Ma reggel készülődés közbe azon gondolkoztam, hogy milyen jó most minden. És egyből belém is hasított egy furcsa érzés, hogy ez nem szokott sokáig tartani...

Tegnap este tök békés volt minden, felhívtam a férjem hazafelé menet és nyafogtam egy kicsit, hogy nincs kedvem főzőcskézni, rendeljünk már valamit. Így hát pizzáztunk!

A fiamnak írtam cseten, hogy pizza lesz, milyet kér? Erre örömködve visszaírt, hogy port arra gondolt, hogy milyen jól esne neki egy pizza, és lám teljesült. Jó hangulatba volt Ő is, még arra is nyitott volt, hogy hétvégén a férjemmel elutazzon Abádszalókra, a sógornőm szülinapjára. Ez nem jellemző, nem szokott az apjával a rokonokhoz menni :) Én azért nem megyek, mert szombaton dolgozom, a lányomék meg Ausztriába mennek síelni. 

Gondoltam még inkább fokozom a fiam örömét, ezért hát érte mentem a lányom kocsijával a munkahelyére. Boldog volt, ennek is örült és arról beszélgettünk hazafelé, hogy mostanában olyan sok minden van, amire csak gondol és bevonzza, és tök jól érzi magát ettől. Majd hozzátette, kár, hogy a lottóval nem így van :)

Szóval a fiam is jó passzba volt. A férjem is, ennek örömére még egy kicsit megtoldotta a kocsim árát a kártérítési pénzéből.

Ezeken gondolkodtam reggel, hogy milyen jók az ilyen békés órák, amikor az egész család kisimult.

 

Addig gondolkodtam, hogy már megint majdnem késésbe voltam. Rohantam le a biciklitárolóba, hiszen kerékpárral 8-10 perc alatt beérek a munkahelyre.

DE!!!

A biciklim nem volt a helyén...

Hívtam egyből a férjem, "nem mondtad, hogy elviszed a biciklit!" Meglepődött, hogy miről beszélek, mert nem biciklivel ment dolgozni.

Annyira hihetetlen volt számomra, hogy a zárt lépcsőházból, a zárt tárolóból eltűnt a bicajom, hogy még egyszer visszamentem és megnéztem, hogy biztos jól láttam, hogy nincs ott? Persze nyilván semmi értelme nem volt ennek, de ismét megbizonyosodtam, hogy valóban nem tévedtem, szőrén-szálán eltűnt.

Nem volt időm lamentálni, mert késésbe voltam. Gyorsan átszaladtam az út túloldalára buszjegyet venni. A házunk előtt áll meg a busz, tehát nem távolság és a munkahelyemtől kb. 200 méterre tesz le.

A jegyvásárláson is túl voltam, jött is a busz, persze már az előző megállóba tele lett, senki nem tudott rá felszállni. Ekkor jött el a pillanat, hogy értesítsem a kolléganőmet, hogy valószínűleg késni fogok.

A pár perccel ezelőtti kisimultság már rég tovaillant.

A következő busz pár perc múlva jött, azzal csupán 5 percet késtem.

Amint beértem a munkahelyre, hívott a férjem, hogy telefonált a közös képviselőnek, hogy a zárt tárolóhoz kinek van még rajtunk kívül kulcsa a lépcsőházban, ahol mindössze 15 család lakik, mert eltűnt a kerékpár.

Nos kizárásos alapon pontosan meghatározható, hogy ki vitte el. Szinte 100 %, hogy az, aki tavasszal a lányom 4 téli gumiját is megpróbálta a zárt tárolóból az autójába tuszkolni, csak szerencsére a férjem pont akkor ért haza és észrevette. És még volt pofája akkor azt mondani ennek a szemét alaknak, hogy azért akarta a kocsijába tenni, mert nem volt ráírva, hogy kié!

Inkább nem is fejtem ki, hogy milyen alak, mert ideges leszek már attól is ha rágondolok. Aki ismer, pontosan tudja, hogy nem vagyok idegengyűlölő, de ez az ember ki tudja hozni belőlem. 

