Az van, hogy a blog sz@rakodik (lehet költözni kéne máshová, mert ez már nem az első eset, és mivel magamnak írom így szeretném sok év múlva is megtalálni). Szóval múlt héten is nekifogtam kétszer posztolni, de nem mentette el, én meg már nem igazán emlékszem, hogy mi is volt. Ez már az öregség...

Na mindegy, akkor arról ami eszembe jut.

Holnap megyek endokrinológushoz. Nagyon várom. Félek, hogy csalódás lesz az elvárásaim miatt. Mindegy. Egy próbát megér (meg legalább 14.000. Ft-ot), de a TSH eredményem miatt mindenképp szakember kell, csakúgy, mint a 100-as nyugalmi pulzusom miatt. Ráadásul vélhetően a kettő összefügg. És ha őszinte akarok lenni, akkor a mozgás is hiányzik már, de ilyen pulzussal mindenről le vagyok tiltva addig, amíg nem rendeződik vagy normalizálódik valamelyest. Annyit teszek azért, hogy ha csak tudok, akkor nem kocsival járok, hanem elővettem a biciklit.

Jaaaa, múlt héten még arról is akartam posztolni, hogy a piacon milyen "kincseket" találtunk. A lányomék pl. vettek egy ilyen kávégépet. Csak akkor nyílik így szét, ha használják, egyébként egy kör. Nagyon tetszik.

Az eredeti ár kevesebb, mint egy tizedéért. De vettek pl. márkás síbakancsot, jégkoronghoz koricipőt, és vadi új protektort is meg egyéb apróságokat.

Mondjuk ezek nem voltak olcsók, 16.000. Ft-ot fizettek az egészért, de a korit pár órán belül a Marketplac-n el is tudták adni 12.000-ért, a síbakancs ára 45-50 ezer körül van (azt lehet megtartják maguknak, még nem tudják) a protektor is kb. egy 20-ast ér, szóval jó vásárt csináltak.

A lányom egyébként ebbe nagyon jó. Megvesz pl. egy márkás pólót pár száz forintért, majd több ezerért eladja. Főleg a sícuccok mennek nagyon (gondolom azért, mert azok egyébként is nagyon drágák). Már a barátját is "megfertőzte" ezzel, Ő is rákapott a dologra.

A kávégép majd jó lesz az új konyhabútorukhoz. Bár nem az eredeti elképzelés szerinti lesz, mert megkapták az árajánlatot és úgy döntöttek, hogy inkább átbeszélik az asztalossal, hogy min lehetne változtatni, hogy olcsóbb legyen. Nem egy nagy konyháról beszélünk, de ezt az ajánlatot kapták:

 

Egyébként az asztalos a férjem jó barátja, szoktak egymásnak segíteni, szóval nem hatalmas átverésről van szó, hanem arról, hogy mindenféle extrát szerettek volna, ráadásul a kiválasztott színű alapanyag is kétszer annyiba kerül, mint egy hétköznapi választás, szóval most átbeszélik, hogy akkor mit is lehetne, hogy ne sokat változzon kinézetre az elképzelés, de azért a 2 millába beleférjenek. Mert az ajánlat nettó ár, tehát még rámegy az áfa is. És igen, lehetne számla nélkül is, de kell a számla egyéb okok miatt.

A fiam ezen a hétvégén már egyedül fog dolgozni az új munkahelyén. Úgy értem, hogy tényleg egyedül, nem lesz mellette senki, csak Ő. Ez fura neki, hiszen eddig egy nagy cégnél dolgozott, ahol mindig sokan voltak körülötte. Kissé tart tőle, de közben meg izgatottan várja is. Én biztos vagyok benne, hogy menni fog neki.

A férjemmel kivételesen most semmi extra nincs. Dolgozik, jól van és ha kést vesz a kezébe, azonnal szólok neki, hogy vigyázzon :)

Jaaaaa, nem tudom, hogy kit hogy viselt meg az óraállítás?

Én azt gondoltam, hogy engem aztán nem érint a dolog. De bizony észrevettem, hogy múlt vasárnap semmire való se voltam. A hat napos munkahét után vasárnapra még berakni egy óraállítást???  A férjem tüsténkedett (mondjuk Ő nem dolgozott szombaton), rendbe vágta az erkélyen lévő tárolót, kipakolt, selejtezett, takarított, stb., én meg néztem ki a fejemből. Mondtam is neki, hogy bocsi... :)

 

 

 

Megosztás a facebookon

Három hete írtam utoljára. Nos a hangulatom a sok borzalom ellenére továbbra is többnyire jó. Próbálom kizárni a tudatomból a háborút, meg mindazt ami vele jár.

