Hétfőn este voltam edzeni, de annyian voltak a terembe, hogy sakkozni kellett, mikor hova menjek. Ez még jobban megerősített abban, hogy inkább korán kellene edzeni járni. Az elhatározás megvolt és tett is követte. Mivel minden reggel én viszem be a férjemet a munkahelyére 6-ra (mert már olyan jó sora van, hogy nem biciklivel jár, hanem kocsival én viszem...), így gondoltam kipróbálom jó-e reggel edzeni? Így történt, hogy szerdán reggel amint kitettem a férjemet, irány a pár száz méterre lévő konditerem. Korán reggel még annyi parkoló volt, hogy válogathattam volna. De én gondolkodás nélkül a bejárathoz parkoltam. Persze ez csak addig tűnt jó ötletnek, amíg ki nem kellett onnan állnom. Hogy miért? Mert elég erőszakosnak kellett lennem, hogy kiengedjenek, hiszen a körút egyik forgalmas részéről volt szó. De ebből is tanultam, legközelebb már nem a bejárathoz állok. Már tudom is hová! Bár onnan gyalogolnom kell kb. 50 métert, de egyből irányba állok a munkahely felé :)

Szóval 6 után pár perccel értem a konditerembe, de már voltak páran. Viszont minden géphez egyből odafértem, letoltam az edzéstervet, nyújtottam ahogy kell és még a 30 perc gyors séta a futógépen is belefért ahogy elő van írva.

Mivel gyorsan végeztem, tusolni is tudtam, majd irány a meló. Viszont sokkal jobban elfáradtam, mint amikor délután megyek. Másnap nem is éreztem úgy, hogy mennem kellene edzeni, inkább pihenőnapot tartottam. Gondolkodtam, hogy mi lehet az oka annak, hogy jobban elfáradtam, de szerintem az, hogy másfél óra alatt nyomtam le, amit egyébként két óra alatt szoktam. Ez azért lehet, mert nem pihentem a különböző gyakorlatok között, hanem egyik helyről mentem egyből a másikra, hiszen azért le szerettem volna tudni minden feladatot, de persze úgy, hogy a munkahelyről se késsek el, és még a tusolás is beleférjen, mert azért egész nap a reggeli izzadsággal mégse lett volna jó eltölteni a napot. Mondjuk jól éreztem magam utána egész nap, csak minden izmomat fokozottan éreztem. De szerintem rá fogok én szokni erre a reggeli dologra. Időtakarékos és hatékonynak tűnik. Egyetlen hátulütője, hogy mindent, de mindent el kell rendezni előző este. 

Ma is megyek, nemsokára indulok. Elviszem a nagybátyámat a konditeremtől pár száz méterre lévő helyre, ahol a vakok és gyengénlátóknak lesz farsangi buli 2-kor.

Amint kiteszem megyek edzek egyet, majd ismét "csak nekünk" vagyis az életmódosoknak tartanak egy zártkörű rendezvényt a konditerem éttermébe. Elvileg a farsangi bulival egyidőben lesz vége, de ha mégse, akkor elmegyek szolizni. Azt hiszem ebben a zimankós időbe nagyon jól fog esni. Bár a szolibérlettel akár 20 percre is befekhetnék, de mivel idén először megyek, max. 5 percet vállalok be. Nem szeretnék úgy járni, mint tavaly vagy tavalyelőtt. És lassan szaunabérletre is beruházok, mert elvileg a fogyás miatt a sok vízfogyasztás és kollagén pótlás mellett a szauna is ajánlott.

Ilyen időbe, az is jól fog esni. Azt hiszem nincs okom panaszkodni... Kondi, szoli, szauna :D

Megosztás a facebookon

és egyéb kellemetlenségek

Hol is kezdjem?

Nos azt előre tisztázni szeretném, hogy az alábbiakban a nyugalom megzavarására alkalmas képek is szerepelni fognak.

Először is égésem története:

Mint a hétvégén írtam, elégedett voltam az életemmel. Nos ez odáig fajult, hogy úgy döntöttem megérdemlek még egy kis kényeztetést vasárnap este. Ezért fogtam magam és elfurikáztam a szoliba. Aki ismer az tudja, hogy fehér bőröm van. Apósom mindig azt mondta, hogy nyúltápos vagyok... Csak a viszonyítás miatt egy kép ami megközelítőleg hasonlít (a bőrszínre gondolok).

Sajnos ismét úgy jártam, mint tavaly... Az a gép amit szeretek, ismerek, nem volt szabad (csak az nem) ezért ajánlottak helyette egy másik mélybarnítót. Én balga meg nem tanulva a tavalyi példából, ugyanúgy bementem a 8-as kabinba, ugyanúgy 8 percre, mint egy éve, és ugyanolyan színem is lett pár óra múlva...

