avagy nem múlhat el a január tervek nélkül...

Eljött az új év.

Új év, új tervek. Vagyis dehogy újak, még mindig a régiek! Csak remélem, hogy most több sikerrel.

Hiszen minden évben arra törekedem, hogy vastagabb legyen a pénztárcám és vékonyabb a derekam. Pár éve ezt posztoltam, de nem jött be.

A pénztárcámra nem panaszkodhatok, bár csak addig nyújtózkodhatom, amíg a takaróm ér, de a körülményeimhez képest az elmúlt év nem volt rossz, ami remélem idén tovább folytatódik, tehát ez kipipálva.

A derekam méretére vissza térve azonban tavaly sem jártam sok sikerrel. Pedig toltam rendesen a kondit, odafigyeltem az előírt szénhidrát mennyiségre is. Elkezdtem egy életmód programot is, melybe sok energiát és pénzt fektettem, de a kezdeti siker után megállt a dolog, és csak a szintet tudtam tartani.

Lehet ezzel is elégedett lennék, és nem foglalkoztatna a téma, ha közben két volt kolléganőm nem döbbentett volna le.

Na jó, jó, elvileg egyikőjüknek sincs súlyos pajzsmirigy problémája, "csupán" szerettek enni, és ettek is rendesen. De azért az mégiscsak elég motiváló, amikor személyesen tapasztalom, hogy valaki akár 40 kilótól is sikeresen megszabadult közel két év alatt.

Nos mindkettejüket kifaggattam, hogy hogyan csinálták. Mindketten alapjába véve változtatták meg az étkezésüket, és diétáznak. Egyikük a nordic walkingot nyomatja, napi 8 km-t. A másik nem számolt be komoly fizikai tevékenységről (testedzésről), elmondása szerint két évig diétázott és Norbi-s termékeket evett.

Bennem meg a kisördög megszólalt, hogy ha nekik sikerült, akkor nekem is fog!

Azt vettem a fejembe, hogy "annyi csak a titok nyitja", hogy megtaláljam azt a módszert, aminek a segítségével nekem is sikerülhet. Hiszen láttam már szintén súlyos pajzsmirigy problémával küzdőt, aki igenis le tudott fogyni. Valamit nyilván nem jól csinálok. Valamin változtatnom kell. Lehet tovább kell csökkenteni a 120g szénhidrát bevitelt, vagy olyan mozgást választani ami több kalóriát éget. Nem tudom...

Amit biztosan tudok, hogy abba nem hagyhatom, és azt is tudom, hogy nincs csodaszer, nem lehet pár hónap alatt ledolgozni az évek alatt felhalmozódott plusz kilókat és centiket. Tisztába vagyok vele, hogy továbbra is keményen kell folytatni az életmódváltást, csak valamin még mindig változtatni kell!

A lényeg, hogy biztos vagyok benne, én is meg tudom csinálni, csak még a helyes odavezető utat nem találtam meg.

Ezért elhatároztam, hogy ez az év az én útkeresésemről fog szólni. A pakliban természetesen benne van, hogy nem fog sikerülni, hiszen eddig sem sikerült. Sőt benne van az is, hogy akár a "próbálkozások miatt" esetleg rossz irányba megyek, és még több súlyfeleslegem lesz. Vagy ismét előjön a jojo effektus. Ki tudja?

Azt  tudom, hogy mit próbáltam már és mi az ami nem vitt előre. Azt is tudom, hogy nekem a Norbi-féle étrend nem jó, mert tele van szójával és egyéb más okok miatt sem javasolják IR, és hypothyreosis mellett.

De mivel most ismét lendületet vettem, elhatároztam, hogy a témakörben mindenfélét olvasok, infókat gyűjtök, és belevágok! Vagyis folytatom!

Megint...

Még nincs konkrét elképzelésem, de hátha az olvasottak alapján megvilágosodok!

Veszíteni valóm nem sok van, csak centik és kilók!

Ha meg sem próbálom, akkor biztos nem is fog sikerülni!

Tehát a 2019-es évem az útkeresésről fog szólni a derékméret csökkentést illetően.

Megosztás a facebookon

A héten történt: a lányom megkapta a jogsiját, és mit tehettem volna, ültem vele a kocsiba és hagytam vezetni. 

