok óta keresték a biciklit, amit az olyan halandó, mint pl. én, nem is ért.
Miért kell hónapokig keresni? De aztán mikor beavattak a rejtelmekbe, hogy ezek olyan bicajok, amik pár százezertől akár milliós áron is lehetnek, akkor már kezdtem érteni, bár azt a mai napig se értem, hogy mi kerül ennyibe egy biciklin?
Nekem tavaly a zárt lépcsőházból, azon belül is a zárt tárolóból lopták el a pár tízezer forintos biciklimet, szóval úgy vagyok vele, hogy biztos nem vennék drágát. De persze megértem én őket is (valamelyest), mert mondjuk egy tókerülő túrára nem mindegy milyen biciklivel indul el az ember. Három márkába gondolkodtak, Merida, Cube vagy Focus.
A lányom ezt választotta: (Jó, mondjuk nem egy nőcis rózsaszín csoda, elismerem).
Az ára pedig kissé több volt, mint amit először szántak rá... Maradjunk annyiba, hogy ismerek olyat, aki ennyiért élete első kocsiját vette (persze használtan). :) A férjem mikor először meglátta, csak ennyit fűzött hozzá: "Mennyi??? Még sárvédő sincs rajta." De próbálták neki elmagyarázni, hogy erre nem kell. Egy hasonlattal éltek, azzal, hogy autóknál is jelentős különbségek vannak, így a bicikliknél is. Autó a Trabant és az Audi is, de más a minőség.
Visszatérve a tegnapi kerítésépítésre. Norbi nem volt itthon fenti okok miatt, ezért volt is egy kis lelkiismeret furdalása.
A férjem a múlt hétvégén mondta neki, hogy mivel augusztus 20-án nem dolgozik, ezért jön és befejezi a kerítést, de Norbi szabadkozott, hogy az már hogy fog kinézni, hogy ő a Balatonnál biciklizik, miközben mi meg dolgozunk náluk?
De mivel a férjemnek nincs négynapos hétvégéje, mert ma és holnap (a szülinapomon) is mennie kell dolgozni, így megnyugtatta a "vőnek valót", hogy nélküle is meg tudja csinálni.
És mint a reklámba: " Úgy is lett!" :)
Mondjuk arról nem szívesen beszélnék, hogy hányféle káromkodást hallottam és milyen sűrűn, amikor nem úgy sikerült a dolog, ahogy a férjem elgondolta. Csak annyit mondanék, hogy ha annyi pénzem lenne, mint ahányszor káromkodott, no akkor gazdag ember lennék. :)
Délbe a lányommal közösen főztük meg a harcsapaprikást túrós csuszával. Nagyon szereti mindenki a családba, ezért megmutattam a lányomnak, hogy bizony ő is könnyen el tudja készíteni. A titka csupán az, hogy minőségi alapanyagokat kell venni hozzá. Nem bolti csuszát, hanem igenis házi 8 tojásost, és a többi alapanyagból is a drága a jó... De a végeredmény megéri. Onnantól kezdve, hogy bementünk és nekifogtunk 52 perc alatt lett kész. És ebbe benne van, hogy odatettük forrni a vizet, megpirítottuk a pörcöt a tésztára, egészen addig, hogy elzártuk a gázt a paprikás alatt.
Most már ő is megtudja bármikor csinálni.
Végül a kerítés is elkészült délutánra. Ki hinné, hogy mennyi munka volt vele? Mennyi hétvége ment rá? De így, hogy a férjem csinálta, a munkadíjon jó pár százezret megspóroltak. Többet, mint amennyibe a bicikli került :)
Elégedetten mentünk haza és otthon még én is megengedtem magamnak, hogy egy meggyes sörrel zárjam a napot!
Ez a nyár nem a pihenésről szól nekünk, de azt hiszem, nem cserélném el.
Annyira jó látni a fiatalokat, hogy haladnak azzal amit elterveztek, és hogy boldogok és hálásak.