Mi is történt 3 hét alatt otthon a családba?

A fiam munkanélküli lett, vagyis március 11-én dolgozott utoljára, 16-ig szólt a munkaszerződése, 17-én beprotezsáltam a volt kolléganőmhöz a munkaügyibe. Ez volt az első munkahelye és 8 évet húzott le. Persze attól, hogy hivatalosan munkanélküli, még dolgozik, a leendő munkahelyére jár be és tanulja a dolgokat. És ezt így lehet, tehát nem feketén csinálja, hiszen a munkanélküli mellett lehet napi bejelentéssel dolgozni. Elsejétől pedig be is lesz jelentve. 

A lányom barátja is munkanélküli :) Ez most ilyen hónap a családba. Ő április 7-én kezd az új helyen, de mikor szólt a korábbi munkahelyén a főnökének, hogy fel szeretne mondani, akkor a főnök megsértődött és azt mondta neki, hogy akkor másnap már be se menjen. Hát így történt, hogy Ő is munkanélküli lett. Nem bánta egy kicsit se, mert azóta (kb. 3 hete) már kétszer volt oda külföldön snowboardozni. A hosszú hétvégén Olaszországba mentek és mivel nem kellett haza sietnie, hogy hétfőn időbe beérjen a munkahelyére, így nem is vasárnap jöttek haza, hanem még ráhúztak egy keveset :) 

Aztán ugye otthon is el tudja tölteni még ezt a hátralévő 3 hetet, hiszen egy kertes háznál mindig van mit csinálni. Az udvarra ráfér egy alapos karbantartás az biztos. Most hétvégén volt náluk az asztalos, mert konyhabútort szeretnének csináltatni. Én komolyan mondom, hogy nem is értem ezeket az árakat. Egy konyhabútor 1,5-2 millió? Micsoda? Maradok én a panelba, bár ez a kijelentés biztos igénytelennek tűnik. 

A lányomnak 3 hét múlva lesz a 30. születésnapja. Még fogalmam sincs, hogy mit fog kapni. Próbáltam vele beszélgetni, hogy minek örülne, de nem lettem okosabb. Ő is az a fajta, aki jobban szeret mást ünnepelni és másnak örömet okozni. Valahogy azt nem olyan jól tűri, mikor Ő az ünnepelt. Éppen ennek is köszönhető, hogy nem terveztünk neki hatalmas meglepetésbulit, mert nem igazán szereti a meglepetéseket. A barátjával már jó ideje egyeztetünk, hogy mégis minek örülhetne? Felmerült egy fotós tanfolyam, de az egyelőre a munkája és a beosztása miatt mégse lett nyerő. Aztán szóba került, hogy már régóta szeretne egy kiskutyát, de aztán mégse azt kap, hiszen azt mégiscsak neki kellene kiválasztania vagy fordítva, a kutyának kéne a gazdit választani :) Most hétvégén már két opció maradt, ebben kellett volna tanácsot adnom. Portugál repülőjegy (nyáron mennének szörfözni) vagy valami értékesebb tárgyi ajándék? Egyelőre abba maradtunk, hogy talán az élmény maradandóbb, talán annak jobban fog örülni és hosszabb ideig fog rá emlékezni, mint egy tárgyra.

A férjem már két és fél hete dolgozik (végre), talán még táppénzt is fog kapni valamikor, hiszen mikor munkába állt, leadta az addig összegyűlt táppénzes papírjait, és áprilisba már fizetést is kap. Hallelujah :). 

Ja, megkaptam a Sberbanktól is a pénzemet amit nem vettem fel a számlámról. Nem sok pénz, de mégiscsak 7 számjegyű. Most nem tudom, hogy mit tegyek? Betegyem bankba vagy otthon tartsam, hogyha bármi történik akkor legyen amihez azonnal hozzáférek? Eddig soha nem jutott ilyen eszembe, de a jelenlegi helyzet na meg a kolléganőm ezen irányú folyamatos megnyilvánulása elgondolkodtat. 

Velem semmi extra egyébként. 

Hétfő van és szombaton is munkanap lesz... 

Megosztás a facebookon

Magam se értem, hogy miért, de valahogy kiegyensúlyozott vagyok. Pedig aztán most lenne miért aggódni...