Feljelentést nem tudunk tenni, mert nem volt regisztrálva a bicikli, nem tudom igazolni semmilyen formába.

Éppen ezen háborogtam, amikor hívott az öcsém, hogy ma 2 óra után mehetek a kocsiért, mert elkészültek az okmányok, megvan a rendszám, forgalmi, műszaki, minden ami kell. 

Na végre valami jó hír!

Az öcsémnek is elújságoltam, hogy milyen ügyes vagyok, és hogy a gépkocsi árát úgy tudom felvenni a bankból, hogy 15-20 ezer forint kezelési költség helyett mindössze 500 Ft-ba kerül. Erre az öcsém: "Hogy csináltad? Kiraboltad? És ennyibe került a maszk?"

Elmondtam neki is, és elismerően csak annyit mondott: "Szuper a bankod." Hát igen, ebbe is fektettem energiát, hogy megkeressem a legolcsóbbat. Tényleg 0 Ft-os számlám van!

Aztán amint beszélgettünk, kiderült, hogy az öcsém felesége meg bekerült a sürgősségire és már meg is operálták. Vékonybél elzáródása volt. Az öcsém egyedül igyekszik koordinálni a gyerkőceiket. Anya nélkül kell mézeskalácsot sütni, meg a fia Pestre megy színházba a sulival, csak éppen elfelejtette és nem olyan ruhába öltöztette, stb. Szóval náluk is zajlik az élet! De ügyesen boldogul, csak ugye senkinek se jön jól, ha hirtelen anya eltűnik pár napra, úgy értem kórházba kerül, műtik és nem tud részt venni a család életébe, pedig addig jórészt ő koordinálta.

Visszatérve a kétórás autóátvételre. Az ebédidőmet azzal töltöttem, hogy levegyem a kocsi árából hiányzó pénzt a számlámról. Bár tegnap nagyon ügyesen elintéztem, és kiderítettem, hogy ingyen tudok levenni akár havonta 1.600.000. Ft-ot is. Persze sajnos nincs annyi pénz a számlámon, hogy ezt minden hónapba megtegyem :) De elvileg megtehetném, ha lenne :) Elindultam az UniCredit atm-hez, mert ott 50 darab pénzjegy a korlát, a bank és más bank ügyfelei is egyaránt 1 millió forinthoz juthatnak. De hiába, mert azt írta ki, hogy csak 250.000. Ft-ot tud kiadni. Mentem a következő UniCredit automatához, de ott is úgy jártam. Még jó, hogy itt a központba néhány száz méteren belül vannak a bankok és az automaták. Mentem az Erste Bankhoz, de ott 400.000 Ft-ot ajánlott a gép, amit nem fogadtam el:) Irány a saját bankom atm-je, vagyis a Sperbanké, ott meg azt írta ki, hogy max. 40 bankjegyet tud kiadni, de csak 5000 Ft-os bankjegyek vannak a gépbe. No az se jó! Kezdtem kicsit ideges lenni, mert ugyan tegnap a telefonba elmondta az ügyintéző, hogy "bankbiztonsági okokból ők sem tudják, hogy melyik atm-ből lehet 800.000.  Ft-ot kivenni, de biztos találok olyat a közelbe..." Nem volt más hirtelen 100 méteren belül, már csak a K&H bank. Ez volt a leginkább bizalomgerjesztő, mert itt a bankfiókon belül van az automata.

Megpróbáltam, bár elég macerás volt, mert ki kellett választani, hogy milyen címletű bankjegyet szeretnék, és egyesével lehetett nyomkodni a nyilat, hogy hány db-ot szeretnék belőle. Mire 40-szer csipogtam, már a biztonsági őr is odanézett :)

De TÁDÁMMM! Kiadta.