Megosztás a facebookonHétvégén ismét a lányoméknál voltunk, én segítettem az ebéd elkészítésében, amíg a fiúk dolgoztak. Persze nyilván nem lehetett kihagyni, hogy még a munka előtt kilátogassunk a zsibpiacra.
Én már 6 óra után indultam otthonról, egyrészt mert akkor még hűvősebb van, másrészt akkor pakolnak ki az árusok, jobban ki lehet fogni a "kincseket", mint később, mikor már csak az van, ami maradt.
Nos néhány apróbb kincs mellett találtam egy fűnyíró robotot. Illetve nem is egyet, hanem egyből kettőt.
Hívtam is a lányomat, hogy meg akarja-e nézni, hiszen nem nekem kell a panelba, hanem nekik gondoltam a kertbe. Még akkor ébredt, de átküldtem neki a képet illetve a linket a gépről. Utána olvastam és az ára (persze újonnan) kb. 300.000. Ft. Az e-magon, valamivel több :) Az eladó mikor rákérdeztem, 25.000. Ft-ra mondta darabját.
Bár szőke vagyok, de azért nem ostoba, felhívtam a figyelmét, hogy az egyik robotból hiányzik a kés, ami a füvet vágná. Erre azt mondta, hogy még akár pótalkatrésznek is megérné megvenni, mert ha az egyikbe elromlik valami, ott a másik, amiből javítani lehet. Persze kivéve a vágópengét, mert az ugye csak egyikbe van. De mindkét robotnak megvolt a dokkoló állomása, a tápellátó egysége, és minden egyéb. Vagyis azt hittük, hogy minden egyéb.
Amint kiért a lányom a piacra, szemügyre vette Ő is a gépeket. Tetszett neki, és nagyon bulinak találta, hogy ha működnének, akkor az mekkora királyság lenne...
Hát igen, ha működnének...
Ott gondolkodtunk egy jó ideig, hogy mi legyen? Mert azért 25.000. Ft.-ot kiadni úgy, hogy aztán mégsem működik a dolog... hát az nem jó vásár. Gondolkodtunk. Vigyük? Ne vigyük?
Mindenesetre kipróbálás nélkül eszünkbe se volt. Elvittük hát a mosdóhoz, ahol 50 Ft. ellenébe ki lehet próbálni az elektromos készülékeket.
Elvittük, bedugtuk és bekapcsolt. Kiírt mindenfélét, világítottak rajta a gombok, de persze azt is jelezte, hogy le van merülve, tölteni kell.
Szóval működik, de...
Továbbra se tudtuk mi tévők legyünk. Én felajánlottam, hogy kifizetem, vagy legalább felét, úgy mégse akkor veszteség, ha mégse jó.
De nem engedte a lányom.
Végül úgy döntött, hogy megveszi. A kérdés már csak az volt, hogy egyiket, vagy mind a kettőt?
És megkezdődött az alkudozás...
"Mennyi ha mindkettőt elvisszük?"
"25.000./darabja".
"Az sok..., ha mégse jó...," (közben rákerestünk és láttuk, hogy csak a kés 16.000. Ft. hozzá).
"Mennyit adnál érte?"
A lányom nem volt szívbajos: "egyet fizet kettőt kap". Erre az árus, kissé a szívéhez kapott, de azt mondta, ha leveszi a lányom a napszemüvegét és legalább a szeme színét megnézheti, akkor hajlandó engedni az árból...
A lányom úgy tett, mint aki meg se hallja. Nem az a kokettálós fajta egyébként, sőt kifejezetten rosszul szokta viselni az ilyen "udvarlásokat".
Tovább folytatták az alkudozást, végül abba maradtak, hogy ha leveszi a szemüvegét, akkor a kettőt megkapja 30.000. Ft-ért. De ezt többször is elismételte az eladó. "Csak akkor ennyi, ha..." Mivel egy napszemüveg levétel megért neki ennyit, hát levette a lányom és úgy adta oda a vételárat.
