3 nap szabadság, de 10 nap pihenés :)

A munkahelyen átalakítás van. Parkettáznak. Ez azzal jár, hogy a folyosó egyik oldalán kiürítik az irodákat, parkettáznak, majd ha kész akkor visszapakolnak és kiürítik a másik oldalt, stb.

Ennek köszönhetően fel lett ajánlva, hogy aki csak tud, menjen szabadságra. Úgy tűnik, hogy mindenki kivette már nyáron szinte az összes szabadságát és már csak az ünnepekre tartogatott napok vannak, mert rajtam kívül senki se megy szabadságra, hanem valahogy próbálnak munkaállomásokat kialakítani minden kicsit is alkalmas helyen... Kivéve engem, mert bizony nekem még vannak plusz napjaim. Ráadásul ugye van még két napom amit lecsúsztathatok a pályaválasztási kiállításon való részvételem miatt és hát jövő csütörtökön képzésre is megyek. Így alakult, hogy csak 3 nap szabadságot kellett kivennem az átalakítás ideje alatt, de 10 napig leszek itthon :) Na jó, abból egy nap képzés... 

Terveim azok persze vannak, de hogy mi lesz belőle....

Természetesen egyik terv az ünnepek előtti nagytakarítás, aztán az uszoda is a tervek között szerepel. Ebben a hideg időben már el is képzeltem amint szaunázok, gőzfürdőzök és nem hagyom majd ki a jakuzzit és a többi élményelemet se.

A mozgásra is oda kellene figyelnem, most akár nap közben is el tudok menni a kondiba. Nagyon jó lenne, ha minden nap rá tudnám venni magam. Persze amikor itthon leszünk, mert már a férjem is tervezi, hogy mikor utazzunk Abádszalókra, ha már úgyis ráérek... 

Persze a kocsi téliesítése is folyamatban van, hiszen a héten megbeszéltem az öcsémmel, hogy amint lesz egy kis ideje, akkor bizony ideje lenne felszerelni a téli gumikat.

Ráadásul a kicsi kocsim kilométer számlálója is átlépte a 100.000 km-t, ami azt jelenti, hogy olajcsere is szükséges. Persze ezt nem magamtól tudom, hanem onnan, hogy kiírja a műszerfalra :) 

 

Nincs semmi baj

Imádom, ha a negatív dolgok pozitívra változnak. Ezért választottam ezt a címet. Ugyanis ez a három "negatív" szó, vagyis a NINCS - a SEMMI - és a BAJ, külön-külön nem jól hangzik...

NINCS

SEMMI

BAJ

De így egybe azért már teljesen más. És most ez valahogy jellemző rám. Mert úgy érzem, tapasztalom, hogy körülöttem a rossz dolgok, problémák valahogy megoldódnak maguktól, ráadásul úgy, hogy még én jövök ki jól, plusz  még szerencsém is van.

Kissé félek, hogy ez a szerencse-dömping egyszer csak véget ér, és az bizony nem lenne jó. De igyekszem pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, mindig, minden körülmények között. Ja! A főnököm a múlt héten beszélni akart velem... Az volt a kérdése, hogy miért mosolygok állandóan??? Feltűnt neki. De miért érezte úgy, hogy ezt meg kell kérdezni? Nem ez lenne a normális??? Lehet azért, mert Ő bizony nem sokat mosolyog. De én nem hagytam bizonytalanságba, hanem elárultam neki a nagy titkot: azért mosolygok sokat, mert: "jól érzem magam köztetek, és imádok itt dolgozni!" Lehet, hogy Ő nem így van ezzel...

A héten egyébként akadt jó pár komoly gondom is a munkám során, volt probléma is bőven, akadt fellebbezés, és egyéb olyan jellegű nehézség, mely miatt a vállalati jogászt kellett megkeresnem. De mindössze egy éjszakát forgolódtam miattuk, amint elengedtem a görcsös megoldani akarást, (úgy gondoltam, lesz ami lesz) másnapra megoldódott mind. Ráadásul még én jöttem ki jól a dolgokból, sőőőőőőőt még némely ügyfél tartozott nekem köszönettel :) 

Azt hiszem továbbra is, hogy a munka olyan, mint a házasság. Ha nem megy, nem kell erőltetni, ha meg jó, akkor ki kell élvezni minden percét.

Én úgy érzem, hogy a jelenlegi munkám "jó házasság", viszont az előző az egy mérgező kapcsolat volt, és talán már korábban "válnom" kellett volna. De ha korábban váltok, akkor vélhetően nem ide kerülök, és lehet még mindig nem lennék a helyemen :)

Örülök, hogy így alakult. Korábban nem hittem benne, de most már életfilozófiám:

A kisebb néha jobb

(rossz az, aki rosszra gondol...)

