Ma reggel készülődés közbe azon gondolkoztam, hogy milyen jó most minden. És egyből belém is hasított egy furcsa érzés, hogy ez nem szokott sokáig tartani...

Tegnap este tök békés volt minden, felhívtam a férjem hazafelé menet és nyafogtam egy kicsit, hogy nincs kedvem főzőcskézni, rendeljünk már valamit. Így hát pizzáztunk!

A fiamnak írtam cseten, hogy pizza lesz, milyet kér? Erre örömködve visszaírt, hogy port arra gondolt, hogy milyen jól esne neki egy pizza, és lám teljesült. Jó hangulatba volt Ő is, még arra is nyitott volt, hogy hétvégén a férjemmel elutazzon Abádszalókra, a sógornőm szülinapjára. Ez nem jellemző, nem szokott az apjával a rokonokhoz menni :) Én azért nem megyek, mert szombaton dolgozom, a lányomék meg Ausztriába mennek síelni. 

Gondoltam még inkább fokozom a fiam örömét, ezért hát érte mentem a lányom kocsijával a munkahelyére. Boldog volt, ennek is örült és arról beszélgettünk hazafelé, hogy mostanában olyan sok minden van, amire csak gondol és bevonzza, és tök jól érzi magát ettől. Majd hozzátette, kár, hogy a lottóval nem így van :)

Szóval a fiam is jó passzba volt. A férjem is, ennek örömére még egy kicsit megtoldotta a kocsim árát a kártérítési pénzéből.

Ezeken gondolkodtam reggel, hogy milyen jók az ilyen békés órák, amikor az egész család kisimult.

 

Addig gondolkodtam, hogy már megint majdnem késésbe voltam. Rohantam le a biciklitárolóba, hiszen kerékpárral 8-10 perc alatt beérek a munkahelyre.

DE!!!

A biciklim nem volt a helyén...

Hívtam egyből a férjem, "nem mondtad, hogy elviszed a biciklit!" Meglepődött, hogy miről beszélek, mert nem biciklivel ment dolgozni.

Annyira hihetetlen volt számomra, hogy a zárt lépcsőházból, a zárt tárolóból eltűnt a bicajom, hogy még egyszer visszamentem és megnéztem, hogy biztos jól láttam, hogy nincs ott? Persze nyilván semmi értelme nem volt ennek, de ismét megbizonyosodtam, hogy valóban nem tévedtem, szőrén-szálán eltűnt.

Nem volt időm lamentálni, mert késésbe voltam. Gyorsan átszaladtam az út túloldalára buszjegyet venni. A házunk előtt áll meg a busz, tehát nem távolság és a munkahelyemtől kb. 200 méterre tesz le.

A jegyvásárláson is túl voltam, jött is a busz, persze már az előző megállóba tele lett, senki nem tudott rá felszállni. Ekkor jött el a pillanat, hogy értesítsem a kolléganőmet, hogy valószínűleg késni fogok.

A pár perccel ezelőtti kisimultság már rég tovaillant.

A következő busz pár perc múlva jött, azzal csupán 5 percet késtem.

Amint beértem a munkahelyre, hívott a férjem, hogy telefonált a közös képviselőnek, hogy a zárt tárolóhoz kinek van még rajtunk kívül kulcsa a lépcsőházban, ahol mindössze 15 család lakik, mert eltűnt a kerékpár.

Nos kizárásos alapon pontosan meghatározható, hogy ki vitte el. Szinte 100 %, hogy az, aki tavasszal a lányom 4 téli gumiját is megpróbálta a zárt tárolóból az autójába tuszkolni, csak szerencsére a férjem pont akkor ért haza és észrevette. És még volt pofája akkor azt mondani ennek a szemét alaknak, hogy azért akarta a kocsijába tenni, mert nem volt ráírva, hogy kié!

Inkább nem is fejtem ki, hogy milyen alak, mert ideges leszek már attól is ha rágondolok. Aki ismer, pontosan tudja, hogy nem vagyok idegengyűlölő, de ez az ember ki tudja hozni belőlem. 

Feljelentést nem tudunk tenni, mert nem volt regisztrálva a bicikli, nem tudom igazolni semmilyen formába.

Éppen ezen háborogtam, amikor hívott az öcsém, hogy ma 2 óra után mehetek a kocsiért, mert elkészültek az okmányok, megvan a rendszám, forgalmi, műszaki, minden ami kell. 

