Lajosmizsén a saját apja több késszúrással életveszélyesen megsebesítette 1 éves kislányát. Ennyi a hír röviden. 

Istvan Gulyas  a közösségi oldalon az üggyel kapcsolatosan ezt írta: Jó lenne valami tanulság levonás, hogy az ilyen esetekre lehessen találni valami rendszert, amivel megakadályozhatók lennének legalább valamilyen fokon ezek a szörnyű esetek.

A híradást ide kattintva meg is tudjátok nézni: RTL Híradó bejátszása (majd visszagomb).

(Most jut eszembe, vajon miért nem jár nekünk veszélyességi pótlék??? Az ügyfeleket, az ügyeket elnézve szerintem jogos kérdés, és akkor még nem beszéltem a TBC-ről és a hepatitis-ről - bocsi, ez csak egy kósza gondolat volt. Mellékvágány :))

Én azt gondolom, nem biztos, hogy meglehetett volna előzni, hogy ez az eset megtörténjen, de legalább lett volna rá esély, ha ismertük volna a családot. De nem jelzett senki!

Számomra a tanulság az üggyel kapcsolatban csak hirtelen és a nélkül, hogy bárkit is felelőssé tennék:

1. A gyermekjóléti szolgálatnál a család nem volt képbe! - Miért? Még csak egy napot foglalkoztam az üggyel, de úgy tűnik számomra, hogy több helyről is kellett volna már jelzésnek érkeznie korábban. Nem szeretném megnevezni most az illetékeseket, de úgy számolom, hogy 5 helyről jelezhettek volna már. És ebbe még nincs beleszámolva pl. anyuka, aki ha jól tudom "elmenekült" ettől a családtól, és mivel nem engedték neki, hogy elvigye magával a kislányát, nos Ő is kérhetett volna segítséget. Ha nem is tőlünk, legalább ott, ahol jelenleg tartózkodik. Anyukáról is próbáltam infókat beszerezni, a család szerint egy "k.rva", hozzá aztán nem kerülhet a kislány. Más ügyfelek annyit tudnak róla, hogy állami gondozott volt, aztán odakerült ehhez a családhoz. Mástól nagyon durva dolgot is hallottam, de ennek nem tudom mennyi igazság alapja van. Azt mondták, hogy "apuka" kényszerítette rá "anyukát" hogy egy kutyából kivágott friss, dobogó szívet megegyen. Ezt már azért költői túlzásnak éreztem...

2. A kislány állandó lakhelye egyébként nem Lajosmizse, ez a rendőrségtől nagy nehezen péntek délután kikönyörgött jelzésből derült ki. (Talán anyuka jelentette be oda? Ez még nem tisztázott.)

3. Ha az apa szúrta meg valóban a kislányt, akkor az egyik ok egyértelműen a drog. Nos ezzel is komoly problémák vannak. Mármint úgy értem, hogy nem csak a droggal, hanem azzal, hogy a településen nem tesznek annak felszámolására hatékony intézkedéseket. Amikor ezt "számon kérjük" a rendőrségen, akkor általában azt szokták mondani, hogy nincs feljelentés. De mivel sok gyermek is érintett, tudjuk, hogy többen bementek már ez ügyben a rendőrségre. Ha még ezek után sincs feljelentés, az csak azért lehet, mert nem vették fel a jegyzőkönyvet, vagy lebeszélték a feljelentő(ke)t. Egyébként ez ügyben is tettünk már több lépést, hiszen volt olyan kiskorú és fiatalkorú gondozottunk, akik elmondták (akár esetmegbeszélés keretében, szülő, rendőrség és több szakember jelenlétében is), hogy kitől veszik a drogot, milyen sűrűn, mennyiért, kikkel és hol fogyasztják, stb. Nálunk ezt jegyzőkönyveztük, majd a rendőrök is felvették (állítólag) erről a jegyzőkönyvet, de nem történt semmi. Amikor más olyan súlyos eset is megtörtént, hogy lónyugtatóba áztatott füvet árultak, melytől az egyik személy klinikai halál állapotába került (leállt a szíve, és mentő szállította kórházba) nos akkor már nem csak a helyi rendőrőrsön jeleztük a drog problémát, hanem az ügyészségre is írtunk. Elmondom, hogy még csak választ sem kaptunk. A legutóbbi (még a tragédia előtti napon) megtartott szakmaközi megbeszélésen is ismét felhoztuk a témát, amire a rendőrség az válaszolta, hogy voltak kint kutyákkal is az általunk és más magánszemélyek által bejelentett lakcímen, de nem találtak semmit. Egyébként azt később hozzátették, hogy a kutya nem kábítószer kereső volt... No comment! És akkor abba már nem is akarok és nem is merek belegondolni, amit az ügyfelek híresztelnek, hogy miért is nem tesz semmit a rendőrség... Ezt mindenkinek a képzelő erejére bízom.

