Én aztán nem tudom, mert világ életembe olyan helyeken dolgoztam, ahol nem én határoztam meg, hogy mennyit szeretnék keresni. Viszont pl. a lányom vagy a párja is jók ebben. Vagyis...

A lányom nem túl régen kért ismét emelést a munkahelyén, régóta ott dolgozik, ráadásul jól, vagyis meg vannak vele elégedve és ha megkérik bemegy túlórázni is. Nem szívbajos, tudja hogy számítanak rá, bár nem éppen olyan a munkahelye ahol nagy emelést lehet kérni. Kért és kapott is, de amit kért azt bruttóba kapta, pedig nettóba kérte. De legalább kapott, és legalább azt is tudja, hogy hogyan kell ezt csinálni.

Nekem fogalmam sincs erről. 

A párja is most állt elő a munkahelyén, hogy lejár a próbaideje és szeretne beszélni erről. A cég tulaja meg nem annyira akart beszélni vele, mondván ha lejár a próbaidő, akkor automatikusan véglegesíti, vagyis határozatlan idejű lesz a szerződése. 

Igen ám, de a fizetés nem igazán közelíti meg a korábbi munkahelyén keresettet. Ezért hát csak addig "inzultálta" a cégvezetőt, amíg el tudta neki végre mondani, hogy ennyi pénzért nem igazán tud nála hosszú távra tervezni... Persze elmondta azt is, megérti, hogy nem tud annyit fizetni, mint egy multi, de azért jó lenne a korábbi keresetéhez közelebbi bér.

Nos amire nem számított, hogy a főnök visszakérdezett, hogy az mennyi lenne órabérbe? Erre nem volt felkészülve, de gyorsan kiszámolta, hogy mi az a minimum, amivel már elégedett lenne. Ez egyébként a mostani órabérének a 30% történő megemelését jelentette. A főnöknek a pillája se rebbent, azt mondta, OK! 

És ekkor érezte úgy a lányom barátja, hogy lehet elb@szta, mert többet is kérhetett volna. Amikor elmesélte, akkor én azért azzal próbáltam érvelni, hogy ha ennél többet kért volna egyáltalán nem biztos, hogy meg is kapja, sőt egy 50% emelés 3 hónap próbaidő után nekem túlzónak tűnne. Szerintem a 30% jelenleg reális. De persze mit tudom én? Én semennyit se mertem volna kérni... Sőt ha célfeladatért vagy egyéb dologért pluszt pénzt kapok, azt is igazságtalannak érzem akkor, ha mondjuk a kollégám nem kap, vagy nem annyit. Ez még valami szocialista csökevény lehet az agyamba.

Na mindegy is, a lényeg, hogy a vő jelöltnek ezek után a fizetése már majdnem eléri a korábbit, ahol azért ne felejtsük el, hogy nem egy műszakba dolgozott és a felelőssége is nagyobb volt.

Az se mellékes, amit mindig elmond, hogy ez a munkahely a korábbival össze sem hasonlítható, mert bár vannak akiknek gondjuk van az itteni főnökkel, de neki ez olyan, mint egy szanatórium a korábbihoz képest.

Arról is szó esett, hogy más területre is betanulhat (minőségirányításba) mert az egyik kolléga nemsokára nyugdíjba megy. Oda a főnök egy 4 órás alkalmazottat venne fel, de mivel akár azt a munkát is el tudná látni a jelenlegi mellett, meg fogja próbálni rávenni a főnököt, hogy csinálná plusz fél fizetésért. Ki tudja? Még az is lehet, hogy sikerül :)

Aztán még azt is szóba hozta, hogy bár nincs túl messze a munkahely (szomszéd város), de benzinpénzt se kap... A főnöke meg csak csodálkozott állítólag, mert meg volt róla győződve, hogy azt mindenkinek fizet. Vette is a telefont és már hívta is a HR-t, hogy visszamenőleg azt is rendezzék.

Szóval ez megint csak abba erősít, ami a gyengeségem, mert igaz a mondás, hogy néma gyereknek az anyja se érti a szavát.. És én ilyen témába bizony néma gyerek vagyok. Bár nincs panaszom, mert most viszonylag jól megfizetnek. Ha a jelenlegi tényleges munkavégzésemet és a fizetésemet arányba állítom, akkor még talán azt is mondhatnám, hogy túl vagyok fizetve. De persze ha vége lesz ennek a veszélyhelyzetnek, akkor orrvérzésig dolgozni fogok.

Mindezt csak azért írom meg, mert úgy csodálom ezeket a "fiatalokat", akik mernek és tudnak is fizetésemelést kérni. Nem zsarolva vagy fenyegetően, hogy ha nem kapnak akkor viszlát, hanem tudva az értéküket és alátámasztva, hogy megéri a cégnek ha többet fizet nekik.

Ha nekem kellene fizetésemelést kérnem, akkor életem végéig ugyanazért a bérért dolgoznék, mert azt se tudom, hogyan fognék hozzá. A mi generációnk, vagy inkább úgy mondom, hogy az olyanok, mint én, akik egész életükbe szinte csak a közszférába dolgoztak, azokat nem tanították meg erre. Sőt! Nekem ez jut eszembe arról, ha én próbálkoznék a kormányhivatalba: 

De az is lehet, hogy csak én vagyok ilyen béna...

Megosztás a facebookon