avagy a 12 éves szűz, aki mindjárt szülni fog...
Húúúúú, azt hiszem ott kezdem, hogy nem akartam a munkámat belekeverni ebbe a blogba, de olyan ideges vagyok, hogy muszáj a frusztrációmat valahogy kiélnem. Jelenleg egyedül vagyok itthon, a kolléganőkkel nem tudok beszélni, a család többi tagja még dolgozik, úgyhogy fortyogok magamba a dühtől.
Bevezetőként annyi, hogy gyermekjóléti szolgálatnál dolgozom, szakvizsgázott szociálpedagógus vagyok, más egyéb képesítésekkel, pl. tanultam gyermekrajz elemzést, megszereztem a gyermekjogi képviselői képesítést, mediátorként is boldogulnék, de részt vettem migráns specifikus képzésen is, és még ki tudja min...
Ez egyébként mind mellékes, a lényeg, hogy" jól beleválasztottam." Ezt elsősorban a munkámra értem. Szociálpedagógus vagyok, ergo szociális területen dolgozom. Sokan persze azt sem tudják mi az. Nos nem vádolom őket.
Rólunk valóban nem esik sok szó. Mi nem sztrájkolunk, nem bénítjuk meg az országot..., ebből kifolyólag van aki még nem is hallott rólunk. És ez így is van jól. Persze ha megemlítem a nemrégen nagy felháborodást keltő "Szigetszentmiklósi ügyet", vagy az "Agárdi fényevőket", akkor már lehet, hogy sejteni lehet valamit... Nos nem azt ami a való, hanem azt, hogy általában a gyermekjóléti szolgálatot hibáztatják ilyenkor az "illetékesek", mert ugye azt a legkönnyebb. A köznép, mint írtam nem tudja, hogy mi is a mi dolgunk és hatáskörünk pontosan, ezért mindent ránk lehet fogni. Lehet minket hibáztatni.
Azzal már nem értek egyet, hogy aki tudja mivel foglalkozunk, és tudja milyen szélmalomharcot vívunk nap mint nap, azok miért nem ismeri el a munkánkat (itt felelős döntéshozó pozícióban lévő emberekre gondolok). És ezt nem csak elviekben értem, anyagilag is.
Szóval egy kisváros gyermekjóléti szolgálatánál dolgozom, mint családgondozó. Mivel bizonyára tényleg nem egy közismert munka, ezért csak zanzásítva megírom, mi is a mi dolgunk: Nos, mi vagyunk azok a "csúnya emberek", akik elviszik a gyereket a családból (legalábbis javaslatot teszünk rá), ha úgy ítéljük meg, hogy hiába próbálunk segíteni a családnak, a szülő oly mértékben veszélyezteti a gyerekét, hogy nincs más megoldás, csak ha "kiemeljük". De ez már a vég. Amíg idáig eljutunk, azt sok-sok idő előzi meg (általában - mert a mostani esetre ez nem igaz!)
Mi vagyunk azok is, akik kijárnak a dzsumbujba, a barakkba, vagy ki miként ismeri a "cigánytelepet", a gettósodott városnegyedeket, stb.
Mi vagyunk azok is, akik segíteni próbálnak ha a gyerek issza meg a levét a szülők válásának, vagy próbáljuk megoldani, megfelelő szakemberhez juttatni a "problémás gyerekeket".
Feladatunk még a gyermek családban történő nevelkedésének elősegítése, tájékoztatást nyújtunk jogokról, támogatásokról és ellátásokról, mely elősegíti a gyermek családon belüli ellátását. Segítséget nyújtunk kérelmek benyújtásához, továbbá ügyek intézéséhez. Szükség esetén megírjuk a bíróságra a beadványt (válás, gyermekelhelyezés, gyermektartás, stb.)
Feladatunk még... és itt hosszan sorolhatnám. De minek?
Már csak fentiek miatt sem csoda, hogy a családgondozói munka nem a legkeresettebb szakmák közé tartozik, és nem sok köszönettel jár.
Azt azért még megírom, ha valaki esetleg nem tudná, hogy ezt a munkát DIPLOMÁS!!! emberek végzik. Ehhez képest, valamint ha azt figyelembe vesszük, hogy milyen munkát, milyen emberekkel, milyen körülmények között végzünk, biztos nem hiszik el, hogy a fizetésünk általában 80-100 ezer forint! Igen! Ennél többet kereshetnénk, ha 8 osztályos végzettséggel elmennénk valami "kütyügyárba".
De mi mégis ezt csináljuk. Hogy miért? Én csak a magam verzióját tudom megírni. Ha valaki mentett már meg életet, főleg egy kisgyermekét, akkor azt nem kell győzködnöm, hogy igen, fontos a munkánk! Mert előfordul, hogy életet kell mentenünk! És a legszomorúbb, hogy a gyermeket sokszor a szülőjétől kell megmentenünk.
