semmi extra

 

 

 

 

 

 

 

A tegnapi nap emlékére álljon itt egy csoportkép, mely a tanyán készült.

Ma kivételesen semmi extra történés nem volt. Délelőtt a sportfoglalkozásokon rendben zajlott minden.

Az ebéd olyan volt, amit még a válogatós gyerekek is szeretnek, vagyis hideg gyümölcsleves, sült krumpli rántott hússal és a desszert kakaós és lekváros palacsinta.

 

 

 

Ezt követően kibicikliztünk (járható kerékpárúton) a helyi hotelbe, ahol a kültéri medencében kezdetét vehette a fürdőzés. Élvezték annak ellenére, hogy a víz hőfoka, hogy is mondjam elég alacsony volt.  De úgy ugrálták a "bombákat", meg a "döglött béka" figurát, hogy csak na. 

Holnap munkaszüneti nap lesz.

Rajtunk kívül senki sem fog dolgozni. 

 

 

Megosztás a facebookon

pedig ...

Nem is tudom mikor volt az utolsó bejegyzés. Beteg vagyok!

Múlt héten sikerült végre kisírnom 3, azaz három nap szabadságot. Ez még mindig a tavalyi szabim, és még mindig maradt... Ennyit a pihenésről, meg a regenerálódásról, meg arról, hogy mikor tudom végre elhasználni az utolsó tavalyi szabimat is? Talán augusztusba... Aztán mi lesz az idei szabadságommal? Hát az jó kérdés... Szóval itthon voltam 3 napot a múlt héten. Ebből 1 napot töltöttem pihenéssel, a többi kőkemény meló volt, csak másfajta. A férjem és a fiam szülinapja volt, és egyedül csináltam minden ezzel kapcsolatos dolgot. Kezdve a lakás kitakarításától kezdve a sütésen, főzésen, tortakészítésen át. A torták egyébként jól sikerültek, az egyik szerintem kinézetre is megállja a helyét. A másik nem szép, de isteni finom (volt).

A fiam gyűjt minden Jack Daniels-el kapcsolatos dolgot. Még az üres üveget is. Nem tudom mi ez a bekattanás nála, de gondoltam meglepem egy ilyen tortával. Kerestem a neten egy megfelelő képet, ami alapján készítettem egy ehető ostyát a tetejére. Persze a torta krémjébe is került egy kis Jack Daniels...

Ilyen lett:

Mivel a férjemnek is ugyanazon a napon van a szülinapja, gondoltam úgy igazságos, ha Ő is kap tortát. Neki a csokitorta a kedvence. Ez nem lett szép, de olyan isteni finom lett, hogy hamarabb elfogyott, mint a másik.

Akkor még minden rendben volt. Aztán lehet, hogy a fáradságtól, vagy kimerültségtől vagy nem tudom mitől, de másnapra olyan beteg lettem, hogy azóta sem sikerült sokat javítani a helyzeten, pedig minden alternatív praktikát bevetettem. Alig kapok levegőt, fáj a mellkasom, a torkom és mindenem. De tényleg mindenem (kezem. lábam, stb.) De mivel beindult a táboroztatás, még meghalni sincs időm.

Orvos? Persze... Mikor? Minek? 20 gyereket kell nap, mint nap felügyelni (ketten a kolléganőmmel, hiszen a harmadik kolléganőnek még tart a vizsgaidőszak).

Nem, nem plusz pénzért kapjuk minden évben a nyakunkba ezt a feladatot. A bér továbbra is a megalázóan alacsony, az átlagkeresetet el sem érő...

A munka, ami a tényleges dolgunk lenne? Ja, hát arra nincs idő... 

Hogy az iktatni való levelek (csak amit ma láttam kb. 10-15 db) ott állnak az asztalon és még azt sem tudjuk ki küldte és mit akar... Jaaaaaa, kérem szépen az se érdekel rajtunk kívül senkit, de mi ugye nem férünk hozzá az elkövetkező két hétbe. Ezért azt ajánlom mindenkinek, hogy most legyen szíves a krízishelyzetét elodázni  addig, amíg foglalkozni tudunk vele.

Érdekes lenne, ha most jönne egy kis ellenőrzés... Hogy miért vagyunk csak ketten, és ha már csak ennyien vagyunk akkor miért nekünk kell táboroztatni a gyerekeket, miért nem a pedagógusoknak pl? Hát én erre kérem szépen nem tudom a választ. Persze most születnek sorba gondozatlan terhességből román anyáktól gyerekek, meg most problémáznak, hogy azonnal tenni kéne valamit egy régóta problémás családnál, meg közbe a rendőrök is idéztek tanúként, de nem érünk rá... Mivel egész nap nem vagyunk az irodába, így elérni se tudnak minket...

