Húúú, most látom már két hónap is eltelt, mióta utoljára írtam ide. Történés pedig volt, de nyilván ennyi időre már nem tekintek vissza részletesen. Ami fontos számomra az elmúlt időszakban, hogy voltam szemöldök és szemhéjtetováláson, de sikerült elég természetesre csinálni, hiszen alig volt, aki észrevette volna. Örülök neki, mert ez volt a kérésem a kozmetikushoz, hogy a lehető legtermészetesebb legyen. Ezért nem feketével, hanem közép barnával lett tetoválva és nem satírozva, hanem szálazva.

További örömforrás volt, hogy sikerült volt kollégákkal is talizni, kávézni több körben is.

Itthon az ünnepek alatt sokat pihentünk, jól telt az év vége, bár az új év már nem olyan jól kezdődött. Azt történt, hogy a férjemmel kettesben koccintottunk éjfélkor (alkoholmentes Törley pezsgővel), majd épp a konyhába indultam, hogy szedjek egy kis lencsét a sok pénz reményében, amikor a férjem kikiabált, hogy rosszul van, hívjak mentőt! Nagyon megijedtünk, mert ilyen nem volt mióta szedi a vérnyomás csökkentőket. Gyorsan megmértük a vérnyomását és bizony az egekbe volt. Pörögtünk, hogy mi legyen??? Szilveszter éjfélkor mentőt hívni??? Van értelme bemenni a sürgősségire??? Vagy bemegyünk és ott ülünk órákat esetleg mire valaki megvizsgálja??? De végül a spray-vel és a 10 percenkénti vérnyomás méréssel pár óra múlva már jobb volt a helyzet. Abban maradtunk, hogy ezt mindenképp jelzi a kezelőorvosának, de ez persze a mai napig sem történt meg.

Volt még más negatív dolog is. Egyik reggel azt vettem észre, hogy az éjszakai szélvihar után bizony az első szélvédőm megrepedt. Nem csak egy kavicsfelverődés, ez bizony vagy 20 cm repedés. Az öcsém megnyugtatott, hogy nem fog továbbrepedni és segített is, hogy protekcióval viszonylag olcsón kicseréljék. 

Aztán tavaly történt még, hogy a lányom megtanult snowboardozni, hiszen a szilveszter előtti és utáni napokat egy síparadicsomban töltötték külföldön.

A párja nagyon jó mindenféle téli sportban és így mégis csak jobb, ha nem csak nézi a pálya széléről. Azt mondta, hogy ennek ellenére, mindenhol izomláza volt, pedig Ő aztán igazán sportos, ha teheti minden nap jár edzeni.

 

A snowboard órák persze Pesten voltak óránként 5000 Ft-ért, de azt hiszem megérte. Közben a jogosítványhoz is egyre közelebb kerül, lassan vizsgázhat. Nagyon szurkolok neki. Már a kocsikat nézegeti, mindenáron olyan márkát szeretne venni, amiről mindannyian (még a hozzáértő - autószerelő - öcsém is) igyekszünk lebeszélni. De tudom milyen…. Makacs és önfejű. Elvileg karácsony környékén költöztek volna az új építésű társasházba, de persze a vállalkozó nem lett kész a lakással, most úgy néz ki, hogy talán február végére elkészül. 

A fiam a barátaival töltötte az óév végét. Segítettem nekik az előkészületekben. Jól sikerült a buli és utána volt is ideje kipihenni magát, hiszen még egy hét múlva indult csak a munka számára. A buliról nem láttam képeket, de van korábbi, gondolom hasonló volt ez is :)

 

 

Szóval a gyerekeknek jól telt a szilveszter, de én a férjemmel történtek miatt, ijedtemben semmit sem fogadtam meg, nem mondtam el az újévi mantrámat sem, de mindezek ellenére fogadalom nélkül is nagy fába vágtam a fejszémet. Mivel az utóbbi időben elhanyagoltam a rendszeres mozgást, fejembe vettem, hogy ennek bizony véget kell(ene) vetni. A problémám ott kezdődött a megvalósítással, hogy korábban volt(ak) aki(k) segített(ek) amikor nem volt kedvem menni edzeni, de ezek a kollégák sajnos már szintén nem konditerem látogatók. Pedig milyen jó volt, mikor együtt jártunk… Nos a felismerés révén rá kellett döbbennem, hogy bizony kell valaki aki felügyel, és nem hagyja, hogy lebeszéljem magam a mozgásról, mert kifogáskeresésben azt hiszem „qrva” jó vagyok! Nagyon meg tudom magam győzni, hogy ma éppen miért is ne menjek, hanem majd holnap… Persze holnap is lesz jó indokom…