Komolyan mondom, néha még lelkiismeret furdalásom is van egy kicsit, hogy miként lehetséges az, hogy a világ omlik össze körülöttem, de én mégis mintha mindezt nem fognám fel. (Lehet, hogy ez már az elbutulás?)

Még le se csengett a járvány, már itt a háború a szomszédba. Emberek menekülnek és vannak kilátástalan helyzetbe... Én ilyenkor mindig a híreket bújom, aggodalmaskodom, kombinálok, stb. De most nem. Nem igazán engedem be ezeket a dolgokat a fejembe, csak éppen annyira, amennyire szükséges.

Pl. nekem a Sberbanknál van számlám, oda érkezik a fizetésem, ott van némi megtakarításom. 

 

Más az én helyembe az elmúlt napokba, már lehet nagyon ideges lett volna e miatt, de nekem nem emelte meg a pulzusszámomat ez a dolog. Amikor a múlt héten kiderült, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát, vagy ahogy ők mondták, békefenntartó csapatokat küldtek... Nos akkor fogtam magam és egy nagyobb összeget átutaltam egy másik bankba lévő számlámra, amit magam se tudom, hogy miért nem szüntettem még meg, mert nem használtam már vagy 2-3 éve. Szóval mikor hétfőn reggel bejelentették, hogy a bank zárolta a számlákat, fizetni lehet ugyan a kártyákkal, de mást nem, én egy cseppet se lettem ideges. Talán az is jót tett, hogy a kolléganőm (szegény) nincs itt, táppénzen van, és így nem aggodalmaskodott, nem kellett egész nap azt hallgatnom, hogy jaj mi lesz? Elolvastam még korábban, hogy az OBA bizonyos összegig garantálja a kifizetést akkor is, ha bedől a bank. Ja, mondjuk az nem igaz, amit a sajtóba harsogtak, hogy automatából még lehetett pénzt kivenni, mert csak kíváncsiságból megpróbáltam hétfőn több banknál is, de vagy azt írta ki, hogy "túlléptem a napi limitet" - miközben nem is használtam a kártyát, vagy azt, hogy "a kért összeg nem áll rendelkezésre az automatában", vagy azt, hogy "technikai okból a pénzfelvét nem lehetséges". Na mindegy, volt kápém és a másik számlán is az átutalt összeg. Azokat sajnálom, akik nem voltak ilyen előrelátók, mert mától már a bankkártyával se lehet fizetni, sokan pórul jártak tankolásnál vagy vásárlásnál. Ha nincs olyan szerencséjük, mint nekem, akkor bizony lehet kölcsönkérni addig, amíg hozzájut a saját pénzéhez, remélhetőleg 10 napon belül. Mondjuk nem tudom, hogy a benzínkúton ilyenkor mi a teendő? Hívni valakit, aki fizet helyette? És ha az ország másik részén van valami okból? SZÍVÁS...

Aztán ami még nagyon meglepett, hogy mindez a bankos dolog 28-án derült ki, de a munkáltatóm, ahol pl. egy jövedelem igazoláshoz is kérelmet kell írnom az osztályvezetőmnek (indokolva), aki továbbküldi a főosztályvezetőnek, majd a titkárságról továbbküldik a bérügyi osztályra... Szóval egy kis sz@rság miatt is legalább 3 felesleges lépcső van beiktatva, nos ennél a cégnél, 28-án délután közvetlen a bérügyről hívott az ügyintéző, hogy a kialakult helyzetre tekintettel, ha van más számlám és kérem, akkor inkább oda utalnák a fizumat, mert hiába fizetnek, nem biztos, hogy meg fog érkezni a számlámra... És lám-lám, milyen jó, hogy van egy másik, nem igazán használt számlám... Már írtam is kérelmet, amit most nem kellett 3 plusz embert közbeiktatva kérni, hanem közvetlen küldhettem. Nos, mint mára kiderült ez bizony hasznos volt, mert a beérkező pénzeket fogadja a bank, de kivenni pénzt nem lehet továbbra se, majd 10 napon belül minden érintettet megkeresnek és 100.000. euróig kártalanítanak. 

Aztán otthon a lakás még mindig úgy néz ki, mint ahová a bomba becsapott, vagyis azért már konszolidálódik a helyzet, de még nem tökéletes. 