 

 

Megosztás a facebookon

Ma délelőtt volt egy kis dolgom, aztán a lányommal usziba mentünk az élményfürdő részre. A mai bejegyzés ehhez kapcsolódik. Amit ma láttunk, tapasztaltunk az egyszerre volt vicces, de ugyanakkor meglepő is.

A szitu: 2, azaz kettő 80-90 év közötti nénike. Egyik a termál medencéktől jött, a másik a felé haladt. Szóval ez a két NŐ amint szembehalad egymással úgy pásztázták egymást, hogy ilyet én még sose láttam. Ahhoz tudnám hasonlítani, amikor nagyon csinos fiatal lány megy végig az utcán és a férfiak megfeledkezve magukról (és minden másról) nyál csorgatva, szájtátva nézik, megfordulva, akár teljes kört is téve maguk körül. Nos ez a két néni pont így méregette egymást. Annyira morbid és vicces volt egyszerre. Mindkettő bottal, alig bírtak már menni, de kicsit sem szégyenlősen mérték fel egymást. Nem köszöntek egymásnak, ezért gondolom, hogy nem voltak ismerősök. Annyira meglepett minket ez az egész, hogy csak néztünk egymásra, aztán vissza a nénikre, aztán egymásra... Nevetni nem mertünk, de nehéz volt visszatartani. Sajnos nem örökítettük meg a dolgot, de kb. így nézett ki (persze fürdőruhában):

 

Róluk eszembe jutott egy vers. Nem tudom miért, mert egy kicsit sem passzol ide, de azért megosztom.

Havasrétiné Méri Judit: Mi a nő?...

A NŐ édes melegség, puha álom,

 ölelő karok egy csendes délutánon...

  

A NŐ örök! Örök a léte!

Mit érne a férfi, ha a NŐ nem élne?

 Dajkál, kényeztet, óv és ihletet ad.

Álmodik róla:

 Író. költő, zenész és maroknyi had.

  

Háborúban: béke!

Télen a hó!

A szellő, az enyhet adó,

Virágsziromban bújtatott illatos

melegség.

 Kedves odaadó,

Reményt adni tudó!

  

Ki is ő:

 Maga a nő!

Ilyen apró szösszenetekkel is tarkított napon nagyon jól éreztük magunkat. Délután egy fél órás vihar is jött, de a belső jakuzzi részen átvészeltük. Olyan hamar vége lett a viharnak, hogy a hullám medencébe már át se mentünk, mert lehetett kimenni a szabadtérre. Egyébként jó idő volt, sikerült megint egy kis színt magunkra kapni, pedig nagyon vigyáztunk és folyamatosan kentük magunkat (30 illetve 50 faktoros kencékkel). Ha jó idő lesz, (és engedik kivenni a tavalyi szabimat, vagyis a maradék 9-ből 5-öt), akkor jövő héten ismét ott fogunk lazulni.

Még indulás előtt itthon készítettem egy kis jeges meglepit mire hazaérek. Diétás, így nekem se kell lemondanom a jégkrémről. Citromos és citrom-eper joghurt jégkrém Tupperware jégkrém készítővel. Ilyen lett:

 

Megosztás a facebookon

Semmi hasznos, de mégis...

Sok mindent terveztem a hétvégére. A kolléganőm amikor pénteken megkérdezte, hogy mit fogok csinálni hétvégén, akkor egy csomó hasznos, de kevésbé élvezetes dolgot soroltam fel. Pl. tűzhely és sütő takarítás, konyhaszekrény kipakolás, és ruhás szekrények szelektálás utáni rendbe tétele... Ilyesmi.

Nos, ehhez képest egyáltalán nem így alakult a dolog.

Először is kiderült mikor pénteken hazaértem, hogy a fiam Pestre megy a barátaival bulizni. Nos ez látszólag mellékes, de így pénteken sem főztem. Ezt a "henyélést" folytattam szombaton is. Nem keltem korán, pedig mindig úgy szoktam, még hétvégén is. Reggel felhívtam a fiam, aki még akkor ébredezett a buli után, és úgy tűnt, hogy csak délután fog hazaérni. Eleinte az járt az eszembe, hogy ki kellene menni az uszodába, de aztán eszembe jutott, hogy valami verseny van megint, ezért csak az élményfürdő részre tudnék kimenni a férjemmel, de már reggel olyan meleg volt, hogy lemondtunk róla. Aztán 9 körül fogtam magam és elindultam "kedvenc" helyeim egyikére, az ún. "lengyelpiacra". Ez még valami múltbéli elnevezése a helynek, hiszen nincsenek ott lengyelek. Cél nélkül mentem, igazából csak nézelődni. Sok értelmes dolgot nem találtam, de megvolt a napi bicikli- és séta túra. Aztán fogtam magam, és beültem egy fodrászhoz, majd parfümöket nézegettem (és vettem is). 

