Hosszú hét volt...

Ezen a héten ért véget a 90 napos életmód club.

Kedden megvolt a hivatalos mérés és elkészültek az előtte-utána képek "utána" része is. Sajnos egyelőre a képek még számunkra se publikusak. Ma írt egy üzenetet Bence a fotós, és türelmünket kérte: "Hogy elejét vegyem a kérdésáradatnak, az előtte-utána képeken már gőzerővel dolgozok, 7/24-ben. Mivel a jövő héten már indul a Strand Forma | 2018 megígérni nem tudom, hogy addig az összes képpel végzek, kérlek legyetek türelemmel  A pow3rd velem van, és szerkesztek, mint egy gép."

Mit tehetünk? Várunk!

A hivatalos testösszetétel-elemzés is megvolt Inbody géppel. Így hivatalos papírom is van róla, hogy az elmúlt 90 nap alatt 10 kiló 10 dekát fogytam úgy, hogy közben egy kis izmot is építettem és a fogyás, CSAK ZSÍRBÓL történt!!!

Egy csoportkép azért készült, bár igencsak megfogyatkozott a csapat... Nem csak kilókba, hanem létszámba is. Jó néhányan már egy ideje nem jártak edzeni sem és az utolsó közös eseményre se jöttek el. Végül Kecskeméten ennyien végeztünk: 

A kollégáim észreveszik a fogyást és dicsérnek is. Még az osztályvezető is azt mondta, hogy irigyel, irigyli a mínusz 10 kilómat... Tette ezt a közbe, hogy körbekínálta az osztályt fornettis pogácsával, amiből egyedül én nem ettem :D 

A héten egyébként nagyon sokat dolgoztunk, nem csak azért, mert 6 munkanap volt, hanem azért is, mert állásbörzére készültünk. Sok előmunka, felkészülés, stb. előzte meg, de végül nagyon sikeres volt, nem hiába dolgoztunk az előző hetekbe, hiszen nagyon sok érdeklődő volt, aki sok-sok állásra és képzésre is jelentkezett.

Én szerencsére nyugis munkát kaptam: 

Majd a sok-sok elégedett munkáltató, munkavállaló és főnökség elismerését követően készült egy csoport kép is a "csipet-csapatról".

A sok-sok munka mellett nekem valamivel könnyebb volt a hét, hiszen csütörtökön képzésen voltam, pénteken az állásbörzén egy nyugis szobába vártam a közvetítői lapot kérő ügyfeleket (nem szakadtam meg), aztán ma pedig az egyik munkáltatóhoz mentem kapcsolatépítésre:

Közben a célfadattal is haladok, ami azért hasznos, mert jövő héten végezni kell vele. Sok-sok meló és olyan excel tudás kell(ene) hozzá, mely nekem azért hiányos, ezért nem haladok olyan gyorsan, de a cél lebeg a szemem előtt, és ha kell, akkor minden nap túlórázok a jövő héten. Na jó, nem minden nap, mert péntekre programom van. A túlóra miatt a kondit is át kell variálnom. Most az a terv, hogy jövő héttől biciklivel járok dolgozni, és reggel 6-kor már az edzőterembe kezdek, aztán gyors zuhanyzás után a konditeremtől csak áttekerek az alig pár száz méterre lévő munkahelyemre. Így nem leszek leizzadva a reggeli biciklizéstől. 

Közben csinálom a közig tanulmányokat is, hetente 2-3 dolgozatot is meg kell csinálni, és ahogy közeledünk a végéhez, annál inkább nehezülnek a feladatok. De ezt is megoldom :) Június végén lesz a diplomavédés. 

Szóval jelenleg egy csöppet sem unatkozom, sőőőőőőőőőt... de élvezem!

Egy újabb pörgős hét

vizsga vizsga hátán és sok-sok meló...

Hétfőre ígértem fényképeket, de az illetékes aki fényképezett még mindig nem töltötte fel azokat közös használatra. Így csak párat találtam az "apáca-showról" és az készülődésről.

Íme:

No de nem csak móka és kacagás az élet...

Ma pl. két vizsga is volt a munkahelyen. Egyik egy házi-vizsga, mely az aktuális törvényi tudásunkat hivatott vizsgálni. A másik pedig egy kötelező pontszerzéses.

Mit mondjak no! Már napok óta azon ment a vita, hogy ki ülhet mellénk. Valamiért mindenki azt hiszi, hogy mi (vagyis a 3-as szoba ügyintézői) vagyunk a legjobbak, mi mindent tudunk és még ráadásul segítünk, súgunk, úgy írunk, hogy aki közel van, az is jól megoldja a vizsgát. 