Ezzel és a férjem általi hozzájárulással, valamint az előleggel már megvolt a kocsi ára. Már csak az átírási költségre kellett előteremteni a pénzt. Nem voltam biztos benne, hogy vajon még tudok-e mai napon több pénzt levenni, meg már várakoztak is mögöttem az atm-re, így hát továbbindultam. Gondoltam, legfeljebb azt az összeget már kp-be veszem fel a bankomnál. De hirtelen eszembe jutott, hogy még a nyáron kaptam a férjemtől eurót, amit nem váltottam be, és a pénztárcám "titkos fiókjába van" de most itt az alkalom. 400 eurót a férjem adott, és még volt 5 euróm, amit valamelyik hétvégén a piacon találtam egyik kabát zsebébe, amit turiztam (bár végül nem vettem meg, mert amikor felpróbáltam, nem volt jó, de ahogy benyúltam a zsebébe, ez az 5 eurós a kezembe akadt). Tök jó áron váltották be, több, mint 133.000. Ft.-ot kaptam érte. Az átírás meg egy százas sincs. Szóval tiszta haszon.

Már csak az volt hátra, hogy elkéredzkedjek a főnökömtől. Felmentem hozzá az emeletre, de éppen nagyon "osztotta" az egyik kolléganő agyát, így hát úgy tettem, mintha csak a jelenlétit akarnám aláírni, és kisompolyogtam.

Lent a kollégáimnak elmeséltem, hogy mennem kellene 2 órakor, de nem tudtam beszélni a főnökkel. Nagyon jó fejek voltak, mondták, hogy menjek csak, ha véletlen keres, majd azt mondják, hogy most tudtam csak kiszaladni ebédelni.

Jött a lányom, kimentünk a kocsiért, a papírdolgokat elintéztük, megkaptam a kulcsokat, felpattintották a rendszámot, és kértem egy kis gyorstalpalót is, mert nem értettem, miért van 5 kulcs? Erre elmagyarázták, hogy azért, mert a sebváltó zárhoz is van. Én meg nem meghazudtolva magam, szőke nősen néztem, hogy micsodaaaaaaa??? Az mi, meg minek és hogy működik, stb.???

Megmutatták, elmagyarázták. Ha valaki tudja, akkor ne röhögjön, eddig én nem tudtam és kész. Most már tudom.

Beültem, beállítottam a legszükségesebb dolgokat (ülés, tükör, rádió, stb.) és éppen indultam volna, amikor rájöttek, hogy a cascóhoz körbe kell fényképezni az autót. Mondták, hogy tolassak vissza. Nem is lett volna ezzel semmi gond, de ebbe a kocsiba úgy van a hátramenet, amivel eddig nem találkoztam. Próbáltam így, semmi. Próbáltam úgy, semmi. Próbálta a lányom is, neki se ment...

Úgy röhögtünk, alig bírtuk abbahagyni.

 

A biztosítós csaj is mondta, hogy nem baj, ha ő is megpróbálja, mert addigra már minden "férfiember" távozott. Mondtam, próbálja csak, de neki sem sikerült :))))) Aztán csak addig bénáztunk, míg végül rájöttünk, hogy nem lenyomni és sebességbe tenni, illetve nem az ikonnak megfelelő irányba eltolni, hanem megemelni és úgy sebességbe tenni kell. Végre sikerült, és a nyerítést is abba tudtuk hagyni. Ekkora már a pasik is visszatértek, mert el nem tudták találni, hogy mi ilyen vicces.

Ekkor jött a következő döbbenet.

Szinte porszáraz a benzintank, tankolni kellene...

De vajon eljutok-e a legközelebbi benzinkúthoz?

Az öcsém kollégája azt javasolta, hogy a lányommal együtt menjünk, és ha kifogy, a lányom pattanjon ki a kocsiból, mert neki tuti megállnak és még benzint is szereznek :)

De nem kellett ilyen cselhez folyamodnunk, sikeresen megoldódott ez is.

Gyorsan visszasomfordáltam a munkahelyre, és minden családtagot értesítettem, hogy nálam az autó, és örülök neki, még akkor is, ha nem ilyet akartam! Mert már kezdem megszeretni, és remélem rászolgál a szeretetemre és a bizalmamra amit belefektettem (nem beszélve a pénzről). 

