avagy nem múlhat el a január tervek nélkül...

Eljött az új év.

Új év, új tervek. Vagyis dehogy újak, még mindig a régiek! Csak remélem, hogy most több sikerrel.

Hiszen minden évben arra törekedem, hogy vastagabb legyen a pénztárcám és vékonyabb a derekam. Pár éve ezt posztoltam, de nem jött be.

A pénztárcámra nem panaszkodhatok, bár csak addig nyújtózkodhatom, amíg a takaróm ér, de a körülményeimhez képest az elmúlt év nem volt rossz, ami remélem idén tovább folytatódik, tehát ez kipipálva.

A derekam méretére vissza térve azonban tavaly sem jártam sok sikerrel. Pedig toltam rendesen a kondit, odafigyeltem az előírt szénhidrát mennyiségre is. Elkezdtem egy életmód programot is, melybe sok energiát és pénzt fektettem, de a kezdeti siker után megállt a dolog, és csak a szintet tudtam tartani.

Lehet ezzel is elégedett lennék, és nem foglalkoztatna a téma, ha közben két volt kolléganőm nem döbbentett volna le.

Na jó, jó, elvileg egyikőjüknek sincs súlyos pajzsmirigy problémája, "csupán" szerettek enni, és ettek is rendesen. De azért az mégiscsak elég motiváló, amikor személyesen tapasztalom, hogy valaki akár 40 kilótól is sikeresen megszabadult közel két év alatt.

Nos mindkettejüket kifaggattam, hogy hogyan csinálták. Mindketten alapjába véve változtatták meg az étkezésüket, és diétáznak. Egyikük a nordic walkingot nyomatja, napi 8 km-t. A másik nem számolt be komoly fizikai tevékenységről (testedzésről), elmondása szerint két évig diétázott és Norbi-s termékeket evett.

Bennem meg a kisördög megszólalt, hogy ha nekik sikerült, akkor nekem is fog!

Azt vettem a fejembe, hogy "annyi csak a titok nyitja", hogy megtaláljam azt a módszert, aminek a segítségével nekem is sikerülhet. Hiszen láttam már szintén súlyos pajzsmirigy problémával küzdőt, aki igenis le tudott fogyni. Valamit nyilván nem jól csinálok. Valamin változtatnom kell. Lehet tovább kell csökkenteni a 120g szénhidrát bevitelt, vagy olyan mozgást választani ami több kalóriát éget. Nem tudom...

Amit biztosan tudok, hogy abba nem hagyhatom, és azt is tudom, hogy nincs csodaszer, nem lehet pár hónap alatt ledolgozni az évek alatt felhalmozódott plusz kilókat és centiket. Tisztába vagyok vele, hogy továbbra is keményen kell folytatni az életmódváltást, csak valamin még mindig változtatni kell!

A lényeg, hogy biztos vagyok benne, én is meg tudom csinálni, csak még a helyes odavezető utat nem találtam meg.

Ezért elhatároztam, hogy ez az év az én útkeresésemről fog szólni. A pakliban természetesen benne van, hogy nem fog sikerülni, hiszen eddig sem sikerült. Sőt benne van az is, hogy akár a "próbálkozások miatt" esetleg rossz irányba megyek, és még több súlyfeleslegem lesz. Vagy ismét előjön a jojo effektus. Ki tudja?

Azt  tudom, hogy mit próbáltam már és mi az ami nem vitt előre. Azt is tudom, hogy nekem a Norbi-féle étrend nem jó, mert tele van szójával és egyéb más okok miatt sem javasolják IR, és hypothyreosis mellett.

De mivel most ismét lendületet vettem, elhatároztam, hogy a témakörben mindenfélét olvasok, infókat gyűjtök, és belevágok! Vagyis folytatom!

Megint...

Még nincs konkrét elképzelésem, de hátha az olvasottak alapján megvilágosodok!

