Voltam pénteken is kondiba és vezetni is. 

Nos a vezetés tűrhetőre sikeredett, de nem vagyok elégedett. Most éreztem először, hogy ideges vagyok (mármint vezetés közben), eddig mindig felszabadultan élveztem a dolgot. Kivéve persze előző alkalommal. Szerdán borzalmasan vezettem, amikor hazaértem még akkor is ezen kattogtam, és éjszaka is. Aztán arra a következtetésre jutottam, hogy ki kellett volna szállnom a kocsiból és gyalogolnom. Persze az oktatóm nyugtatni próbált, hogy legalább gyakoroltam... No de lassan a vizsgához közeledek és soha olyan rosszul nem vezettem. Visszatérve a gondolatmenetre, tehát most először voltam ideges. Mert azt gondoltam, ha megint olyan rosszul sikerül a dolog, akkor lehet át kellene gondolnom, hogy alkalmas vagyok-e rá egyáltalán. De szerencsére pénteken már nem volt olyan katasztrófa. Próbavizsga volt, és bár volt egy pár (nagyon amatőr hibám), de végül is át mentem volna ha vizsga lett volna. De valahogy nem voltam ettől sem felszabadult. Jól akarok vezetni! Nem "csak" úgy, hogy meglegyen a jogsi, (persze jelenleg ez a cél), hanem olyan jól, hogy ne legyenek ilyen napjaim, mint a múlt szerda.

Vezetés után egyből mentünk a lányommal a kondiba. Azt hittem tömeg lesz, de vélhetően az emberek úgy gondolták, hogy nagypénteken már nem igazán ezzel foglalkoznak. Valószínűleg ők a vásárlással, takarítással és egyéb húsvétot megelőző tevékenységgel foglalatoskodtak.

Futógéppel kezdtem, aztán taposó, bicikli, kis comb- és has(izom???) gyakorlat, majd a végét ismét futással fejeztem be. 

Készültek képek is :) Egyik rólam, persze saját magamat is megtévesztve kissé oldalt állva, a másik pedig az öltözőszekrényem bölcs gondolatáról.

"Az idő mindent megváltoztat! Mindenki ezt mondja, de ez nem igaz. Csak a tettek hoznak változást. Ha nem teszel semmit, nem változik semmi!"

Biztos van benne igazság, de azért gondoljunk csak arra, hogy nem tettem semmit az elmúlt időben azért, hogy fitt legyek. Nos nem igaz, hogy nem változott semmi... Változott, ezért most ismét felépíthetem az edzéstervemet, mert leépültem.

A pénteki elfoglaltságaim miatt a takarítás, bevásárlás, főzés, stb. kombo így mára maradt. Azt nem értem, hogy a szennyes tartó már megint hogy lett tele, hiszen két napja mostam ki mindent és még alig szedtem le a szárítót... De most úgy döntöttem, nem mosok és teregetek húsvétkor. Hát már hogy nézne az ki??? Nem??? DE!!!

Megosztás a facebookon

avagy ami volt, ami van és MI LESZ???

Hol is kezdjem? Mint korábban már írtam, a munkámban jelentős változás van. Átalakult az egész rendszer és nem úgy látom, hogy jó irányba. A döntéshozók íróasztal mögül, nem feltétlen a szakmai szempontokat figyelembe véve változtattak, sőt úgy is mondhatnám, hogy jól szétbarmolták az amúgy sem (jól) működő rendszert. Ez végtelenül elszomorít, hiszen elég sötét jövőt látok a szakterületen, ahol nem a szakmaiság a döntő szempont. Még mielőtt valaki félre értené, nem a kollégákról mondok ezáltal véleményt, hanem az esztelen átalakításról, melyet néhány hónap alatt a szakma valós meghallgatása nélkül hajtottak végre, és bár már január óta működni kell(ene) a dolognak, a végrehajtási rendelet még mindig hiányzik, ezért városonként másképp értelmezik a dolgokat. 

Teljesen elszomorít a dolog, ráadásul olyan plusz terheket fognak ránk rakni helyi szinten, amit nem biztos hogy vállalni tudok, vagy vállalni akarok. Vagyis helyesebben NEM AKAROM! De erre a problémára már megkaptuk a választ: ha utasítanak, akkor meg kell csinálni...