Na végre valami jó hír!

Az öcsémnek is elújságoltam, hogy milyen ügyes vagyok, és hogy a gépkocsi árát úgy tudom felvenni a bankból, hogy 15-20 ezer forint kezelési költség helyett mindössze 500 Ft-ba kerül. Erre az öcsém: "Hogy csináltad? Kiraboltad? És ennyibe került a maszk?"

Elmondtam neki is, és elismerően csak annyit mondott: "Szuper a bankod." Hát igen, ebbe is fektettem energiát, hogy megkeressem a legolcsóbbat. Tényleg 0 Ft-os számlám van!

Aztán amint beszélgettünk, kiderült, hogy az öcsém felesége meg bekerült a sürgősségire és már meg is operálták. Vékonybél elzáródása volt. Az öcsém egyedül igyekszik koordinálni a gyerkőceiket. Anya nélkül kell mézeskalácsot sütni, meg a fia Pestre megy színházba a sulival, csak éppen elfelejtette és nem olyan ruhába öltöztette, stb. Szóval náluk is zajlik az élet! De ügyesen boldogul, csak ugye senkinek se jön jól, ha hirtelen anya eltűnik pár napra, úgy értem kórházba kerül, műtik és nem tud részt venni a család életébe, pedig addig jórészt ő koordinálta.

Visszatérve a kétórás autóátvételre. Az ebédidőmet azzal töltöttem, hogy levegyem a kocsi árából hiányzó pénzt a számlámról. Bár tegnap nagyon ügyesen elintéztem, és kiderítettem, hogy ingyen tudok levenni akár havonta 1.600.000. Ft-ot is. Persze sajnos nincs annyi pénz a számlámon, hogy ezt minden hónapba megtegyem :) De elvileg megtehetném, ha lenne :) Elindultam az UniCredit atm-hez, mert ott 50 darab pénzjegy a korlát, a bank és más bank ügyfelei is egyaránt 1 millió forinthoz juthatnak. De hiába, mert azt írta ki, hogy csak 250.000. Ft-ot tud kiadni. Mentem a következő UniCredit automatához, de ott is úgy jártam. Még jó, hogy itt a központba néhány száz méteren belül vannak a bankok és az automaták. Mentem az Erste Bankhoz, de ott 400.000 Ft-ot ajánlott a gép, amit nem fogadtam el:) Irány a saját bankom atm-je, vagyis a Sperbanké, ott meg azt írta ki, hogy max. 40 bankjegyet tud kiadni, de csak 5000 Ft-os bankjegyek vannak a gépbe. No az se jó! Kezdtem kicsit ideges lenni, mert ugyan tegnap a telefonba elmondta az ügyintéző, hogy "bankbiztonsági okokból ők sem tudják, hogy melyik atm-ből lehet 800.000.  Ft-ot kivenni, de biztos találok olyat a közelbe..." Nem volt más hirtelen 100 méteren belül, már csak a K&H bank. Ez volt a leginkább bizalomgerjesztő, mert itt a bankfiókon belül van az automata.

Megpróbáltam, bár elég macerás volt, mert ki kellett választani, hogy milyen címletű bankjegyet szeretnék, és egyesével lehetett nyomkodni a nyilat, hogy hány db-ot szeretnék belőle. Mire 40-szer csipogtam, már a biztonsági őr is odanézett :)

De TÁDÁMMM! Kiadta.

Ezzel és a férjem általi hozzájárulással, valamint az előleggel már megvolt a kocsi ára. Már csak az átírási költségre kellett előteremteni a pénzt. Nem voltam biztos benne, hogy vajon még tudok-e mai napon több pénzt levenni, meg már várakoztak is mögöttem az atm-re, így hát továbbindultam. Gondoltam, legfeljebb azt az összeget már kp-be veszem fel a bankomnál. De hirtelen eszembe jutott, hogy még a nyáron kaptam a férjemtől eurót, amit nem váltottam be, és a pénztárcám "titkos fiókjába van" de most itt az alkalom. 400 eurót a férjem adott, és még volt 5 euróm, amit valamelyik hétvégén a piacon találtam egyik kabát zsebébe, amit turiztam (bár végül nem vettem meg, mert amikor felpróbáltam, nem volt jó, de ahogy benyúltam a zsebébe, ez az 5 eurós a kezembe akadt). Tök jó áron váltották be, több, mint 133.000. Ft.-ot kaptam érte. Az átírás meg egy százas sincs. Szóval tiszta haszon.