A végén arra jutottam, hogy kerestem egy csoportot, akik hasonló cipőben járnak mint én és nem kevés pénzt belefeccelve beiratkoztam egy 12 hetes életmódprogramba.  

Tegnap volt az első nap, ami oktatással, mérésekkel, fotózással telt. Ez a csoportkép, de van (egyelőre nem publikus) "előtte" képek is, melyeket majd csak akkor láthatunk, ha vége lesz a programnak és elkészül majd az "utána" kép is.

Ez volt a bevezető. Megtudtam, hogy szinte semmit sem ehetek (amit eddig), de mindezt a "semmit" szigorúan 3 óránként kell elfogyasztanom!

Persze ez enyhe túlzás, de azért majd beszámolok, mert tényleg elég kevés élelmiszer jöhet szóba. Nyilván tisztába voltam vele, hogy a cukor vagy a tészta, krupli, stb. tiltólistás lesz, de arra nem voltam felkészülve, hogy nem ehetek 12 hétig majd semmilyen gyümölcsöt, de még csak tejterméket sem, amiről az ember azt gondolná, hogy belefér a diétába. Legalább is az első hetekben. Illetve tejtermékből egyedül a 0.1-es túrót engedélyezik, de már a 0.1-es tej sem engedélyezett, csakúgy, mint pl. a tojás (sárgája), vagy a répa sem! Az eddigiekkel ellentétben sok (legalább 2 és fél, 3 liter) vizet kell majd innom, és hétfőtől személyi edző figyeli a terembe, hogy mit, mennyit és miként csinálok.

A csapat egyébként nagyon jónak tűnik, jövő vasárnap már közös sütögetés lesz, az edzőkkel és a teremtulajdonosokkal közösen. Tízenegynéhányan vagyunk a csoportba, és mindenki nagyon szimpatikus egyelőre, az edzők pedig értik a humort, ez nagy plusz. A terem sem olyan, mint amire számítottam, vagyis pozitívan csalódtam. Azt hittem csak gazdag sznobok és aranyifjak járnak ide, de legnagyobb meglepetésemre ez nem így van. Az odajárók nagyon közvetlenek, mindenki köszön, kedves és mosolygós, bármi kérdésem volt, azonnal ugrottak, segítettek. Ez most egy kicsit kedvet adott, mert megmondom őszintén, eddig kedvem nem igazán volt, csak az elhatározásom volt ami vitt előre.

Szerencsére otthon is jól fogadták a dolgokat. Azt hittem a férjem majd ágálni fog ellene, hogy az elkövetkező 12 hétben neki kell főznie magukra, ráadásul sokszor csak későn fogok hazaérni ezért a bevásárlás és rámarad. De nagyon kedvesen vette tudomásul és támogat, segít, biztat. Cserébe kapott egy nagyon okos telefont, amit most tanul kezelni, és bár eddig ellenállt, de most végre már facebookja is van. És látom ám a szemem sarkából, hogy imádja használni és bár eddig mindig szóvá tette ha sokat cseteltem, most már Ő is ezt teszi.

A lányom is támogat, ígérete szerint sokszor segíteni fog az ennivalóm összeállításában, hiszen ő már régóta így étkezik. Mondtam is neki, hogy most fordul a kocka, azt fogom enni, amit Ő főz majd nekem. Ha nem főz, nem eszek. :D Nagyon cuki volt, már tegnap este készített nekem édesburgonyát csirkemellel, mire hazaértem az oktatásról. Pedig még a hétvége szabad, hiszen csak hétfőtől indul élesben a dolog.

 

Megosztás a facebookon