vagyis extra derékfájással...

Nos ma "ünnepeltem" a szülinapom. Semmi extra. Én nem nyavalygok, hogy jaj, már ennyi éves vagyok, és őszül a hajam, meg ráncos a szemem...

Azt gondolom, hogy csak annak őszül és ráncos, aki ezt megéri.

Ha nem jött volna ma a szűk család ebédre és tortázni, akkor nem is vettem volna észre, hogy ünnepelt vagyok.

Talán azért nem, mert a derekam továbbra is be van csípődve, hétfő óta még mindig nem javult, sőt! Lehet ez is az öregség jele. Hiába szedem a gyógyszert, stb. Két napja konkrétan ki sem tudtam kelni az ágyból. Egész nap feküdtem. Ennyit arról, hogy terveim között szerepelt a szauna meg a kondi... 

Hát ez nem jött össze!

Mivel tegnap és ma rá voltam kényszerülve a mozgásra, hiszen mégiscsak tortát kellett sütnöm és az ünnepi ebédnek is el kellett készülni, így egy marék fájdalomcsillapítóval megoldottam.

Az ebédet a férjem készítette, és nem győzte mindenkivel dicsértetni magát, hogy "ugye milyen finom?"

Egyébként tényleg az volt. Isteni töltött káposztát tud csinálni. Az is a menü része volt.

A finomságát talán az is mutatja, hogy a közel 40 szármából nem maradt.

A torta elkészítésére nem vállalkozott, az az én művem.

Most nem volt türelmem (és állóképességem) ezért egy ronda de finom csokitortát csináltam. Azért csokitortát, mert ez volt a kérés.

Én annyira nem szeretem, de legalább nem ettem belőle sokat.

 

A fentiek tükrében továbbra is motoszkál a fejemben a kérdés: létezik szabadidő betegség? Én ebben szenvedek? Véletlen, hogy mindig szabadság alatt betegedek meg?

Ma sok köszöntést és jókívánságot kaptam. Remélem teljesülnek a jókívánságok és nem csak szép napom lesz, hanem csodás évem is!

 

Megosztás a facebookon

Előfordulhat, hogy ebben szenvedek?

Annyira de annyira vártam már, hogy végre kikapcsolódhassak, mehessek az usziba, kondiba, és semmi de semmi ne zavarjon be a pihenésbe. 

Erre mi történik?

A szabadságom első napján becsípődik a derekam. Mondjuk ettől tutibb pihenés nincs, hiszen mozdulni se tudok. Éjszaka amikor meg akartam fordulni, a férjem segítségét kellett kérni. Már a legapróbb mozdulat is hatalmas fájdalommal jár. Ezért nem mozgok.

Így mozdulatlanul persze mit tud az ember lánya csinálni? Hát gondolkodik... Eszembe jutott, hogy múltkor is megbetegedtem a szabadság ideje alatt, fájt a torkom, szinte nyelni se tudtam, beszélni se, és az általános közérzetem is csapnivaló volt. És azt megelőzően? Akkor meg a traumán kötöttem ki, mivel a térdem ment ki, lábra se tudtam állni.

Ez valami nem normális dolog. 

De elhatároztam, hogy holnaptól úgy meggyógyulok, hogy csak na! Ezért kezembe vettem az irányítást. Megkértem az egyik munkatársam, hogy írasson ki nekem gyógyszert (mert csak vényre kapható, ami a derekamra hatásos) és ma el is hozta. Mondjuk ez a hátránya, ha a háziorvos nem abban a városban van, ahol életvitelszerűen laksz... De mivel egyébként nem szoktam beteg lenni, így praktikus, hogy ott választottam orvost ahol én magam is dolgozom. Ott soron kívül el tudok bármit intézni.

Szóval szedem a Diclofenac duót és kenem is egy nagyon hatásos krémmel mellette. Már most sokat javult. Holnap szeretnék már végre nem úgy mozogni, mint aki besz.rt :)

Ha ez sikerül, akkor még az is elképzelhető, hogy elmegyek szaunázni. Mondjuk ez még 1-2 hete elég elképzelhetetlennek tűnt a 40 fokba, de a mostani időjárás ennek kedvez. Ott nem kell semmi hirtelen mozdulatot tenni, befekszem a gőzkabinba, aztán hűtőfürdő, aztán finn szauna, jégkamra majd tepidárium, és jakuzzi meg aroma kabin és sószoba...

