Vihar előtti csend?

Avagy magam sem értem, miért vagyok ilyen nyugodt...

Sok minden történt az elmúlt hetekben, de mégsem írtam, mert nem billentett ki egyik se a nyugalmamból.

Itthon rendben mennek a dolgok, a munkahelyen vannak történések, de azok sem olyanok melyeket itt és most leírhatnék. Az egyik ugyan nagyon nyomaszt(ott) és sokáig gondolkodtam is rajta, hogy miként lehetne megoldani. Aztán arra jutottam, hogy nem az én problémám, nem nekem kell megoldani.

Egy elég etikátlan dologról van szó szerintem és nagyon, nagyon kiborított amikor hallottam róla. Nem gondoltam volna, erről a kollégámról aztán főleg nem is feltételeztem volna még csak hasonlót se. De! Egyrészt nem tudok hivatalosan a dologról, ezért bár sejtem, hogy gond lehet belőle, de szerintem annak kell(ene) tennie az ügy érdekében, akinek a tudomására jutott hivatalosan az ügy. Ráadásul akár névtelenül is leírhatná bárki, ami a tudomására jutott.

Aztán van egy másik dolog is, ami ma derült ki és még csak én tudok róla. De valamiért ez sem borított ki, nem billentett ki az egyensúlyi állapotomból. Ha publikus lesz, akkor természetesen majd megírom. És lesz hozzáfűzni valóm is a jövőre nézve.

Azt hiszem, hogy hasonlítok kicsit az ügyfelekre. A mának élek, nem érdekel mi lesz holnap vagy a jövő héten vagy a jövő hónapba. 

A jövő hét mondjuk egy kicsit érdekel. Olyan fura. Jövő pénteken fogok vizsgázni vezetésből. Az benne a fura, hogy el sem tudom képzelni, hogy levizsgázok. És azt hiszem ez így nem normális és nem is jó. Legalább a fejembe le kéne tudni játszani, de nem megy. A munkatársaim nagyon jó fejek, biztatnak és biztosítanak róla, hogy elsőre menni fog, de hiába, sajnos nem hiszem el... Így nehéz lesz...