Elgondolkodtató

avagy van-e értelme így, az önsanyargatásnak?

Jó ideje nem figyelek eléggé oda arra, hogy mit eszem és hogy az étkezéssel bevitt többletkalóriát lemozogjam.

Persze öreg vagyok, kövér vagyok és a pajzsmirígy problémám se kedvez a helyzetnek.

A hétvégén aztán arra jutottam, hogy rá kellene állni a mérlegre, mert azt utoljára húsvét környékén tettem. Azóta nem figyelek annyira az étkezésre se, ezért elég durva dologra számítottam.

Egyébként elég fegyelmezett vagyok, évek óta tartom a diétát, néha ünnepek táján engedek meg magamnak egy kis kilengést. De akkor se durvát. Viszont az elmúlt pár hónapba elengedtem magam. Ettem dinnyét, fagyit, jégkrémet, gyümölcsöket (persze nyilván ezt mások is eszik, csakhogy nekem számolnom kell a ch-t a pajzsmirígy betegségem miatt, és némely gyümölcs ch és cukortartalma miatt tiltólistás, mint pl. a szőlő, banán, dinnye, stb. ). Sőt, az utóbbi időben még az is előfordult, hogy chipszet ettem és kólát ittam. Azt már csak mellékesen említem meg, hogy mostanába többször volt olyan is, hogy vacsorára pizzát rendeltünk, arról nem is beszélve, hogy főtt kukoricát is ettem. Nos ezek mind tiltólistásak, ezeket nekem nem szabad!

Szóval semmi jóra nem számítottam.

Mivel jövő héttől két hét szabadságra kell mennünk, így azon is morfondíroztam, hogy abba a két hétbe neki kellene fogni ismét eljárni edzőterembe, ahogy elő van írva, legalább heti 3-szor, és visszább kellene fogni az étkezésemet is, vagy legalábbis ismét odafigyelni rá.

El is döntöttem, ha nagyon durva lesz, amit a mérleg mutat, nem várok tovább, már veszem is a kondibérletet. Utána is néztem, hogy mennyibe kerül, és arra a megállapításra jutottam, hogy 3 havi korlátlant érné meg venni. Ezek után fogtam magam és ráálltam a mérlegre. 

Kikerekedett a szemem.

Húsvét óta, mozgás nélkül, olyan ételeket és italokat fogyasztva amiket nem lehetett volna, szinte alig mozdult el a mérleg nyelve. Illetve mivel digitális mérlegről van szó, alig mutatott többet, mint két hónapja. Ez annyira minimális eltérés, hogy el se akartam hinni. Leléptem és ismét ráálltam. De megint annyit mutatott.

Dehát ez hogy???

Én már évek óta odafigyelek, hogy mit eszek, számolom a szénhidrátot, többször eszek keveset, igyekszem rostban gazdag ételeket enni, vagyis odafigyelek, hogy naponta azért legyen a tányéron, zöldség, gyümölcs, és bár nekem ez nem könnyű, de a folyadékbevitelt is erőltetem. Előnybe részesítem a sovány húsokat, szinte teljesen elhagytam a cukrot, és a fehér liszttel készült dolgokat. 

És amikor semmit sem teszek a dolog érdekében, akkor is szinte változatlan a dolog?

Bár ennek talán örülnöm kéne, de mégis elszomorít.

Mert ha figyelek, mozgok, stb., akkor is szinte csak észrevétlen elmozdulás várható a súlyomba lefelé. Ha nem figyelek oda, eszek mindent és nem is mozgok, akkor se változik a dolog?

De hát ez már milyen igazságtalan?

Mások ha edzenek, és odafigyelnek, akkor fogynak. Én nem!

Mások ha zabálnak és olyan életmódot folytatnak, mint én az elmúlt időben, akkor híznak. Én szinte azt se.

De hát akkor van értelme az egésznek? Számoljam a ch-t? Figyeljek oda mit eszek? Járjak konditerembe? 

Most teljesen elbizonytalanodtam és elszállt a motivációm.

Azt kell mondanom, hogy elszomorít a dolog. Ha legalább felszedtem volna 4-5 kilót, az már elgondolkodtatna, vagy ha a diétával és a mozgással úgy tudnák fogyni, mint mások. De egyik se úgy működik.

Szomorú vagyok! Azt hiszem nincs remény arra, hogy jobb formába lendüljek.

Most őszintén. Ha nincs remény a fogyásra akkor se, ha számolom a ch-t és mozgok, akkor mi a fene motiváljon? 

Motiváció nélkül pedig elég nehéz ám betartani a szigorú előírásokat...