És ezt váltogatnám egymás után. Remélem lesz belőle valami.

Visszatérve a szabadidő betegségre, állítólag létezik. De én nem gondolom, hogy rám illene a leírás. Azt hiszem csak megszívtam. 

Holnap már nagyon remélem hat a gyógyszer és esetleg a szauna után még egy kis ligt-os kondi is belefér. Jó, jó, nyilván nem fogok futni, de azért már hiányzik a mozgás. Húú, ez már milyen, nem is gondoltam, hogy inkább kondiba mennék, mint itthon feküdjek!

Egyébként sem lehetek beteg, hétvégén szülinapi buli. Az enyém! És a tortákat is én sütöm. Úgyhogy talpra kell állnom és kész! Még azt nem döntöttem el, hogy elmenjünk egy étterembe és ott ünnepeljünk (nem kell főzni, tálalni, mosogatni) vagy itthon bulizzunk (akkor abból nem csak aznap laknak jól a vendégek, hanem csomagolni is tudok nekik). Egyébként az találtam ki, ha már én sütöm a tortát (a család persze venne, de szerintem amit én csinálok, az mégis más...), hogy nem magamnak csinálom, hanem anyukámnak. Hiszen azért mégiscsak az Ő érdeme, hogy megszülettem. Remélem meg fog hatódni :D

Megosztás a facebookon

avagy „… Nem tartható fenn tovább az az állapot, hogy a főiskolai, egyetemi szakképesítéssel rendelkező szociális munkások annyit keressenek, mint egy szakács..." (Czibere)

Megosztás a facebookon

Utána néztem, hogy helyesen használom-e a demagóg szót, hiszen pár napja Nyitrai Imre tekintetében is használtam. De igen, szerintem helyesen.

Hiszen mit is jelent az, hogy demagóg?  

 

Általános vélekedés szerint a demagógia szükségszerűen hazugságra alapul, a demagóg nem közvetlenül a valós véleményét mondja, hanem úgy irányítja beszédét, hogy hallgatója maga jusson el a végkövetkeztetésre...

Az átlagpolgár pedig ugye mit szűr le az alábbiakból? Azt, hogy mi megint elégedetlenkedünk, pedig kaptunk most is béremelést. Sőt! Aki régóta dolgozik, vagy magas végzettségű, az sok béremelést kap. Ezért demagóg, hiszen mint tudjuk, ez nem így van, de a hazugságra épülő kommunikáció ezt sugallja!

Czibere elmondása szerint a kormány a bérkiegészítés adásánál azt az elvet támogatta, hogy most elsősorban azokat támogatják, akiknek a tapasztalata (munkatapasztalata, szakmai tapasztalata), felkészültsége, végzettsége magasabb, gazdagabb. Fontos ugyanis, hogy megtartsák a szakembereket ebben az ágazatban! (pffffffff, ekkora blődséget...) 

Fontos, hogy olyan üzenetet küldjenek, hogy érdemes ebben az ágazatban maradni, vonzó legyen erre a pályára jönni, vonzó legyen ez a hivatás és vonzó legyen befektetni a tanulásba, a magasabb iskolai végzettség megszerzésébe.

Nos, akkor kezdjük:

Demagóg, hiszen nem feltétlen azokat támogatta, akiknek szakmai- és munkatapasztalata, valamint a végzettsége magasabb. Ezt láthatjuk ha ránézünk a kiegészítő táblára (vagy Kati által visszaküldött alábbi csekkre). Egy korábbi bejegyzésben tiszteletemet róttam le Kiss Katinak, aki főiskolai és egyetemi diplomájával 39 év munkaviszony után nem volt hajlandó elfogadni a pótlékot, mely ugye a kormány megbecsülésének a jele felénk. Ha esetleg nem olvastad volna, érdemes ide kattintani és elolvasni. (Majd vissza gomb.)