Amint visszaértem, a kollégák jöttek, hogy nyugodjak meg (bár nem voltam ideges), hogy volt ugyan lent a főnök, de felkapcsolták nálam a villanyt, mintha ott lennék :)

Megköszöntem nekik, és ekkor mondtam el, hogy igazából azért kellett elmennem, mert vettem egy autót.

 

Erre megszólalt az egyik kolléganőm: "Hogy mit? Egy kocsit??? Na az fasza, én meg csak egy pólót vettem az ebédidőbe :) 

Dőltünk a röhögéstől. 

Szóval ilyen volt ez a mai nap. Hol fent, hol lent!

A biciklit sajnálom, mert nem volt szép, de nagyon jó volt. 28-as, női, magas kormányos, elől-hátul kosaras, és világítás is volt rajta elöl és hátul is. 

És tudom nem szép, de rosszat kívántam annak, aki ellopta. 

Megosztás a facebookon

főleg, ha "szőke nő" vagy...

Április elején ugye totálkárosra törtem szeretett kis wolksvagenemet. Azóta a lányom kocsiját kérem el, ha nem tudom megoldani másképp a dolgaimat, munkába biciklivel járok, ami ugye a mozgás szempontjából egy kis pozitívum, és igazából kerékpárral is kb. annyi idő alatt érek be a munkahelyre, mint kocsival.

De nyilván szeretnék kocsit, hiszen mégsem olyan a lányomtól elkérni, mintha az enyém lenne. Kellemetlen amikor miattam kell átszerveznie a programját, hogy ide tudja adni a kocsit. Ezért már a baleset után egyértelmű volt, hogy keresünk valamit. A férjem családja messze él tőlünk, az édesanyja elég beteges, meg egyébként is jó lenne ide-oda eljutni, ahhoz pedig nem árt a saját gépjármű.

Április óta keresem a megfelelőt. Először az volt ugye a kérdés, hogy mennyi pénzt szánunk rá, és kb. mi az elvárás. Mivel az öcsém autószerelő, és az előző szuper kis kocsit is ő szerválta nekem, egyértelmű volt, hogy az ő segítségét fogom igénybe venni. Ja, és persze majd a javítások során is számítok rá, ami ugye azzal jár, hogy a kiválasztásnál felméri, hogy lehetőleg a legkevesebb munkát kelljen majd belefektetnie, hiszen nekem ingyen dolgozik :)

Az összeg és az elvárások meghatározása után, az alábbi viszonylag olcsó fenntartású kocsikat ajánlotta az öcsém: Honda Jazz, Kia C'eed, Hyundai i20, i30. Mi meg elindultunk a családdal és a legelső kereskedésbe, ahová ilyen autókat mentünk nézni, beleszerettünk egy WV Golf 5-be :) De aztán győzött a józan ész, amikor kiderült, hogy olaszból hozták be, és annak ellenére, hogy az eladó nem mondta, észrevettük, hogy az egész kocsi újra van festve, és akkor még nem beszéltem arról, hogy a korához képest elég kevésnek tűnt a kilométer.... Átbeszélve az öcsémmel is, lemondtunk róla.

Aztán keresgéltem és végül arra jutottam, hogy a Honda Jazz nem jön szóba, mert a férjemnek nem tetszik, a Kia nekem nem jön be (mármint a belseje), pedig tudom, hogy külsőre olyan mint az i30. Aztán kipróbáltam egy Hyundai i20-at, és tudom én, hogy pár hónapja törtem rommá a kocsimat, de az i20 elég lassúnak tűnt. De mit is vártam az 1.25 motortól? Úgy értem lassan gyorsult, persze ha már felgyorsult, akkor ment mint a golyó, de nem akarok úgy belevágni egy előzésbe, hogy tövig nyomom a pedált, de csak nem akar menni a dolog. Így maradt az i30. Nekem tetszik, és valójában az egész családnak. Mondjuk a 2013 utáni változat az, ami megdobogtatta a szívünket, de az 2.5-3 milliónál kezdődik használtan... Így felejtős. Nézelődtünk Németországba, Ausztriába is, mert ott azért valamivel olcsóbbak ezek az autók, és általában szakszervizbe javíttatják, megkíméltebbek, nem olyan buheráltak, mint itt nálunk. És persze mivel Csehországba gyártják, ott is naponta néztem a hirdetéseket. Azt kell mondanom, hogy ott sem fenékig tejfel a dolog. Mármint az autós hirdetések. Amire egyből rábuktam, hogy tök jó ár, jó felszereltség, stb., arról utólag mindig kiderült, hogy vagy kamu hirdetés, vagy lehúzásra játszanak.