 

Nos végül nem csalódtak, mert tényleg így lett. Büszke vagyok magamra, még én se gondoltam, hogy ilyen perfekt leszek Ákr.- ből. De egyszerűen zseni voltam :) Mondjuk az utolsó kérdésnél már nem szóról-szóra idéztem a törvény szövegét, de csak azért, mert ugye a túl okos beosztott az mindig "gyanús". Ezért lehet nem 100% lesz az eredmény, csak 98. De egye fene...

Aztán következett a pontszerzős vizsga, ami mindenkinek kötelező. Persze segítünk egymásnak, kalákába oldjuk meg. Így nem is kérdés, hogy mindenkinek sikerült. Azt hiszem a legrosszabb eredmény is talán a megszerezhető 22 pontból 18 lett, ami sikeres vizsgát jelent. 

Ennyit a munkáról.

Áttérve egy kicsit az életmódváltásomra...

Jövő héten véget ér a felügyeleti szakasz. Ez azt jelenti, hogy letelik a 12 hét, ami alatt el kell(ett) sajátítani azokat a dolgokat, melyeket ha továbbra is tartunk, akkor további eredmények is várhatóak. Ez a kép még az első napon készült:

Ez pedig az utolsó közös edzésen:

Kissé megfogyatkozott a csapat...

Persze aki csak ad-hoc jelleggel gondolta, hogy tartja a diétát és a mozgást majd elengedi a gyeplőt, az szerintem duplán rosszul jár. Nekem az elmúlt 11 és fél hét alatt majdnem 10 kilót sikerült leadnom. Ez szerintem jó, hiszen ha figyelembe veszem, hogy a 8. héten megállt a fogyás és akár mit csináltam 3 hétig egy grammot sem mozdult a mérleg mutatója, szóval ahhoz képest szuper. Ráadásul ugye, öreg vagyok..., beteg vagyok..., szóval ennyi fogyás is dicséretes! Akik ritkán látnak azok észreveszik, de nekem azért még van mit dolgozni ezen a téren is. Az egészséges étkezésre teljesen ráállt az agyam és a három óránkénti evés se okoz már gondot. Az mondjuk jó, hogy nemcsak itthon, de a munkahelyen is támogatnak és az egyik szobatársam is csatlakozott hozzám. Mondjuk nem mozgás terén, de étkezés szempontjából. Így azért könnyebb. 

A munkahelyen pedig olyan megtiszteltetés ért, hogy kaptam célfeladatot, melyet ha megcsinálok (persze ez nem is kérdés), akkor valamivel több, mint egy havi béremnek megfelelő pénz üti majd a markomat. Mondjuk valóban dolgozni kell vele, és munkaidőn túl, de akkor is. Vehetem úgy, hogy 13. havi fizetés :) 

 

A lányom még mindig itthon lakik, pedig ugye decemberben, majd február végén lett volna a lakás átadás, de a kivitelező természetesen nem készült el. De végre tegnap már telefonált az ügyvéd, hogy jövő hét kedden alá lehet írni a papírokat. Persze ez még nem azt jelenti, hogy költöznek, hiszen még ezután bútorozzák be a lakást, csináltatják a konyhabútort, stb. Szóval kb. nyáron ürül meg a szobája. Remélem addigra a több szekrényre való ruhájának nagy részét is el tudja adni, vagy legalább elhordja adományba. Az biztos, hogy nagy selejtezést tervezek még addig is, már alig várom, hogy tavaszi lomtalanítás legyen.

A család férfi tagjai élik mindennapi életüket, dolgoznak majd itthon ki vannak szolgálva és ennyi nekik elég. Próbáltam rávenni a férjemet is, hogy jöjjön velem kondiba (persze egyébként is fizikai munkát végez, de azért ráférne) és a fiamat is győzködtem, de csak addig jutottam velük, hogy tervezik a dolgot, de a megvalósításig nem jutnak. 

A lányomnak egyébként vasárnap lesz a 26. szülinapja. Tegnap a férjem minden áron tortát akart neki rendelni, ráadásul olyan helyen, amit tudom, hogy nem igazán szeret a leányzó. Valójában Kecskeméten egyedül az Édes pötty-be szereti a cukrász süteményeket, máshol nem igazán. Ott van paleo és cukormentes is, mondjuk egy szelet kb. 7-800 Ft. El is mentem személyesen, de nem voltak túl lelkesek (kedvesek), mikor mondtam hogy most hétvégére kellene. Ezért nem jó szerintem, ha nincs ott a tulaj, hanem az alkalmazottakra bízzák az ilyesmit. Nekik nem igazán volt kedvük most dolgozni... Én meg úgy döntöttem, hogy akkor vagy máshonnan szerzem be, vagy én fogom megcsinálni a tortáját. 

