avagy szülinap letudva

Vasárnap délután megünnepeltük a lányom születésnapját. 

Persze most nem igazán lehet nagy bulit tartani, mi is igyekeztünk minimálisra redukálni a jelenlévők számát. Bár nem voltunk sokan, azért igyekeztem úgy alakítani a dolgokat, hogy a buli előtt és után se legyen megterhelő a vendéglátóknak, ne kelljen sütni, főzni, pakolászni, mosogatni, stb. Mi vittük a sültes tálakat, a tortát, az eldobható asztalterítőt, tányérokat, villát, kést, poharat, szalvétát, lufit, stb. 

A házigazdának az italokról és a kávéról kellett csak gondoskodnia. Jó, mondjuk házi páleszt is vittünk. Az üveget még régebben a piacon vettem 200 Ft-ért. Azért is vettem meg, hiszen a családnevünk VADÁSZ :)  

A torta pont olyan lett, mint amilyennek rendeltem. 

Azon gondolkodtunk, hogy milyen gyertyát tegyünk rá? A fiam barátnője arra szavazott, hogy olyat, ami újragyullad. De végül nem ilyen lett, mert tavaly ezt a poént már ellőttem. Vettem piros tüzijátékot, illetve számgyertyát, ami igazából csak közelebbről és csak alaposabban megnézve látható, hogy egy kettes számból és egy kérdőjelből áll. Vagyis huszonvalamennyi :D 

A torta mellé persze volt a megszokott sültes tál is, vagyis sonkával-sajttal töltött karaj, aszalt szilvával töltött jércemell, vásári pecsenye, mozzarellás csirkemell, sertés szűz Wellington módra, mellé steak burgonya, jázmin rizs, valamint amit a legjobban szeretek, pedig nem nagyon kellene ilyet ennem: mézen karamellizált gyümölcs és még egy kis grillezett zöldség. A halas táltól el voltak ájulva. Tényleg isteni volt. Komolyan mondom, minden egyes alkalommal megállapítjuk a férjemmel, hogy kár lett volna a fél napot a konyhába tölteni, mert nagyon finom és kiadós és csak le kell ülni és enni. A halas tálon a legjobban a dióbundás pontyfilé ízlett, de jó volt a harcsafilé Orly módra vagy a pácolt amurfilé roston is. Ezen a tálon a legjobban a köretek közül a házi lecsós karika burgonya ízlett meg a fokhagymás-majonézes mártás. Persze mivel a férjem barátja készítette, így megkérte, hogy legyen rajta "ehető virág is", hiszen mégiscsak szülinapi tál... 

Ja, azt el is felejtettem mondani, hogy persze a buli előtt még voltam piacon is. Milyen meglepő, ugye?

Szombaton mindig kevesen vannak, úgy értem az eladók, de szeretek kimenni. Most egy kicsit csalódás volt a dolog, mert szinte semmit se találtam. Igazából tányérkészletet vettem, de azt is csak azért, mert az "ünnepi" tányérokból már nincs meg a teljes készlet. Ez meg teljesnek tűnt. Kissé ódivatú, mert aranyozott szélű és aranyozott valamint virágmintás, de mivel hiánytalan volt, és a 18 tányért (6 lapos, 6 mély és 6 kistányér) 3000 Ft-ra alkudtam le, így nem akartam ennyiért otthagyni. 

Aztán otthon, mikor rákerestem, hogy egyébként mennyibe is kerülhet egy ilyen készlet, akkor szembesültem vele, hogy a jelzés alapján ez egy 1925-39 készült antik cseh porcelán. Az értékét nem tudtam meg, de nem is eladásra vettem, viszont meglepett, hogy van ahol galériába árulják. Ezt meg szinte a "szemét" közül szedtem ki.

Mást nem találtam, de persze vasárnap is kimentem korán reggel. A vasárnapi piac nagy csalódás volt, mert alig volt árus. Ilyenkor pedig nagyon sokan szoktak lenni. Gondolom az esőre álló idő elijesztette őket, vagy nem tudom mi történt, de talán még kevesebben voltak, mint előző nap.

Szinte semmit se találtam. Illetve ... Hát hogy is mondjam? Egyáltalán nem akartam már tányérokat venni, de végül megint így sikerült. Az történt, hogy a lányom imádja az IKEA-s tányérokat. Ezért már nekünk is van otthon, de abból se volt meg a készlet. Egy helyen láttam egy csomó tányért, és megkérdeztem, hogy mennyiért adná a lapos tányérokat, ami pizzás tányérnak is megfelelő egyébként, mert olyan nagy. 

Azt mondta, hogy a lapostányérokat egy ezresét adja, de ha elviszem az összeset, akkor az egész 1500 Ft. Na, ez jó kis dilemma volt. Ennyi tányérra nincs szükségem, mert volt hozzá 8 kistányér, ugyanannyi mélytányér és még 10 még mélyebb levesestányér is, plusz a lapostányér. De ennyi pénzért nem lehet otthagyni, ugye??? Úgy voltam vele, hogy majd jó lesz a fiamnak, ha külön háztartásba költözik esetleg a közeljövőben, vagy adok belőle a lányomnak. Szóval vittem az összeset. Csak arra nem voltam felkészülve, hogy ezeknek a súlya nem nem 1-2 kiló. Egy nagy bevásárlószatyor tele lett vele, amit persze nem tudtam a fülénél fogva vinni, mert leszakadt volna, így az ölembe kellett cipelni, a piac túlsó végén lévő parkolóba. Szakadt rólam a víz, mire odaértem. De végül megérte. 

Megosztás a facebookon