Az elmúlt időszak

Az elmúlt két hétben hatszor kezdtem neki a blogba írni, de hiába, mert megint nem müködött, és nem engedte elmenteni...

Már nem igazán emlékszem, hogy akkor épp mi volt ami miatt nekifogtam, de bizonyára szerepelt benne az endokrinológus, meg a lányom szülinapjára való készülődés.

Az endokrinológus nagyon jó fej volt, személyesen jött ki elém és szólitott be a nevemen, a megbeszélt időpontban, illetve előtte 2-3 perccel. És igen, a 20 percet valóban rám szánta,  nem 5 perc alatt dobott ki a sztendert mondattal. Állított a gyógyszerelésemen is és javasolta a cink, szelén kúraszerű szedését is a napi 3000 egység D vitamin mellé. Majd 3 hónap múlva kiderül, hogy sikerül-e valamelyest normalizálni az eredményeimet?

A másik nagyobb dolog pedig a lányom 30. szülinapjára való készülődés volt.

Nos már biztos, hogy jól sikerült, mert túl vagyunk rajta és láttam a meglepődést, meghatódást és örömet a szemeiben. Pedig utálja a szülinapokat, legalábbis a sajátját, és nem szereti, ha őt ünneplik. Jobban szeret adni, mint kapni. 

Nagypénteken volt a szülinapja, amire bevállaltam, hogy két tortát is készítek neki. Nem ez volt az eredeti terv, de ez lett belőle. A barátja csinálta volna az epres sajttortát, de mivel ugye két héttel a szülinap előtt bevonult, így nem tudta bevállalni. Rendelni már nem volt idő, mert ahonnan hozni szoktuk a tortákat, ott sokkal előbb le kell adni a rendelést. Maradt hát az a verzió, hogy én csinálom. Igy is lett.

Aztán a másik dolog, hogy igyekeztünk titokba tartani a dolgot ezért nem árultuk el, hogy pénteken mire készülünk. Sőt, én még egy kicsit félre is vezettem a lányom. Irtam neki cseten, hogy "Szia! Tudom kicsit gáz, de nagy baj lenne, ha nem pénteken lennél megköszöntve? Tudod pénteken minden zárva van, a sültes tálat se vállalják akkor... Vasárnap? Vagy van valami programotok? Mentek valamerre?" Erre Ő: "Nem akarok semmit szülinapomra!" - mondom én, olyan ha a szülinapjáról van szó, mint az agressziv kismalac... :) Erre én: OK, értem... De ha csinálnék valamit saját kezüleg??? Erre Ő: azt lehet!

Nos ebben maradtunk!

A nagy nap reggelén persze felköszöntöttem és küldtem is neki egy képet, hogy lám-lám már meg is csináltam saját kezüleg a mindenmentes tortáját 

 

És amit én egyszer megigérek, azt meg is tartom. Szóval saját kezüleg csináltam neki ajándékot és tortákat is.

Közben ment az egyeztetés, hogy miként jutunk be hozzájuk, milyen indokkal viszi el rövid időre a barátja otthonról, hogy ne tünjön fel neki semmi, ki, hogyan, kivel és mikor érkezik. 

Minden szuperül sikerült. Délbe elindultak otthonról (a megbeszéltek szerint) a barátja telefonon jelezte ezt a férjemnek azzal a szöveggel, hogy bár most el kell menniük otthonról egy rövid időre, épp most indulnak, de délután majd elhozzák a sarokcsiszolót... :) - magyarul ez annyit jelentett, hogy indulhatunk, szabad a terep.

Addigra már elmentem anyukámért és a fiammal a férjemmel és anyuval együtt indultunk, hiszen a megbeszéltek szerint délre hozták hozzánk a két sültes tálat, amit szintén mi vittünk, a két tortával együtt. 

 

 

Arra is gondoltam, hogy lehet nincs 12 személyre evőeszközük, azt is csomagoltam, meg minden olyat ami szükséges lehet. Az eldobható asztalteritő, pohár és tányérok bár nem túl elegánsak, de nagyon praktikusak, most is ezt vittünk. 