Most a Lengyel-Tátrába van, elugrottak pár napra snowboardozni. Ez itt Ő:

A kutya így rám maradt. Elvittem szaladgálni, jól kifárasztotta magát, utána így pihent:

A férjem elutazott 3 napra böllér fesztiválra. Én nem mentem vele, hiszen mit is keresnék ilyen helyen a diétámmal???

A fiammal kettesbe maradtunk itthon. Ő pihen, én most jöttem a fodrásztól. Szívem szerint elmennék ebbe a vacak időbe szaunázni, de frissen melírozott, belőtt séróval nincs szívem. Azt hiszem inkább szoliba megyek, az is jól felmelegít.

Mondjuk kondiba is terveztem, hogy ma is megyek, az se tesz túl jót a hajamnak. Mire végzek csurom víz lesz. Hát még nem tudom... Majd meglátom.

Tegnap viszont voltam kondiba és mindig megmosolygom ezt a kiírást az öltöző ablakán, mert általában két naponta megyek, így különösen igaz:

A fodrász nagyon cuki volt, ő még akkor látott, mielőtt belevágtam volna az életmódváltásba. És egyből észrevette, hogy fogytam. Én nem igazán látom magamon, de észreveszem a nadrágjaimon. Na meg persze azért a mérleg is csak kevesebbet mutat 7 kilóval :) Beszélgetés közben Ő is azon aggodalmaskodott, mint általában mások is, hogy milyen nehéz lehet tartani a diétát és "alig ehetek valamit"... 

Nos ez nem így van. Sőőőőőt! Amit eszek, azt általában frissen készítem, és ez mind olyan étel, ami max. 15-20 perc alatt el tudok készíteni. De van, aminek még ennyi idő se kell. Az asztali kontakt grill persze sokat segít, hiszen a húst vagy a fasírtot is pár perc alatt meg tudom sütni bármiféle zsiradék nélkül. Csak egy-két példa, hogy mit eszek.

Édesburgonya darált csirkemellből készült fasírttal és hamis tzatzikivel. Esetleg grillezett hús rizzsel vagy csirkemell csicseriborsóval és cukkinivel mellé egy kis kuszkusz. És a desszert általában zabpehely vagy fehérje palacsinta. Szóval egyáltalán nem éhezem és nem is nehéz így étkezni.

Megosztás a facebookon

avagy zombimozgás két napig...

Ez még a múlt pénteken történt, csak még nem volt időm megírni...

Pénteken munka után régi kollégákkal volt tali. Jó lett volna több időt tölteni velük, de nem tudtam sokáig maradni, hiszen 6-kor kezdődött a személyi edzés. Jókedvűen érkeztem, hiszen véget ért a munka arra hétre és egyébként se volt még fogalmam arról, hogy milyen egy lábnap.

Nem igazán hatott meg a dolog, hiszen azt gondoltam, hogy a legerősebb testrészem a lábam, úgyhogy gond nem lehet...

Persze ezt csak az olyan balga ember gondolhatja, aki még nem járt személyi edző által levezényelt lábnapon. 

Bemelegítésként 10 kilós kettlebell társaságába guggolás 3x20. Féltem egy kicsit, mert ugye a térdem csak úgy ki szokott ugrani (a keresztszalagom deficites), de nagyon koncentráltam és bírtam. Aztán jött a lábtoló-gép... Ezt eddig csak néztem, hogy emberek mit nyögnek annyira alatta? De most bizony nekem is be kellett feküdnöm.

 

Ráadásul egyből nehezített formában, zárt lábbal, majd terpesztve, persze ebből is három kör. Aztán jöttek a következő hasonlók, lábhajlító, lábfeszítő, combközelítő, combtávolító, stb. Már 15-20 perc elteltével éreztem a lábam, pedig még csak az elején tartottam. Ekkor jöttem rá, hogy olyan izmaim is vannak, amikről eddig nem tudtam. Mikor már szinte úgy vánszorogtam egyik géptől a másikig, akkor jött a "nagy ötlet", hogy nézzünk pár olyan gyakorlatot is, amit akkor is tudok csinálni, ha éppen foglaltak a gépek. Azt hittem végre egy kicsit pihizhetek, de bizony nem így történt. 