Ezt csináljuk! És ezt használják ki, hiszen mi nem bénítjuk meg az országot a sztrájkunkkal, csak életeket mentünk, ennyiért is.
A bevezető jó hosszúra nyúlt, de eddig is próbáltam nyugtatni magam, amíg ezt a sok "rizsát" leírtam. Most jön a lényeg, a történet, aminek a végén sajnos egyelőre nem lesz happy end!
A történet címe: a szűz kislány, aki mindjárt szülni fog!
Szerdán dél körül (azaz két napja) kezdődött a dolog... Az egyik közoktatási intézményből kerestek, hogy azt hiszik nagy baj van! Szerintük az egyik kislány terhes. Amit tudni kell a kislányról, hogy nagyon visszahúzódó, talán fogyatékos is, nincsenek érzelmei, semmit nem lehet leolvasni az arcáról, de a tanév eleje óta nagyon hízik, mintha a hasa is nőne, de mégiscsak kizártnak tartják a dolgot, mert a kislánynak nincs és nem is volt soha barátja, az iskola és az otthon között mozog, sehova nem jár el, tehát kizárt, hogy terhes lenne.
Megkértem a vonal másik végén lévőt, hogy ezt írásban jelezze! (Ezt törvényileg így kell, és így is lett. Haladéktalanul megkaptam a jelzést - ma már az elektronikus ügyintézés is megkönnyíti a dolgot). Bár ebédidő lett volna, de az evés ráérhet! Azonnal hívtam anyukát telefonon és megkértem, hogy haladéktalanul keressen fel! Anyuka nem kérdezett semmit, amit egy kicsit furának találtam, mert azért ha engem felhívnának a gyermekjóléti szolgálattól, hogy a lányom miatt azonnal menjek be, hát legalább annyit azért megkérdeznék, hogy miért? Mi történt? Baj van? Vagy valami hasonló. Anyuka nem kérdezett semmit, de megígérte, hogy fél órán belül ott lesz. Az ebédnek lőttek...
Jött is anyuka. Csendes, alázatos, nagyon egyszerű ember első ránézésre. Félrevonultam vele és a jelzéssel a tárgyaló terembe. Megkérdeztem, hogy nem is sejti, hogy miért hívtam? Azt felelte nem. Tájékoztattam a jelzésről, mely szerint a lánya elképzelhető, hogy állapotos. Anyuka szemlátomást leizzadt, tágra nyíltak a szemei, és ájulás közeli állapotba került. Hirtelen szólni sem tudott, majd mikor összeszedte magát, akkor kijelentett: az kizárt! A kislány nem lehet terhes! Anyuka is ugyanazt erősítette meg, amit az iskola, bár Ő erről nem tudott. Azt mondta, hogy a lánya iskola után közvetlen hazamegy, nem jár el sehová, nincs és nem is volt barátja, stb., stb., Annyira őszintének tűnt, hogy kissé elbizonytalanodtam, és reménykedni kezdtem, hogy mégsem terhes az a kislány. Mert ugye az elmondottak alapján ha mégis az, akkor nagy esély van rá, hogy valamely közvetlen családtag (apa vagy fiútesó) lenne a születendő baba apja. Brrrrrrr Belegondolni is borzasztó.
Aztán elbizonytalanított még az is, hogy anyuka elmondta, hordja a lányát orvoshoz, legutoljára két hete voltak. Az orvos akkor is megvizsgálta a kislányt, megnyomkodta a hasát is, de a gyanú sem merült fel benne, nem is küldte tovább a kislányt, nem javasolt terhességi tesztet sem! Elmondta még anyuka, hogy augusztus (!) óta van ugyan menstruációs problémája a kislánynak, meg valóban hízott is, de csak azért, mert abbahagyta a kézilabdát és nem sportol, viszont sokat eszik. (Jól van, akkor mégiscsak benéztük..., nem terhes.) A biztonság kedvéért azért kértem anyukát, hogy vigye el a lányt gyermek-nőgyógyászatra. Már utána is jártam, másnap 1 órára kell menni. Megbeszéltük, hogy a vizsgálat után a kapott eredménnyel visszajön, és attól függ, hogy hogyan tovább.
Így is lett! Anyuka másnap elvitte a kislányt, hozta a papírt, amin annyi szerepel, hogy "Virgo", azaz szűz. Továbbá, hogy kérjen anyuka egy UH-ra időpontot. Anyuka már meg is tette mikorra engem felkeresett. Jó sokára kapott, több hét múlva. Nem tartották fontosnak, ami a beutaló alapján érthető.