4. Azon se gondolkozott el senki rajtam kívül, hogy apukát ugye elszállította a mentő, anyuka meg ugye már ki tudja mióta nincs a gyermekkel. (Csak mellékesen jegyzem meg, hogy azért reménykedünk benne, hogy él, és nem elásva van valahol.) Nos akkor rögtön nem kellett volna a gyermek tekintetében azonnal gyámot rendelni??? Nem kellett volna az ideiglenes hatályú elhelyezéséről dönteni??? Mert mindez nem történt meg, csak péntek délután (a tragédia másnapján) amikor a kórház hivatalosan is megkereste szolgálatunkat az ügyben. Akkor kértünk a kislány számára gyámrendelést, hiszen a további egészségügyi beavatkozásokhoz szükséges lehet. (És egyébként is mint tudjuk: a gyermek szülői felügyelet, vagy gyámság alatt áll. Ugye???)

5. A kislány ott maradt szülői felügyelet nélkül az apai nagyszülő háztartásában, miután az apát mentő kórházba szállította. Jelenlegi tudomásunk szerint, akkor még csak felületi karcolások voltak a kislányon, melyet el is láttak. De délután már friss vérző sebekről volt szó. Nem véletlen, hogy a rendőrség az összes hozzátartozó tekintetében megtiltotta a kapcsolattartást. Ja, azt még nem is mondtam, hogy a nagymamát mindenki csak "késes Nórának" ismeri. Ez nem a neve. Vagyis az, a gúnyneve. Gondolom nem kell magyarázni. Ezzel egyébként nem akarok semmire célozni, csak megemlítettem.

6. Abba sem akarok még egyelőre belegondolni, hogy mi lehet annak az oka, hogy az ügyfeleink azt állítják, azért aludtak el reggel, mert mindez éjjel történt. (Nem pedig reggel, 8.15-kor!!!) Velem ennyit osztottak meg: "hááá vóótak is kinn akkóó éjjel, ott leskedtünk!" Ez nem tudom kit takar, vagyis ki volt kint? Ügyeletes orvos? Rendőrség? Egyelőre hivatalosan egyiknek sincs nyoma. De számomra úgy tűnik, hogy némely szempontból talán több információm van, mint pillanatnyilag a rendőrségnek. Persze ezzel nem magamat szeretném fényezni, hanem nyilván arról van szó, hogy ők még csak a családdal beszéltek, én meg már akkor beszélgettem több ügyféllel is, amikor még azt sem tudtam, hogy melyik családban is történt az eset (hiszen nem voltak nálunk képbe). Lám-lám ezért is jó kijárni családlátogatni, ezért is jó, ha ismerik és elfogadják az ember lányát az ügyfelek, mert mindent elmondanak. Még azt is amire nem vagyok kíváncsi :D 

Nem tudom, hogy mindezekből lehet-e valami tanulságot levonni a jövőre nézve. Ki lehet-e találni valami rendszert, amivel a későbbiekben meg lehet akadályozni az ilyen eseteket, de hirtelen most ennyi jutott eszembe.

Az üggyel és a fent leírtakkal kapcsolatosan pedig szívesen veszem a tanácsaitokat. Ha bármi olyan ötletetek van, ami a segítségemre lehet, írjatok!

 

Megosztás a facebookon

Karcolatok a gyermekjóléti munka egy hetéből zanzásítva, avagy Ti hisztek a megérzésekben?

A héten felmerült kérdésként, hogy miből gondolom, hogy a nálunk meghirdetett családgondozói állásra nem fognak jelentkezni? Nos azért, mert az alább leírtak csak kis villanás a munkánkból. Abból a szélmalomharcból, melyet nap mint nap vívunk a családokkal, a hatóságokkal, a szakemberekkel...

Megalázóan alacsony a jövedelem. Pl. az én fizetésem 27 év munkaviszony, diploma és szakvizsga mellett a túlterheltségemet nem figyelembe véve még egy gyári munkás fizetését sem éri el. Nincs kafatéria, gyakran otthonról visszük a munkahelyre a munkához elengedhetetlen dolgokat. A túlórát nem fizetik, a szabadságot nem tudom kivenni, (most augusztusban sikerült a tavalyi szabadságomat kihasználni, vajon az ideit mikor fogom kivenni?) Ezért érdemes volt tanulni...

Aztán lelkileg is gyakran megterhelő a munka, nincs sikerélmény, nincs szupervizió, mindennapos az ügyfelek felől érkező fenyegetések. Naponta a nincstelenséggel, gyermekek éhezésével, elhanyagolásával, bántalmazásával szembesülünk, de valódi eszközeink nincsenek ennek felszámolására. 

