by Janikovszky Éva

 

Megosztás a facebookon

avagy el vagyok átkozva a több napos pihenés ellen

Már régebben is megfigyeltem, ha szabadságra megyek vagy több napig nem kell(ene) semmit sem csinálnom, akkor valami biztos közbejön. Általában az szokott történni, hogy beáll a derekam és felkelni sem tudok, vagy kimegy a térdem. Most meg csak egy napig tudtam "élvezni" a négy napos hosszú hétvégét (hiszen a pénteki napot takarítással, főzéssel, mosással, stb. töltöttem). Szombaton már erősen kapart a torkom és úgy folyt az orrom, hogy fújni sem kellett, inkább csak folyamatosan zsebkendőt tartani elé.

 

Na de azért sem hagytam, hogy mindez elrontsa a hétvégét!

Hiszen szombaton volt a lányom 25. szülinapja. Törtem a fejem, hogy milyen tortát is csináljak neki, hiszen egészségmániás. Semmi plusz szénhidrát vagy cukor. Két éve még egy viszonylag szép oreo tortát készítettem, de a mostani egy ronda "túró-rudi" torta lett. Mert ebbe nincs semmi más, csak túró, méz, zabkorpa és 70%-os csoki. Ennyi. Ronda, de finom :)

 

 

Persze nem csak én köszöntöttem fel a negyed évszázados leányzót. A barátja egész napos (sőt egész hétvégés) programot csinált. Nagyon tetszik, hogy bár megtehetné, nem drága ajándékot vagyis valami tárgyat vesz, hanem élményekkel ajándékozza meg a lányom. Most úgy tervezték, hogy Szilvásváradra viszi, de az időjárás közbeszólt. Ezért inkább az Aquaworldben töltötték a napot, majd este a Citadellán.

És persze nem maradhatott el a lányom "új kedvence" sem, mert ezt vacsorázták:

 

És persze kapott szép virágokat, csokrokat és csokikat is.

 

 

 

 

Aztán a hosszú hétvége többi részét is igyekeztem úgy tölteni, hogy tudomást sem vettem arról, hogy nem vagyok valami jól. Annyit azért mindenkinek elmondtam, hogy nem puszilkodom, mert beteg vagyok... De ez azért látszott is, hiszen könnyezett a szemem, egyfolytában folyt az orrom, el volt dugulva a fülem, stb. Tehát a lányom jól érezte magát, jól sikerült a szülinapja, a fiam pedig este úgy döntött, hogy a barátaival elmegy Budapestre bulizni. Mi meg apával másnap (mivel még sem a lányunk, sem a fiunk nem ért haza) úgy döntöttünk, hogy felkerekedünk és meglátogatjuk a férjem családját. Irány Abádszalók.

Nagyon klassz volt az idő, kár hogy nagyon fújt a szél. A forgalom meglehetősen jó volt, vagyis alig volt autó az utakon. Amint odaértünk kiderült, hogy a család egyik fele Sarudon van, hiszen törpeharcsa fesztivál van, és az egyik csapatot ők alkotják. Autóba ültünk és már mentünk is. Soha nem jártam arra (áldottam az eszemet, hogy amikor a kocsit megvettük, akkor beruháztam egy GPS-re). Hamar odaértünk, a gáton történő parkolástól azért egy kicsit paráztam, de megoldottam azt is. Aztán kóstoltunk több féle törpeharcsát is. Az egyik különlegesség egy füstölés után sütött hal volt. Megmondom őszintén, nekem nem ízlett. A sógorék harcsapaprikást és sült halat készítettek, amivel egyébként harmadik helyet szereztek. 

 

Mi nem vártuk meg a fesztivál végét, a szigeten történő csokitojás keresést követően pár darab hallal hazaindultunk anyóshoz. Aztán kimentünk vele a temetőbe is apósom sírjához és még sok-sok ismerőssel találkoztunk. Gyorsan eltelt a hétvége.

Hazafelé jövet pedig a férjemtől olyan dicséretet kaptam, melyet nem is gondoltam hogy valaha is mondani fog. Azt mondta: meg kell hogy mondjam, nagyon jól vezetsz! Ez hatalmas dicséret, hiszen aki ismeri az tudja, hogy retteg a kocsiba, fél és többek között ezért sincs jogsija. De valamiért mellettem biztonságban érzi magát:) Még jó!!! Hát a felesége vagyok vagy mi! 

 

 

Megosztás a facebookon

Az van, hogy a mai napom már egy kissé túl lett tolva.

A reggeli értekezlet után nem sokkal csörgött a telefonom, hogy a főosztályvezető szeretne velem beszélni, ezért menjek fel hozzá. Pörgött az agyam, hogy mi lehet? Senki mást nem hívott, csak engem. A szobatársaim is kíváncsiak voltak, hogy már megint mi van? Már megint "előléptetnek"? Kissé paráztam, de mégis az volt az érzésem, hogy bármi is legyen amiért hívat, az csak jó lehet.

