avagy egy boldog békeidőszak következik, tele örömmel és vidámsággal, vagyis ezt remélem...

Az utolsó bejegyzésemben még azt soroltam, hogy mennyi minden rossz dolog történt rövid idő alatt.

Nos ennek vége!

A lányom barátja meggyógyult a covidból, és bár lemondták Kopaonikba a szállást, múlt pénteken még ugyanazt a szállást sikerült lefoglalniuk szombati érkezéssel. Egyébként is szombaton mentek volna, viszont így, hogy az utolsó pillanatba foglaltak, így százezer helyett hatvanezer volt a szállás kettőjük részére 5 nap, 4 éjszakára. Szóval anyagilag jobban is jártak. Ilyen volt a kilátás, mikor megérkeztek

Küldtek videókat és képeket is minden nap. Jó volt látni, hogy jól érzik magukat!

 

Jó, hogy sikerült végül eljutniuk!

A lányom parkolásos büntetését is elengedték.

A szélvihar miatt megrongálódott kocsijaik még nincsenek ugyan megjavítva, de arra is hamarosan sor kerül.

A férjem még mindig otthon van ugyan táppénzen karácsony óta, de már csak e hónap végéig kell gyógytornára járnia, aztán végre mehet dolgozni.

Na mondjuk nem hagytam, hogy otthon unatkozzon. Addig nyafogtam, hogy a konyhát rendbe kellene tenni, hogy már nem bírta tovább és múlt szombaton nekifogott. Mondjuk nyilván még nem tud úgy haladni a keze miatt, mint egyébként ha nem vágta volna szét, de azért alakul a dolog. Viszont most azért nyafogok, hogy még meddig fog így kinézni a lakás??? Most olyan, mint ahová a bomba becsapott. A konyhából minden be lett pakolva az egyik szobába, ahová szinte be se lehet menni a sok dologtól, az előszobából meg a másik szobába, ahol szegény fiam van (lenne), mert borzalom kerülgetni a cipőtartót, vagy a tükröt, a fogasról a kabátokat, stb. B O R Z A L O M ! ! !

A falat egészen a betonig lekapartuk, 

vagyis inkább csak a férjem, mert ez a spaklizás nem nekem való. A kezemről több helyen is lejött a bőr, tök béna vagyok, ráadásul izomból se bírtam sokáig. Erre ráment a szombat és a vasárnap is. Hétfőn nekifogott a mennyezet festésének, előtte persze leragasztotta a falat ahogy kell, de mégse festő na! Amikor hazaértem, hát őszinte voltam... Bizony láttam, hogy nem egyenletes a festés. Szóval tegnap délután az egyik festő barátja megcsinálta úgy, ahogy kell. Eddig ugye a gáztűzhely se volt a helyén szombat óta, szóval főzni se tudtunk, de megoldottuk, ettünk amit találtunk a hűtőbe, illetve rendeltünk menüt, vagy a gyereknek pizzát.

Még ma is borzalmas a helyzet, de már legalább gáz a helyén van, hiszen a mennyezet kész, a gáz körül csempézve van. A konyha és előszoba csupasz falát ma mélyalapozóval lekente a férjem, és elvileg holnap erre már mehet is a tapéta. Aztán már csak pár nap, mire minden a helyére kerül és ki lesz takarítva, le lesz törölve, meg lesz pucolva, ki lesz mosva, stb.

Jó lesz ha kész lesz, de most...

Ja, a lányomék kutyája nálunk van. Egy szabály van, hogy nem mehet fel az ágyra, kanapéra, stb.

Hááát persze......

Sőt, a fiammal aludt...

 

Megosztás a facebookon