Ha valaki lát, azt hiszem azt gondolja, hogy a kedvem olyan átlagos. Nos sok igyekezetembe kerül, hogy ezt a látszatot fent tartsam. Mert nem olyan happy a helyzet. Semmi extra, csak a munkahelyen szinte semmi sem klappol. Itthon legalább OK a helyzet, bár kisebb gondok akadnak, de hol nem?

Szóval munka: esélyem sincs a munkámmal foglalkozni. Egyrészt az átalakítás, a jogszabályi változás miatt, amihez persze a végrehajtási rendelet még mindig nem jött ki, pedig a jogszabály január 1-től változott, most meg már április van. Persze mivel nem vagyok analfabéta, nyilván ezek ellenére még tudnám végezni a dolgom, már persze ha hagynák. Mert mostanában kb. úgy néz ki a napom, mintha egy turkálóba lennék árufeltöltő. Az adomány ruhákat kell pakolni, zsákolni, kiosztani, stb. Mivel óriási mennyiségű ruháról van szó, semmi másra nincs idő. Ez az állapot már odáig fajult mostanra, hogy mindenen csak nevetek. Illetve nevetünk, vihogunk a kolléganővel. Nem, nem jó kedvünkbe, hanem kínunkba. Olyan dolgokon kacarászunk, ami egyébként egy cseppet sem vicces, inkább nagyon is tragikus. Jelen helyzetben, tragikomikus.

Ja, a "legpoénosabb" múlt hét csütörtökön történt a munkámmal összefüggésbe. Elindultam dolgozni, mint minden nap. Aztán a fiam értesített, hogy két rendőr keresett és elő akartak vezetni (Kecskemétről - Karcagra), mert tanúként kívántak meghallgatni kiskorúak bántalmazása miatti ügyben. Nos! Először is nem kaptam idézőt. Most nem. Előtte kétszer már igen, de mindkettőre időben megírtam az igazolási kérelmet és csatoltam a szükséges dokumentumot is, hogy miért nem tudok megjelenni. Ha jól tudom, akkor ezt érdemben el kellett volna bírálni és határozatban értesíteni az eredményéről. Ezek nem történtek meg. Aztán csütörtökön jöttek értem a rendőrök... A fiam mondta nekik (egyébként éjszakás volt és épp akkor ért haza), hogy nem tudja hol vagyok, vagy dolgozni mentem, vagy elmentem Karcagra. A rendőrök nem jöttek be a lakásba, hanem távoztak. Amint erről tudomást szereztem felhívtam egy rendőr ismerősömet, hogy megtudjam mire számíthatok. Azt mondta, hogy az előállítás díját akkor is ki kell fizetnem, ha nem találtak otthon. Ez 10.000. Ft körüli összeg. Bakker! Még jó, hogy nem voltam otthon, mert akkor aztán fizethettem volna... Karcagra "rendőrtaxival" lemenni legalább egy fél havi fizetésem lenne...

Minden esetre próbáltam felhívni a bírónőt, de nem értem el. Végül sikerült, de csak az írnokkal tudtam beszélni. Viszont az említett tárgyaláson (ahol nem jelentem meg) nem ez az írnok volt bent, ezért nem tudott megfelelő válaszokat adni a kérdéseimre. Mikor mondtam, hogy nem kaptam idézőt, akkor azt javasolta, hogy azonnal írjak egy igazolási kérelmet és írjam bele, hogy írásban idézzenek! Ez marha jó! Hogyan másképp??? Telepátiával??? Na jó, biztos lehet telefonon és egyéb módon is, no de engem sehogy sem idéztek, vagy legalább is nem tudok róla. Kissé azért vagyok bizonytalan, mivel a postaláda nem túl régen lett áthelyezve, mivel beázott és használhatatlan volt. Lehet a postás nem dobta be az értesítőt? No mindegy. Megírtam, hogy írásba idézzenek. Aztán azt is mondta az írnok, hogy jövő pénteken lesz a következő tárgyalás... Kérdeztem, hogy arra is meg kellene jelennem? Mert idézést most sem kaptam, pedig most már tuti a postaláda is... Nem tudott rá válaszolni. Marha jó! A lányom szülinapját nem úgy terveztem, hogy Karcagon a bíróságon töltöm, ahonnan lehet haza sem tudok jönni az nap. Ezt csak azért jegyzem meg, mert volt korábban olyan idézőm, amikor délután 2-kor kezdődött a tárgyalás és az volt írva, hogy a tárgyalás várható időtartama 7 óra. Nos akkor már nem tudok hazajönni, mert olyankor már nincs mivel. (Ugyanis nekem még nincs jogsim - csak folyamatban van, és nincs autóm se.)