Semmi extra, csak ma reggel jó sokan elkéstek a munkából, akik arra járnak amerre én. Hogy miért? Mert egy kamion olyan helyre ment be (gps segítségével) ahonnan mozdulni se tudott. A legszebb a dologba, hogy a nagykörút és a kiskörút közötti utcáról van szó, ahol csupán itt lehet átmenni abba az irányba, amerre tartottam. Nos előttem már sokan anyáztak, főleg mert az útakadály miatt kénytelenek voltak kerülni, ráadásul nyilván a kiskörút is beáll e miatt. 

Na de én!!! Én bizony megoldottam a dolgot kerülés nélkül, még úgy is ha nem feltétlen minden szabálynak megfelelően. Mert az én kicsi kocsimmal bizony el tudtam menni a kamion mellett (bár nem az úttesten). 

Lehet most először érezte azt néhány nagy autó vezetője, hogy a kisebb néha jobb :) 

Ki ölte meg a séfet?

avagy soha rosszabb hétvégét.

Pedig pénteken nem is indult olyan jól... Úgy volt, hogy a férjem elutazik a családjához, de már délelőtt hívott, hogy nem megy, mert lázas és rosszul érzi magát. Akinek volt már a háztartásában "náthás, beteg férfi" az pontosan át tudja érezni a helyzetemet... Amikor egy férfinátha miatt a teremtés koronája haldoklik... Nos azt a nőnek is túl kell élni. De én túlélésbe (is) jó vagyok. Bármilyen beteg is volt, én bizony elmentem Stand-up comedy-t nézni. És bíz jól szórakoztam, bármennyire is negatív ez rám nézve, de javamra legyen mondva, hogy a nagy beteg is túlélte. 

Aztán szombaton megcsináltam a vizsgákat, melyekről már meg is érkeztek a tanúsítványok elektronikusan. És a közigazgatási tanulmányom egyik záró részét is sikeresen vettem (vagy legalább is beküldtem a napokig szerkesztett összefoglaló kérdésre adott válaszomat).

A piacon pedig 600 Ft-ért megvenni a JBL Charge 2 bluetotth hangszórót, felér egy tombola főnyereménnyel.

És a nyerő szériámnak úgy tűnik még nincs vége, mert bár nem vettem komolyan, de hozzászóltam a facebook-on egy játékfelhíváshoz, és mit látok??? Hát bizony nyertem! Pedig csak azért kommenteltem, mert szerintem szánalmas volt a többi hozzászólás és egy kicsit poénosra akartam venni. Aztán láttam, hogy a nyereményjátékot szervezőnek is tetszett a válaszom, de nem tulajdonítottam neki jelentőséget. 

Ez volt a feladat: Melyik szakács tette a fazékba és főzte meg a chéfet?

Nem is tudom hogy került az oldalamra a feladat. Talán valamelyik ismerősöm is hozzászólt...?

Ami megragadta a figyelmemet, az a feladat morbid mivolta volt. Először visszatetszést keltett bennem, de aztán amint a hozzászólásokat láttam azt éreztem, hogy olyan uncsik..., mert mind arról győzködte a feladat íróját, hogy a bal ezért, vagy a jobb azért... De én tudom (mert sok tavaszt megértem már),  hogy nincs jó válasz, pont úgy, ahogy rossz sincs. Ilyen feladatoknál nem az a lényeg, hogy bal vagy jobb, hanem a kreativitás. Szóval fogtam magam és elkezdtem pötyögni gondolkodás nélkül, és a végén nyomtam egy entert.

Én ezt írtam a kép alá: Szerintem igazi team munka volt  Megérte befektetni a csapatépítésbe és a hatékony problémamegoldási stratégiák elsajátításába... Mivel mindkettő elég "vézna" így nehéz lett volna egyedül felemelni a séffel teli edényt a tűzhelyre, ráadásul egyikük mellett sincs még megpucolva se krumpli, se répa, miközben látszólag a séffel teli edény már gőzöl. Tehát annak a felhelyezése történt először. Csak mellesleg... Tudom, hogy munkaerő hiány van meg minden, de a zöldség pucolás nem a konyhai kisegítő dolga???? Ő hol van?   Szóval a lényeg, hogy ezzel a pár sorral nyertem egy általam választott óriás pizzát.

Remélem a jó szériám kitart sokáig :)

 

 

 

Okoska: Okos, okosabb, de kinek jó ez?