Aztán a kollégák (jelzőrendszeri tagok) sem mindig partnerek. Van aki azért, mert fél, van aki azért mert nemtörődöm. A gyámhivatallal is előfordul szélmalomharc, ami felemészti az erőnket.

Többek között ezek is okai annak, hogy nem jelentkezik senki erre a munkára.

A szakmából hatalmas az elvándorlás, a fluktuáció talán a gyermekjóléti szolgálatoknál a legnagyobb. Inkább elmennek a mekibe eladónak vagy gyárba szalagmunkára.

Hogy miért tanulták ki akkor ezt a szakmát? Azért mert akkor még azt gondolták, hogy segíteni fognak, segíteni tudnak. De ezt a szakmát a politika (helyi és országos) nagyban befolyásolja. És jelenleg a politika ellehetetleníti a szociális munkát. És akkor még nem is szóltam a januártól várható átalakításokról, melyek jelenlegi ismereteim szerint teljesen lefejezik ezt a területet.

De lássuk a részleteket:

A hét rosszul indult. Hétfőn nagyon feszült voltam, nem tudtam az okát csak jeleztem a kollégáknak, hogy úgy érzem valami biztos történni fog, inkább most hanyagoljanak olyan dolgokkal, ami nem fontos. Aztán hétfőn nem történt mégsem semmi. Főleg attól tartottam, hogy itthon lesz valami baj, de nem lett. Szerencsére.

Aztán kedden már kezdődött...

Jelzés, mely szerint egy súlyosan beteg kisfiú intézeti elhelyezéséhez kellene a szükséges adatokat beszerezni a gyámhivatal részére. Beszéltem a szülőkkel, másnapra ígérték, hogy felkeresnek. A jelzés alapján azt gondoltam, hogy Ők nem tudják vállalni a gyermek ápolását, ezért kérték a speciális intézetbe történő elhelyezést. De mint kiderült erről szó sincs.

Teljesen elképedtek, hogy micsoda???? Ők aztán nem engedik a gyereket intézetbe. Tudják, hogy nagyon beteg, minden nap látogatják a kórházba, anyuka ellátja, már megtanították a gyermek etetésére szondán keresztül, és a többi szükséges dologra is meg fogják tanítani (pl. tornáztatni itthon a gyereket a kötött izmai miatt, gyógyszerelésre és minden egyébre).

Próbáltam kideríteni, hogy ki és miért is akarta nevelésbe vetetni a gyereket, de nem sikerült egyértelműen. A hivatalos megfogalmazás szerint hivatalból indult eljárás a kórház jelzése alapján... De aztán kiderült, hogy valaki félreérthetett valamit, mert a kórház támogatja a szülőket abban, hogy hazakerüljön a kisfiú.

Másnap a szülőknél voltam környezni, mert egyik feltétel a megfelelő lakhatás. Nagyon szegény családról van szó, de a minimális feltételek adottak ahhoz, hogy saját háztartásukba neveljék, gondozzák majd a gyereket. A kis szoba amiben élnek tiszta, szépen rendben tartott (gyermekágy még nincs, de úgy néz ki, hogy sikerült adomány gyerekágyat szereznem és a felajánló ki is szállítja a családnak). Megbeszéltem a gyermekorvossal és a védőnővel is, hogy a gyermek hazakerülését követően fokozott figyelmet kell  majd fordítunk rájuk, de mindenki egyöntetűen vállalta.

Aztán bejött egy régi ügy is újra, ahol már kétszer került kiemelésre a családból egy kisfiú az anya súlyos alkoholproblémája miatt. Most úgy tűnik, hogy ismét visszakerül az alkoholista, magas pozícióban lévő "anyához", mert az ideiglenes hatályú elhelyezés felülvizsgálatakor a gyámhivatal családba fogadásról határozott, majd pár hónap után anyuka kérte annak megszüntetését. Gratulálok a gyámhivatalnak, aki már másodszor adja vissza a gyermeket. (Csak mellékesen jegyzem meg, hogy értesítést, határozatot nem kaptunk. Bejelentés alapján derült csak ki számunkra, hogy a gyermeket visszaengedte a gyámhivatal anyukához.) A kisfiú egyébként amikor anyánál van, kezelhetetlen, korábban előfordult, hogy a gyerek késsel a kezében kergette anyukát. Egyszerűen nem tudja kezelni, hogy mire hazaér az iskolából, az anyja részegen fetreng. Jelenleg ismét otthon van, a problémák ismét megjelentek nála. Anyukáról egyébként annyit, hogy bár alkoholista, magas pozíciójának köszönhetően valószínűleg még mindig olyan kapcsolati tőkével rendelkezik, hogy ismét be tudta szerezni a papírokat, mely alapján dönt az illetékes.

