vizsga vizsga hátán és sok-sok meló...

Hétfőre ígértem fényképeket, de az illetékes aki fényképezett még mindig nem töltötte fel azokat közös használatra. Így csak párat találtam az "apáca-showról" és az készülődésről.

Íme:

No de nem csak móka és kacagás az élet...

Ma pl. két vizsga is volt a munkahelyen. Egyik egy házi-vizsga, mely az aktuális törvényi tudásunkat hivatott vizsgálni. A másik pedig egy kötelező pontszerzéses.

Mit mondjak no! Már napok óta azon ment a vita, hogy ki ülhet mellénk. Valamiért mindenki azt hiszi, hogy mi (vagyis a 3-as szoba ügyintézői) vagyunk a legjobbak, mi mindent tudunk és még ráadásul segítünk, súgunk, úgy írunk, hogy aki közel van, az is jól megoldja a vizsgát. 

 

Nos végül nem csalódtak, mert tényleg így lett. Büszke vagyok magamra, még én se gondoltam, hogy ilyen perfekt leszek Ákr.- ből. De egyszerűen zseni voltam :) Mondjuk az utolsó kérdésnél már nem szóról-szóra idéztem a törvény szövegét, de csak azért, mert ugye a túl okos beosztott az mindig "gyanús". Ezért lehet nem 100% lesz az eredmény, csak 98. De egye fene...

Aztán következett a pontszerzős vizsga, ami mindenkinek kötelező. Persze segítünk egymásnak, kalákába oldjuk meg. Így nem is kérdés, hogy mindenkinek sikerült. Azt hiszem a legrosszabb eredmény is talán a megszerezhető 22 pontból 18 lett, ami sikeres vizsgát jelent. 

Ennyit a munkáról.

Áttérve egy kicsit az életmódváltásomra...

Jövő héten véget ér a felügyeleti szakasz. Ez azt jelenti, hogy letelik a 12 hét, ami alatt el kell(ett) sajátítani azokat a dolgokat, melyeket ha továbbra is tartunk, akkor további eredmények is várhatóak. Ez a kép még az első napon készült:

Ez pedig az utolsó közös edzésen:

Kissé megfogyatkozott a csapat...

Persze aki csak ad-hoc jelleggel gondolta, hogy tartja a diétát és a mozgást majd elengedi a gyeplőt, az szerintem duplán rosszul jár. Nekem az elmúlt 11 és fél hét alatt majdnem 10 kilót sikerült leadnom. Ez szerintem jó, hiszen ha figyelembe veszem, hogy a 8. héten megállt a fogyás és akár mit csináltam 3 hétig egy grammot sem mozdult a mérleg mutatója, szóval ahhoz képest szuper. Ráadásul ugye, öreg vagyok..., beteg vagyok..., szóval ennyi fogyás is dicséretes! Akik ritkán látnak azok észreveszik, de nekem azért még van mit dolgozni ezen a téren is. Az egészséges étkezésre teljesen ráállt az agyam és a három óránkénti evés se okoz már gondot. Az mondjuk jó, hogy nemcsak itthon, de a munkahelyen is támogatnak és az egyik szobatársam is csatlakozott hozzám. Mondjuk nem mozgás terén, de étkezés szempontjából. Így azért könnyebb. 

A munkahelyen pedig olyan megtiszteltetés ért, hogy kaptam célfeladatot, melyet ha megcsinálok (persze ez nem is kérdés), akkor valamivel több, mint egy havi béremnek megfelelő pénz üti majd a markomat. Mondjuk valóban dolgozni kell vele, és munkaidőn túl, de akkor is. Vehetem úgy, hogy 13. havi fizetés :) 

 

A lányom még mindig itthon lakik, pedig ugye decemberben, majd február végén lett volna a lakás átadás, de a kivitelező természetesen nem készült el. De végre tegnap már telefonált az ügyvéd, hogy jövő hét kedden alá lehet írni a papírokat. Persze ez még nem azt jelenti, hogy költöznek, hiszen még ezután bútorozzák be a lakást, csináltatják a konyhabútort, stb. Szóval kb. nyáron ürül meg a szobája. Remélem addigra a több szekrényre való ruhájának nagy részét is el tudja adni, vagy legalább elhordja adományba. Az biztos, hogy nagy selejtezést tervezek még addig is, már alig várom, hogy tavaszi lomtalanítás legyen.

A család férfi tagjai élik mindennapi életüket, dolgoznak majd itthon ki vannak szolgálva és ennyi nekik elég. Próbáltam rávenni a férjemet is, hogy jöjjön velem kondiba (persze egyébként is fizikai munkát végez, de azért ráférne) és a fiamat is győzködtem, de csak addig jutottam velük, hogy tervezik a dolgot, de a megvalósításig nem jutnak. 