Hazavitte, töltőre rakták és várták a csodát, hogy működjön a dolog. A barátja azt mondta, hogy "a hihetetlen kategóriába" fog tartozni, ha mégis működik ennyiért... Hatszázezer helyett, harmincezerért...
De úgy néz ki, hogy nincs velük baj. Sőt arra is rájöttek, hogy telefonos appot is le lehet tölteni, amivel akár távolról is irányítható, elindítható, beállítható.
Csak az apró betűt nem olvastuk el, így határoló vezeték nincs hozzá, mely ahhoz szükséges, hogy a vágandó területet körbe kell vele keríteni és a robot ez által érzékeli, hogy hol vághatja a füvet. De már ennek a beszerzése is folyamatba van, elég potom áron, mivel találtam a közelbe egy hirdetést, ahol egy régebbi tipusú robot "meghalt" és alkatrésznek árulják, de a határoló kábel ugyanolyan. Megkérdeztem, hogy határoló vezeték van-e hozzá ami eladó? És azt válaszolták, hogy igen, van olyan ami még le se volt fektetve, de akár még azt is odaadják ami már le van tűzve a fűbe...
Most úgy néz ki, hogy potom áron hozzájutottak a fűnyíró robothoz. Ha baválik, akkor pedig érdemes lesz akár még a másikba is beruházni egy pengére. Akkor az egyik a ház körül vághatná a fűvet, a másik pedig a hátsó lekerített részen.
Ilyen a vásárolt fűnyíró robot is pontosan:
Megosztás a facebookon
Két hét szabadság után tértünk vissza dolgozni. Az egész bizottságnak egyszerre kellett elmennie, mert ilyenkor nincs beteg berendelés. A helyettesítést nehéz lenne megoldani, mert kevés az orvos és kevés az asszisztens is. A saját feladatukat is alig tudják ellátni, nem hogy még helyettesítsenek valakit.
A szabadság után pár dolog miatt szükséges volt értekezletet tartani, pl. vírusveszély fokozódása, szabályok betartása és betartatása, külföldre utazás előtt bejelentési kötelezettség a munkáltató felé, stb.
A munkával kapcsolatosan szóba került, hogy van olyan kolléga (orvos és asszisztens is) aki munkaidő végén nem tudott hazamenni, mert még annyi dolga volt...
Erre a főnök: " megbeszéltük, hogy szó se lehet arról, hogy bárki is munkaidő után még itt maradjon! Ha itt maradtok, akkor az később elvárás lesz..."
És milyen igaza van!
A munkaügyibe pont ez volt. És van ma is. Ott nem lehetett általában munkaidő végén "eldobni a tollat". Emlékszem, egyszer pont nekem panaszkodott az akkori osztályvezetőm, hogy "egyesek úgy dobják el a tollat a munkaidő végén, mintha tűzriadó lenne". Ő bizony "elvárta (volna)" mindenkitől, hogy addig nem menjen haza, amíg nem végzett a dolgával. Persze túlórát ott sem fizettek... Az ellátás-nyilvántartás részen még talán haza tudtunk menni ha lejárt a munkaidő, bár ott pénteken kellett minden hét közbe megmaradó dolgot pótolni, hiszen péntekenként nem volt ügyfélfogadás. De a támogatásoknál, ott bizony sokszor előfordult, hogy akkor mentem haza, amikor a takarítónő már ott állt az ajtóba, hogy már ő is végzett és zárná az épületet. Szóval igen, ha valaki belecsúszik abba, hogy ott marad munkaidő után, az egy idő múlva már elvárás lesz.
Bár azt hiszem, hogy elég kevés olyan főnök van, aki így gondolkodik, mint a miénk.
De szerintem ez a jó hozzáállás.
Megosztás a facebookon
Üdv a blogomban! Miről írok? Mindenféléről ami engem foglalkoztat.