Én eddig nem tudtam, hogy a lábnap ilyen...

A komolyságát mutatja a dolognak, hogy lábnap után azt mondta az edző: NEM KELL egy percet se kardiózi... Pedig máskor általában 30-50 perc levezetésként javasolt. Most meg egyetlen perc se!!!

Durva volt, de az jutott eszembe:

 

 

Én az utóbbit választottam, de gyakran kellett törölnöm :)

Az öltöző egy emelettel fentebb van mint a terem, ezért edzés végén boldogan vánszorogtam felfelé, de lefelé jövet azt hittem besz@rok! 

Még ilyet! Nem tudtam lefelé jönni a lépcsőn! Még jó, hogy van lift!

Aha, szóval ezért nem kellett már kardiozni??? Alig vártam, hogy hazaérjek és lazíthassak egy kicsit. Másnapra oda fejlődött a dolog, hogy szombat este elvánszorogtam izomlazítót venni (a kocsiba úgy szálltam be és ki, mint aki rokkant). Az izomlazító mellé jade köves masszírozóval is rásegítettem, de még vasárnap is kétséges volt számomra, hogy vajon hétfőn miként fogok elmenni dolgozni??? Összegezve: lábnap után két napig nem tudtam kimozdulni a lakásból! Ezért nem túlzás az alább kép:

 

Szerencsére hétfőre valóban javult a helyzet. A 3. napon már tudtam járni! 

A múltkor nem írtam meg, de a mérlegelés is rendben megy. Nem hiába eszem 3 óránként az előírt étrendnek megfelelően. Van, hogy heti fél vagy egy kiló megy le, de most a héten (amikor már azt hittem, hogy leáll a fogyás, közel két kilótól szabadultam meg. Az ötödik hét elteltével összesen 6 kilót fogytam, pedig ugye 3 óránként eszek. Én már látom magamon, és néhány régi farmer is rám jön, ennek pedig nagyon örülök! Azért kíváncsi leszek a program végén az előtte-utána képekre. És bár nem vagyok egy szép látvány, publikálni fogom!

Féltem, hogy hiába tartom a diétát és hiába edzek, nem sok fog lemenni 12 hét alatt. Egyrészt ugye nem vagyok már tizenéves, ezért nehezebb, ráadásul itt van nekem az inzulinrezisztencia és a pajzsmirigy alulműködés...

De most büszke vagyok, és ha a továbbiakban kínszenvedéses lábnapokkal együtt is csak heti fél kiló fog már csak lemenni, akkor is meg fogom közelíteni a mínusz tízet! A nyárra pedig akár 15 is lemehet. 

Mert akármi is van, ez lebeg a szemem előtt heti 3-4 alkalommal: 

 

 

 

 

Megosztás a facebookon

Már harmadik hete elkezdtem az életmódváltást, de bevallom tökösen, még most is nehéz.

A legnehezebb az evés!

Tudom ez hülyén hangzik, de számomra az, hogy háromóránként egyek, nem egyszerű. 

Új szokásokat kell felvenni, hogy sikerüljön életmódot váltanom, hiszen a régi rossz beidegződések arra voltak elegendőek, hogy oda jussak, ahol most vagyok. Ide vezetett, hogy gyakran csak reggel ettem valamit, aztán munka után hazaérve. Ennek a hülye szokásomnak köszönhetően teljesen felborult az anyagcserém és a szervezetem minden falatot beépített a zsírraktárba. Az izmaim pedig a "nemevésnek" köszönhetően jócskán leépültek. Mivel a jelenleginél többet szeretnék kihozni magamból, ezektől a rossz szokásaimtól meg kell szabadulni!

Ez a legnehezebb, mert az ember szeret ragaszkodni a megszokott hülye dolgaihoz. Nem számít, hogy valami baromság, mivel sokan hisznek benne, ezért én is hittem... ezért jártam túlsúlyosan is futni. Azért, mert a kövér emberek is azt hiszik, hogy a futás fogyaszt és jó alakjuk lesz tőle, miközben szétcseszik a térdüket, derekukat és hamarabb veszítenek vizet és izmot, mint zsírt. Korábban ezt tettem én is. Én OSTOBA...! Bár igaz, a súlyomból veszítettem, de nem volt hosszú távon tartható.

Megosztás a facebookon