Aki korábban nem látta, a közleménybe ezt írta: "39 év munkaviszony, főiskolai+egyetemi diplomával nem áll módomban elfogadni ezt a megalázó összeget, felajánlom a felosztást összeállítónak a munkájáért!"

Még egyszer hangsúlyozom: 39 év munka után, főiskolai és egyetemi diplomával. Ez megbecsülés? Szerintem nem! VAGYIS: DEMAGÓG!

 

A pályakezdő diplomás, akinek még semmilyen szakmai tapasztalata sincs, többszörösét is kaphatta, mint az akár 40 éve pályán lévő tapasztalt diplomás.

Pályakezdő diplomás pótléka: bruttó 36.190 Ft, 40 éve pályán lévő szakvizsgázott, tapasztalt diplomás bruttó pótléka: 4.466 Ft. TEHÁT DEMAGÓG!

A végzettséget tekintve is elmondható, hogy J fizetési fokozatba, ami ha jól tudom doktori címet jelöl, 10 év után szintén 0, azaz nulla forintot adtak, de I-28-ba, vagyis egyetemi végzettséggel 28 év közalkalmazotti munkaviszonnyal is csak 3.838 Ft jutott. Ezért lenne érdemes befektetni a tanulásba, a magasabb végzettség megszerzésébe?

N O R M Á L I S ? ? ?

Aztán azért is demagóg, azaz hazugságra épülő, hiszen nem feltétlen azt támogatták akiknek nagyobb a munkatapasztalata, hiszen mi van azokkal a 15-20 éve pályán lévő alapfokú vagy középvégzettségű kollégákkal, akik szintén nem kaptak egy forintot sem? Pedig munkatapasztalatuk az aztán van bőven, vagyis nagyon megérdemelnék! Ezeket a példákat az SZMDSZ osztotta meg: konyhai kisegítő 24 év után 0 forintot kap, szakiskolai végzettségű segédápoló, aki 20 éve van a pályán, éppen 0 forinttal kap többet, de a gyermekfelügyelőként dolgozó középfokú végzettséggel rendelkező kolléga szintén 20 év után 0 forint bruttó emelést kapott. Egy gyermekvédelmi asszisztens 8 év tapasztalattal pedig összességében 0 forinttal keres többet.

Demagóg, hiszen Czibere szerint ezzel a pótlékkal akarják bizonyítani, hogy érdemes a pályára jönni, a pályán maradni!

Ezt már értelmezni sem tudom!

Miért lenne érdemes???

Szerintetek tudja, hogy mennyi itt a nettó bér???

Tudja, hogy sok kolléga 10-20 év munka után is csak 85.000. Ft keres???

Ez vonzó?

Ezért érdemes a pályára jönni vagy itt maradni???

Nos nem tudom.

De az elmúlt napok, hetek, hónapok után azt gondolom, hogy úgy lehet valamit elérni, ha együtt kiállunk egymásért. (Lásd Sándor Mária esetét, ahol sikerült elérni, hogy visszavonják az ellene irányuló etikai vizsgálatot.) Ezért most úgy döntöttem, hogy keresek egy szakszervezetet, aki valóban a munkavállalókért dolgozik, aki odateszi magát és valóban képviseli a kisemberek érdekeit.

Ti tudtok ilyet? Nálatok van valós működő szakszervezet? 

Én most ezt a FESZ-ben látom. Ők is ott voltak velünk májusba a tüntetésen, Ők is ott voltak az érdekegyeztető tanácsban, és Ők ott voltak, amikor ki kellett állni a "feketeruhás" nővér mellett. (Az egy kissé megtévesztő, hogy a nevükben nem jelenik meg, hogy a szociális területen dolgozókat is képviselik, de utána jártam, és igen, értünk is "harcolnak", minket is képviselnek.)

Most hirtelen felindulásomban a videó megnézése után ennyi jutott eszembe.

Ha tetszett a cikk, oszd meg és nyomj egy lájkot!

Hozzászólásba írd meg, ha Te is azok közé tartozol, akik munkatapasztalatuk vagy iskolai végzettségük ellenére sem tartoznak azok közé, akiket megbecsülnek!