Veszíteni valóm nem sok van, csak centik és kilók!

Ha meg sem próbálom, akkor biztos nem is fog sikerülni!

Tehát a 2019-es évem az útkeresésről fog szólni a derékméret csökkentést illetően.

Megosztás a facebookon

Előfordulhat, hogy ebben szenvedek?

Annyira de annyira vártam már, hogy végre kikapcsolódhassak, mehessek az usziba, kondiba, és semmi de semmi ne zavarjon be a pihenésbe. 

Erre mi történik?

A szabadságom első napján becsípődik a derekam. Mondjuk ettől tutibb pihenés nincs, hiszen mozdulni se tudok. Éjszaka amikor meg akartam fordulni, a férjem segítségét kellett kérni. Már a legapróbb mozdulat is hatalmas fájdalommal jár. Ezért nem mozgok.

Így mozdulatlanul persze mit tud az ember lánya csinálni? Hát gondolkodik... Eszembe jutott, hogy múltkor is megbetegedtem a szabadság ideje alatt, fájt a torkom, szinte nyelni se tudtam, beszélni se, és az általános közérzetem is csapnivaló volt. És azt megelőzően? Akkor meg a traumán kötöttem ki, mivel a térdem ment ki, lábra se tudtam állni.

Ez valami nem normális dolog. 

De elhatároztam, hogy holnaptól úgy meggyógyulok, hogy csak na! Ezért kezembe vettem az irányítást. Megkértem az egyik munkatársam, hogy írasson ki nekem gyógyszert (mert csak vényre kapható, ami a derekamra hatásos) és ma el is hozta. Mondjuk ez a hátránya, ha a háziorvos nem abban a városban van, ahol életvitelszerűen laksz... De mivel egyébként nem szoktam beteg lenni, így praktikus, hogy ott választottam orvost ahol én magam is dolgozom. Ott soron kívül el tudok bármit intézni.

Szóval szedem a Diclofenac duót és kenem is egy nagyon hatásos krémmel mellette. Már most sokat javult. Holnap szeretnék már végre nem úgy mozogni, mint aki besz.rt :)

Ha ez sikerül, akkor még az is elképzelhető, hogy elmegyek szaunázni. Mondjuk ez még 1-2 hete elég elképzelhetetlennek tűnt a 40 fokba, de a mostani időjárás ennek kedvez. Ott nem kell semmi hirtelen mozdulatot tenni, befekszem a gőzkabinba, aztán hűtőfürdő, aztán finn szauna, jégkamra majd tepidárium, és jakuzzi meg aroma kabin és sószoba...

És ezt váltogatnám egymás után. Remélem lesz belőle valami.

Visszatérve a szabadidő betegségre, állítólag létezik. De én nem gondolom, hogy rám illene a leírás. Azt hiszem csak megszívtam. 

Holnap már nagyon remélem hat a gyógyszer és esetleg a szauna után még egy kis ligt-os kondi is belefér. Jó, jó, nyilván nem fogok futni, de azért már hiányzik a mozgás. Húú, ez már milyen, nem is gondoltam, hogy inkább kondiba mennék, mint itthon feküdjek!

Egyébként sem lehetek beteg, hétvégén szülinapi buli. Az enyém! És a tortákat is én sütöm. Úgyhogy talpra kell állnom és kész! Még azt nem döntöttem el, hogy elmenjünk egy étterembe és ott ünnepeljünk (nem kell főzni, tálalni, mosogatni) vagy itthon bulizzunk (akkor abból nem csak aznap laknak jól a vendégek, hanem csomagolni is tudok nekik). Egyébként az találtam ki, ha már én sütöm a tortát (a család persze venne, de szerintem amit én csinálok, az mégis más...), hogy nem magamnak csinálom, hanem anyukámnak. Hiszen azért mégiscsak az Ő érdeme, hogy megszülettem. Remélem meg fog hatódni :D

Megosztás a facebookon