avagy van-e értelme így, az önsanyargatásnak?

Jó ideje nem figyelek eléggé oda arra, hogy mit eszem és hogy az étkezéssel bevitt többletkalóriát lemozogjam.

Persze öreg vagyok, kövér vagyok és a pajzsmirígy problémám se kedvez a helyzetnek.

A hétvégén aztán arra jutottam, hogy rá kellene állni a mérlegre, mert azt utoljára húsvét környékén tettem. Azóta nem figyelek annyira az étkezésre se, ezért elég durva dologra számítottam.

Egyébként elég fegyelmezett vagyok, évek óta tartom a diétát, néha ünnepek táján engedek meg magamnak egy kis kilengést. De akkor se durvát. Viszont az elmúlt pár hónapba elengedtem magam. Ettem dinnyét, fagyit, jégkrémet, gyümölcsöket (persze nyilván ezt mások is eszik, csakhogy nekem számolnom kell a ch-t a pajzsmirígy betegségem miatt, és némely gyümölcs ch és cukortartalma miatt tiltólistás, mint pl. a szőlő, banán, dinnye, stb. ). Sőt, az utóbbi időben még az is előfordult, hogy chipszet ettem és kólát ittam. Azt már csak mellékesen említem meg, hogy mostanába többször volt olyan is, hogy vacsorára pizzát rendeltünk, arról nem is beszélve, hogy főtt kukoricát is ettem. Nos ezek mind tiltólistásak, ezeket nekem nem szabad!

Szóval semmi jóra nem számítottam.

Mivel jövő héttől két hét szabadságra kell mennünk, így azon is morfondíroztam, hogy abba a két hétbe neki kellene fogni ismét eljárni edzőterembe, ahogy elő van írva, legalább heti 3-szor, és visszább kellene fogni az étkezésemet is, vagy legalábbis ismét odafigyelni rá.

El is döntöttem, ha nagyon durva lesz, amit a mérleg mutat, nem várok tovább, már veszem is a kondibérletet. Utána is néztem, hogy mennyibe kerül, és arra a megállapításra jutottam, hogy 3 havi korlátlant érné meg venni. Ezek után fogtam magam és ráálltam a mérlegre. 

Kikerekedett a szemem.

Húsvét óta, mozgás nélkül, olyan ételeket és italokat fogyasztva amiket nem lehetett volna, szinte alig mozdult el a mérleg nyelve. Illetve mivel digitális mérlegről van szó, alig mutatott többet, mint két hónapja. Ez annyira minimális eltérés, hogy el se akartam hinni. Leléptem és ismét ráálltam. De megint annyit mutatott.

Dehát ez hogy???

Én már évek óta odafigyelek, hogy mit eszek, számolom a szénhidrátot, többször eszek keveset, igyekszem rostban gazdag ételeket enni, vagyis odafigyelek, hogy naponta azért legyen a tányéron, zöldség, gyümölcs, és bár nekem ez nem könnyű, de a folyadékbevitelt is erőltetem. Előnybe részesítem a sovány húsokat, szinte teljesen elhagytam a cukrot, és a fehér liszttel készült dolgokat. 

És amikor semmit sem teszek a dolog érdekében, akkor is szinte változatlan a dolog?

Bár ennek talán örülnöm kéne, de mégis elszomorít.

Mert ha figyelek, mozgok, stb., akkor is szinte csak észrevétlen elmozdulás várható a súlyomba lefelé. Ha nem figyelek oda, eszek mindent és nem is mozgok, akkor se változik a dolog?

De hát ez már milyen igazságtalan?

Mások ha edzenek, és odafigyelnek, akkor fogynak. Én nem!

Mások ha zabálnak és olyan életmódot folytatnak, mint én az elmúlt időben, akkor híznak. Én szinte azt se.

De hát akkor van értelme az egésznek? Számoljam a ch-t? Figyeljek oda mit eszek? Járjak konditerembe? 

Most teljesen elbizonytalanodtam és elszállt a motivációm.

Azt kell mondanom, hogy elszomorít a dolog. Ha legalább felszedtem volna 4-5 kilót, az már elgondolkodtatna, vagy ha a diétával és a mozgással úgy tudnák fogyni, mint mások. De egyik se úgy működik.

Szomorú vagyok! Azt hiszem nincs remény arra, hogy jobb formába lendüljek.

Most őszintén. Ha nincs remény a fogyásra akkor se, ha számolom a ch-t és mozgok, akkor mi a fene motiváljon? 