A lányomnak egyébként vasárnap lesz a 26. szülinapja. Tegnap a férjem minden áron tortát akart neki rendelni, ráadásul olyan helyen, amit tudom, hogy nem igazán szeret a leányzó. Valójában Kecskeméten egyedül az Édes pötty-be szereti a cukrász süteményeket, máshol nem igazán. Ott van paleo és cukormentes is, mondjuk egy szelet kb. 7-800 Ft. El is mentem személyesen, de nem voltak túl lelkesek (kedvesek), mikor mondtam hogy most hétvégére kellene. Ezért nem jó szerintem, ha nincs ott a tulaj, hanem az alkalmazottakra bízzák az ilyesmit. Nekik nem igazán volt kedvük most dolgozni... Én meg úgy döntöttem, hogy akkor vagy máshonnan szerzem be, vagy én fogom megcsinálni a tortáját. 

Majd kiderül. 

Megosztás a facebookon

Húúú, most látom már két hónap is eltelt, mióta utoljára írtam ide. Történés pedig volt, de nyilván ennyi időre már nem tekintek vissza részletesen. Ami fontos számomra az elmúlt időszakban, hogy voltam szemöldök és szemhéjtetováláson, de sikerült elég természetesre csinálni, hiszen alig volt, aki észrevette volna. Örülök neki, mert ez volt a kérésem a kozmetikushoz, hogy a lehető legtermészetesebb legyen. Ezért nem feketével, hanem közép barnával lett tetoválva és nem satírozva, hanem szálazva.

További örömforrás volt, hogy sikerült volt kollégákkal is talizni, kávézni több körben is.

Itthon az ünnepek alatt sokat pihentünk, jól telt az év vége, bár az új év már nem olyan jól kezdődött. Azt történt, hogy a férjemmel kettesben koccintottunk éjfélkor (alkoholmentes Törley pezsgővel), majd épp a konyhába indultam, hogy szedjek egy kis lencsét a sok pénz reményében, amikor a férjem kikiabált, hogy rosszul van, hívjak mentőt! Nagyon megijedtünk, mert ilyen nem volt mióta szedi a vérnyomás csökkentőket. Gyorsan megmértük a vérnyomását és bizony az egekbe volt. Pörögtünk, hogy mi legyen??? Szilveszter éjfélkor mentőt hívni??? Van értelme bemenni a sürgősségire??? Vagy bemegyünk és ott ülünk órákat esetleg mire valaki megvizsgálja??? De végül a spray-vel és a 10 percenkénti vérnyomás méréssel pár óra múlva már jobb volt a helyzet. Abban maradtunk, hogy ezt mindenképp jelzi a kezelőorvosának, de ez persze a mai napig sem történt meg.

Volt még más negatív dolog is. Egyik reggel azt vettem észre, hogy az éjszakai szélvihar után bizony az első szélvédőm megrepedt. Nem csak egy kavicsfelverődés, ez bizony vagy 20 cm repedés. Az öcsém megnyugtatott, hogy nem fog továbbrepedni és segített is, hogy protekcióval viszonylag olcsón kicseréljék. 

Aztán tavaly történt még, hogy a lányom megtanult snowboardozni, hiszen a szilveszter előtti és utáni napokat egy síparadicsomban töltötték külföldön.

A párja nagyon jó mindenféle téli sportban és így mégis csak jobb, ha nem csak nézi a pálya széléről. Azt mondta, hogy ennek ellenére, mindenhol izomláza volt, pedig Ő aztán igazán sportos, ha teheti minden nap jár edzeni.

 

A snowboard órák persze Pesten voltak óránként 5000 Ft-ért, de azt hiszem megérte. Közben a jogosítványhoz is egyre közelebb kerül, lassan vizsgázhat. Nagyon szurkolok neki. Már a kocsikat nézegeti, mindenáron olyan márkát szeretne venni, amiről mindannyian (még a hozzáértő - autószerelő - öcsém is) igyekszünk lebeszélni. De tudom milyen…. Makacs és önfejű. Elvileg karácsony környékén költöztek volna az új építésű társasházba, de persze a vállalkozó nem lett kész a lakással, most úgy néz ki, hogy talán február végére elkészül. 

