avagy kondi újratöltve

Tegnap megint elkezdtem kondiba járni. No nem meggyőződésből hanem mert a decemberben vásárolt kondibérletemet el kellett kezdeni, mert különben elveszett volna. Ha a vásárlást követő 90 napon belül nem kezdi el a delikvens, akkor annyi... Decemberben sem azért vettem, mert annyira tudatos lettem volna, hanem azért, mert a lányom az, aki nagyon tudatos, és így együtt féláron tudtunk venni bérletet. 

A lányom amúgy teljesen megszállott. Mondjuk meg is van az eredménye. Nem fogyni akar, hanem izmosodni, kockákat szeretne a hasára, és jó úton is halad. Azért kicsit fura, hogy Ő, aki korábban egyszerre betolt az arcába egy nagy Milkát, most egy kis kockát sem eszik. Sőt, másból is csak minőségi kaját fogyaszt. Csak csirkemell, saláta,  fehérjeturmix, gyümölcs, pro body kenyér,, stb. Szeretnék (vagy talán mégse) ilyen fanatikus lenni. Mondjuk rám férne, de én nem vagyok ilyen szigorú. A lányomat azért figyelem, és csak addig engedem neki ezt a fanatizmust, amíg eszik és nem hányatja magát. De úgy látom valóban jó úton jár. Már elgondolkodtam rajta, hogy kellene keresni neki valami komoly személyi edzőt. Nem olyat, akik a mostani konditerembe szaladgálnak, hanem olyat akinek eredmények vannak a háta mögött. 

No de visszatérve rám. Végül jól esett a mozgás, kissé fáradtam csak el, persze a víz az szakadt rólam. A kondiba minden öltözőszekrény belsején van egy "bölcs gondolat". Az enyémen tegnap ez volt: 

Ez jó, és bölcs... Bárcsak tudnám, hogy valójában mit akarok... És most itt nem a mozgásra gondolok, sokkal inkább a munkámra. Azt hiszem ezen el kell gondolkodnom!

Megosztás a facebookon