Avagy minek ez a sok tudás???

Nem elég hogy "beiskoláztak" a Közszolgálati Egyetemre, de az elkövetkező két hónapban a félév teljesítése mellet 6 egyéb "tanfolyamot" is teljesítenem kell. (Szerencsére e-learning.) De minek??? Teljesen feleslegesnek tartom, hiszen nincs ezekre a tanulandó dolgokra szükségem, ráadásul sokkal jobban el tudnám tölteni mással is az időmet. Főleg mivel ismét beruháztam egy kondibérletre és azt hiszem work energy edzésre is fogok vele járni, hiszen csupán 400 Ft-ot kell pluszba ráfizetnem a kondibérletre, ha ilyenre szeretnék menni. Megnéztem, tetszett, szerintem menni fogok. 

De a helyett, hogy ezzel tölteném az időmet, most ezek várnak rám: 

Adatvédelem, információ-szabadság; A közigazgatás központi szervei; Megújult munkajogi szabályozás; Ügyfélkapcsolatok, ügyfélelégedettség" és még egy pár hasonló finomság. 

Ráadásul mindez most szakadt a nyakamba, mert pár napja derült ki, hogy a "kötelezően ajánlott" 22 pontos képzés mégsem indul el, pedig felhívták a figyelmünket, hogy az Alaptörvény értékei tantárgyat kötelező lesz megcsinálni. Nem örültem neki, de mit lehet tenni, mégiscsak 22 pont, tehát felvettem.

De most nem indul mégsem, ezért kénytelen voltam 22 pontnak megfelelő más képzést keresni. Csakhogy nem ilyen egyszerű ez, mert amik számításba jöhettek, azok 4-6 pontosak csupán. Így történt, hogy egy képzés helyett 5 lett és még volt egy 16 pontos is, ami úgy néz ki marad. Mit is mondhatnék: remek!

 

Igazából bármit fel lehet venni, de amit engedett a rendszer abból csupán 1 olyan van, amihez azt hiszem abszolút értek, ez pedig nem más, mint a gyermekvédelem. Még akkor is, ha nem abban dologzok és azt hiszem már soha többé nem is szeretnék arra a területre visszatérni. De azért egy kis sikerélményt adott, hogy 4 pontért találtam egy ifjúság- és gyermekvédelmi képzést. Megmondom őszintén meg se hallgattam az előadás anyagát, csak végigpörgettem a videó anyagot, közben a kérdésekre csípőből tudtam a választ, mert úgy enged csak tovább a rendszer ha ezeket megválaszoljuk helyesen, és a tananyagot sem olvastam el. Nem meglepő (legalább is számomra) de elsőre, csont nélkül sikerült a vizsgám.

Ma pedig megcsináltam az adatvédelmi vizsgát is. Az is sikerült, de azzal már többet bajlódtam. A többi marad jövő hónapra, mert már csak arra a kurzusra volt hely.

És most, hogy levizsgáztam, nem tudom miként de a tananyagok keresgélése közben előbukkant a hallgatói fogadalmam is. Tudom nem szabad ilyen írni, de olyan izé...) (Főleg a vége...)

Én "Okoska" fogadom, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem hallgatójaként Magyarország Alaptörvényét, jogszabályait és az Egyetem belső szabályzatait megtartom, tanulmányi kötelezettségeimnek legjobb tudásom szerint, tisztességesen eleget teszek. Az Egyetem hagyományait és jó hírnevét megőrzöm, mindenkor az Egyetem hallgatójához méltó magatartást tanúsítok. Vezetőim, oktatóim, hallgatótársaim és az Egyetem dolgozói iránt mindenkor tisztelettudó magatartást tanúsítok. Kitartó szorgalommal és példamutató fegyelemmel arra törekszem,  hogy az oktatott ismereteket elsajátítsam, sokoldalú és magasan képzett szakemberré váljak, tudásomat Magyarország és a köz szolgálatába állítsam, a jog és az igazság védelmére, Hazám és nemzetem javára fordítsam.

Szóval kitartó szorgalommal és példamutató fegyelemmel...

De a kötelesség mellett azért ma is hódoltam a szenvedélyemnek. Kimentem a piacra. És nem is hiába...