Már csak az volt hátra, hogy elkéredzkedjek a főnökömtől. Felmentem hozzá az emeletre, de éppen nagyon "osztotta" az egyik kolléganő agyát, így hát úgy tettem, mintha csak a jelenlétit akarnám aláírni, és kisompolyogtam.

Lent a kollégáimnak elmeséltem, hogy mennem kellene 2 órakor, de nem tudtam beszélni a főnökkel. Nagyon jó fejek voltak, mondták, hogy menjek csak, ha véletlen keres, majd azt mondják, hogy most tudtam csak kiszaladni ebédelni.

Jött a lányom, kimentünk a kocsiért, a papírdolgokat elintéztük, megkaptam a kulcsokat, felpattintották a rendszámot, és kértem egy kis gyorstalpalót is, mert nem értettem, miért van 5 kulcs? Erre elmagyarázták, hogy azért, mert a sebváltó zárhoz is van. Én meg nem meghazudtolva magam, szőke nősen néztem, hogy micsodaaaaaaa??? Az mi, meg minek és hogy működik, stb.???

Megmutatták, elmagyarázták. Ha valaki tudja, akkor ne röhögjön, eddig én nem tudtam és kész. Most már tudom.

Beültem, beállítottam a legszükségesebb dolgokat (ülés, tükör, rádió, stb.) és éppen indultam volna, amikor rájöttek, hogy a cascóhoz körbe kell fényképezni az autót. Mondták, hogy tolassak vissza. Nem is lett volna ezzel semmi gond, de ebbe a kocsiba úgy van a hátramenet, amivel eddig nem találkoztam. Próbáltam így, semmi. Próbáltam úgy, semmi. Próbálta a lányom is, neki se ment...

Úgy röhögtünk, alig bírtuk abbahagyni.

 

A biztosítós csaj is mondta, hogy nem baj, ha ő is megpróbálja, mert addigra már minden "férfiember" távozott. Mondtam, próbálja csak, de neki sem sikerült :))))) Aztán csak addig bénáztunk, míg végül rájöttünk, hogy nem lenyomni és sebességbe tenni, illetve nem az ikonnak megfelelő irányba eltolni, hanem megemelni és úgy sebességbe tenni kell. Végre sikerült, és a nyerítést is abba tudtuk hagyni. Ekkora már a pasik is visszatértek, mert el nem tudták találni, hogy mi ilyen vicces.

Ekkor jött a következő döbbenet.

Szinte porszáraz a benzintank, tankolni kellene...

De vajon eljutok-e a legközelebbi benzinkúthoz?

Az öcsém kollégája azt javasolta, hogy a lányommal együtt menjünk, és ha kifogy, a lányom pattanjon ki a kocsiból, mert neki tuti megállnak és még benzint is szereznek :)

De nem kellett ilyen cselhez folyamodnunk, sikeresen megoldódott ez is.

Gyorsan visszasomfordáltam a munkahelyre, és minden családtagot értesítettem, hogy nálam az autó, és örülök neki, még akkor is, ha nem ilyet akartam! Mert már kezdem megszeretni, és remélem rászolgál a szeretetemre és a bizalmamra amit belefektettem (nem beszélve a pénzről). 

Amint visszaértem, a kollégák jöttek, hogy nyugodjak meg (bár nem voltam ideges), hogy volt ugyan lent a főnök, de felkapcsolták nálam a villanyt, mintha ott lennék :)

Megköszöntem nekik, és ekkor mondtam el, hogy igazából azért kellett elmennem, mert vettem egy autót.

 

Erre megszólalt az egyik kolléganőm: "Hogy mit? Egy kocsit??? Na az fasza, én meg csak egy pólót vettem az ebédidőbe :) 

Dőltünk a röhögéstől. 

Szóval ilyen volt ez a mai nap. Hol fent, hol lent!

A biciklit sajnálom, mert nem volt szép, de nagyon jó volt. 28-as, női, magas kormányos, elől-hátul kosaras, és világítás is volt rajta elöl és hátul is. 

És tudom nem szép, de rosszat kívántam annak, aki ellopta. 

Megosztás a facebookon