Visszatérve a kocsival szemben támasztott kívánalmakra. Max. 1,5 milliót szánok rá, a klíma nem is kérdés, max. 10-12 éves lehet, és 150.000. km alatt legyen a számláló úgy, hogy lekérdezhető legyen. A színe se mindegy, már az elején leszögeztük, hogy fehér, fekete, vagy grafit szürke kocsi jöhet szóba, piros, kék, zöld, sárga, stb., nem.

Nos ehhez képest most az van, hogy az elmúlt 3 hónap hiábavaló keresgélés után, tegnap kettő lehetőség is adódott.

Az öcsém kollégája Csehországból hozza be a Hyundai-kat, ugyanis ott gyártják és ott sok százezer forinttal olcsóbb. Még a szállítás, honosítás, stb. után is megéri behozni. Tegnap szólt az öcsém, hogy van egy számomra megfelelő kocsi. 9 éves, 130.000. km, vezetett szervizkönyv, és minden extra van a kocsiba (félbőr ülés, digitklíma, ABS, ASR, ESP, stb., meg még sok olyan hárombetűs, amiről jelenleg fogalmam sincs, hogy mi) csak a színe.... adria kék

Aztán délután kaptam egy értesítést, hogy új hirdetést adtak fel, egy 12 éves, Magyarországon üzembe helyezett, második gazdás I30-at. Olyan amilyet szeretnék, mármint a színét illetve. Fekete. Kb. 400.000. Ft-al olcsóbb, mint a másik autó, de ugye annyival öregebb, több benne a km, és nincs benne semmi extra, alapfelszereltség.

És most jön a dilemma!

Melyik legyen?

A feketét szerintem elég gyorsan el fogják vinni, mert nagyon kedvező az ára. A tulaj azt mondta, nyugodtan át lehet nézetni szerelővel (saját költségre), nem volt törve, nem rohad, nem rozsdás, (manuális) klíma jó, vezérlés és fékbetét csere 10.000. km ezelőtt volt. Elvileg tehát költségmentes, csak bele kell ülni és vezetni... Csak ugye, öregebb, és alapfelszereltség.

A másik pár hét múlva jön Magyarországra, az öcsém kollégája átvizsgálta Csehországba, nem talált rajta hibát. Drágább, de 3 évvel fiatalabb, 20.000 kilométerrel kevesebb van benne, tele van extrákkal, tehát az is megérné, csak hát kék :)

Persze pont nem volt otthon se a férjem, se a lányom. A férjemet hiába hívtam, olyan dolga volt, hogy nem tudta felvenni a telefont. Az öcsémet hiába kérdeztem, annyit mondott, ezt nekem kell eldöntenem. Így hát fogtam magam, és megkérdeztem a barátnőimet, kollégáimat és mindenkit aki csak élt és mozgott és szóba állt velem :)

És milyen érdekes az egyes emberek nézőpontja.

Ha férfival beszéltem a kocsikról, nem értette mi a problémám? Mert szerintük ez nem alternatíva. Nem szín alapján kell kocsit választani! Max. ha új autóról van szó. - És igazuk van.

Ha meg nővel beszéltem, akkor nem értették mi a problémám, mert azt kell választani, amelyik nekem tetszik :)

Na ezek után legyen okos az ember!

Megosztás a facebookon

 

Ez is úgy történt, mint minden más velem kapcsolatban. Ismét nem az volt, hogy én akartam valamit, hanem megint csak úgy alakultak a dolgok.