Csak nem hagyott nyugodni a dolog. Beszéltem a gyámhivatallal, és egyre inkább az lett a véleményünk, hogy meg kellene próbálni kérni sürgősséggel egy hamarabbi időpontot. Vettem a telefont és elég nagy vehemenciával ecseteltem a telefon másik végén lévő személynek, hogy gyanúnk szerint a kislány előrehaladott terhes, és szépen kérem sürgősséggel adjon egy időpontot. Nem értette, hiszen az adatok alapján látta a beutalót, mely szerint a kislány szűz. De csak addig erősködtem, hogy adott egyet másnapra, azaz mára. Vártam anyukát ma, vártam, de csak nem jött. A munkaidő végéig nem érkezett meg...
Mire hazaértem, láttam a telefonon, hogy az iskolai gyermekvédelmi felelős keresett. Gondoltam érdeklődni szeretne, hogy tudok-e már valamit, anyuka hozta-e az UH leletet, ezért felhívtam. Legnagyobb meglepetésemre nem ezt akarta. Anyuka volt bent az iskolába, a kislány TERHES, JÓ EGY HÓNAP MÚLVA SZÜLNI FOG!!!
NA MOST DURRANT EL AZ AGYAM! A JÓ KU.VA ANYJÁT A GYEREKORVOSNAK MEG A NŐGYÓGYÁSZNAK IS!!! Ők orvosnak merik nevezni magukat??? Nem vesznek észre egy 8 hónapos terhességet???
********************* - ez itt a káromkodás helye. Nem tűr nyomdafestéket amiket gondoltam és kimondtam.
Azt hiszem én fogok az orvos kamarához fordulni, és nem érdekel, hogy valószínűleg nem lesz belőle semmi, vagy még esetleg engem hurcolnak meg.
Szóval anyuka bement az iskolába, a kolléganő elmondása szerint elég nyugodt volt, nem úgy, mint én most ********)!!!
Azt mondta, nem mondja meg ki a gyerek apja, de az is egy gyerek. - Tehát tudja!!! (Ja biztos a fia, jobb esetben. Rosszabb esetben apukát védi anyuka ******** - ez ismét a káromkodás helye.
Hétfőn reggel 8-ra rendeltem be anyukát magamhoz. Hétfőn már nem fog a kislány hazamenni, oda nem! Remélem van a családban olyan személy, akihez ez a szerencsétlen kislány mehet, valami egyedülálló nagynéni vagy keresztmama. Valaki, aki mégsem idegen, de nem kell attól tartania, hogy az iskola után mi vár rá otthon... Valaki olyan, aki felelősséget vállal, hogy nem hagyja kettesbe apukával vagy a tesóval, tesókkal a kislányt.
Aztán felmerült még a gondolatomba, hogy igen, lehetséges szűzen teherbe esni, de az is lehet, hogy a gyermeknőgyógyász egyszerűen meg sem vizsgálta a kislányt. És a házi gyermekorvos, amikor megnyomkodta a 8 hónapos terhes hasat, akkor miért nem tett valamit? Miért nem tett valamit már korábban? Lehet ezt bűntetlenül, következmények nélkül csinálni???
És anyuka??? Nem vagyok ítélő bíró, de azt mondom: BŰNÖS!!! Igenis takargatta, hogy a lánya terhes! Bő pulcsikba járatta, amikor már mások számára is nyilvánvalóvá vált a dolog, akkor is úgy tett, mintha ez mind csak álom lenne. És ha tudta, akkor mi volt a terve??? Mi lesz ha megszületik a baba? Brrrr ********* - ismét a csúnya szavak.
Ja, és akkor még nem beszéltem arról amit az iskolai védőnő megosztott velem. A kislány megkapta mindkét védőoltást, ami kontraindikált a terhesség első trimeszterében. Élővírus-tartalmú vakcinák nem adhatók terhes nőnek, mivel e vakcina-vírusok magzatkárosító hatása nem kellően ismert. A baba vélhetően fogyatékos, esetleg végtaghiányos lesz, de elképzelhető az is, hogy úgy születik, hogy olyan károsodása lesz, ami az élettel összeegyeztethetetlen... ********
A kislányt végtelenül sajnálom. Ő tényleg áldozat! Vélhetően azt sem tudja, hogy terhes, vagy mi az, hogy terhes, hogy hogyan lett az, mert fogyatékos. Nem érti, hogy miért mozog a hasa, mi ez a fura érzés, csak annyit fog fel, hogy az osztálytársainak nem mozog a hasa. Nem fogja érteni szegény azt sem amikor megindul a szülés, hogy mi történik vele...
Most itt tartok. Haragszok az egész világra. Az ember sokkal rosszabb, mint az állat! Azt hiszem elmegyek futni, hátha az valamelyest lenyugtat...
Megosztás a facebookon