Nos innen kezdve már nem éreztem olyan tökéletesnek az életem. Nem tudtam még csak megfordulni sem az ágyban, olyan fájdalmaim voltak. Azért egy doboz phantenolt magamra fújtam és bizony odáig fajult a dolog, hogy még fájdalomcsillapítót is vettem be. De hatott a dolog. A tegnapi nap volt a csúcs. El sem tudtam képzelni, hogy hogyan fogok eljutni a munkahelyig? Hogy fogok egyáltalán felöltözni? Hogy fogok mozogni? Hiszen minden mozdulat fájt. De biza bevettem még egy erősebb fajta fájdalomcsillapítót, amit pár hete a fiamnak írt fel az orvos. És hatott. Mára pedig már szinte a pecsenye vörös bőrömön kívül szinte semmi sem emlékeztet a vasárnapi rossz döntésemre. Nincs fájdalom, nincs mozgásnehézség, nincs öltözködési probléma... Hogy le fog-e hámlani? Nem tudom... Nyomát még nem látom. 

Aztán a tökéletesnek tűnő életembe más kellemetlenség is akadt a múlt hétvégén. Ezt pedig a fiam produkálta. 

Csütörtökön még semmi baja nem volt, aztán elment éjszaka dolgozni, majd reggel alig értem be a munkahelyemre már csörgött is. Gondoltam hogy valami baj lehet, mert egyébként ír egy sms-t, vagy megvárja amíg hazamegyek és akkor beszéljük meg a dolgokat. De most amint befejezte a munkát rögtön hívott. Felvettem a telefont és megkérdeztem: baj van? Erre Ő: igen! A gyomrom egyből összeszorult. Mi a baj? Ő meg elkezdte: nem is tudom hogy mondjam? - Mindegy hogy mondod, csak bökd már ki! Vett egy nagy levegőt és belefogott: azt hiszem aranyerem van. De lehet az nekem? Volt már neked? Nagyon fáj, így nem fogok tudni elmenni estére dolgozni. Alig bírtam hazajönni, nem bírok se ülni, se menni, dolgozni, emelgetni pedig biztos nem fogok tudni.

Mondtam neki, hogy fogja magát és alvás helyett menjen el orvoshoz. De ugye férfiből van, ezért hallani sem akart arról, hogy orvos megnézze a hátsóját. Megkért, hogy vegyek neki krémet, kúpot vagy gyógyszert, mindegy mit csak hasson! (Hát persze, ez pont így megy.)

De mivel még nem volt aranyerem, ezért fogalmam se volt a dologról. Elmentem a gyógyszertárba, ahol adtak mindenféle "hatásos szert", és megnyugtattak, ha ez még első alkalom és most kezdődött, akkor kezelhető lehet gyógyszeresen. Otthagytam jó néhány ezer forintot és vittem a fiamnak a kért dolgokat. Amikor hazaértem, akkor láttam, hogy valóban nagy lehet a baj, hiszen éjszakai műszak után még csak lefeküdni sem bírt, olyan fájdalma van elmondása szerint. A szereket elkezdte használni, lefeküdt, de pár óra múlva mikor indulni kellett volna dolgozni, csak nem tudott elmenni, még mindig olyan fájdalmai voltak. Tanácstalan volt, hogy most mit csináljon? Mit mondjon a főnökének a telefonba, miért nem tud menni dolgozni? Aztán mivel a családba azért mégiscsak az az elv, hogy nem hazudunk, mert az előbb-utóbb úgyis kiderül, ezért felhívta a főnökét és elmondta a valóságot. Annyit azért hozzátett, hogy " a munkatársaknak ne mondja meg mi a baja, inkább mondja azt ha kérdezik, hogy levágta az ujját, vagy bármi egyebet, csak az aranyeret ne említse, mert az olyan gáááááááz!". Ennyibe is maradtak.

Aztán egész hétvégén próbálta "kezelni" a dolgot, de egy cseppet sem javult a dolog. Annyira nem, hogy hétfőn reggel saját maga döntött úgy, hogy akár égő, akár nem, bizony elmegy az orvoshoz. El is ment.

Ott elmondta neki a doktornő, hogy bizony a külső aranyér hirtelen is kialakulhat és bizony nagyon fájdalmas, de gyorsan és könnyen kezelhető. Nem osztotta meg a gyerekkel, hogy miként és hogyan érti a könnyű és gyors kezelést, csak sürgősséggel beutalta a proktológiára. Pár óra múlva már ott várakozott. Még mielőtt felocsúdott volna, már ki is metszették neki.

Szegény a hazafelé vezető utat, ami kb. 5 perc, fél óra alatt tette meg. Aztán jött a többi nehézség, ami egy ilyen sebészi beavatkozás után még felmerülhet. De mára már sokkal jobban van. 

Szóval ismét visszatér a normális kerékvágásba az életünk.

Mert megérdemlem/megérdemeljük.

Nem? De!

Na ugye, már megint igazam van.... :) 

Nem? De!

 

Megosztás a facebookon