Motiváció nélkül pedig elég nehéz ám betartani a szigorú előírásokat... 

Megosztás a facebookon

avagy nem múlhat el a január tervek nélkül...

Eljött az új év.

Új év, új tervek. Vagyis dehogy újak, még mindig a régiek! Csak remélem, hogy most több sikerrel.

Hiszen minden évben arra törekedem, hogy vastagabb legyen a pénztárcám és vékonyabb a derekam. Pár éve ezt posztoltam, de nem jött be.

A pénztárcámra nem panaszkodhatok, bár csak addig nyújtózkodhatom, amíg a takaróm ér, de a körülményeimhez képest az elmúlt év nem volt rossz, ami remélem idén tovább folytatódik, tehát ez kipipálva.

A derekam méretére vissza térve azonban tavaly sem jártam sok sikerrel. Pedig toltam rendesen a kondit, odafigyeltem az előírt szénhidrát mennyiségre is. Elkezdtem egy életmód programot is, melybe sok energiát és pénzt fektettem, de a kezdeti siker után megállt a dolog, és csak a szintet tudtam tartani.

Lehet ezzel is elégedett lennék, és nem foglalkoztatna a téma, ha közben két volt kolléganőm nem döbbentett volna le.

Na jó, jó, elvileg egyikőjüknek sincs súlyos pajzsmirigy problémája, "csupán" szerettek enni, és ettek is rendesen. De azért az mégiscsak elég motiváló, amikor személyesen tapasztalom, hogy valaki akár 40 kilótól is sikeresen megszabadult közel két év alatt.

Nos mindkettejüket kifaggattam, hogy hogyan csinálták. Mindketten alapjába véve változtatták meg az étkezésüket, és diétáznak. Egyikük a nordic walkingot nyomatja, napi 8 km-t. A másik nem számolt be komoly fizikai tevékenységről (testedzésről), elmondása szerint két évig diétázott és Norbi-s termékeket evett.

Bennem meg a kisördög megszólalt, hogy ha nekik sikerült, akkor nekem is fog!

Azt vettem a fejembe, hogy "annyi csak a titok nyitja", hogy megtaláljam azt a módszert, aminek a segítségével nekem is sikerülhet. Hiszen láttam már szintén súlyos pajzsmirigy problémával küzdőt, aki igenis le tudott fogyni. Valamit nyilván nem jól csinálok. Valamin változtatnom kell. Lehet tovább kell csökkenteni a 120g szénhidrát bevitelt, vagy olyan mozgást választani ami több kalóriát éget. Nem tudom...

Amit biztosan tudok, hogy abba nem hagyhatom, és azt is tudom, hogy nincs csodaszer, nem lehet pár hónap alatt ledolgozni az évek alatt felhalmozódott plusz kilókat és centiket. Tisztába vagyok vele, hogy továbbra is keményen kell folytatni az életmódváltást, csak valamin még mindig változtatni kell!

A lényeg, hogy biztos vagyok benne, én is meg tudom csinálni, csak még a helyes odavezető utat nem találtam meg.

Ezért elhatároztam, hogy ez az év az én útkeresésemről fog szólni. A pakliban természetesen benne van, hogy nem fog sikerülni, hiszen eddig sem sikerült. Sőt benne van az is, hogy akár a "próbálkozások miatt" esetleg rossz irányba megyek, és még több súlyfeleslegem lesz. Vagy ismét előjön a jojo effektus. Ki tudja?

Azt  tudom, hogy mit próbáltam már és mi az ami nem vitt előre. Azt is tudom, hogy nekem a Norbi-féle étrend nem jó, mert tele van szójával és egyéb más okok miatt sem javasolják IR, és hypothyreosis mellett.

De mivel most ismét lendületet vettem, elhatároztam, hogy a témakörben mindenfélét olvasok, infókat gyűjtök, és belevágok! Vagyis folytatom!

Megint...

Még nincs konkrét elképzelésem, de hátha az olvasottak alapján megvilágosodok!

Veszíteni valóm nem sok van, csak centik és kilók!

Ha meg sem próbálom, akkor biztos nem is fog sikerülni!

Tehát a 2019-es évem az útkeresésről fog szólni a derékméret csökkentést illetően.

Megosztás a facebookon

avagy zombimozgás két napig...

Ez még a múlt pénteken történt, csak még nem volt időm megírni...