Mentem is amint tudtam, de mire felértem, már nem tudtam bejutni, mert addigra már interjúztatott. Visszamentem az irodába, mert a titkárnő azt ígérte, amint ismét mehetek, lecsörög nekem. Amint leértem az irodába a többiek már kérdezték is: na mi van??? Én meg semmit sem tudtam mondani, csak annyit, hogy az előszobáig jutottam, a nagyfőnökig nem! Aztán kb. másfél óra múlva, amikor már szinte el is felejtettem a dolgot, ismét hívott a nagyfőnök titkárnője. Felmentem, ismét bekopogtam és már a nagyfőnök várt. Nagyon cuki volt, fülig ért a szája. Ekkor már biztos voltam benne, hogy baj nem lehet. Nem is lett! És amint átadta az "ELISMERÉST", már bizony nekem is fülig ért a szám. Köszöngettem, amire csak annyit mondott, hogy "nem kell köszönni, hiszen ezért megdolgoztam! Megérdemlem!" És még két puszit is adott mellé. 

Nekem meg ugye azért ért fülig a szám, mert az elismerésben az állt, hogy a 25 évi közszolgálati jogviszony elismeréseként 7 számjegyű (igaz bruttó) összeget fogok kapni :))

 

Még alig örömködtem ki magamat, amikor kora délután az osztályvezető is benézett a szobánkba és kérte, hogy menjünk be hozzá az irodájába. 

Na és miért???

Mert kaptunk egy köszönő levelet a Miniszterelnökségről és nem mellékesen mellé még 25.000. Ft Erzsébet utalványt húsvétra. 

De ezt már úgy reagálták le a kollégák, hogy ez már túl sok lesz nekem egy napra:) 

Nekem meg csak az járt az eszembe, hogy 

 

 

Megosztás a facebookon

avagy hetente ünneplünk

Ma megint buli volt. Két kolléganő ünnepelte az 50. szülinapját. Na jó-jó, mondjuk inkább úgy, hogy elmúltak már 18 évesek :)

Itt az a szokás, hogy ilyenkor mi lepjük meg az ünnepelteket. Több fronton is. Először is mindig van valami "szívatás". 

Az egyik ünnepelt az egyik magas rangú főnök titkárnője. Nála az volt a kész átverés, (még a múlt héten a szülinapján) hogy a postás "hozott neki egy utánvételes csomagot, mintha azt külföldről rendelte volna".

Mindenki be volt avatva, kivéve az ünnepelt. Úgy véltük, hogy nem fog gyanús lenni, ha csomagot hoz neki, hiszen nap, mint nap neki viszi a leveleket. A csomag tartalma pedig egy ékszerszett volt, amit tőlünk kapott. Persze úgy volt megbeszélve, hogy a postás kéri az ékszer árát, mintha a kollegina rendelte volna, miközben a főnöke magából kikelve "leteremti" de amúgy rendesen, hogy "mit képzel, hogy a hivatalba, a munkahelyére rendel és munkaidőben ilyenekkel foglalkozik a munka helyett... bla, bla, bla!!!!" 

Mi pedig a folyosón az ajtó előtt álltunk és vártuk a pillanatot, hogy még azelőtt belépjünk a tűzijátékkal feldíszített kis tortával, mielőtt szegény "ünnepelt" elsírná magát...

A másik kollégának, szintén a születése napján, az volt a "meglepetése", hogy a reggeli értekezleten az a kolléga, aki látja a végrehajtás alá vont személyeket az értekezlet végén "nagy meglepetten bejelentette", hogy XY kolléganő tekintetében végrehajtás van folyamatban a 2014-es adóbevallásban közölt valótlan tények miatt. Szegény kolléganő meg ott ült összezuhanva és próbált magyarázkodni, hogy biztos a gyerek után járó adókedvezmény lehet, de ő úgy tudta, hogy még arra az évre járt... Mi meg már pukkadoztunk a nevetéstől, és a főnök is elé állt, mondván: Te sem úsztad meg a szülinapodat! De a kollégának még mindig nem esett le, hogy ez szívatás... Azt hitte, hogy azért mondja a főnök, mert "jó kis szülinapi ajándék, hogy végrehajtás lesz". Még kellett neki pár perc, mire a röhögésünkből rájött, hogy át lett verve. Nagyon cuki volt. Kár, hogy nem lett egyik "felköszöntés" sem megörökítve.

Szóval ma ezt a két kolléganőt köszöntöttük, most már tényleg. Sütivel, üdítővel és minden egyébbel, ami hozzátartozik. Én is sütöttem, egy tálca kávés sütit. 

 

És végül, minden jó, ha jó a vége... 

Ma kaptam új széket az irodába. Gerinctámasztós, nyakpárnás, a háttámla ergonómiailag formázott, a kartámasz is állítható és van benne hintafunkció. Bakker! Ez a hintafunkció szuper pihentető :) Mondjuk ha ügyfél lesz bent, nyilván nem használhatom, de ha nem lesz ügyfél... 

 

 

 

Megosztás a facebookon