Szóval ugye mivel a férjem otthon volt kényszerpihenőn (táppénz), így addig nyafogtam, amíg neki nem fogott a festésnek. Lassan haladt, nagyon lassan. Mondjuk már kész a festés, de ami vele jár, abból van még hátra. De most ez se izgat, mert egy csomó felesleges dologtól tudtam így megszabadulni, selejteztem, mi mehet vissza és mi nem. A konyha kész, bár az étkezőasztalt le kell cserélni, mert a konyha átvariálása után nem igazán fér. Kisebb kell, lehetőleg olyan, ami bővíthető. A fiam szobája is felszabadult már, oda az előszobából lettek bepakolva a dolgok. A gardróbszekrény megszüntetésre került az előszobába, onnan is selejtezve lett. A legkisebb szoba, ami jelenleg ugye lakatlan, az is átvariálásra került. Ott még azért az ajtó mögött vannak dolgok, amik majd elpakolásra várnak, de ahhoz előbb egy mutatós komódot szeretnék venni a konyhába, mert az eddig használatos polcok megszüntetésre kerültek és biza amik eddig ott voltak, szóval azokat is el kell pakolni. 

A férjem múlt héten ment a 10. gyógytornára, onnan pedig a szakorvohoz, aki eldönti, hogy kell-e még további torna, vagy mehet dolgozni. Mikor rákérdeztem, azt mondta, hogy még 10 gyógytornát írtak ki neki. Nos akkor ideges lettem, mert azért húsvégit mégse kellene otthon lennie egy kis háztartási baleset miatt! De aztán később elárulta, hogy mehet dolgozni! Holnap kezd, az lesz neki idén az első munkanapja. Végre jövő hónapba már Ő is kap fizetést!

Aztán pl. itt van még az is, hogy a fiam tegnap felmondott. Egyik barátja szólt neki, hogy mehetne mellé dolgozni. Kipróbálta, tetszett neki. Mondjuk nem tartottam jó ötletnek, hogy éjszakás műszak után rögtön oda ment pihenés nélkül, de úgy tűnik, hogy a leendő főnökének meg tetszett, hogy ilyen elszánt. Mert bár többen jelentkeztek, mégiscsak Őt választotta. Szerintem kevesebb lesz a pénze, mert azért a jelenlegi munkahelyén nagyon jól keresett, de szerinte meg közel annyit meg tud itt is keresni, csak nem kell olyan rabszolgamunkát végeznie. Na majd kiderül. 

A kolléganőm sincs már múlt hét óta, mert az egyébként se túl jó egyészségi állapota még roszabb lett. Talán elindul kivizsgálatatni magát. Nem nagyon van más választása. Magától ugyan nem jelentkezik, de azért néha ráírok, hogy mi a helyzet, hogy van? Legutóbb még azt írta, hogy a helyzet változatlan. Ez elkeserít, mert félek, hogy valami nagy bajság fog kiderülni, de legalább már annak örülök, hogy elindult. Évek, évtizedek óta fennálltak a problémái, de mindig sikerült valamivel megmagyaráznia magának, hogy ezért, vagy azért. Tudom ez is gáz, de tök jól elvagyok egyedül a munkahelyen, még úgy is, hogy nyilván így több a munkám. 

Ja, aztán ott van még az is, hogy a lányom nem lett katona, aminek pillanatnyilag nagyon örülök! Ő nem annyira, mert még most is azt mondja, hogy komolyan gondolja és menne akár a határra is ha odavezénylik. Az irodai munkát ugye nem fogadta el, mert "be akart öltözni", de ott meg még nem találtak neki való beosztást. (Szerencsére).

Aztán tegnap kaptam egy levelet az önkormányzattól. Már tavaly is kaptam, csak akkor minusz 17.933 Ft. összegről szólt az egyenlegem. Fogtam hát magam akkor és befizettem. Erre tegnap kapok egy minusz 35.866. Ft-ról szóló egyenleget. Mint kiderült, megtévesztő az egyenleg, hiszen nem minuszba vagyok, hanem túlfizetésem van. De azért ez a számla alapján egy kicsit se volt egyértelmű, pedig nem tartom magam ennyire ostobának... De ezek szerint mégiscsak az vagyok! Mindenesetre ma visszaigényeltem a túlfizetést :)

 

De már az is eszembe jutott, hogy ez a nagy nyugalom ami rajtam van, talán mégse normális, és majd később jön ki, olyan poszttraumás dologként?

Megosztás a facebookon