Pénteken munka után régi kollégákkal volt tali. Jó lett volna több időt tölteni velük, de nem tudtam sokáig maradni, hiszen 6-kor kezdődött a személyi edzés. Jókedvűen érkeztem, hiszen véget ért a munka arra hétre és egyébként se volt még fogalmam arról, hogy milyen egy lábnap.

Nem igazán hatott meg a dolog, hiszen azt gondoltam, hogy a legerősebb testrészem a lábam, úgyhogy gond nem lehet...

Persze ezt csak az olyan balga ember gondolhatja, aki még nem járt személyi edző által levezényelt lábnapon. 

Bemelegítésként 10 kilós kettlebell társaságába guggolás 3x20. Féltem egy kicsit, mert ugye a térdem csak úgy ki szokott ugrani (a keresztszalagom deficites), de nagyon koncentráltam és bírtam. Aztán jött a lábtoló-gép... Ezt eddig csak néztem, hogy emberek mit nyögnek annyira alatta? De most bizony nekem is be kellett feküdnöm.

 

Ráadásul egyből nehezített formában, zárt lábbal, majd terpesztve, persze ebből is három kör. Aztán jöttek a következő hasonlók, lábhajlító, lábfeszítő, combközelítő, combtávolító, stb. Már 15-20 perc elteltével éreztem a lábam, pedig még csak az elején tartottam. Ekkor jöttem rá, hogy olyan izmaim is vannak, amikről eddig nem tudtam. Mikor már szinte úgy vánszorogtam egyik géptől a másikig, akkor jött a "nagy ötlet", hogy nézzünk pár olyan gyakorlatot is, amit akkor is tudok csinálni, ha éppen foglaltak a gépek. Azt hittem végre egy kicsit pihizhetek, de bizony nem így történt. 

Én eddig nem tudtam, hogy a lábnap ilyen...

A komolyságát mutatja a dolognak, hogy lábnap után azt mondta az edző: NEM KELL egy percet se kardiózi... Pedig máskor általában 30-50 perc levezetésként javasolt. Most meg egyetlen perc se!!!

Durva volt, de az jutott eszembe:

 

 

Én az utóbbit választottam, de gyakran kellett törölnöm :)

Az öltöző egy emelettel fentebb van mint a terem, ezért edzés végén boldogan vánszorogtam felfelé, de lefelé jövet azt hittem besz@rok! 

Még ilyet! Nem tudtam lefelé jönni a lépcsőn! Még jó, hogy van lift!

Aha, szóval ezért nem kellett már kardiozni??? Alig vártam, hogy hazaérjek és lazíthassak egy kicsit. Másnapra oda fejlődött a dolog, hogy szombat este elvánszorogtam izomlazítót venni (a kocsiba úgy szálltam be és ki, mint aki rokkant). Az izomlazító mellé jade köves masszírozóval is rásegítettem, de még vasárnap is kétséges volt számomra, hogy vajon hétfőn miként fogok elmenni dolgozni??? Összegezve: lábnap után két napig nem tudtam kimozdulni a lakásból! Ezért nem túlzás az alább kép:

 

Szerencsére hétfőre valóban javult a helyzet. A 3. napon már tudtam járni! 

A múltkor nem írtam meg, de a mérlegelés is rendben megy. Nem hiába eszem 3 óránként az előírt étrendnek megfelelően. Van, hogy heti fél vagy egy kiló megy le, de most a héten (amikor már azt hittem, hogy leáll a fogyás, közel két kilótól szabadultam meg. Az ötödik hét elteltével összesen 6 kilót fogytam, pedig ugye 3 óránként eszek. Én már látom magamon, és néhány régi farmer is rám jön, ennek pedig nagyon örülök! Azért kíváncsi leszek a program végén az előtte-utána képekre. És bár nem vagyok egy szép látvány, publikálni fogom!

Féltem, hogy hiába tartom a diétát és hiába edzek, nem sok fog lemenni 12 hét alatt. Egyrészt ugye nem vagyok már tizenéves, ezért nehezebb, ráadásul itt van nekem az inzulinrezisztencia és a pajzsmirigy alulműködés...

De most büszke vagyok, és ha a továbbiakban kínszenvedéses lábnapokkal együtt is csak heti fél kiló fog már csak lemenni, akkor is meg fogom közelíteni a mínusz tízet! A nyárra pedig akár 15 is lemehet. 

Mert akármi is van, ez lebeg a szemem előtt heti 3-4 alkalommal: 

 

 

 

 

Megosztás a facebookon