Ha esetleg Te is úgy véled, hogy szívesen csatlakoznál a FESZ-hez, keresd fel a honlapjukat: http://fesz.eu/  

Czibere fellengzős, kiegészítő pótlékról szóló videóját itt nézheted meg.

Megosztás a facebookon

Régen a gyermekeim születését követően (húszon éve) nem jártam strandra, mert nem csak kövér voltam hanem gátlásos is.

Nem csak az tartott vissza, hogy fehér volt a bőröm (apósom szerint nyúltápos voltam), hanem az is, hogy mit szólnak az emberek? Biztos összesúgnak majd a hátam mögött, mondván ennek aztán egy doboz naptej sem elég a testére.

Aztán persze még rémálmaimban az is felvetődött bennem, hogy paranoiásan rettegtem a pillanattól amikor majd kimászok a habokból, megpihenek a medence szélén esetleg elszundítok a fűbe leterített pléden és arra ébredek, hogy néhány Greenpeace aktivista tuszkol vissza a vízbe és ott serte-pertél a híradó stábja vagy a Fókusz, hogy felvegyék amint a partra vetett bálnát ismét visszajuttatják a vízbe...

De ez aztán változott!

Mielőtt még bárki azt hinné, hogy lefogytam és a szoláriumnak köszönhetően szép barna bőrre tettem volna szert, nos azt el kell hogy keserítsem. Nem, nem ez történt. Egyszerűen csak az, hogy a gyermekeim boldogsága, az ahogy a strandon önfeledten lubickoltak többet jelentett számomra, mint az, hogy mit szólnak az emberek. És ez azóta is megmaradt. Most már lesz.rom, hogy mit gondolnak az emberek, mert az a véleményem, hogy aki azzal van elfoglalva, hogy engem nézeget és minősít (egyébként milyen alapon?) annak valójában saját magával van valamilyen problémája.

Odáig jutottam, hogy nem akarok már másoknak megfelelni, úgyhogy járok rendszeresen uszodába. Legutóbb két napja voltam. És imádtam. (Persze elaludni nem mertem, de nem a fenti félelmem miatt, sokkal inkább azért, nehogy leégjek, továbbá mert a napozóágyon nem is tudtam...)

Amúgy valamiért most jól vagyok. Hogy mi az oka? Nem tudom! A hétvégém is szuper volt, pedig egyedül voltam. Talán azért? Nem. Biztosan nem, hiszen imádom ha körülöttem vannak a gyerekek! Na jó, a férjemet is elviselem :) De szombaton ugye munkanap volt, ezért a gyerekek dolgoztak, a férjem pedig elment anyósomhoz. Aztán amikor a fiam hazaért, nem sokkal később kiderült, hogy az egyik barátja nem érte el Pesten az utolsó vonatot, ezért fogta magát a fiam, és jó baráthoz méltóan felutazott az utolsó vonattal Pestre. Mondván, nem hagyhatja, hogy szegény Ede egyedül "csövezzen". (Az már azért szerintem durva, hogy Pestről 9 előtt eljön az utolsó vonat, de odafelé még később is megy.)

Szóval fogta magát, és taxival még pont kiért az állomásra. Aztán olyan dolgok történtek vele, melyek egy amcsi filmbe is beillettek volna. Semmi izgi, de mégis. Szóval amint veszi a jegyét, az egyik munkatársa pont kijött a férfi mosdóból. A fiam mondta neki, hogy most megy Bp-re, mert az egyik barátja ott ragadt. Megkérdezte a munkatársát, hogy nincs-e kedve neki is felmenni? Csak poénból. Az meg azt mondta, miért is ne? Pedig csak cigiért indult otthonról a dohányboltba, majd beugrott "folyó ügyeit" elintézni az állomás mosdójába :) Szóval már ketten mentek a barát megmentésére. Amint utaztak a vonaton, a fiam elkezdte telefonon hívogatni a pesti ismerőseit. Sok van neki, mert egy bizonyos rendezvény miatt gyakran jár fel. Szóval amint hívogatja őket, hogy merre vannak, esetleg bulizhatnának együtt, kapott egy meghívást Telkibe egy medencés party-ra. Hát nem buli? Elindul "megmenteni" a barátját, útközben összetalálkozik egy ismerőssel aki vele tart, majd hármasban egy medencés party-ra csöppennek. Nagyon jól érezték magukat. Azt mondta, Telki nagyon gazdag hely. 

