avagy bekerült (majdnem) az utolsó csavar is...

A tegnapi napot ismét a lányoméknál töltöttük, de nem hiába. Ez lett a végeredmény: 

A lányom párja nem volt otthon, mert kedden elment a barátaival körbebiciklizni a Balatont. 

 

Hívta a lányomat is, de egyrészt, mivel "fiú bulinak indult a dolog", így nemet mondott, másrészt mivel ő még csak most kapta meg pár hete a biciklijét, így jobbnak látta ezért is nem elindulni egy ilyen hosszú útra.

Amikor megkapta, természetesen kipróbálta hosszabb-rövidebb úton is, kerékpárral jöttek el hozzánk vagy azzal mentek edzeni, és a közelükbe lévő erdőbe terepen is próbálgatta, de a feneke még nem bírja hosszú távon :) Szoknia kell.

Norbi nagy sportember, a snowboard, vagy a jégkorong mellett sokat biciklizik, szeretné a lányomat is bevonni, elmenni vele pl. a Tisza tavat körbetekerni, ezért már hónapok óta keresték a biciklit, amit az olyan halandó, mint pl. én, nem is ért.

Miért kell hónapokig keresni? De aztán mikor beavattak a rejtelmekbe, hogy ezek olyan bicajok, amik pár százezertől akár milliós áron is lehetnek, akkor már kezdtem érteni, bár azt a mai napig se értem, hogy mi kerül ennyibe egy biciklin?

Nekem tavaly a zárt lépcsőházból, azon belül is a zárt tárolóból lopták el a pár tízezer forintos biciklimet, szóval úgy vagyok vele, hogy biztos nem vennék drágát. De persze megértem én őket is (valamelyest), mert mondjuk egy tókerülő túrára nem mindegy milyen biciklivel indul el az ember. Három márkába gondolkodtak, Merida, Cube vagy Focus.

A lányom ezt választotta: (Jó, mondjuk nem egy nőcis rózsaszín csoda, elismerem). 

Az ára pedig kissé több volt, mint amit először szántak rá... Maradjunk annyiba, hogy ismerek olyat, aki ennyiért élete első kocsiját vette (persze használtan). :) A férjem mikor először meglátta, csak ennyit fűzött hozzá: "Mennyi??? Még sárvédő sincs rajta." De próbálták neki elmagyarázni, hogy erre nem kell. Egy hasonlattal éltek, azzal, hogy autóknál is jelentős különbségek vannak, így a bicikliknél is. Autó a Trabant és az Audi is, de más a minőség. 

Visszatérve a tegnapi kerítésépítésre. Norbi nem volt itthon fenti okok miatt, ezért volt is egy kis lelkiismeret furdalása.

A férjem a múlt hétvégén mondta neki, hogy mivel augusztus 20-án nem dolgozik, ezért jön és befejezi a kerítést, de Norbi szabadkozott, hogy az már hogy fog kinézni, hogy ő a Balatonnál biciklizik, miközben mi meg dolgozunk náluk?

De mivel a férjemnek nincs négynapos hétvégéje, mert ma és holnap (a szülinapomon) is mennie kell dolgozni, így megnyugtatta a "vőnek valót", hogy nélküle is meg tudja csinálni.

És mint a reklámba: " Úgy is lett!" :) 

Mondjuk arról nem szívesen beszélnék, hogy hányféle káromkodást hallottam és milyen sűrűn, amikor nem úgy sikerült a dolog, ahogy a férjem elgondolta. Csak annyit mondanék, hogy ha annyi pénzem lenne, mint ahányszor káromkodott, no akkor gazdag ember lennék. :) 

Délbe a lányommal közösen főztük meg a harcsapaprikást túrós csuszával. Nagyon szereti mindenki a családba, ezért megmutattam a lányomnak, hogy bizony ő is könnyen el tudja készíteni. A titka csupán az, hogy minőségi alapanyagokat kell venni hozzá. Nem bolti csuszát, hanem igenis házi 8 tojásost, és a többi alapanyagból is a drága a jó... De a végeredmény megéri. Onnantól kezdve, hogy bementünk és nekifogtunk 52 perc alatt lett kész. És ebbe benne van, hogy odatettük forrni a vizet, megpirítottuk a pörcöt a tésztára, egészen addig, hogy elzártuk a gázt a paprikás alatt. 

Most már ő is megtudja bármikor csinálni. 

 

Végül a kerítés is elkészült délutánra. Ki hinné, hogy mennyi munka volt vele? Mennyi hétvége ment rá? De így, hogy a férjem csinálta, a munkadíjon jó pár százezret megspóroltak. Többet, mint amennyibe a bicikli került :) 

Elégedetten mentünk haza és otthon még én is megengedtem magamnak, hogy egy meggyes sörrel zárjam a napot!

Ez a nyár nem a pihenésről szól nekünk, de azt hiszem, nem cserélném el.

Annyira jó látni a fiatalokat, hogy haladnak azzal amit elterveztek, és hogy boldogok és hálásak.

Megosztás a facebookon