Nem tudom említettem-e, hogy a fiam JBL bluetooth lejátszóját eltulajdonították, amikor még egy hetes sem volt. Nos azt kb. két hónapja 30-40 ezer Ft közötti áron vásárolta a Média Markba. Én meg ma megyek a piacon, pont azon gondolkozva, hogy milyen jó lenne ha valami hasonlót találnák jó árba... Amint így morfondíroztam, egyszer csak meglátok egy majdnem megszólalásig hasonlót. Kézbe vettem, nézegettem. Az eladó meg a többi áruját próbálta rám tukmálni, főleg bőr bokacsizmát (ami egyébként nagyon tetszett, csak hát magas volt a sarka, és tudom, hogy nem tudnám használni, meg egy nagyon klassz Lacoste férfi cipőt, ami szintén nagyon jó vásár lett volna, de 46-os volt, és akkora lábon egyik fiú se él nálunk.) Szóval igyekeztem meggyőzni, hogy azok nem érdekelnek, de ez a "hangszóró" ez érdekelne, ha olcsón adja... Azt mondta, 600 Ft. MICSODA??? Ja, szóval nem működik... Erre Ő: miért ne működne??? Nagyon csodálkoztam, és amíg megpróbáltam bekapcsolni, addig teljes hitetlenkedve megkérdeztem, hogy a töltője biztos nincs meg, ugye? Erre kotorászott egy kicsit, és megtalálta azt is! Ismét megkérdeztem, mert elég hihetetlennek tűnt az ár, hogy így töltővel együtt mennyiért adja? A válasz továbbra is: 600 Ft, azaz hatszáz forint. Egyszerűen nem hittem a szememnek és a fülemnek, főleg mivel sikerült is bekapcsolni a szerkezetet. Egyszerűen úgy éreztem, hogy ennyi pénzért olyan, mintha nem venném, hanem lopnám...

Mondjuk itthon át kellett takarítani egy kicsit, de most úgy néz ki, mintha új lenne. És a legjobb, hogy megmutattuk egy ismerősnek is aki ért hozzá és bizony nem reprika, bár ennyi pénzért egy szavam se lehetett volna, ha "koppintás", de "original" :) Aztán még mielőtt hazajöttem az is eszembe jutott, ha már ilyen jó napom van, hogy csak úgy gondolok valamire és az teljesül, hát vettem lottót is :) - nos ez nem jött be... vagyis nem nyertem a lottón.

A kutyát is megajándékoztam két bontatlan doboz Slazenger teniszlabdával 500 Ft-ért, és magamnak pedig egy ezresét egy ilyen csodát vettem: Kerámia bevonatos ROYALTY LINE SWITZERLAND 24 cm-es serpenyő fedővel. Zsír új, nem kell sikálni, dobozában volt. 

És nem utolsó sorban szintén a JBL-es pasinál vettem egy adidas sporttáskát is. Nem mintha nem lenne...., de mégis... ennek küön cipőtartó része is van az alján.

 

És mennyi volt??? Csupán ötszáz forint. Még a hülyének is megéri, hát még nekem! Nem? De! Na ugye!

Ja, és azt még nem is mondtam, hogy tegnap este "csajos" estét tartottunk, és a lányommal valamint anyukámmal szétröhögtük magunkat, mert erre az előadásra ültünk be:

Én nagyon szeretek nevetni, mostanában talán még többet és gyakrabban teszem ezt, mint korábban. Ezt az utóbbi egy évben vettem észre, és ezért is imádom a mostani munkatársaimat, közüllük is leginkább a szobatársaimat, mert annyira jó csapat vagyunk, nem telik úgy el nap, hogy ne röhögnénk legalább egyszer egy jó ízűt. Ezért továbbra is úgy gondolom, hogy ha azért ilyen "fontos dolgokat" kell tanulnom, mint fent említettem, nem bánom, mert a véleményem nem változott. Ha ez az ára, hogy köztük dolgozzak, ám legyen!

 

 

 

Laza hét

avagy néha ilyen is kell...

Múlt héten szabadságon voltam, aztán hétfőn egy nap munka után, (munka után???) kedden már megint nem mentem dolgozni. Hétfőn valahogy nem pörögtem fel eléggé, hiszen nem sok ügyfél volt, de mégsem tudtam eltüntetni az egy hét alatt összegyűlt kupacot az asztalomról. Mondjuk ez még péntekre sem sikerült, erre nem vagyok büszke. Szeretem ha rendbe vannak a dolgaim, de valahogy a héten nem voltam élmunkás. Na majd a jövő héten :) 

Kedden képzésre mentem, tehát ismét nem dolgoztam. Szerdán pedig dolgoztam ugyan, csak nem az irodába, mert egy nagy autóipari céggel közösen toboroztuk az ügyfeleket egy közeli településen. 