Aztán persze azért sem értem ezt a fene nagy nyugodtságomat, mert a munkahelyen az emberek olyanok, mint a felbolydult méhkas. Ez a januártól történő átszervezés miatt van így. Már elég világosan látszódik, hogy leépítés lesz. Na jó, nem leépítés, átszervezés. Valószínűleg azoknak, akiknek menni kell, felajánlják a központba lévő állásokat (persze az egyelőre úgy tűnik, nagy szívás lesz azokhoz képest, akik maradnak).

De ez sem érdekel.

Egyébként most én vagyok a főnök a munkahelyen, mert az intézményvezető és a szolgálatvezető is szabadságon van. Aláírási jogom nincs, és egy kissé zavar, hogy mindenféle piszlicsáré üggyel hozzám jönnek, tőlem kérnek engedélyt, hogy ide-oda elmehessenek. 

Talán az a legfőbb oka a jókedvemnek, hogy jövő héttől szabadságra megyek. Végre-végre kivehetem a még tavalyról mindig meglévő 5 napomat és még megtoldom 3 nappal az ideiből. Így összesen két hétig nem jövök.

Azt azért már előre sejtem, hogy szabadság után nagyon mufurc leszek! Mindig olyankor jön rám, hogy fel akarok mondani. Aha, lehet ezért nem szoktak elengedni hosszabb időre :)

Megosztás a facebookon

avagy győztünk!

 

Délután érkezett a hír: visszavonták az etikai eljárást! Győztünk!!!

"A Sándor Mária elleni etikai eljárást a mai nappal visszavonom – mondta Balogh Zoltán.

A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnökét az elmúlt huszonnégy órában olyan támadások érték, amelyek szerinte komoly fenyegetettséget jelentettek számára...

Kiemelte: nem politikai megrendelésre történt a kezdeményezés (hát persze hogy nem...), hanem azért, mert a fekete ruhás nővérként ismertté lett Sándor Mária olyan kijelentéseket fogalmazott meg, amelyeket nem hagyhatott szó nélkül. Az elnök azt is elárulta, hogy belül szerették volna kezelni az ügyet, nem akartak belőle „pártpolitikai csihi-puhit” – de, sajnos pont ez lett belőle.

A háttérhez azért fontos infó, hogy sokan összetévesztik a feljelentőt az államtitkárral. Nos nem róla van szó!

Ő az "illetékes Balogh elvtárs":

Az ügy pikantériája volt, hogy az ápolónő Budapesten, a Péterfy Sándor utcai kórházban dolgozik, az ügyet valamiért mégis a Zala megyei etikai bizottság tárgyalta volna. A budapesti etikai bizottság valószínűleg nem akart foglalkozni ezzel az eljárással.

A Független Egészségügyi Szakszervezet is megdöbbenésének és felháborodásának adott hangot, a véleményszabadság korlátozásának és a tagság megfélemlítésének példáját látták az esetben. Szolidaritását fejezte ki a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) is, közölték: megdöbbentő - a hatalom természetét ismerve azonban egyáltalán nem váratlan -, hogy Sándor Máriát etikai bizottság elé akarják citálni. Az etikai vizsgálat visszavonása alighanem ennek az általános felháborodásnak is köszönhető."

Én is azt gondolom, hogy az összefogás és a hatalmas felháborodás az, ami által sikerült elérni, hogy megszüntessék az eljárást. 

Mi ebből a tanulság???

Szerintem az, hogy összefogással EGYÜTT sok mindet elérhetünk!

Egyébként olvastam egy érdekes cikket a témában, melyet itt is megosztok: 

A Sándor Máriák ne dumáljanak, pofát befogni, és tovább szolgálni

írta: Egyenlítő blog

Fekete eljárás az egészségügyben

 

 

 

Megosztás a facebookon