Majd kiderül. 

Apáca show és szűzoltás a hivatalba

avagy senki sem kételkedhet benne, hogy a miénk a legvidámabb barakk.

Nos a képek még nincsenek meg a mai napról, pedig nagyon jól sikerültek, vagyis megvannak, de nem volt időm rátölteni a pendrive-ra, mert bizony sokáig tartott a buli. Örültem neki, hogy legalább a videót sikerült lementenem és igyekeztem valamelyest megszerkeszteni. Majd hétfőn pótolom. Akkor írok az életmódváltásom helyzetéről is, mert az sem egyszerű, mert bár minden szabályt betartok és még erőteljesebben nyomjuk az edzést Tomival, de mégis három hétre úgy megállt a fogyásom, hogy már a sírás kerülgetett. De erről majd legközelebb. Most visszakanyarodok a mai naphoz. 

A lényeg, hogy a fiúk büszkék lehetnek, mert nem sok hivatal női dolgozói vállalnák be azt, amit mi. De persze nem sok osztályvezető vagy főosztályvezető adná ehhez az engedélyét sem. Mert azért mégiscsak hivatal vagyunk vagy mi... De a fiúk megérdemlik (és mi is, mert nagyon jól szórakoztunk), nőnapon ők is megemlékeztek rólunk, ezért teljesen természetes, hogy fiúnap, azaz április elseje alkalmával pedig mi köszöntjük őket.

Persze igyekeztek keresztbe tenni nekünk, mert meg akartak lepni az apáca show előtt minket, de nem jött össze. Azért ezt a részt is benne hagytam, lássátok csak milyen elmebetegek a mi osztályunk férfi tagjai.

Fogadjátok szeretettel ezt a kis videót :D A You Tube -ra kattintva érdemes teljes képernyős módban megnézni... :D

Holnap FIÚNAP!

 

Nálunk a hivatalba az a szokás, hogy a fiúknak megköszönve a nőnapi köszöntést viszonozzuk azt nekik. Vagyis az április elsejét kineveztük fiúnapnak - jelezvén ezzel annak komolyságát :)

Mivel ez nem munkanapra esett, így most pénteken fogjuk ŐKET megünnapelni, mivel akkor nincs ügyfélfogadás. Ráadásul nem is akárhogyan, hiszen évről-évre egyre jobb és jobb ötletek születnek ezen alkalomra. 

Tavaly ugye királlyá koronáztuk őket, erről a videó meg is található valahol az elmúlt év márciusi bejegyzéseim között.

Na de az semmi!

Idén...

Idén bizony még annál is komolyabb dologgal készülünk. 

Előljáróban annyit, hogy megosztom a meghívót, melyet természetesen "hivatalosan" át kellett venniük :)

(A neveket és a pontos helyszínt kitakartam a személyiségi jogok és a hívatlan látogatók miatt :)

Elvileg videófelvétel is készül, melyet ha tudok, majd megosztok!

 

 

Gyorsjelentés

A héten történt: a lányom megkapta a jogsiját, és mit tehettem volna, ültem vele a kocsiba és hagytam vezetni. 

Most a Lengyel-Tátrába van, elugrottak pár napra snowboardozni. Ez itt Ő:

A kutya így rám maradt. Elvittem szaladgálni, jól kifárasztotta magát, utána így pihent:

A férjem elutazott 3 napra böllér fesztiválra. Én nem mentem vele, hiszen mit is keresnék ilyen helyen a diétámmal???

A fiammal kettesbe maradtunk itthon. Ő pihen, én most jöttem a fodrásztól. Szívem szerint elmennék ebbe a vacak időbe szaunázni, de frissen melírozott, belőtt séróval nincs szívem. Azt hiszem inkább szoliba megyek, az is jól felmelegít.

Mondjuk kondiba is terveztem, hogy ma is megyek, az se tesz túl jót a hajamnak. Mire végzek csurom víz lesz. Hát még nem tudom... Majd meglátom.

Tegnap viszont voltam kondiba és mindig megmosolygom ezt a kiírást az öltöző ablakán, mert általában két naponta megyek, így különösen igaz:

A fodrász nagyon cuki volt, ő még akkor látott, mielőtt belevágtam volna az életmódváltásba. És egyből észrevette, hogy fogytam. Én nem igazán látom magamon, de észreveszem a nadrágjaimon. Na meg persze azért a mérleg is csak kevesebbet mutat 7 kilóval :) Beszélgetés közben Ő is azon aggodalmaskodott, mint általában mások is, hogy milyen nehéz lehet tartani a diétát és "alig ehetek valamit"... 

