Ismét egy hét szabadság...

A szabadság megint nagyon gyorsan telt el, pedig már péntek délután elutaztunk munka után. Irány a Tisza-tó, Abádszalók. Szombaton Tiszaderzsre mentünk keszeg fesztiválra. Hááááááát, hogy is mondjam? Olyan falunap-féle volt, ahol fellépett Márió a harmónikás meg ilyesmi. Ez nem az én világom, de azért találtam nekem való dolgot is. A belépővel vele járt az ingyen sűlt hal, és bár én voltam a sofőr a hal mellé egy sört is megittam, persze alkoholmenteset. És apát is rátudtam venni egy kis "majomkodásra".

 

Este voltunk karaokézni, ahol mi "csak" szórakoztunk de nem énekeltünk. Voltak érdekes figurák az biztos. 

Itthon sokat pihentem, apával elmentünk moziba és a héten kétszer is beültem a Frei kávézóba. Sikerült a fürdőszobába tükrös szekrényt venni a kidobott helyett és a mosdó alá is egy tároló szekrényt. 

Persze nem csak jó dolgok történtek. A férjem eléggé ki volt bukva, mivel a munkatársa (jó barátja) munkahelyi balesetben meghalt. Ráadásul előző héten még együtt dolgoztak és mindig az járt a fejébe, ha Ő megy arra a munkaterületre, akkor már nem élne. Egyidősek voltak. Hiába élesztették újra, négy nap múlva feladta a szervezete. És sajnos a lányom barátjának az édesapja is elhunyt szerdán. 

Holnap megint kezdődik a munka. Mivel szeretem a kollégákat és vélhetően egy hét alatt jól felszaporodott az asztalomra rakott tennivaló, lesz mit csinálnom, de egyelőre úgy gondolom, hogy örömmel teszem. 

Kedden reggel pedig majd össze kell logisztikázni, hogy miként megyek dolgozni, hiszen reggel viszem a kocsit szerelőhöz. Most nem az öcsémhez (hanem egy ismerőséhez), mert villamossági baja van. Az ablakot még le tudtam húzni, de fel már nem. Így azért mégsem maradhat ugye... Az öcsém annyit tudott rajta segíteni, hogy vagy két óra hossza alatt a lakatos kollégákkal közösen megoldották az ablak felhúzását, de az elektronikai részt már vissza sem tették, nehogy véletlen lehúzzam mielőtt megjavítják. Szóval kedden reggel vihetem és még aznap kész is lesz elvileg. Csak a probléma az, hogy a szerelőtől nem tudok másképp bejutni a munkahelyre csak taxival. Arrafelé nem megoldott a tömegközlekedés. Gondolkodtam, hogy miként tudnák a kicsi kocsim hátuljába berakni a biciklit, de mivel elől, hátul kosár van rajta, nem fér be...

Hétfőn tehát munka, és most kivételesen nem egy hetet fogok dolgozni és ismét szabadság, hanem két hét munka lesz egyfolytában, utána szabi :) És még lesz ilyen, hiszen augusztus elején és végén, illetve szeptember elején is megyek egy-egy hétre pihenni. 

Mert megérdemlem.

Megosztás a facebookon

Kellő önkritikát gyakorolva meg kell  hogy állapítsam, nem vagyok egyszerű eset. Általában megosztó személyiség voltam/vagyok.

 

A gondolkodásmódom, a hozzáállásom, a humorom, vagy éppen a szókimondóságom miatt. Mert sajnos vagy nem, de néha másképp látok dolgokat, másképpen gondolkodok és ráadásul még ki is mondom amit gondolok, még akkor is, ha ez nem éppen előnyös. E miatt kerültem már bajba, hiszen nem mindenki szereti hallani az igazságot, sokszor elvárják, hogy inkább hazudj, vagy beszélj mellé a dolgoknak, vagy csak úgy egyszerűen légy átlagos, kommersz.

Aztán a héten, amikor végre a pihenésre is volt időm, olvasgatás közben ráakadtam egy Aranyos Ervin versre. 

Azt hiszem mindig is ez volt az én hitvallásom, csak ugyebár én nem vagyok költő (csak a pénzköltéshez értek :), ezért nem tudtam ezt így megfogalmazni, de a gondolat amit közölni akar, teljesen megfelel az én elgondolásomnak. 

Legszívesebben sok embernek kötelezővé tenném, hogy próbáljon legalább pár napig így élni...

Bár nem mondom, hogy egyszerű, hiszen sokszor pont ennek a hitvallásnak köszönhetően kerültem bajba, de visszatekintve a történésekre és azok következményeire, nincs lelkiismeret furdalásom, és azt hiszem minden úgy volt jó, ahogy történt. 

És elég öreg vagyok ahhoz, hogy ez a hozzáállásom a hátralévő időre már vélhetően nem fog megváltozni. 

