A dolgok maguktól is megoldódnak

avagy ami nem oldódik meg magától, azzal nem érdemes foglalkozni.

Volt múlt héten ez a vásárlásom, ami miatt görcsös fejfájásom és pár rossz éjszakám is volt. Aztán a rendelés után 3 nappal már itt is volt a csomag Németországból. Bár csak erre a hétre ígérték, múlthét csütörtökön rámírt a portás (hiszen szabadságon voltam), hogy átvette a csomagomat. Ezzel el is dőlt a dilemmám, hogy átvegyem-e a csomagot vagy visszaküldjem. Hiszen a portás már átvette. Még aznap bement érte a lányom barátja és ki is próbálták. Tényleg kompatibilis a fűnyíró robottal. Ezen kár volt aggódni, megoldódott magától.

A következő dolog, hogy ugye szabadságon voltam múlt héten 4 napot, és ilyenkor a szabadság után kell elkészítenem íratok és nyilatkozatok alapján a távollétem alatt felhalmozódott vizsgálatok szakvéleményeit a napi munka mellett. 

De most ez is megoldódott. A kolléganőm addig lobbizott a főnöknél, hogy a másik telephelyen dolgozó szakértőnek kellett a szabadságom alatt helyettesítenie. Tehát mikor visszamentem a szabadságról dolgozni, nem várt egy halom papír, minden meg volt csinálva. Persze a kolléganő nem feltétlen miattam lobbizott, de nekem tett jót. A célja az volt, hogy amikor Ő elmegy majd szabadságra, akkor legyen helyettesítés, de így jobban jött ki, hogy úgy tett, mintha az én érdekembe beszélne. Ügyes! És el is érte amit akart! De végül velem is jót tett, ez is megoldódott, nem kellett vele foglalkoznom.

Aztán itt van a fiam...

Az Ő dolgáról nem írtam, mert olyan dologba fogott, ami szerintem meghaladja azt a szintet, amiért még érdemes lett volna harcolnia.

Röviden a történet: a munkahelye törvényellenesen elvett tőlük jó pár nap szabadságot. Sokan háborogtak, de nem mertek szólni és tenni semmit. De a fiamnak nagyobb az igazságérzete, mint kellene. Beszélt egy munkajogász ismerősével, aki egy teljesen korrekt levelet írt törvényi hivatkozásokkal, amit a fiam a cég vezérigazgatójának címzett és tértivevényesen el is küldött. A levél valóban nagyon korrekt volt, igazából tájékoztatást kért, hogy miért szegi meg a cég a törvényt. 

Tisztelt ... Úr!

Alulírott (születési hely és idő:....anyja neve: ..... lakcím: ....) mint a ..... (a továbbiakban: vállalat) ....... munkakörben dolgozó munkavállalója az alábbi ügyben fordulok Önhöz.

Mint ahogy azt Ön is tudja a COVID-19 járvánnyal összefüggésben Magyarország Kormánya által 2020. március 11-én, a 41/2020 (III.11.) Korm. rendelet elfogadásával bevezetett veszélyhelyzet miatt kialakult piaci helyzetre tekintettel a vállalat 2020. március 11- 2020. június 1. között leállította működését.

A vállalati termelés újranyitását követő első munkanapomon a Humán Erőforrás Osztálytól meglepődve értesültem arról, hogy a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 116. §-ának megfelelő 21 napos éves szabadságomból az idei évben 17 nap szabadságomat a munkáltató az előzetes megkérdezésem, illetve tájékoztatásom nélkül kiírt. A koronavírus miatti leállásra tekintettel 6 nap szabadságomat használta fel a munkáltató.

Az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján a munkáltató évente hét munkanap szabadságot a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. Ennek megfelelően tehát jelen esetben a munkáltató az Mt. 122. § (1) bekezdésének megfelelően jómagam, mint munkavállaló előzetes meghallgatása után 14 napnyi szabadságom adhatja ki ebben az évben az általa megjelölt időpontban.

A szabadság kiadására vonatkozó jogszabályi rendelkezésekkel ellentétes kikötést a köztem illetve a munkáltató között .......-én létrejött munkaszerződés nem tartalmaz, amelynek megfelelően megállapítható, hogy a munkáltató magatartása ellentétes az Mt. ide vonatkozó rendelkezéseivel, valamint tájékoztatás hiányában a munkáltató a munkaviszonyból eredő tájékoztatási és együttműködési kötelezettségét megszegte.

Itt megjegyezném, hogy a fentebb hivaktozott Korm. rendelet nem tiltotta meg a vállalat működését, így a leállás a munkáltató döntése volt. Tekintettel arra, hogy elháríthatatlan külső ok nem állt fenn, így az Mt. 146. § (1) bekezdése alapján a leállás időszaka állásidőnek minősül, amelynek megfelelően a munkáltató távolléti díjat köteles fizetni. Bár ez a tény természetesen nem befolyásolja azt, hogy a munkáltató esetemben éves szinten 14 nap szabadsággal rendelkezhet, így jogosult volt e szabadság időarányos részét május hónapig kiírni, azonban sérelmezem, hogy a munkáltató korlátozta a jogszabály által biztosított jogomat, miszerint éves szinten 7 munkanap szabadságommal magam rendelkezhetek.