Közben persze van jó is a mindennapjaimban, de az a család, a gyerekek, a vezetés és hasonló dolgok. A vezetésnek lassan a végére érek, néhány hét és vizsga. Nem tudom... Olyan bizonytalan vagyok! Félek a kudarctól! Igen, be kell vallanom, kudarckerülő vagyok! Már ez volt az érettségimen is, ahol a vizsga előtt előre bocsánatot kértem a tanároktól, hogy ha mégsem úgy sikerülne a dolog, ahogy elvárják tőlem. De végül is jól sikerült. No jó, lett egy négyesem is az ötösök mellett. De ennyi belefért :) Aztán kb. ugyanígy paráztam az államvizsga előtt is, de az is simán meglett csont nélkül. És most megint parázok, hiszen kiszámíthatatlan a dolog. Elég ha egy elmebeteg éppen arra jár akkor amikor vizsgázok, és valami olyat tesz, amit hirtelen nem tudok megoldani. Jó lenne elsőre megcsinálni... Bár elég kevés embert ismerek, akinek ez rögtön sikerült. Szóval ez is para...

Ami van, tehát az, hogy szeretnék valami mást csinálni. Teljesen mást. Semmi szociális, semmi hátrányos helyzet vagy szegénység vagy nyomor...

De mit???

Semmi ötletem.

Ezért maradok, és várom a csodát!

Aztán a kondi... Ma is voltam, és őszintén mondom, ha a lányom nem jött volna elém és nem vár a busznál munka után, hát bizonyára egyből hazafelé vettem volna az irányt. (Ez katasztrófa...)

Ma ez volt az öltözőszekrényem bölcs gondolata:

Pfffffff

Ja, és volt a múlt hónapban egy konferenciánk is, ahol előadó voltam. UTÁLOM. Utálok előadni, utálom, hogy mindig nekem kell odatennem magam... Szeretnék már végre egyszer én is csak úgy, mint mások odaülni és csak nézni ki a fejemből, nem diagramokkal és prezentációval bajlódni a nagy semmiért. Hiszen én sem kapok egy forinttal sem többet, mint az, aki nem csinál semmi extrát, csak ül és néz... 

Azt hiszem nagyon negatív vagyok... 

A kolléganőm egyébként nagy dicséretet érdemel, hiszen riportokat készített amit az előadásomba beépítettem. Nagyon hatásos volt. Mindenki dermedt csendben ült és teljesen az előadás (film, prezentáció) hatása alá került. 

Szóval az említett konferenciáról a helyi tv is készített felvételt, és mivel valószínűleg évek múlva már nehéz lenne visszakeresni, itt megosztom. Elsősorban magamnak, hiszen másnak ez nem érdekes :)

http://kecskemetitv.hu/s_!musorok/i_varoson_kivul_22/i_20160302_varoson_kivulmov_20556/t_20160302%20V%C3%A1roson%20k%C3%ADv%C3%BCl.mov/index.html

 

 

Megosztás a facebookon

avagy kondi újratöltve

Tegnap megint elkezdtem kondiba járni. No nem meggyőződésből hanem mert a decemberben vásárolt kondibérletemet el kellett kezdeni, mert különben elveszett volna. Ha a vásárlást követő 90 napon belül nem kezdi el a delikvens, akkor annyi... Decemberben sem azért vettem, mert annyira tudatos lettem volna, hanem azért, mert a lányom az, aki nagyon tudatos, és így együtt féláron tudtunk venni bérletet. 

A lányom amúgy teljesen megszállott. Mondjuk meg is van az eredménye. Nem fogyni akar, hanem izmosodni, kockákat szeretne a hasára, és jó úton is halad. Azért kicsit fura, hogy Ő, aki korábban egyszerre betolt az arcába egy nagy Milkát, most egy kis kockát sem eszik. Sőt, másból is csak minőségi kaját fogyaszt. Csak csirkemell, saláta,  fehérjeturmix, gyümölcs, pro body kenyér,, stb. Szeretnék (vagy talán mégse) ilyen fanatikus lenni. Mondjuk rám férne, de én nem vagyok ilyen szigorú. A lányomat azért figyelem, és csak addig engedem neki ezt a fanatizmust, amíg eszik és nem hányatja magát. De úgy látom valóban jó úton jár. Már elgondolkodtam rajta, hogy kellene keresni neki valami komoly személyi edzőt. Nem olyat, akik a mostani konditerembe szaladgálnak, hanem olyat akinek eredmények vannak a háta mögött. 

No de visszatérve rám. Végül jól esett a mozgás, kissé fáradtam csak el, persze a víz az szakadt rólam. A kondiba minden öltözőszekrény belsején van egy "bölcs gondolat". Az enyémen tegnap ez volt: 

Ez jó, és bölcs... Bárcsak tudnám, hogy valójában mit akarok... És most itt nem a mozgásra gondolok, sokkal inkább a munkámra. Azt hiszem ezen el kell gondolkodnom!

Megosztás a facebookon