 

A vers pedig így szól:

Ha kilógsz a sorból

Ne akarj te olyan lenni, amilyenek mások,
hidd el, nem tesznek boldoggá buta elvárások.
Add magadat, légy egyedi, éld meg a világod,
ha megpróbálsz megfelelni, gyökeredet vágod.
Ne aggasszon az az érzés, hogy kilógsz a sorból,
sosem válhat az gazdaggá, ki a pénzen spórol.
Valósítsd meg álmaidat, váljanak valóra!
Ha akarod, csak te érted múlik minden óra.
Mindannyian mások vagyunk, különleges lények,
boldogtalanok azok, kik skatulyában élnek.
Éld meg léted szabadságát, élvezd minden percét,
változzon a környezeted úgy, ahogy szeretnéd!

Megosztás a facebookon

Ismét szabadságon vagyok. Már harmadik napja, vagyis hát ha jobban belegondolok nem is annyi, hiszen péntek délután óta tart a pihenés, mégis talán ma kezdődik.

Mai terveim: konditerem, shopping és uszoda. Ja! És főzni se fogok, hanem az utca végén lévő étterembe fogok elmenni, ahol 1200 Ft-ért mindenki annyit ehet amennyit csak akar.

Jól hangzik ugye?

Az elmúlt napok mozgalmasak voltak.

A hétvége miként is telhetett volna, ha nem takarítással meg szekrénypakolással, meg ilyesmivel.

És mivel a lányom Horvátországba volt, így a kutya is rám maradt.

Aztán hétfőn reggel elmentem turizni. Igazából semmit sem találtam, de az élmény legalább megvolt, hogy hátha mégis valami kincset lelek. Aztán turi után eszembe jutott, hogy receptet kellene íratnom. Ezért felhívtam egyik volt kedvenc munkatársamat, hiszen neki csak egy perc kiíratni és mivel közel lakik, ide is tudja adni. De  hiába hívtam a mobilján, hiába hívtam a vezetékes vonalon, nem értem el. Mivel viszont szükségem volt a receptre, így fogtam magam beültem a kocsiba és irány a volt munkahelyem. Csak az a gond az ilyen kis kiruccanással, hogy hiába 1 perc felíratni a gyógyszert (hiszen csak bekopogok és soron kívül mehetek), mégis illik ilyenkor mindenkit végiglátogatni. Most is így tettem. Voltam a nőgyógyászaton, a reumatológián, a gondozási központban, a gyerekjóléti szolgálatnál és az igazgatóságon is. Megnéztem a felújított ügyeletet, ami valóban nagyon klassz lett, beszélgettem még a takarítónőkkel is, meg minden olyan ismerőssel aki az utamba került, még volt ügyfelekkel is.  És ha már ott voltam bekukkantottam a gyámhivatalba is. Jó volt találkozni mindenkivel, és legszívesebben még több időt töltöttem volna köztük. Nem volt olyan érzésem, hogy nem vagyok odavaló, olyan volt, mintha csak pár napja mentem volna el tőlük. Az igazgató asszony is körbecsókolt és azonnal meghívott, hogy menjek velük ebédelni a közeli étterembe. Nagyon megköszöntem, de nemet mondtam, hiszen "csak egy receptért mentem", és mégis órák lettek belőle :) Bemutatta az új munkatársat (akit én közvetítettem oda) és közben azért ismét megjegyezte viccesen, hogy "nem bocsátja meg, hogy otthagytam őket :)" 

Alig értem haza, már mentem is anyukámhoz, hogy ha vásárolni akar, vagy a testvérét meglátogatni, akkor el tudjam furikázni. Este volt mire hazaértem. Ezzel a hétfői nap el is telt. Mondjuk összességében pozitív hatások értek, még akkor is ha nem pihenéssel töltöttem a napot.

Kedden korán keltem, hiszen a lányomat vittem KRESZ vizsgára a felügyeletre 7 óra 40-re.

Már reggel kissé ideges lettem, hiszen annyira kényelmesen készült, hogy féltem el fogunk késni. Odaértünk azért időbe 7 óra 33 perckor. Ekkor kezdtem el igazán ideges lenni. Annyira szerettem volna ha sikerül neki a vizsga, pedig nem egy nagy dolog ugye? És ha nem sikerül, akkor befizeti újra és mehet legközelebb. De szerettem volna ha ezt nem tapasztalja meg. Magamért nem izgultam egyáltalán, de érte nagyon. Nem is tudtam nyugodtan ülni addig amíg vizsgázott Fogtam magam és céltalanul elkezdtem furikázni a városba, az megnyugtatott. Amikor visszaértem a felügyelethez, láttam, hogy néhányan már jönnek kifelé és telefonálnak... Biztos voltam benne, hogy ők már végeztek a vizsgával és értesítik a szeretteiket. Kiszálltam, mentem be a vizsgaterem előtti váróba. Nem sokat kellett várnom és már jött is szeretett leánygyermekem. Az arcáról nem tudtam leolvasni semmit. Ott még nem kérdeztem rá, mert voltak még mások is, és úgy gondoltam, hogy ha mégse sikerült, akkor nem égetem mások előtt. Alig értünk ki a lépcsőhöz, már kérdeztem is: NA???? Erre Ő: három hibám lett... Ne azt mond, hogy hány hibád lett, hanem azt, hogy sikerült vagy nem! (Kissé elgurult a gyógyszerem:) Mosolygott és megnyugtatott, hogy sikerült, mert csak 1 pontos válaszokat rontott. Majd hozzátette, nem hitte volna, hogy sikerülni fog neki. - Ismerem ezt az érzést... Én a forgalmi vizsgával voltam így. Még ma sem értem, hogyan sikerült elsőre :)

