Nem, nem voltam eltűnve, csak a szokásos hétköznapi dolgok történtek, semmi extra. Ezért nem is éreztem úgy, hogy mindenáron írnom kellene valamit. Úgy gondoltam, majd ha lesz miről, és kedvem és időm is lesz, no majd akkor!

Úgy érzem, hogy most jött el a pillanat!

Nagyon izgi, mert szombaton a fiam elhozza a barátnőjét bemutatni. Azt hiszem, hogy talán még nem is volt ilyen. Mármint nem barátnő, mert az volt, hanem olyan barátnő, akit be is mutatott. 

 

 

Az előző kapcsolata eléggé megviselte, akkor írtam is egy bejegyzést, hogy annyira depressziós volt, hogy még a munkahelyéről is hazaküldték. 

Most még szinte semmit se tudok az új barátnőről, csak azt, hogy nem csak a fiamat szereti, hanem enni is. (Persze ez egyáltalán nem látszik rajta.)

Ezt is csak onnan tudom, hogy amikor kiderült, hogy jön a kislány, megkérdeztem a fiamat, hogy mit főzzünk? Vagy felvetettem annak is a lehetőségét, hogy rendelünk sültes tálakat. Azt úgyis szoktunk húsvétkor, meg születésnapokra, illetve ha van valami alkalom és akkor is, ha nem akarjuk a fél napot a konyhába tölteni.

A fiam annyit válaszolt, hogy a leányzó "a gombán kívül mindent megeszik, ráadásul ipari mennyiségben. Nagyon szeret enni!" És még azt is hozzátette, hogy "Amúgy jó a sültes tál, de apu azért csak jobb kaját készít." Na ezt nem hagyhattam szó nélkül. Egyből visszaírtam neki, hogy "ezek szerint ha apád főz, akkor jó lesz a házi koszt, de ha nem, akkor inkább sültestál??? Köszi kisfiam, jól esett!"

Először nem értette miről beszélek, de aztán csak leesett neki, és győzködött, hogy nem úgy értette :) 

A férjemnek az első kérdése az volt, hogy hány éves a lány? Én meg mondtam, hogy nem tudom, hiszen még semmit se tudok róla, de majd szombaton minden kiderül. Aztán csak hozzátettem, hogy azért remélem, nem idősebb nálam :)

Kíváncsi vagyok a részletekre, hogy ebben a karanténos időszakba, mikor jelentősen nehezített a kapcsolatteremtés, az ismerkedés, miként találtak egymásra? 

A fiam nem sokat árult el, én meg bár nagyon érdekel a dolog, de igyekszem visszafogni magam és nem kérdezősködni, hiszen mindjárt itt a szombat és akkor gondolom sok minden ki fog derülni :) 

Annyit tudok a lányról, hogy jó hatással van a fiamra, mert hiába próbáltam én eddig mindenféleképp jó útra téríteni a gyermekemet, hogy a nem éppen kevés fizetéséből tegyen félre, nem sikerült. Ha csak a fizetése harmadát eltette volna havonta, már sok milliója lehetne, de nem hallgatott rám. Jó, van valamennyi spórolt pénze, de töredéke annak, ami már lehetne. Soha egyetlen fillért se kértem tőle, nem kellett hozzájárulnia a háztartáshoz vagy egyéb költségekhez. De persze minden hónapba bevásárolt a retro jeans-ba magának és a Swarovski-ba is gyakran vásárolt. Ott nem csak magának, de a korábbi barátnőknek is. Én is onnan kaptam a szülinapi ajándékom. Cipőt se vett az utóbbi időkben 20-30 ezer forint alatt, de azt meg kell hagyni, hogy ezek nem csak drága, de tényleg jó minőségűek is, nem mentek szét egy szezon alatt. 

Szóval a barátnőről még annyit árult el, hogy "eddig Ő az első nő, aki még randi előtt felhívta a figyelmem, hogy ne költekezzek. Tiszta gazdaságos a lány, lehet pont ez kell, hogy ne költekezzek feleslegesen."

Na! Mondom én, hogy szimpatikus :)

Megosztás a facebookon

Szerencsére már szerda van, ami azt jelenti, hogy holnapután péntek :) De a hét eleje szokás szerint nehezen indult. Valamiért a hétfő a mumusom, ráadásul még nőnap is volt. 

Ja és ami még kissé sz@rul esett, hogy pénteken megjelent a közlönybe, miszerint a magunk fajtának is home office kell munkát biztosítani...

Szóval vártam a lehetőséget és már el is terveztem, hogy ha home office, akkor otthon miket fogok megcsinálni. Mivel én még egyetlen napot sem lehettem így otthon, tehát napi 9 órát töltök a munkahelyemen, így elég kevés időm jut az itthoni teendőkre. Úgy kipróbáltam volna, hogy milyen az...