Csütörtökön is előttem volt a lehetőség, hogy igazoltan "lógjak", de már komolyan mondom, hogy nem volt hozzá képem. Ezen a napon volt ugyanis az "összetartás napja", melyen az egész megyéből jönnek a kollégák. Tök jó buli, van work energy, sárkányhajó, petang, szkander, foci, tollas, társasjáték, kézműveskedés és még ezer féle dolog, miközben hatalmas bográcsokban főzik az ebédet. De őszintén nem volt már pofám hozzá, hogy ennyi "lógás" után megint lazítsak egy napot. De ettől még szuper nap volt, hiszen munka után talliztunk a volt munkatársakkal. Imádom ezeket az összeüléseket. Töménytelen pletyi és nagy röhögések, ráadásul a Frei kávézóban...

Aztán még éjszakára egy kis "mekis szemetet" is magunkba tömtünk. Mondjuk én meg sem tudom mondani, hogy ez előtt hány éve ettem ilyet utoljára. 

Aztán eljött a hét utolsó munkanapja. Mondjuk mivel nem sokat dolgoztam érdemben a héten, a felgyülemlett papírhalmot igyekeztem eltüntetni, de nem értem a végére. A tértivevények maradtak jövő hétre csak úgy, mint a jogerősítés, a lezárt akták irattározása, a közvetítői lapok visszaírása, stb. Szóval a héten nem voltam a munka hőse :) De ez is belefér néha. Szerintem az elmúlt egy évben a héten lazsáltam a legtöbbet. Nyilván tisztában vagyok vele, hogy nekem kell bepótolni és nem húzhatom sokáig. De olyan jó volt megengedni magamnak :) És itt még nem ért véget a péntek, mert a férjem még délelőtt felhívott, hogy ma nem kell főznöm, mert egy ismerősének segített, akinek étterme van és grátisz kapunk egy kétszemélyes tálat. Felhívtam a figyelmét, hogy én ma is Frei kávézóba töltöm a délutánomat, tehát eszem ágába se volt főzni, de azért örülök a dolognak és majd igyekszem haza, hogy lehetőleg még meleg legyen a vacsi :) 

A Freibe pénteken is nagyon jól éreztem magam. Úgy szeretem az ilyen beülős, beszélgetős szabadidőt. Bár csak sűrűbben lenne ilyen. Mondjuk a heti kettő az nem rossz :) Aztán apa 6 órakor már rám csörgött, hogy "kihűl a vacsi" és menjek már haza, de ez engem nem tartott attól vissza, hogy még maradjak és beszélgessek :) Aztán mikor már többször csörgött, akkor abba maradtunk hogy nem veszi le a fóliát és én meg cserébe majd igyekszem :) 

Ezzel várt haza: 

Bár elvileg kétszemélyes tál volt és mi hárman ettük, még így is maradt belőle bőven. Nem is baj, hiszen apával kettesbe szombaton ismét Abádszalókra utaztunk, a gyerkőcnek meg maradt főtt étel. Indulás előtt (természetesen) kiszaladtam még a piacra (ócskapiac). Felbuzdulva a tegnapi tálon, vettem otthonra is fatálakat. Egy nagyot és három kicsit. És az egészért összesen fizettem 1200 Ft-ot. Még a hülyének is megéri... Hát még nekem :)

Aztán szerelői vénámat is megcsillogtattam, mert kicseréltem a hátsó világítás rossz égőjét. Persze úgy, hogy én vettem meg hozzá az izzót is tök egyedül. A két izzó került 299 Ft-ba, és tényleg olyat vettem amilyet kellett és kicserélni is gyerekjáték volt. Ügyes vagyok, meg vagyok elégedve magammal :) 

Szóval elmentünk rokonlátogatóba Abádszalókra, de mire odaértünk olyan görcsös fejfájásom lett, hogy hiába hívtak vitorlázni, kénytelen voltam "begyógyszerezni" magam és lefeküdni egy fél órácskára. Pedig jó buli lett volna, hiszen gyönyörű idő volt és egyébként nem sokszor adatik meg, hogy vitorlázhasson az ember...

Délután a sógornőm főzött, csak oda kellett ülni az asztalhoz, aztán este pedig együtt mentünk el a másik sógornőmék vendéglátó egységébe. Mondjuk én aztán semmit, de semmit nem ittam, de ez nem tartott attól vissza, hogy jól érezzem magam.

Vasárnap reggel korán indultunk hazafelé, hiszen azért itthon is van mit csinálni. Főleg mivel egyetlen leánygyermekem péntek óta Szlovákiában van rafftingolni, és ma fog hazajönni. Remélem minden OK velük, és jól is érzik magukat. Az biztos, hogy vizesek lesznek (így vagy úgy) :)