Mire hazaértem a párom már megfőzött. Zöldbab leves, friss zöldbabból (hidegen isteni lesz ebbe a kánikulába), és mindenféle rántott dolog (hal, mellfilé, stb.) kétféle körettel és ubi salival. Ez se a fogyókúra elősegítéséről szól, de mindenből csak kicsit ettem. Viszont utána még egy cidert is megittam jéghidegre behűtve és aztán olyat tettem, amit nem szoktam. Lefeküdtem ebéd után. Húúúúúú, olyan jól esett. Ebbe a döglesztő melegbe leengedtük az összes redőnyt, besötétítettük a lakást és sziesztáztunk. Rájöttem, hogy ezek a déli népek tudják hogyan kell élni. Nem véletlen bevett szokás náluk a szieszta. 

A hajam egyébként semmi extra, nem nagyon mertem szabad kezet engedni a fodrásznak, hiszen nem ismerem. Csak annyit kértem, hogy a fazont vágja rövidebbre.

Ezt elég jól meg is csinálta, de azért keresem a fodrászom utódát, hiszen Ő nagyon-nagyon ügyes volt. Jól és gyorsan dolgozott, és a legfőbb erénye, hogy olyan jól tudott vágni, hogy nem kellett bajlódnom a hajszárítással, mert hajmosás után egyszerűen csak hagytam megszáradni, és a vágásnak (a nagyon jó vágásnak) köszönhetően a haj felvette a formáját, nem kellett szárítani kefével, vagy hajvasalóval bajlódni, lakk és más sem kellett rá.

Szóval keresem a fodrászom utódját, mert Ő egy ideig otthon lesz a pici babájával. És ki tudja, lehet úgy dönt, hogy szül még egyet vagy kettőt... Addig pedig nem tudok várni. Kellene valaki aki jól tud melírozni, vágni, stb. Ja! És emberi időn belül lehet hozzá időpontot kapni. Mert a volt fodrászom kolléganőjénél bepróbálkoztam, de sajnos olyan várólistája van, hogy 3 hét múlva tudott volna fogadni...

Most tehát nem változtattam a fazonon, de már kinéztem milyen hajat szeretnék. A melír marad, hiszen azt az őszülő hajszálak elrejtése miatt csináltattam és nagyon megszerettem, de a fazonon egy kicsit szeretnék változtatni a nyári meleg miatt is, kissé rövidebbre vágatnám. Ilyenre tervezem, már csak fodrász kéne, aki jól le tudná vágni.

A mai napon egyébként 3 parfümöt is beújítottam. Mind a három más és más. 

Az egyik DKNY Pure 50 ml. - Illatösszetevői: frézia, orchidea, borostyán, lótuszvirág, rózsa, jázmin, szantál.

A másik egy avon parfüm, Mesmerize Black. Főbb illatjegyei: mandarin, jázmin, fás jegyek, virágos-orientális-fás illatkategória.

A harmadik szintén avon parfüm, Christian Lacroix Ambre. Azt írják róla: egyszerre modern és fényűző illat, melyben kibontakozik az élénk mandarin és a damaszkuszi rózsa aromája, valamint az édes ámbra lágysága.

Mind a három más és más, de mind tetszik. Az egyik édes, a másik tiszta friss illat, a harmadik pedig olyan nőcis.

 

Hát mára ennyi. Vagyis jön még egy kis mézes-citromos olajos masszázs (is). 

Megosztás a facebookon

mert megérdemeljük...

A héten lehetőségünk adódott, hogy ellátogassunk egy magán állatkertbe kísérőként.

Kolléganőm nagyon várta, mert tudta, hogy vannak kis-oroszlánok, akiket simizni lehet.

Elvileg, mert ahhoz a tulaj is kell, aki persze pont azon a napon nem volt ott.

De mivel elég türelmesek voltunk, csak addig szuggeráltuk az egyik oroszlán bébit, amíg végül magától odahencsergett a kerítéshez és végre-végre megsimogathattuk. Úgy örültünk, mint a gyerekek. 

Egyébként én személy szerint nem szeretek állatkertbe (cirkuszba) és hasonló helyekre járni. Nem természetes. A mi szórakoztatásunkra tartanak alig pár négyzetméteren abszolút nem természetes körülmények között "vadállatokat" is.

Talán ennek is köszönhető (többek között), hogy eleinte nem éreztem túl jól magam... 

Erről egy kép is árulkodik.

Nem vettem észre mikor készítették, de az egyik kolléganő átküldte az alábbi szöveggel: 

Megosztás a facebookon