De nem jött össze, nekünk bizony most is fogadni kell a hozzánk érkezőket, még akkor is ha elmondják, hogy a közvetlen hozzátartozójukat előző nap vitte el a mentő, mert covidos és olyan rossz állapotba volt, és közvetlen kontakt ugyan, de hát jönnie kellett hozzánk, ezért sorry, ha esetleg megfertőz...

Utálom a hétfőket! - Még mindig... Ja, már mondtam :) Ezért volt a szokásos hétfői depi...

Hétfőn délután munka után néztem ki a konyhaablakon, pont szemben egy virágbolt van. Unott férfiak zsebre tett kézzel álltak sorba az utcán vagy telefonálgattak és várták, hogy végre tudjanak venni egy szál vagy cserép virágot, hogy megfeleljenek a társadalmi elvárásnak.

Nem tudom miért alakult ez nálam így, de utálom a nőnapot. Minek ez??? 

Egyedül a korábbi munkahelyemen szerettem, mert ott a "fiúk" mindig valami poénos vagy saját készítésű dolgot is becsempésztek a köszöntésbe, és tényleg úgy tűnt,  hogy nekik is örömet okoz a készülődés. Nem beszélve arról, hogy mi lányok is viszontköszöntöttük őket április első péntekjén, vagy ha lehetett, akkor április elsején. Ekkor tartottunk nekik a "fiúnapot". És fergeteges volt. Olyan műsort, előadást csináltunk, hogy mindenki szétröhögte magát. Azt szerettem. Az egyik évben pl. ez volt: 

És így nézett ki a meghívó:

Ugye, hogy buli???

Ezt a kötelező, virág, csoki és tegyünk úgy, mintha öröm lenne, na ezt nem szeretem.

A férjemnek már az előző hetekben el kezdtem mondani, akár naponta többször is, hogy nehogy eszébe jusson csokit vagy virágot venni nekem nőnapra. Aztán odaáig fajult a dolog, hogy kitaláltam mit szeretnék, meg is vettem magamnak, ő meg finanszírozta.

Nem kell nagy dologra gondolni. Sőt! Eléggé kis dolog. 60 gramm matcha tea. Sokat olvastam róla és úgy döntöttem, hogy ki szeretném próbálni. Nézegettem a neten is, de sok helyen olvastam, hogy ócska minőségű hamisítványt árulnak legtöbb helyen, ezért inkább biztos (drágább) forrásból szereztem be. 

A beszerzésről jut eszembe: a vak nagybácsinak is sikerült tök jó dolgokat beszerezni a hobbytelken lévő kis házába. 

Megígértem neki, hogy szerzek konyhabútort, és bár elég hosszú időbe telt, de sikerült! 

És nem csak konyhabútort sikerült, hanem sarokülőgarnítúrát is, amit ki tud húzni és kétszemélyes ággyá alakítható. 

Nagyon jól sikerült a meglepetés, mert nem tudott róla. Az egész család segített. A konyhaszekrényt a lányom és az öcsém szállította, a sarokülőt az öcsém és a lányom párja egy héttel később. A férjem összerakta a konyhaszekrényt, így a következő hétvégén valódi meglepetés volt mikor "belebotlott" az ágyba, mert ugye nem lát, így mikor elindult a megszokott irányba szóltam neki, hogy óvatosan :) Amint tapogatta, először azt hite, hogy fotel, de aztán rájött, hogy nem fotel, hanem ágy. Végigvezettem a kezét, hogy tudja, hol van az ágyneműtartó, hol tudja kihúzni az ágyat, miképp tudja visszacsukni és közben ki is próbálta. Tényleg nagyon örült! Volt olyan pillanat, mikor az ágyon hempergett, mint egy kisgyerek és kacagott. Olyan jó volt látni. Szóval nem kell nagy dolog ahhoz, hogy az ember örömet szerezzen. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a konyhaszekrényt húszezer az ágyat pedig ötezer forintért vettük. Ügyes vagyok ugye??? Ezeket interneten találtam, a marketplacen meg a jófogáson. Jó, mondjuk a konyhaszekrény szétszedve nem volt valami csábító, de vélhetően ezért nem csaptak le rá. Így nézett ki a hirdetésben:

De én megláttam benne a potenciált, és amint összeraktunk, már szerintem nagyon megérte az árát. 

 

Szombaton pedig még a hiányzó konyhaasztalt is megszereztem, sőt a véletlen megsérült mosdókagyló helyett is sikerült másikat venni csapteleppel és automata leeresztőszeleppel együtt. 

 

Az asztal a mosdóval és a csapteleppel együtt hatezer forint volt. Csak a csaptelep magába többe került volna, de már nagy rutinom van. Ezeket a piacon vettem és marhára tudok alkudozni. Az asztal előnye, hogy nagyon kis helyen is elfér, de fel lehet hajtani akár csak az egyik oldalát, vagy mindkettőt is. 