A fiam a barátaival töltötte az óév végét. Segítettem nekik az előkészületekben. Jól sikerült a buli és utána volt is ideje kipihenni magát, hiszen még egy hét múlva indult csak a munka számára. A buliról nem láttam képeket, de van korábbi, gondolom hasonló volt ez is :)

 

 

Szóval a gyerekeknek jól telt a szilveszter, de én a férjemmel történtek miatt, ijedtemben semmit sem fogadtam meg, nem mondtam el az újévi mantrámat sem, de mindezek ellenére fogadalom nélkül is nagy fába vágtam a fejszémet. Mivel az utóbbi időben elhanyagoltam a rendszeres mozgást, fejembe vettem, hogy ennek bizony véget kell(ene) vetni. A problémám ott kezdődött a megvalósítással, hogy korábban volt(ak) aki(k) segített(ek) amikor nem volt kedvem menni edzeni, de ezek a kollégák sajnos már szintén nem konditerem látogatók. Pedig milyen jó volt, mikor együtt jártunk… Nos a felismerés révén rá kellett döbbennem, hogy bizony kell valaki aki felügyel, és nem hagyja, hogy lebeszéljem magam a mozgásról, mert kifogáskeresésben azt hiszem „qrva” jó vagyok! Nagyon meg tudom magam győzni, hogy ma éppen miért is ne menjek, hanem majd holnap… Persze holnap is lesz jó indokom…

A végén arra jutottam, hogy kerestem egy csoportot, akik hasonló cipőben járnak mint én és nem kevés pénzt belefeccelve beiratkoztam egy 12 hetes életmódprogramba.  

Tegnap volt az első nap, ami oktatással, mérésekkel, fotózással telt. Ez a csoportkép, de van (egyelőre nem publikus) "előtte" képek is, melyeket majd csak akkor láthatunk, ha vége lesz a programnak és elkészül majd az "utána" kép is.

Ez volt a bevezető. Megtudtam, hogy szinte semmit sem ehetek (amit eddig), de mindezt a "semmit" szigorúan 3 óránként kell elfogyasztanom!

Persze ez enyhe túlzás, de azért majd beszámolok, mert tényleg elég kevés élelmiszer jöhet szóba. Nyilván tisztába voltam vele, hogy a cukor vagy a tészta, krupli, stb. tiltólistás lesz, de arra nem voltam felkészülve, hogy nem ehetek 12 hétig majd semmilyen gyümölcsöt, de még csak tejterméket sem, amiről az ember azt gondolná, hogy belefér a diétába. Legalább is az első hetekben. Illetve tejtermékből egyedül a 0.1-es túrót engedélyezik, de már a 0.1-es tej sem engedélyezett, csakúgy, mint pl. a tojás (sárgája), vagy a répa sem! Az eddigiekkel ellentétben sok (legalább 2 és fél, 3 liter) vizet kell majd innom, és hétfőtől személyi edző figyeli a terembe, hogy mit, mennyit és miként csinálok.

A csapat egyébként nagyon jónak tűnik, jövő vasárnap már közös sütögetés lesz, az edzőkkel és a teremtulajdonosokkal közösen. Tízenegynéhányan vagyunk a csoportba, és mindenki nagyon szimpatikus egyelőre, az edzők pedig értik a humort, ez nagy plusz. A terem sem olyan, mint amire számítottam, vagyis pozitívan csalódtam. Azt hittem csak gazdag sznobok és aranyifjak járnak ide, de legnagyobb meglepetésemre ez nem így van. Az odajárók nagyon közvetlenek, mindenki köszön, kedves és mosolygós, bármi kérdésem volt, azonnal ugrottak, segítettek. Ez most egy kicsit kedvet adott, mert megmondom őszintén, eddig kedvem nem igazán volt, csak az elhatározásom volt ami vitt előre.

Szerencsére otthon is jól fogadták a dolgokat. Azt hittem a férjem majd ágálni fog ellene, hogy az elkövetkező 12 hétben neki kell főznie magukra, ráadásul sokszor csak későn fogok hazaérni ezért a bevásárlás és rámarad. De nagyon kedvesen vette tudomásul és támogat, segít, biztat. Cserébe kapott egy nagyon okos telefont, amit most tanul kezelni, és bár eddig ellenállt, de most végre már facebookja is van. És látom ám a szemem sarkából, hogy imádja használni és bár eddig mindig szóvá tette ha sokat cseteltem, most már Ő is ezt teszi.

A lányom is támogat, ígérete szerint sokszor segíteni fog az ennivalóm összeállításában, hiszen ő már régóta így étkezik. Mondtam is neki, hogy most fordul a kocka, azt fogom enni, amit Ő főz majd nekem. Ha nem főz, nem eszek. :D Nagyon cuki volt, már tegnap este készített nekem édesburgonyát csirkemellel, mire hazaértem az oktatásról. Pedig még a hétvége szabad, hiszen csak hétfőtől indul élesben a dolog.

 

Megosztás a facebookon