Nem, nem úgy...

Önkritikát gyakoroltam és rájöttem:

Jó vagyok és pont! - bruhaha

 

Azt, hogy "jól megy", nem az anyagiakra értettem, de azért nem panaszkodhatom, hiszen az egy évvel ezelőtti fizetésemnek közel a dupláját kapom. Ennyit a szociális terület és a kormányhivatal közötti differenciáról. Persze idén januárban nem kaptunk béremelést, sőt azzal kezdte az évet a főosztályvezető, hogy szerencsére nem fog csökkenni a bérünk... de ha azt a havi közel 10.000. Ft-ot, amit nettóba a bözsikártya helyett a fizetésünkhöz tettek annak veszem, akkor végül mégiscsak emelkedett a fizu is.

A "jól megy"-et arra értettem, hogy egyre profibb vagyok a munkámban, olyan félmilliós visszakövetelést is megkapok intézni, amitől mindenkinek borsózik a háta, én meg olyan "jól adom elő az ügyfélnek, hogy még szinte meg is köszöni". Pedig mindenki attól rettegett, hogy biztos bírósági ügy lesz, meg mindenféle fellebbezés és jajjjjjjjjj. De miért is lenne??? Szépen elmagyaráztam a kliensnek, hogy bizony, bizony kiderült, hogy amikor 4-5 évvel ezelőtt felvett tőlünk munkanélküli ellátást, akkor közben Ő Németországban dolgozott. És ezt a jogtalanul felvett pénzt vissza kell fizetnie. De azért nagyon segítőkészen felajánlottam, hogy esetleg részletfizetést kérhet... Nem is hőbörgött, tudomásul vette és csak annyit kérdezett, kb. mennyit kell fizetni??? 

Aztán ugye túl vagyok már a vizsgán is itt a munkahelyen, amit egy jogász által összeállított 4 oldalas törvényi ismeretekből írtunk. Megmondom őszintén, nem lett 100%-os a tesztem. Két apró hibám volt, így kb. 98%-ra sikerült. 

Az ügyfelek is szeretnek, már van aki hozzám kéri magát. Mondjuk ez rájuk nézve nem annyira kedvező, hiszen ez azt jelenti, hogy szeptember óta már legalább másodszor lett munka nélküli álláskereső. Régi ügyfeleim is vannak, akiket az előző munkahelyemről ismerek. Annyira meglepő mindig, hogy örömmel üdvözölnek, és egyre többeknek mondják, hogy ha jönnek regisztráltatni, akkor hozzám kérjék magukat. Persze ez nem feltétlen így megy... 

A munkatársaim is szeretnek (érzésem szerint és azt is mondják). Néha felírnak egy-egy mondásomat, mert annyira tetszik nekik. Ma például egy bv-ből szabadult ügyfelem volt. Amint kiejtette a száján, hogy most engedték ki, a kolléganőim már írtak is a belső cseten, hogy kérdezzem már meg, hogy meddig volt bent? Én hozzá vagyok szokva az ilyen, meg még ilyenebb ügyfelekhez, nem okoz ez nekem gondot. Ők meg mindig csodálják, hogy mennyire szót értek velük, meg nem félek tőlük és kissé irigyelnek is érte, hogy engem ugyan nem fenyegettek még meg eddig, hiszen jól tudom őket kezelni. Szóval visszatérve a kollégák kérésére, megkérdeztem: sok időt töltött távol a családtól??? Aztán még azt is megkérdeztem, hogy melyik börtönbe volt? A végén abban maradtunk, hogy nem csak egy helyen "ült", ezért megjegyeztem, hogy ezek szerint "vendégfellépő is volt"... Ez annyira tetszett a kollégáknak, hogy felírták maguknak és amint kiment az ügyfél szétröhögték magukat, mert ők nem mernek "ilyen emberekkel, így beszélni". Nekem azért jó iskola volt az előző munkahelyem e téren is.

Aztán még az is a jó munkavégzésem mellett szól, hogy ki van adva, miszerint azokat a régi FHT-sokat, akik munkaképesek és látszólag nem a 22.800. Ft-ból élnek, igyekezzünk jobban bombázni állásajánlatokkal, hogy kikerüljenek a rendszerből. Nos ebben is én vagyok az első, aki egy évek óta rendszerben lévő, segélyen élő ügyfelet a nyílt munkaerőpiacra elhelyezett. Ez tegnap derült ki és nem is mondtam senkinek, csak a szobatársaimnak, akik közül az egyik már fogta is magát és ment az osztályvezetőhöz, hogy eldicsekedjen vele(m) (mert ugye én nem mennék és nem szólnék az osztályvezetőnek, hiszen semmi mást nem csináltam, csak a munkámat végeztem. De ők menedzselnek :). Szóval egyre inkább jól csinálom amit csinálok és ezt a többiek is látják.

A másik ami úgy tűnik, hogy jól megy, az a vezetés. Most jövök rá, hogy valójában nem is tudtam vezetni amikor levizsgáztam. Komolyan mondom, de tényleg, nem is értem a mai napig sem, hogy miként sikerült akkor, ott és ráadásul elsőre. Néha még most is elolvasom nosztalgiázva a korábbi bejegyzésem erről: Forgalmi vizsgám igaz története :)

De azt is észrevettem hogy minél jobban megy a vezetés (szerintem) annál inkább agresszívebben vezetek és a kocsiban bizony csúnyán is beszélek a többi nem éppen megfelelően vezető autóstársamról :)

Annyira meggyőztem magam, hogy milyen jól vezetek, hogy felbátorodtam és bizony még tegnap is autóval mentem dolgozni, hiszen annyira jegesek voltak az utak, hogy gyalog nem lehetett közlekedni :) Ezt tegnap fényképeztem. Tudom, tudom... nem elég, hogy jeges az út, kezdő vezető vagyok, még közben a telefonomat is nyomkodom, hogy lőjek egy ilyen rossz minőségű képet...

De amint látszik nem igazán volt rajtam kívül más az úton...

Talán nekik több eszük volt és nem indultak el kocsival....

Most már csak a testedzésbe kellene ennyire jónak lennem.

De ez a következő célkitűzésem, hiszen a munka kipipálva, a vezetés kipipálva, jöhet a testformálás...

Mondjuk az enyémen lehet is mit formázni. Bár a kerek is egy forma.

Nem???

De! :) :) :)

 

 

Megosztás a facebookon