Egy nappal meghosszabbítottam a hosszú hétvégét. Egyrészt mert nagyon rám fér, másrészt, mert megérdemlem.

Holnap május 1. - munkaszüneti nap, de én már ma pihenek. Az elmúlt napok izgalmai, stresszes történései után szükségem van rá.

Sok tervem van, pl. jó lenne egyensúlyba billenteni az alvásdeficitemet, de sajnálom az időt alvással tölteni, így ez kilőve. Aztán mindjárt lomtalanítás, azzal is sok dolgom lenne, meg jó lenne elmenni uszodába de úgy, hogy egy egész napra, kihasználva a szaunát meg minden egyebet a lazuláshoz. Aztán persze nem hanyagolhatom a háztartást se (vásárlás, mosás, főzés, takarítás, stb.) és persze a kondi se maradhat ki. És akkor még ugye ott van az anyák napja is, mely kettős feladat. És a piac hétvégén.

Mivel nem írtam meg, mi lett a vége a kislánnyal kapcsolatos dolognak, gyorsan lekarcintom. Kedden este átadásra került a nevelőszülőnek. Délelőtt anyukáék elintézték a családba fogadást (pontosabban előterjesztették a kérelmet) a tesó ügyében, így elvileg nagyobb az esélye, hogy majd hazakerülhet a kislány.

 A nevelőszülőről egyébként pozitív benyomásom volt. Sok gyerek van nála, kicsitől a nagyig és igazi tyúkanyónak látszik. Valami azonban nem tetszett benne, de nem tudtam megfogalmazni mi az. Aztán rájöttem, nincs vele semmi baj, csak az nem tettszett, ahogy a gyerekek között dohányzott. Ne vessenek rám követ a dohányosok, ezt még nem figyeltem meg eddig magamon, hogy zavar ha kisgyerekek előtt dohányoznak. Ez új a számomra is. Amúgy egy talpra esett, karakán, belevaló nőnek láttam. Kicsit magamra emlékezetet.

Átadtam neki nem csak a kislányt, hanem a hozzá szóló "használati utasítást" is. Elmondtam, hogy a kislány a szívem csücske, és külön felhívtam a figyelmét, hogy sokat kellene beszélgetni vele, főleg felvilágosítani és a szülésre felkészíteni. Történt ugyanis, hogy hiába hívtam fel anyuka figyelmét, elmondása szerint "nem volt ideje" erre, ezért egy könyvet adott a lányának, amikor indultunk a nevelőszülőhöz, hogy majd elolvassa. Pffff

Alig nyugodhattam meg, hogy kedden este jó helyre került a kislány, másnap reggel már jött is a telefon, hogy a szülőszobán van, a kislányt hajnal fél 1-kor be kellett vinni és értesíteni kellene a szülőt... 

Szegény nevelőszülő, alig került oda hozzá pár órája a kislány, máris indulhatott vele a kórházba. És szegény kislány..., azt hiszem nem kell részletezni, hogy miért. Amikor megérkeztek a szülőszobára, egyébként állítólag minősíthetetlenül, megalázóan beszéltek és viselkedtek velük.

Tegnap délelőtt aztán kiderült, hogy csak vaklárma volt, nem fog még megszületni a baba.

Nem is bánom, mert most egy másik ügyre kell koncentrálnom (a többi sok-sok mellett), de arról nem akarok most írni. Majd talán máskor. Majd esetleg akkor, ha megérkeznek a bekért szakvélemények...

 

Megosztás a facebookon