Aztán ismét felkerekedtünk és irány a volt munkahelyem, mert fogszabályozásra is oda járunk. Most nem jártam végig az épületet, csak 1-2 emberrel beszéltem, aki pont arra járt. A vizsga és a fogszabályozás is le lett tudva, és fél 10-re már itthon is voltunk. Aztán konditerem, majd délután szemöldöktetoválásra vittem. Amíg a szemöldökét tetoválták bevásároltam és ismét meglátogattam anyukámat (vittem neki néhány jégkrémet). A keddi nap is  úgy telt el, hogy nem igazán pihentem, mert folyton mozgásba voltam.

De ma!

Eddig még semmit sem csináltam, és ezt tervezem a nap további részében is. Hiszen ezért van a szabadság, nem? De!

 

Megosztás a facebookon

A 8 óra munka rendben, a 8 óra pihenés is megvan, de hol marad a 8 óra szórakozás??? 

Én valahogy ezt a részét nem tudom értelmezni. Mert a bevásárlás, főzés, mosás, mosogatás, egyéb romeltakarítás vacsora után, stb. mégsem nevezhető ugye szórakozásnak? Legalább is engem nem szórakoztat.

A munkával semmi baj. Egyre inkább élvezem, és tévedés azt hinni, hogy azért mert nyáron nincs, vagy csak kevés munka van. Pont ellenkezőleg. Hétfőn pl. annyi új munkanélküli jött, hogy nem győztük és azoknak is be kellett segíteniük, akik egyébként mással foglalkoztak volna. Szóval pörgés van, csak csökkentett létszámmal, hiszen itt mindenkinek jár a szabadság és ki is kell venni! 

Biztos betegesnek tűnik, de élvezettel menten hétfőn dolgozni. Már alig vártam, hogy meséljenek a többiek, mi történt amíg odavoltam szabadságon. Sok érdekes ugyan nem, de pletyi azért mindig akad, és hatalmasakat tudunk viháncolni. (Persze csak amikor nincs ügyfél...) És az is jól esett, hogy hiper-szuper légkondikat is kaptunk. Mondjuk éppen ideje volt, mert már hónapok óta építették ki a rendszert. De elkészült, és szuper! Jó ott lenni, kellemes a hőmérséklet, jó fejek a kollégát, szuper a hangulat. Most érzem először, hogy amikor vége van a szabadságnak, akkor szívesen megyek vissza és nincs bennem olyan érzés, hogy azonnal keresek valami más munkahelyet. 

Itthon is van történés.

Úgy néz ki, hogy a lányom össze fog költözni a barátjával. A terv az volt, hogy egy szeptemberben átadásra kész új építésű társasházba mennek, de ez egyelőre még nem eldöntött, hiszen itt a kutya, aki miatt mégsem biztos hogy jó megoldás a társasház. Most még nézelődnek, hátha találnak valami "kutyabarát" helyet, kis kertkapcsolattal.

Tudom, ez még a "rózsaszín köd" időszaka, de nagyon jól kijönnek és több olyan dolog is van, ami miatt nagyon kedvelem a fiatalembert. De persze legfőképpen azért, mert imádja a lányomat és szeret a kedvében járni. Pl. drága leánygyermekem már évek óta szeretett volna eljutni a "SZIGET-re", azaz a Sziget fesztiválra. És a fiú (bár nem biztos, hogy Ő is szerette volna, de) vett jegyeket. Aztán mindig csinál valami programot, hol csónakázni mennek, hol ide, hol oda, most pl. a Plitvicei tavakhoz mentek.

Aztán ha már közel voltak elmentek a tengerpartra is.

Hazafelé jövet elkerültek a Balcsihoz, majd még mielőtt hazajöttek volna elmentek enni egy kis sushit Budapestre. 

Legalább a lányom tudja, mi a pihenés... 

De azért jövő héten (mivel megint szabadságon leszek) remélem én is eljutok az élményfürdőbe... És megtudom, hogy milyen a 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás :)

Megosztás a facebookon