 

Ezeket is elvittem a nagybátyámhoz, "megmutattam" neki, ami annyit jelent, hogy körbetapogatta. Boldog volt! Az asztalt nem is engedte a tárolóba tenni, amíg ki nem visszük a hobbyra, hanem a mostani szobájába rakatta be :) 

Már tényleg nem sok dolog kell és teljesen lakható (komfortos) lesz a kis ház, ha ki szeretne menni "kertészkedni" megteheti. Akár napokat is el tud így már tölteni ott. Már "csak" az ablakot kell(ene) lecserélni egy hőszigetelt műanyagra és a cserépkályhához beszerezni a csövet. És kész!

Megosztás a facebookon

Tegnap volt a nagy bejelentés, miszerint lezárják az országot...

De mivel nem tudtunk az elejétől bekapcsolódni G. Gergely sajtótájékoztatójába, így mi onnantól hallottuk a dolgot, hogy várhatóan március 22-től lesz részleges nyitás.

Örültünk, végre nyitás!!!

A kolléganő ki is ment rágyújtani a jó hírre.

Amint kilépett, én azért csak rákerestem a cikkre, ahol folyamatosan frissül a sajtótájékoztatóról adott információ.

Ekkor jött a döbbenet!

Nem nyitunk, hanem épp ellenkezőleg. 

Bezár az ország! (Március 8-tól 22-ig).

De mi csak azt hallottuk, hogy 22. után részleges nyitás!

Hirtelen nyomást éreztem a mellkasomon és sírhatnékom lett.

Pedig nem igazán vagyok közvetlenül érintett.

Nincs óvodás vagy kisiskolás gyermekem. Nem olyan helyen dolgozok, ahol be kell zárni, lesz fizetésem és "munkám". Nem nekem kell megoldanom, hogy hová is tegyem a gyerekeimet, ha még a nagyszülők nincsenek beoltva és féltem az idős beteg hozzátartozóimat. Nem nekem kell megoldanom, hogy akkor most mondjak fel a munkahelyen, vagy hagyjam otthon felügyelet nélkül a gyerkőcöket? Nem nekem kell azon gondolkodnom, hogy akkor most miből is fogunk élni? De tudom, hogy sok embernek ez bizony probléma.

Nekem ettől sokkal bagatelebb problémáim vannak szerencsére, de azért elszomorodom ha belegondolok ebbe az egészbe.

Meg valahogy nekem másképp jár az agyam, így lassan 1 év után. Értem én, hogy lassan 500.000. a fertőzött 1 év alatt, de közbe meg az jár a fejembe, hogy ezek szerint 9.500.000 ember nem fertőződött meg. Nem, nem vagyok vírustagadó, de kissé már elegem van, hogy egy éve hordjuk a maszkot, betartjuk a különféle korlátozásokat, de nem javul a helyzet. Sőőőőőt! Elkeseredem, mikor azt hallom, hogy 2022-ben elkezdjük Debrecenbe építeni a vakcinagyárat. (Ezek szerint akkor se lesz jobb a helyzet???) Áááá, hagyjuk is.

Inkább más témára váltok.

Év eleje óta vannak alvási problémáim. Az elalvással nincs gond, de éjszaka mikor felébredek, sokszor nem tudok visszaludni.

Nem tudom, hogy miképp került a figyelmembe a glicin. Sok jó hatásáról írtak, elvileg az inzulinrezisztenciára is jó hatással van, és az éjszakai alvásra is. 

Azt írták, hogy javítja az inzulinrezisztenciában szenvedő betegek lipid-profilját, és jó hatással van a cukorháztartásra, stimulálja a glukagon hormon termelődését, amely hormon szerepet játszik az inzulin hatékony működésében. Egyetlen mellékhatást írtak, azt, hogy lehet némi nyugtató hatása, ezért este célszerű bevenni. 

Nahát! Ez kell nekem!

Fogtam hát magam és vettem. Az ízére inkább nem térnék ki, bár azt írják, hogy nincs mellékíze, és ez lehet így is van, viszont nekem egyből a terheléses vércukorvizsgálatnál használt borzalmas lötty íze jutott róla az eszembe. Émelyítően édes. De azért kipróbáltam. Este lefekvés előtt egy kávés kanálnyit lenyomok, és valóban átalszom az éjszakát. Vagyis felkelek éjszaka, de vissza is alszok. Persze lehet, hogy mindez csak placebo hatás, de működik. Viszont mára odáig jutottam, hogy talán csökkentem az adagot, vagy későbbre halasztom a bevételt, mert tegnap is már 9 előtt elaludtam és reggelig fel se keltem. Én eddig azért ennyit nem fordítottam alvásra. Este 10-11 küröl feküdtem és 5-6 között keltem. Most meg 10 óra alvás??? 

Csökkentenem kell az adagomat :) 

Megosztás a facebookon