Mert nem mindig vidám a hétvége...

és én se vagyok mindig kedves és bájos :)

Pénteken még boldogan mentem haza, örültem a hétvégének, de nem mindig minden úgy történik, ahogy azt én elképzelem.

A mostani hétvége nem volt éppen olyan, ami feltölt. Valahogy elcsúsztak a dolgok. De van ez így, nem mindig minden szép és jó. 

Szombaton volt a lányom névnapja, de most nem tudtuk úgy megünnepelni, mint tavaly. Ennek egyik fő oka az volt, hogy a férjem dolgozott. Én meg morogtam, csapkodtam, hogy tudja, hogy a kedvenc lánya névnapja van, és akkor is elmegy dolgozni? De ha ez még nem lenne elég, nem volt otthon még délután 4-kor se, így nélküle indultunk el és így lett felköszöntve a leányzó, az apja nélkül, amitől olyan más volt ez, mint szokott lenni. Ez eléggé rányomta a bélyegét a hangulatomra.

Tavaly még így ünnepeltük: 

 

Most meg ez elmaradt. Tök ideg voltam!

Vasárnap is folytatódott ez a széria. Az előző napról hozott feszültség se múlt még el, de a férjem, bár jót akart, engem sikerült még inkább felhergelnie.

Nekifogott kocsonyát főzni. Ezzel alapjában semmi gond, csak azzal, hogy nem tud semmiből kis adagot. Már ehhez is hozzászoktam valamelyest, de most még inkább elvetette a sulykot. A legnagyobb edénybe főzte (amibe karácsonykor az 5 kiló darált húsból szoktuk a káposztát), de annyi kocsonyahúst rakott bele, hogy szinte alig volt leve. Ekkor elszállt az agyam. A kocsonya nálunk ugyanis a kocsonya levéről szól. A fiam, a lányom és én is inkább csak a levet esszük, és nem túl hagyományosan csirkemell filét és egy kis darab füstölt kolbászt szoktunk a tányérba tenni. Semmi köröm, meg farok, stb. Nyilván tudom, hogy a kocsonya, attól kocsonya, de nálunk ez van.

Persze nem szépen mondtam, hogy már megint minek vásárolt annyit, és így nem lesz jó! Megértette és kiszedett a hozzávalókból és egy másik edénye körömpörköltet főzött a kiszedett dolgokból. Ezzel még nem is lett volna baj, kivéve, hogy mivel csak Ő eszi, egy hét alatt se fogyott volna el. De  megoldotta, viszont én ettől még idegesebb lettem, és nem vagyok rá büszke, de elkezdtem kiabálni. - Nem is értem magam, hogy minek csinálom ezt, de akkor abban a helyzetben ki kell, hogy adjam magamból amit gondolok... - Szóval telefonált pár barátjának és vitt nekik a körömpörköltből. Én meg kiakadtam (és kiabáltam vele), hogy miért mi etetünk más embereket? Persze nyilván az se lett volna jó, ha nem fogy el, és ki kell dobni. De valahogy ez a sokat főz és szétosztja dolog, nálam kiveri a biztosítékot. 

Pedig már hozzászokhattam volna, mert mindig így főz, csak általában anyukámnak, nagybátyámnak és a lányoméknak osztogatjuk el... Azt nem sajnálom, de ezt pénzkidobásnak tartom. 

Az is könnyen belátható, hogy az óbégatásom miatt nem is sietett haza, mikor elvitte a barátainak a "kóstolót". Megértem. Én se siettem volna, ha a helyébe vagyok. 

Végül is elkészült a kocsonya, de ugye azt szokták monani, hogy "szegény embert még az ág is húzza..." szerencsétlen ahogy az első három tányérral ki akarta vinni, az egyik tányér pont a nappali ajtóba lecsúszott és kiborult. Na ekkor megint rázendítettem... Így utólag már gáz, de akkor nem bírtam visszafogni magam. 

22 tányérral lett, majd viszek anyukámnak, meg a lányoméknak és ki  tudja kinek jut majd még belőle :) ? 

Most még a piaci nézelődés se töltött fel igazán. Szombaton olyan hideg volt, hogy alig akadt árus. Egyetlen dolgot vettem csak, mondjuk annak örültem. Egy drága, az interntes árukereső szerint 36.000. Ft-os vízforralót sikerült 1000 Ft-ért megvenni. A lányom már régóta ilyet szeretett volna, hát most lett neki. Üvegborítású, a talp része is és maga a készülék is, magas fényű rozsdamentes acél felülettel, érintő  panellel, kék fényű digitális LCD kijelzővel, hőmérséklet beállítási lehetőség: 60C° / 70C° / 80C° / 90C° / 95C° / 100C°.

Vasárnap meg semmit se találtam, már 9 órakor anyukámnál voltam, hogy a karácsony előtti nagybevásárlást segítsem neki megvalósítani.

Ja, és ez a hét ráadásul még 6 munkanapból is áll. Szabadságra nem lehet menni. Még jó, hogy legalább a fodrász meglesz talán szombat délután.