Ja, még mielőtt bárki is azt gondolná, hogy a lányom terhes vagy a fiamnak sikerült nem éppen szerencsésen a szerelmi élete, hát elmondom, hogy nem erről van szó. És természetesen én sem vagyok terhes :) 

Valamint újabb kutya vagy más háziállat sem kerül a háztartásba.

Az van, hogy az öcsém telefonált szerdán, hogy vettem-e már autót? 

Mondtam neki, hogy nem. Nem is foglalkoztam igazán a dologgal, hiszen amiket eddig néztem, arra még nem volt meg a "kápé". Hiszen pont Ő mondta, hogy kevés kilométeres Toyota Yarist, vagy Wolksvagent esetleg Suzukit keressek. Nos amiket kevés kilométerrel, megbízható helyről találtam volna, azok drágák voltak, vagy valami másért nem tetszettek. Az előzményekhez hozzátartozik, hogy mivel az öcsém egy márkaszervizbe autószerelő, megkértem, hogy segítsen nekem kocsit venni. Annyi kérésem volt csupán, hogy valami kis "női kocsi" legyen, vagyis ferdehátú, lehetőleg fiatalabb legyen, mint a gyerekeim..., és "jól nézzen ki" :) Azt mondta, az első kettőt megérti, de a harmadik feltételemmel nem tud mit kezdeni :)

Visszatérve a telefonhívásra, elkezdte ecsetelni, hogy most vittek be hozzájuk a kereskedésbe egy tuti jó kis kocsit friss műszakival, nagyon kevés kilométerrel, nagyon megkímélten. Elsőgazdás kiskocsi, a tulaj szalonból vette, de mivel idős emberről volt szó, hát nem igazán használta, igazából a garázsban állt. Ezért a kevés kilométer. Az ára pedig nagyon kedvező. Azért, mert a tulaj meghalt és az örökösök pénzt szeretnének. Aztán az is kiderült, hogy valójában nem is a kereskedés árulja, hanem az ott dolgozó kollégája "maszekba", csak felteszi a szakszerviz honlapjára, hiszen az új autók árába beszámítják a használt autókat is, amit ott árulnak aztán. Tutira megbízható, nem visszatekert, a gyártási événél sok-sok évvel fiatalosabb, hiszen nem volt használva, csak a garázsban állt, és még jóval százezer alatt van a kilométeróra, stb. Aztán persze arra is rákérdeztem, hogy annyira tuti a kocsi, hogy vállalja ingyen a szervizelését??? És igen volt a válasz!

Felcsigázott egy kicsit a dolog, de amikor rákérdeztem, hogy lehet-e hitelre is megvenni, nos az eladó (öcsém kollégája) nem igazán örült a dolognak. Azt mondták menjek ki, nézzem meg, alkudjunk meg az árról, stb. 

Hazafelé csak nem hagyott nyugodni a dolog, ezért bementem a bankba. Ott aztán elkeserítettek, hogy egy petákot sem kapok, hiszen legalább fél éve kellene a jelenlegi munkahelyemen dolgozni. Hiába a viszonylag magas kereset, hiába a "száz éves folyamatos munkaviszony, hiába nem vagyok BAR listás, hiába...". 

Az a helyzet, hogy ezen a ponton kezdett el igazán érdekelni a dolog. Mert ha valami lehetetlen, akkor az engem felcsigáz. Hazamentem, megmutattam a családnak a honlapon a kocsit és azt is elmondtam, hogy nem kapok hitelt.

Aztán úgy alakultak a dolgok, hogy mindkét gyerkőcöm besegített és mégis meglett a pénz. 

