Előfordulhat, hogy ebben szenvedek?

Annyira de annyira vártam már, hogy végre kikapcsolódhassak, mehessek az usziba, kondiba, és semmi de semmi ne zavarjon be a pihenésbe. 

Erre mi történik?

A szabadságom első napján becsípődik a derekam. Mondjuk ettől tutibb pihenés nincs, hiszen mozdulni se tudok. Éjszaka amikor meg akartam fordulni, a férjem segítségét kellett kérni. Már a legapróbb mozdulat is hatalmas fájdalommal jár. Ezért nem mozgok.

Így mozdulatlanul persze mit tud az ember lánya csinálni? Hát gondolkodik... Eszembe jutott, hogy múltkor is megbetegedtem a szabadság ideje alatt, fájt a torkom, szinte nyelni se tudtam, beszélni se, és az általános közérzetem is csapnivaló volt. És azt megelőzően? Akkor meg a traumán kötöttem ki, mivel a térdem ment ki, lábra se tudtam állni.

Ez valami nem normális dolog. 

De elhatároztam, hogy holnaptól úgy meggyógyulok, hogy csak na! Ezért kezembe vettem az irányítást. Megkértem az egyik munkatársam, hogy írasson ki nekem gyógyszert (mert csak vényre kapható, ami a derekamra hatásos) és ma el is hozta. Mondjuk ez a hátránya, ha a háziorvos nem abban a városban van, ahol életvitelszerűen laksz... De mivel egyébként nem szoktam beteg lenni, így praktikus, hogy ott választottam orvost ahol én magam is dolgozom. Ott soron kívül el tudok bármit intézni.

Szóval szedem a Diclofenac duót és kenem is egy nagyon hatásos krémmel mellette. Már most sokat javult. Holnap szeretnék már végre nem úgy mozogni, mint aki besz.rt :)

Ha ez sikerül, akkor még az is elképzelhető, hogy elmegyek szaunázni. Mondjuk ez még 1-2 hete elég elképzelhetetlennek tűnt a 40 fokba, de a mostani időjárás ennek kedvez. Ott nem kell semmi hirtelen mozdulatot tenni, befekszem a gőzkabinba, aztán hűtőfürdő, aztán finn szauna, jégkamra majd tepidárium, és jakuzzi meg aroma kabin és sószoba...

És ezt váltogatnám egymás után. Remélem lesz belőle valami.

Visszatérve a szabadidő betegségre, állítólag létezik. De én nem gondolom, hogy rám illene a leírás. Azt hiszem csak megszívtam. 

Holnap már nagyon remélem hat a gyógyszer és esetleg a szauna után még egy kis ligt-os kondi is belefér. Jó, jó, nyilván nem fogok futni, de azért már hiányzik a mozgás. Húú, ez már milyen, nem is gondoltam, hogy inkább kondiba mennék, mint itthon feküdjek!

Egyébként sem lehetek beteg, hétvégén szülinapi buli. Az enyém! És a tortákat is én sütöm. Úgyhogy talpra kell állnom és kész! Még azt nem döntöttem el, hogy elmenjünk egy étterembe és ott ünnepeljünk (nem kell főzni, tálalni, mosogatni) vagy itthon bulizzunk (akkor abból nem csak aznap laknak jól a vendégek, hanem csomagolni is tudok nekik). Egyébként az találtam ki, ha már én sütöm a tortát (a család persze venne, de szerintem amit én csinálok, az mégis más...), hogy nem magamnak csinálom, hanem anyukámnak. Hiszen azért mégiscsak az Ő érdeme, hogy megszülettem. Remélem meg fog hatódni :D

Megosztás a facebookon