Sérelmezem továbbá, hogy a vállalat különböző munkavállalói számára eltérő mértékű szabadságot írt ki a munkáltató a koronavírus járványra tekintettel. Míg esetemben ez 6 munkanapot tett ki addig egyes munkavállalók esetében mindössze 5 munkanap szabadság került kiírásra. Ennek indokáról ezúton kérem szíves tájékoztatását.

Fentiek alapján ezúton kérem Önt, hogy szíveskedjen felülvizsgálni a kiadott éves szabadságok mértékét és biztosítani részemre a jogszabályban feltüntetett jogaim érvényesítését.

Szíves válaszát előre is nagyon köszönöm!

 

A cég valószínűleg nagyon meglepődött, összehívtak pár embert, úgy értem a cég jogászát és még pár prominens személyt, majd megkérték a fiamat, hogy menjen és beszéljenek a levélről. 

A fiam elmondása szerint a cég jogásza folyamatosan azt szajkózta amit a tv-ben folyamatosan nyomnak, hogy a "koronavírus-járvány negatív gazdasági hatása, meg a munkahelyek megmentése...." Stb.

A fiam végighallgatta, majd mikor alá akarták vele íratni, hogy tájékoztatást kapott, akkor nagyon ügyesen csak annyit mondott, hogy "Ön jogász, de én nem. Ezért kérem, hogy a tájékoztatást írásba szíveskedjen megküldeni részemre, hogy jogásszal át tudjuk azt nézni." :) 

Azt hiszem erre nem számítottak, főleg nem egy egyszerű, kis utolsó senkitől, egy láncszemtől a gépezetbe. 

Soká tartott, de megküldték végül, nem pont úgy, ahogy ott elhangzott. Nem postán küldték, hanem ismét megkérték a fiamat, hogy fáradjon fel hozzájuk és ott kapja meg. Akkor már egy másik jogász volt ott, aki szóban elismerte, hogy a cég nem törvényi előírásoknak megfelelően járt el, de úgy fogalmazták meg a választ, hogy mondtak is valamit meg nem is. 

Persze azt meg kell jegyeznem, hogy én az eljétől kezdve próbáltam lebeszélni a fiamat, mert azt gondoltam, hogy szélmalomharcot vív, nem nyerhet, csak bajba sodorja magát. De nem sikerült lebeszélnem.

Amint megkapta az írásos tájékozatatást, megmutatta a jogász barátjának, aki csak annyit mondott, hogy simán nyerhető a dolog, ha pert indít a cég ellen. De korrekt módon azt is elmondta, hogy mit nyerhet vele és mit veszíthet. Illetve, hogy milyen költségekkel járhat. Azt is elmondta, hogy bár nagy valószínűséggel simán nyernék a pert, később biztos, hogy "agyonszívatnák" a munkahelyen a fiamat, és olyan helyzetbe hoznák, hogy vagy megszívja, vagy felmond. 

A fiam első hallásra ragaszkodott hozzá, hogy benyújtja a keresetlevelet, de kértem, hogy jegelje a dolgot, kicsit később gondolja át, mérlegelje és csak akkor fogjon bele, ha szerinte valóban "nyertesként" tud kijönni a dologból. Jól jött a hosszú hétvége és az is, hogy leállás volt a cégnél (kötelező szabadsággal). És pont ez idő alatt történtek olyan magánéleti dolgok, melyek talán elterelik/elterelték a figyelmét erről.

Most nem merem megkérdezni, hogy mi a helyzet, nehogy én legyek az, aki eszébe juttatja a dolgot. 

De talán most másra fókuszál, nem a Dávid - Góliát ellen harcra. 

És lám-lám. nem éppen jó dolog, de most még az is jól jött, hogy egy visszatérő betegsége most újjult ki, ezért most itthon van, pihen és a jövő hét elejére tervezett pár nap szabadsága, ami meghiúsult volna az elvett szabadságok miatt, nem éppen tervezetten, de mégis megoldódik. 

Tehát minden jó, ha a vége jó! A legjobb pedig az, amikor a dolgok maguktól megoldódnak.

Tehát úgy néz ki, hogy ez is megoldódik magától. 

A lányomnál is voltak történések. Szintén a munkahelyén.

Azt történt, hogy a több száz fős cégnél szinte mindenkinek felmondtak, kb. 15-en maradtak, köztük a lányom is. Aztán elmondta a tulaj, hogy a cégtársával gondok vannak, ezért új céget alapít, dolgozhatnak tovább, de kb. egy hét lesz, (amikor egyébként leállás lett volna és kötelező szabadság), amikor újra tud indulni a cég, más néven. Vagyis hát ez azt jelentette, hogy 1 hétig megszűnt nekik is a munkaviszonyuk. És lám-lám, milyen jó, hogy a munkaügyibe dolgoztam, mert így tudtam róla, hogy akár 1 nap munkanélküliség miatt is érdemes bemenni és regisztrálni, ugyanis ha elhelyezkedik, akkor a megállapított ellátás bentmaradó részének 80%-át egyösszegbe megkaphatja. 

Ez az 1 hét munkanélküliség azt jelenti, hogy kb. 300.000. Ft-hoz fog jutni a lányom, csupán azért, mert regisztrált. 

Szóval a lányom munkanélkülisége is megoldódott magától, ráadásul még anyagilag is jól jár.