Péntek reggel hívtam az öcsémet. Mondtam neki, hogy "láttam a kocsit" érdekel és a pénz is megvan. Pont jókor, mert aznap Bajáról indultak volna a kocsiért, és vitték volna, valamint több komoly érdeklődő is volt, akik szintén péntek délutánra ígérték a személyes megtekintést. De az öcsém leállította a folyamatot. Mondta a kollégájának, hogy a nővérének (vagyis nekem) 100% kell a kocsi. Nemsokára hívott is. Jól lecseszett, mert a kollégája elmondta neki, hogy nem is voltam megnézni az autót. Hát igen, félreértés történt, én ugyanis nem azt mondtam, hogy voltam megnézni, hanem azt, hogy láttam (neten). Na mindegy. Aztán meg az is baj volt, hogy nem is alkudtam rá...

Jaaaa, ha ez baj?! Megkértem az öcsémet, hogy mint hozzáértő és helyben dolgozó autószerelő nézze már át a kocsit és alkudjon. Aztán azt is ecseteltem neki, hogy ugyebár pontosan tisztában van vele, hogy semennyire sem értek az autókhoz? Akkor meg mit néztem volna rajta??? Hogy hol az eleje meg a hátulja??? Jót nevetett és megértette.

Nemsokára visszahívott. Azt mondta, az autó tökéletes mind külsőleg, mind belsőleg. Annyit kell rákölteni, hogy vezérléscsere szükséges (vagy valami ilyesmi..., fogalmam sincs róla). Azt mondta ez azért kell, mert 5 évente illene és mivel ezt az autót nem használták így már 7 éve nem volt lecserélve. Még mielőtt elhoznám a kocsit megcsinálja nekem, ami egyébként másnak a szakszervizbe náluk 70 ezer lenne, de nekem anyagárba 30.000. Ft lesz. És egyébként ezt az összeget lealkudta nekem a kocsi árából. 

Úgy beszéltük meg, hogy szombaton vagy a négy napos ünnep miatt szerdán megyek és rendezzük az anyagiakat és a papírokat.

Szombaton reggel rácsörögtem az öcsémre, aki felhívta a kollégáját, hogy dolgozik-e, mert vinném a pénzt. De pont nem dolgozott, éppen Pestre indult a családdal, de megbeszéltük, hogy akkor a legegyszerűbb (mármint nekem :), hogy szerdán reggel bejön a munkahelyemre, én odaadom a pénzt, megcsináljuk ott helyben a szükséges papírmunkát és a többit (átírás, biztosítás, stb.) már ők intézik. Aztán amint minden megvan mehetek is a kocsiért.

HOPPÁ!

Megmondom őszintén most egy kicsit görcsbe szorult a gyomrom. Hívtam is az öcsémet és elpanaszoltam neki: "figyelj már, hogy fogom én elhozni a kocsit??? Már július óta nem vezettem! Akkor is csak azért, mert akkor volt a forgalmi vizsgám... Azóta még kocsiba se ültem... És csak mondtam és mondtam. Aztán bölcsen leintett és annyit mondott. Na idefigyelj! Én is elvihetem neked a kocsit, de aztán neked kell visszahoznod a munkahelyemre és egyedül visszamenned :) Vagy a másik megoldás, hogy két kocsival megyünk egy kollégával és Ő hoz vissza a munkahelyemre, de utána akkor is neked kell vezetned a saját autódat... Egyébként meg tök egyszerű: egyesbe teszed és elindulsz! Fog az menni! 

És igen, az agyammal tudom hogyan kellene, de félek a megvalósítástól. Nem véletlen írtam régen, hogy imádok vezetni TANULNI. Tanulni, hiszen akkor még nem az enyém a felelősség.

Aztán jól kipanaszkodtam magam anyukámnak, meg a gyerekeknek, de mind leintett, hogy a forgalmi vizsgám is elsőre sikerült, ráadásul egyetlen kis hibaponttal és ne rinyáljak már. 

Elszégyelltem magam és most nem rinyálok.

Várom, hogy történjenek velem a dolgok.

Egyébként sajnos nem tudom most megmutatni "ŐT", mert még pénteken levették a honlapról (szerdán délután tették fel és már péntek reggel le is kellett venni), hiszen egész nap csörgött az eladó telefonja és nagyon sokan akarták "ŐT". Ezért nem tudtam lementeni a képet. 

De kb. így néz ki:

 

 

 

Megosztás a facebookon