Mire odaértünk a lányom barátnője már ott várt a kapuba, nemsokára megérkeztek a többiek is. Ki lettek osztva a feladatok, volt aki lufit fújt, volt aki a plafonra ragasztotta kétoldalú ragasztóval (mert így olyan, mintha héliumos lufik lennének), volt aki terített, stb. 

Én a férjemmel elszaladtam az öcsémékhez, akik közel laknak, mert a 6 személyes asztalhoz túl sokan voltunk. Az öcsémék bár elutaztak welnessezni, megbeszéltük, hogy miként tudok bejutni hozzájuk és egy asztalt és akár 8 széket is el tudok hozni. Igy is lett. Amint visszaértünk, a lányom barátjának az anyukája telefonált a fiataloknak (mert így lett megbeszélve a fiával), hogy ott van a kapu előtt, mert jött felköszönteni a lányomat, de zárva van a kapu, merre vannak? 

Nos ők addig kocsit mostak és elindultak Soltvadkertre fagyizni (persze ez csak az elterelő hadművelet volt). Valójában elindultak otthonról, hogy mi be tudjunk jutni és kész legyen a meglepetés, mire visszaérnek. Valóban elvitték a kocsit egy mosóba, aztán még mentek erre-arra (persze mivel minden üzlet zárva volt, így nem is volt olyan egyszerü). Aztán mivel "vissza kellett fordulniuk", hogy beengedjék a "vendéget", így lemondtak a fagyizásról. Egészen addig semmi sem volt gyanús a lányomnak, amíg az utcába be nem fordultak. Ott meglátta az autókat és állítólag csak ennyit mondott: na b@meg, jól beszop@ttatok :) - pedig egyébként eléggé visszafogott és nem beszél csúnyán, de valahogy most ez jött ki belőle :D

Aztán amint bejöttek felcsendült a szülinapi dal és megkapta az egyik tortát tüzijátékkal. Aztán jöttek az ajándékok. Láttam, hogy meghatódott, örült és tényleg meglepődött. Abszolút elhitte, hogy vasárnap lesz megköszöntve. 

Tőlem igéretemhez híven egy saját kézzel készitett ajándékot kapott. 

Ezt még előző nap a munkahelyen csináltam, mivel a kolléganőm elment szabadságra, így nem volt más választásom, mint a tortákat munka után megcsinálni, az ajándékot meg "ebédidőbe". Persze ahogy szokott lenni, egész nap, sőt talán egész héten se láttam a főnököt, persze pont akkor jött "kellemes ünnepeket" kívánni, mikor az ajándékkal bajlódtam. De nem csináltam belőle nagy ügyet, elmondtam neki, hogy nincs máskor erre időm. Mosolygott, és nagyon megdicsért, hogy milyen ügyes és kreativ vagyok. Azt mondta, hogy csak nyugodtan fejezzem be. De azért feltartott vagy 20 percig, mert addig cseverészett velem mindenféléről. 

A tortákon látszik ugyan, hogy nem cukrászdából valók, de nagyon finomak voltak: 

Ja, az egyik ugye EA7 - vagyis a lányom kedvenc márkája. Mondtam is neki, hogy ezt elő kellett rendelni, mert egyedi kiadás. 

 

 

Még egy projekt lett volna a szülinaphoz, de az nem sikerült. Egy 30-as sebességkorlátozó táblát szerettünk volna szerezni. Nos a lopás nem volt opció, próbáltunk ismerőst találni a cégnél, ahonnan lehetett volna venni, de azt mondták, hogy nem olyan egyszerü, és mivel már nem volt időnk, így alternativ megoldást találtam. Vettem partykellék boltba egy 30-as táblát (kartonból) és egy partfisnyélre szereltem fel, aztán kitettük a lufik mellé a kapuhoz. 

 

Szóval ez is pipa.

Bár a lányom nem szereti se a szülinapot, se a meglepetést, most mégis mind a kettőt megkapta és BOLDOG volt! 

Soha rosszabb szülinapot! És a tortát és minden mást is szivesen vállalok, ha azt látom, hogy örömet tudok vele okozni.

Happy birthday Barby! 

Ajánló
Kommentek
  1. Én