Aztán egy harmadik ügy, ahol a gyermek szintén már ki lett emelve a családból testvéreivel együtt, miután sok éve védelembe voltak véve (az utolsó csepp az volt a pohárban, amikor már a gyámhivatal is lépett, hogy állítólag az akkor még 12 éves gyermek bedrogozott állapotban felkínálta kishúgát a barátainak). Aztán az IH-t itt is családba fogadásra változtatták. A gyermek természetesen nem a gyámnál volt, hanem továbbra is a szülőknél, nem járt iskolába és vélhetően apa drogüzletébe futárkodott. Mivel ilyen körülmények között a gyám nem vállalta tovább, kérték a családba fogadás megszüntetését. Az illetékes gyámhivatal meg is írta a társhatóságnak, hogy a szülő kérelmére ugyan meg kell szüntetni a családba fogadást, de mivel a szülők háztartásában nem megfelelőek a feltételek a gyermek neveléséhez, ezért más hatósági intézkedést foganatosítson. Ebből az lett, hogy a gyámhivatal tartott egy nevelésbe vételi tárgyalást, majd hozott egy határozatot védelembe vételről 50 órát meghaladó igazolatlan hiányzás miatt. Ezen a főnököm nagyon begurult, és konkrétan rákérdezett az ügyintézőtől, "nem mered meglépni a kiemelést?" Erre a válasz: hát nem igazán szívesen mennék oda, ahol nagy kések vannak elrejtve több helyen is. (Csak mellékesen jegyzem meg, hogy ennek a "nem merésnek" a következtében nekem heti, kétheti szinten ki kell ide járnom.) Nos a főnököm azon meg még jobban berágott amikor a fülébe jutott, hogy a hivatalból történt távozásunk után állítólag (legalább is az ügyfél elmondása szerint) az ügyintéző olyan információkat osztott meg a családdal, melyeket nem kellett volna. 

Szóval ehhez a "ki nem emelős, késes" családhoz mentem ki családlátogatni, és az ott hallottak összefüggnek a mostani legfrissebb ügyemmel. Kimentem, mert persze a 13 éves, 5. osztályos gyerek nem ment iskolába pedig még csak a második tanítási hét van. Gondoltam meglátogatom és megnézem mennyire beteg, valamint elbeszélgetek a szülőkkel az iskolából érkezett jelzésekről. Mert még csak második hete járnak iskolába, de ennek a derék gyermeknek már sikerült ilyen kevés idő alatt is több jelzésre okot adnia. Amint kiértem, már az igazolást lobogtatva jöttek elém. Nos én mondtam, hogy igazán nem arra vagyok kíváncsi, hogy szereztek-e igazolást, hanem arra, hogy miért nem ment iskolába a gyerek, mert látszólag az ég-világon semmi baja sincs. Nem is tagadták. Azt mondták valóban nem beteg, hanem elaludtak, mert éjjel késelés történt egy közeli utcában és ott voltak leselkedni. 

Nos ez kapcsolódik össze a legújabb ügyemmel. (Mert persze hiába vagyok többszörösen túlterhelve, ezt is én nyertem meg.)

A híradások szerint: A Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Osztálya nyomozást indított emberölés kísérlet bűntett elkövetésének megalapozott gyanúja miatt T. József 31 éves lajosmizsei lakos ellen. A rendőrség közlése szerint a férfi a rendelkezésre álló adatok alapján megalapozottan gyanúsítható azzal, hogy szeptember 10-én 8 óra 15 perc körüli időben lajosmizsei otthonukban egy konyhakéssel többször hason szúrta 1 éves kislányát. A gyermek a bántalmazás következtében az elsődleges orvosi szakvélemény alapján életveszélyes sérüléseket szenvedett.

Ráadásul a kislány sérülései és apuka sérülései alapján kétségek vannak. Az elmondások alapján apukát reggel vitték kórházba, de a kislányt a hozzátartozó csak délután, és a papírok szerint friss vérző sebbel. Hogy is van ez? 

Apukával egy háztartásba élők egyértelműen állítják, hogy apuka nagyon be volt drogozva, a drogot a korábban említett (előző nap meglátogatott, ki nem emelt gyermek) családjától szerezte. 

A dolog egyébként valóban nem tisztázott, hiszen a rendőrség szerint a gyermek hozzátartozók részéről történő láthatásának teljes körű megtiltása indokolt, mivel a kiskorú sérelmére elkövetett emberölés kísérletével kapcsolatban fennálló szerepük még nem tisztázott. 

Szóval azt hiszem, hogy a hétfői "rossz érzésem" ezért/ezekért volt. 

 

 

 

Megosztás a facebookon