Nos ez nem így van. Sőőőőőt! Amit eszek, azt általában frissen készítem, és ez mind olyan étel, ami max. 15-20 perc alatt el tudok készíteni. De van, aminek még ennyi idő se kell. Az asztali kontakt grill persze sokat segít, hiszen a húst vagy a fasírtot is pár perc alatt meg tudom sütni bármiféle zsiradék nélkül. Csak egy-két példa, hogy mit eszek.

Édesburgonya darált csirkemellből készült fasírttal és hamis tzatzikivel. Esetleg grillezett hús rizzsel vagy csirkemell csicseriborsóval és cukkinivel mellé egy kis kuszkusz. És a desszert általában zabpehely vagy fehérje palacsinta. Szóval egyáltalán nem éhezem és nem is nehéz így étkezni.

Minden rossz után jön valami jó...

Az elmúlt hetem nem volt épp a legjobb. Kezdődött azzal, hogy a kocsi check energie-lámpája hol villogott, hogy világított.

Persze mit tehettem volna, telefonos segítséget kértem az öcsémtől. Csütörtök reggel vihettem hozzá a szervizbe a kocsit, és reméltem (Ő is remélte), hogy olyan gondja van csak, ami gyorsan megoldható. Nos nem így lett. Pénteken írt, hogy készüljek rá, hogy hétvégén nem lesz kocsim. Furi volt. Pedig még csak alig több, mint egy éve van a seggem alatt autó, de nehezen viseltem a hiányát.

Második rossz: csütörtökön képzésre mentem. Meg voltam róla győződve, hogy a képzéshez tartozó írásbeli feladatot vasárnapig kell elküldeni, de csak másnap, azaz péntek reggel szembesültem a dologgal, hogy előző nap 10 óráig kellett. Nos kissé ideges lettem, mert nem akartam egy lekésett dolgozat miatt szóbelire menni Pestre. Írtam mindenféle fórumra, de végül kiderült, hogy két dolgozatot kellett írni, illetve egy összefoglalót, amiből elég az egyik dolgozat és az összefoglalás megírása. Az pedig megvan. Mondjuk így nem lesz 5-ös, max. 3-as az adott tantárgy érdemjegye, de ahhoz képest, hogy egyedül kellett volna szóbeliznem, ahhoz képest ez egy jó jegy. Szóval megizzadtam mire mindez kiderült, és kisebb idegsokkot is kaptam.

A hétvége másképp telt mint általában, hiszen nem volt kocsim, ezért nem mentem sehová. Itthon viszont rendet vágtam. A nagyszobába selejteztem, takarítottam és csilli-villi lett a WC és a fürdő is. Tehát mostam, főztem, takarítottam és PIHENTEM! Pedig olyat nem szoktam ám! De most kifejezetten jól esett. 

Aztán jött a hétfő. Harmadik rossz: a kocsim még mindig a szervizbe, és bizony ebbe a cudar időbe buszoznom kellett. Pont most, amikor vörös riasztás van a fagyos idő miatt.

Ez régen egyáltalán nem esett nehezemre, de mióta kocsim van, elég stresszes volt időbe (vagyis jóval korábban, mint autóval) elindulni, várni a buszt, felpréselődni és végig zötyögni az utat, miközben úgy utaztunk, mint ahogy a heringek állnak a dobozba. Ja, és nem is olcsó. Szerintem ennyiből autóval is megjárom, ráadásul kényelmesen, arra megyek amerre én akarok, beiktathatok boltokat, szolit, kondit.

Negyedik rossz: a lányom szerdán volt vezetni, vizsga előtti utolsó vezetés! Rossz kedvvel jött haza, sokat hibázott, úgy érezte kizárt a sikeres vizsga.

További rosszak: a férjem és a fiam is itthon van, mert betegek. A férjemnek a keze fáj, alig bírja megemelni, pedig kőművesként ez az egyik munkaeszköze. A fiam pedig ismét aranyeres problémáival küzd. 

Gondoltam ennyi rossz után már csak felfelé van...

És lőn...

Ma szólt az öcsém, hogy kész az autó. Hallelujah... Mondjuk összeszorult a gyomrom, mert azt hittem a lányom végzett a vizsgával és Ő hív telefonon.

De nem a lányom hívott...

Ebből egyértelmű lett számomra, hogy mi a vizsga kimenetele. Nem gondoltam hogy sírdogál, mert nem olyan. Kemény csaj! De azért az anyját csak felhívhatná...

Aztán később a férjem hívott. Ebből már biztos lettem benne, hogy a vizsga eredménye: bukta. 

De NEM! Sikerült ennek a kis bestiának, csak gondolta hazamegy és majd kényelmesen végigtelefonál mindenkit.

Tehát most a rossz után a jó következik! 

Remélem!