Aztán itthon: hétvégén bekrepált a fiam szuper-modern 5.1 fülhallgatója, ami több, mint 50.000 Ft-ba került. Igen, igen, nem elírtam... Valóban ennyit adott érte! Nem normális! Mondjuk erről csak most szereztem tudomást, hiszen a saját pénzéből vette... De akkor is... Ennyit egy ilyen sz@rért??? Szóval meghalt a fülhallgató, de mivel 2 év garancia van rá (és még csak 1 éve vásárolta) javasoltam, hogy hétfőn reggel menjen és intézkedjen. 

Ment is, de elég egyszerűen elküldték. Az üzletbe az eladó annyit mondott, hogy Ő nem igazán ért ehhez, de szerinte olyan sérülése van a fülesnek, ami miatt biztos, hogy nem fogják kicserélni... A fiam meg háborgott egy kicsit, mondta a magáét, de aztán fogta a cuccot és hazament. 

Utálom az ilyet. Utálom, ha valakit hülyének néznek és lehúznak... Nos én következtem. 5 óra körül értem haza, a hónom alá vágtam és már indultam is az üzletbe. Szerencsém volt, vagy nekik nem volt szerencséjük, de épp ott találtam nem csak az eladót, hanem az üzlet tulaját is. Nagyon sok energiát fektetett bele, hogy lebeszéljen, flegmán közölte, hogy a mi hibánkból ment biztos tönkre, stb. Na velem aztán jóval kezdett... Ekkor kezdtem csak igazán felszívni magam... Persze Ő nem tudhatta, hogy milyen ügyfeleken "nevelkedtem", nekem egy kis üzletvezető ellenkezése még csak nem is kihívás :) 

Elég határozottan elkezdtem sorolni, hogy azonnal vegyen fel jegyzőkönyvet és mit írjon bele és kérek egy példányt... 

Kissé meglepődött és végre elkezdett körmölni. 

Amint megírta, szép tüzetesen átolvastam. Szerintem ezen is meglepődött. Aztán még elkezdett egy kis feszengést, de azonnal lecsaptam minden próbálkozását, úgyhogy elég kilátástalannak tűnt a helyzete. Pl. bizonyára azért hibásodott meg, mert a fiam úgy vette le a fejéről, hogy szét felé húzta... Ekkor megkérdeztem: megmondaná, hogy másképp hogy lehet levenni? :)

Aztán azzal zárta: Ő nem hajlandó a garanciális javításra, mert szerinte a mi hibánkból ment tönkre, elküldi a nagykerbe, de úgyis azt fogják mondani, hogy nem javítják és nem cserélik. Mondtam neki, hogy a válasz eredetijét természetesen szeretném majd látni! Ekkor elsápadt, és azt mondta, hogy kb. 2 hét múlva fog keresni akkor... Én meg rávágtam, hogy az nem éppen jó, hiszen 5 napon belül értesítenie kell a jogszabály szerint. Ekkor már teljesen kész volt. Azt hiszen rossz estéje volt, mert láthatólag teljesen kiakadt. Pedig ha egyből megírta volna amit kértem, kb. 2 perc alatt végeztünk volna. 

Távoztam az üzletből, szép napot felkiáltással :) 

És lám-lám... Alig három nap elteltével már hívott is a hölgy. Most teljesen más volt már a hangja és a hozzáállása. Nagyon kedvesen ecsetelte, hogy mindent megtett annak érdekében, hogy megjavítsák és a nagyker azt írta, hogy amennyiben elfogadjuk akkor kiküldik a gyártónak, hiszen nagyon fontos nekik a jó hírnév és nem engedhetik meg maguknak, hogy egy ilyen drága termék 1 év után használhatatlan legyen. A gyártónak kiküldeni, a javítás vagy a csere azonban kb. 30-60 nap, és az aláírásunk szükséges ahhoz, hogy ebbe beleegyezünk. Anyagi vonzata semmi sincs... Hmmmmm, érdekes, pár napja még nem így beszélt... :)

Szóval ez is megoldódni látszik.

 

 

Megosztás a facebookon